A következő címkéjű bejegyzések mutatása: laza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: laza. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 19., vasárnap

Ma nem volt kedvem sírni

Azt hiszem, hogy erre a napomra nem leszek túl büszke, de emlékezetes marad, az biztos.
Csak mert egész nap lóf.szt sem csináltam, de tényleg. Megnéztem két Disney mesét, és pont ezért nem főztem, hát pizzát rendeltünk, és dobozból ettem a tévé előtt, hogy még mosogatni se kelljen. Elég sok bort megittam hozzá, mert Charlienak eszébe jutott, hogy el kell menni a boltba, és akkor ő nem ihat alkoholt, szóval az ő borát is én ittam meg.
Aztán délután ebben a mederben folyt tovább saját magunk kényeztetése, mert fagyit ettünk, meg sütit. Meg sorozatot is néztünk. 

Összességében elég szarul vagyok.
Inkább fizikálisan, mert ennyire azért nem szoktam elrúgni a pöttyöst kaja ügyben. Hát most megvolt ez is. Lépjünk is tovább!

Egyetlen hasznos cselekedetem az volt, hogy a múltkori selejtezésből összegyűjtött apróbb emlékeket elraktam az "emlék bőröndbe".
Ez egy viharvert, igazi koffer az egyik szekrénynek a tetején, kicsit dísz, de ez rejti azokat a dolgokat, amiket majd nagyon öregen elő fogok szedni, és elmélázok felettük.
Vannak benne szerelmes levelek, jó sok, igazából nem vagyok benne biztos, hogy valaha is szeretném újra elolvasni őket, de kidobni még nem tudtam őket.

Az igazi kincsek a fiúkhoz köthetők.
A pozitív terhességi teszt Kismacsóról, sajnos Belamié negatív lett az első, utána már laboreredményem van, azt elraktam.
A rugadalózó, fodros ingecske, amiben mindkettőjüket hazavittem a kórházból. Mellette a két kis karszalagjuk. A tinta már alig látszik rajtuk.
Babanaplók. Belamié fullra tele, Kismacsóé szellősebb, akkor már kevesebb időm, hangulatom volt rá. Állítólag ez tipikus. 
Belami híres rózsaszín macija, aminek alig van szőre, és szét van csavargatva az orra, apró gyerekkéz csinálta, mikor álmos, vagy ideges volt. Meg -ugye- a mosás se sokat segített rajta, de még egyben van. 
Kismacsó cumija.
Apró, kihullott tejfogacskák.
Anyák napi ajándékok, amiket ők csináltak. Levelek, amiket nekem írtak, csak úgy. Rajzok, kívánságlisták a Jézuskának. 
Ezek felett már most órákig képes vagyok ülni, de veszélyes üzem, én mondom, könnyen sírás a vége. Úgyhogy most csak beleraktam az innen-onnan előkerült, megőrzendő dolgokat, és gyorsan rápattintottam a fedelét. Ma nem volt kedvem sírni.

2016. november 2., szerda

Laza hét

Fúú, tegnap rengeteget zozóztam, egyszerűen imádom a kis csajt.
Gyönyörű szép, finom babaillata van, egyfolytában vigyorog, kalimpál, magyaráz baba nyelven.
Charlieval kapkodjuk ki egymás kezéből, szagolgatjuk a kis tarkóját, és össze-vissza puszilgatjuk.
Ő meg tűri, még hót' fáradtan is csöndben üldögél a karjaimban, össze vagyunk lazulva, teljesen kisimulok, ha velem van.
Szerintem mi később is jó csapat leszünk. ;-)

A munka most nagyon laza, mert a lányok nagyobb része időszakos kapcsolattartáson van a szünet miatt, azaz hazamentek.
Ma kettő lány lézengett az otthonban, abból az egyik gyámi engedéllyel délben elutazott a nagymamájához. Maradt bent egy.

Egy másik kislány kórházba került tegnap, úgyhogy délután bementem hozzá látogatóba, örült nekem nagyon.
Vagy inkább meglepődött.
Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy mikor meglátott, azt hitte káprázik a szeme. Szóval nem hitte, hogy meglátogatja valaki.
Ez azért borzasztóan szomorú. Nem?
Mindenesetre holnap is bemegyek hozzá.

A 3d-s mozizás után. Hm.
A másik lakásotthon meghívott bennünket moziba. (Holnap azért több gyerek lesz egynél.)
Munkaidőben mozi. Ez azért nem rossz. Ugye?