Mostanában

Továbbra sem tudom felfogni, hogy Mama nincs többé.

Nem sírok, jajveszékelek, de ráült a lelkemre, és ha éppen kiszalad a fejemből egy percre, akkor szinte bűntudatom van. 

Belamival tegnap hosszan beszélgettünk erről telefonon, jó volt. 

Charliet is nagyon megviseli, mert nagyon szerette Mamát, rendesen a nagyijának érezte. Ráadásul ő érzékenyebb, mint én, erre rá kellett jönnöm. 

Sokat tűnődtem, meg tűnődtünk együtt is, hogy lehetett volna e másképpen, ha nincs ez a rohadt vírus, meg úgy egyáltalán, mit lehetett volna másképpen csinálni. Persze válaszok nincsenek, csak találgatás, meg általunk felállított teóriák.

Pénteken lesz a temetése. 

Nyugis hétvégénk volt.

Charlie sokat dolgozott, így én a saját tempómban elvoltam.

• Keresztapa maratont csináltam, tökre kikapcsolt, pedig láttam már mindhárom részt, többször is.
• Hajat festettem, ezúttal indigót is tettem a hennához, de nem igazán látom, hogy sötétebb lett a hajam. Mindegy, az ősz hajszálak eltűntek.
• Mórcival sokat sétáltunk, meg levegőztünk, egyre többet merek vele póráz nélkül menni, mert nagyon figyelmes, érti, hogy mit akarok tőle. (Amúgy rengeteg szót ismer fel, tesztelni szoktuk.)
• Szombaton kicsit keresztlányoztunk is anyósomnál, az is jó volt.
• Csináltam megint sajttortát, vittünk belőle szombaton, ízlett mindenkinek. 
• Délutánonként aludtam. Én mindig rendkívül sokat alszok, ha nem vagyok jól lelkileg, valamiféle menekülés ez, de legalább kipihentebb vagyok, meg segít a feldolgozásban. 
• Két torna volt meg a múlt héten, a harmadikra nem tudtam rávenni magam. Na, majd ezen a héten.  

Remélem, már ott vagy, ahová vágytál Mama!

Nagyon-nagyon fogsz hiányozni. 😢

A csontjaimban érzem a változást

Már másnap sokkal jobban kezeltem ezt a "19 éves barátság csúnya véget ért" ügyet, mára meg nem is igazán érdekel.
Gyorsan átszaladt rajtam a düh fázisa, aztán szépen lecsengett. Nem az én dolgom ítélkezni, a sötét jövőjét megfesteni az exek kapcsolatának, a sors majd elrendezi, ahogyan akarja. Megszenvedtem, elengedtem.
Nem mondom, hogy nem lesz még olyan, hogy nyúlok a telefonért, hogy megosszak vele dolgokat, de majd szépen lejövök róla, ahogy arról is leszoktam, hogy naponta beszéljünk.
Igazából elkezdődött már ez a leválás rég, csak 2016.05.11-én pont került a végére.

Most abszolút működik amúgy, hogy bevillannak megérzések, amiknek ösztönösen engedek, aztán meg észre kell vennem, hogy milyen jól is tettem.

Ugyancsak 11-én, szerdán az volt a fejemben, hogy össze kell raknom a pályázatomat arra a középvezetői katis állásra, mert ki tudja hogyan alakul a hetem utána, a határidő meg mindjárt lejár.
Szépen megcsináltam, elküldtem, totál kisimulva vigyorogtam a világba, mikor jött az a bizonyos kellemetlen telefonbeszélgetés. Úgy szétcsúsztam tőle, hogy biztos nem tudtam volna összerakni egy épkézláb mondatot utána.

Meg olyan is volt, hogy egy klienssel egyeztettem időpontot egy hosszabb megbeszélésre, és valahogy beleette magát az agyamba, hogy én bizony jövő kedden még visszahívom egy végső egyeztetésre, mert közbejöhet valami. Hát ja.

Ma meg az ajtóból fordultam vissza a telefonomért, pedig csak fénymásolni mentem egy irodával arrébb, és bizony a folyosón ért egy hívás.

Behívtak egy állásinterjúra.
Tudjátok, én kb. 8 éve semmi ilyenen nem voltam, úgyhogy azt sem tudom már, hogy hogyan kell.
Ez egy másik állás, nem a "katis", de úgy döntöttem, hogy elmegyek, kellene kicsit belerázódni ebbe az egészbe.
Ugye túl vagyok azon, hogy egyáltalán elküldtem bárhová bármit, igazán itt volt már az ideje annak is, hogy élesben kipróbáljak egy interjúzást.

Amúgy annyira megkavart az egész, hogy nem nagyon meséltem erről senkinek, csak szóltam, hogy én akkor csütörtökre mégis kiveszek egy nap szabit. (Mert a mostani szerda előtt úgy volt, hogy elmegyek jövő csütörtökön Tűzhöz, de ez -ugye- sztornó.)
Na mindegy, majd utólag elmondom egy-két embernek, akikkel vagyok olyan viszonyban, de most még amúgy sincs mit mesélgetni.

És akkor kedves olvasóim, picit aktivizálhatnátok magatokat a kedvemért!
Mondjatok jó tanácsokat egy gyakorlatlan interjúzónak! Vagy tanulságos történeteket, amik veletek, vagy esetleg mással estek meg, és érdemes figyelni rá.
Milyen színekbe öltözzön az ember? Mennyit beszéljek? Sokat? Keveset? Látszódjon, hogy mennyire szeretném az állást? (Mondjuk ezt ebben az esetben nem is tudom, most inkább még csak érdeklődés van bennem.)
Jöhet hozzászólásként, de levélben is ide: meselulu@gmail.com
Előre is köszönök minden segítséget!