Nem mertem bevállalni a novemberi mindennapos írást, de azt betartottam, hogy magamhoz képest gyakrabban blogoltam.
Idén próbálom ezt folytatni, tartani.
December.
Én ezt most nagyon szeretem. Ma és holnap szabadságon vagyok, csütörtökön képzés. Szombaton találkozunk a fiúkkal, Anyuéknál tartjuk a névnapját és a szülinapját, ami amúgy tegnap volt.
Tegnap este a liftben álltam Mórral, és elég nyűgös voltam, hogy ki kell mennem a hidegbe.
Aztán ránéztem Mór lelkes kis pofijára, végigfutott rajtam, hogy utána visszamegyek a meleg otthonunkba, ahol Charlie már előkészítette mindenki vacsoráját, meg aztán holnap szabadság, és mindenki jól van, szóval elöntött a hála érzése, meg az, hogy én mennyire nagyon szeretem a saját életemet. Lehetne ez, meg az még, de a lényeg megvan, legalábbis, ami nekem igazán lényeges.
Azt nem is meséltem, hogy vasárnap voltak nálunk Belamiék.
Felköszöntötték Charliet a valódi névnapja alkalmából, mi meg főztünk finomakat.
Ági, mióta voltunk abban a thai étteremben, vágyakozik egy olyan leves után, úgyhogy Charlie megpróbálta összehozni neki. Szerintem nagyon jól sikerült, és Ági két hatalmas tányérral evett, úgyhogy neki is ízlett.
Én meg sütőtökös, cheddaros tésztát csináltam, az is finom volt, Belami kérte, hogy csomagoljak neki másnapra. (Ági levest kért elvitelre.)
Utána a nappaliban beszélgettünk, meg megkóstoltuk a pisztáciás bejglit. (Azt nem én sütöttem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése