A "nyaralás" rövid volt, mire belejöttünk volna, vége is lett.
Sajnos nyűgös üzemmódban voltam, megjött, plusz átléptem a düh fázisába, szóval nem lehetett egy leányálom velem lenni.
Persze azért volt jó is, Charlie pecázott minden reggel, igaz, halat azt nem fogott, de én sem lelek minden alkalommal kincset, ha turiba megyek, mégis szeretek "vadászni".
Mór sokat volt kint, szaladgált, szaglászott, és elég koszos volt szegénykém.
Én olvastam, kint is, kabátban, meg sorozatokat is néztem, azt bent.
Adtam egy esélyt az Emily Párizsban-nak. Hmmm... No, tényleg nem egy értékes film, nekem sokszor kínos valamiért, de leköt, meg tetszenek a ruhák, Párizs, szóval nézem tovább, asszem'.
Belamiék 23-án délután mentek el a lakásból, mert másnap egész napos ügyelete volt.
Mi szombaton este jöttünk haza, Kismacsó 1 órát várt ránk, mert az apja hamarabb hazaért vele, a kulcsát meg múlt héten a lakásban hagyta. Még jó, hogy nem találtuk ki, hogy még maradunk vasárnapig, mert mehetett volna Anyuékhoz aludni.
Nagyon fáradt volt a verseny miatt, ahonnan most ezüstöt hozott el. (Egyetemi erőemelő bajnokság volt.)
Vasárnap az óraállítás miatt hamar indult a nap, mert nem szórakoztunk Mórral, majd szép lassan tologatjuk a reggeli első "ügyintézés" időpontját.
De legalább 7-kor már a piacon válogattuk a sok friss zöldséget és gyümölcsöt. K.rva sok pénzt lehet költeni minden alkalommal, de olyan jó érzés ezeket enni.
8 után bejelentkezett Belami, hogy ő a 25! órás ügyelet után inkább hazafelé jönne, mint Apuékhoz.
Azért nagyon jó érzés, hogy szeret itthon lenni, és inkább autózik egy csomót, hogy a mi főztünket egye, meg velünk töltse az idejét.
Így esett, hogy a vasárnapi ebédnél négyen voltunk, mint a régi szép időben, plusz Mórci aludt az asztal alatt. (Már alig fér be, de nem érdekli, azért is beszuszakolja mindenhová magát, ahol pici kora óta szeret lenni.)
Délután aludtunk egy rövidet, aztán (sovány) mascarponés, túrós pohárkrémet csináltam uzsonnára, ami a diétámban is van.
Apropó diéta!
Nem, nem sikerült a három nap alatt tartani a gyeplőt, ettem rétest, chipset, csokit. Leszartam az egészet a három nap alatt. Nem voltam büszke magamra, ez sem tett hozzá a "jókedvemhez". Mindegy, lapozzunk! Vasárnap már visszatértem a rendszeremhez, de megdöbbentő, hogy egyből egy kilót ugrott pluszba a mérleg. Lehet, hogy ez csak víz, meg visszaáll a mérleg nyelve, de akkor is letaglózó élmény volt.
A sétát korábbra tettük, hogy Mór teljes fürdésen essen át, mert ráfért már.
Jöttek a fiúk is sétálni, nagyon jó érzés volt, le szerettem volna fényképezni, de Kismacsó heves ellenállásába ütköztem, mert "nem úgy volt öltözve". Hát jó. Elraktároztam a fejemben a pillanatot, hogy bármikor előszedhessem.
Este hatkor már Mór illatos és tiszta bundával rosszalkodott, Belaminak vacsorát készítettem, hogy indulhasson vissza Pestre, mert ma már dolgozik.
Este még pörögtem egy sort magamban, hogy köd van, meg autópálya, és jajjjmilesz', de aztán szerencsésen megérkezett, én meg lenyugodtam.
Mondjuk... Talán... Nem vagyok most topon. Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése