2024. november 9., szombat

Blogvember, november 9.

Azt hiszem, lett egy házonkívüli edzésem, a tánc.
Kicsit féltem, hogy ez valami olyasmi, mint mikor Soma Mamagésáék átadják magukat a zenének. Félre ne értse senki! Semmi bajom velük, egyszerűen nekem az bőven kívül esik a komfortzónámon, és én teljesen mást kerestem. 
Itt már úgy kezdődött a bemelegítés, hogy irányítottan, de táncoltunk. Izületről izületre haladtunk, minden izomcsoportot szépen átmozgattunk. Utána párokban tükröst játszottunk. Én egy fiatal lánnyal voltam párban, akiről egyből lejött, hogy komolyan foglalkozik a tánccal, természetesen azt kértem, hogy én lehessek a tükör, ő vezessen. Persze a végére már szinte felváltva mentek az instrukciók, valahogy ő is levette, hogy én merre haladnék, és úgy mozgott. Borzasztóan kellett koncentrálnom, de nagyon-nagyon élveztem. Utána egy mini koreográfiát tanultunk be, és azt vettük lépésról lépésre. Nagyon hasznos volt, hogy genetikailag hajlékony vagyok, és laza a csipőm, de az nehezen megy, hogy magamtól gyorsan megjegyezzem a lépéskombinációkat. Szerencsére semmiféle elvárás nincs, mindenki csinálja a saját ütemében, az okatató folyamatosan mutat jó kis praktikákat, ha valami nehezebben megy. Például a csipő előretolása sokaknak nem ment, úgyhogy falnál és a földön fekve is próbált rávezetni mindenkit, bár nekem ez pont nagyon ment.
Nem éreztem, hogy mennyire elfáradtam, csak mikor már hazafelé jöttem gyalog, akkor eszméltem rá, hogy minden izmom sajog, de olyan jólesően, ahogyan nyújtás után tud. 

Ez a stúdió egy szórakozóhely fölött van.
Jó pár éve voltunk ott a barátnőkkel egyszer, de azt sem tudtam, hogy működik e még. És igen, mert mikor megindultam hazafelé sportcipőben és sporttáskával a vállamon, már dohányoztak a bejárat előtt a fiatalok, és érkeztek csiniben a lányok, pedig még csak este nyolc volt. Azért nagyon büszke voltam magamra, hogy negyvenkilenc évesen este nyolckor egy táncstúdióból röppenek épp ki, és nem egy füstös szórakozóhelyre tartok épp be. Mert a tánc vonzott mindig is a szórakozóhelyekre (régen), de ez az alternatíva sokkal, de sokkal jobban tetszik nekem.  

Ma meg a szokásos körök.
A reggeli imádott rutinunk után heti bevásárlás, utána én Mórral csatangoltam egy nagyot a gyönyörű időben, Charlienak meg dolga volt, úgyhogy kb. egyszerre értünk haza és fogtunk az ebédhez. Gyors töltött gomba és rizottó volt a menü, csak épp Charlie kitalálta, hogy halat is süt. No, az most nagyon nem jött össze, szétment az egész, jó büdös is lett tőle, meg takaríthattam utána. Mindegy, az eredeti elképzelés nagyon jól sikerült, csak a hal nem kellett volna. 

További esti program.
Pihenés. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése