Bal lábbal keltem ma (illetve tegnap)

vagy nem is tudom mi van velem, de nagyon rossz a kedvem (mára már jobb).

Pedig annyi minden jóság van. Összeszedem, hátha jobb kedvem kerekedik.

• Jövő héten és még utána héten hétfőn is szabadságon leszek.
• Vettünk egy ülőgarnitúrát, így nem kirándulni megyünk a házassági évfordulónkon (7-én) és a szülinapomon (9-én), hanem átrendezzük a lakást. Lesz külön háló és nappali/vendégszoba, már nem lesz gyerekszoba. Pár hónapja átválogattam a fiúk nálunk maradt cuccait, elvitték, amit kiválogattak, a többit elajándékoztam, vagy kidobtam. Nem volt könnyű, kicsit le is álltam, Most megint erőre kaptam, pedig csak esküvő után terveztem további változásokat. Ám így jobb is lesz, mire nyaralni megyünk rend lesz, meg az esküvő után sem kell ezzel foglalkozni. Majd jövőre meg festést tervezek, de azon most még nem idegelem magam.
• Charlietól már megkaptam a szülinapi ajándékomat, mert nem volt kedve dugdosni,  miután megérkezett. Egy új olvasót kaptam, Kindle-t. Nagyon nekem való borítót vett rá, és csudi modern az előzőhöz képest, pedig tizenvalahány éve, mikor azt kaptam, nagyon jónak számított. Még mindig jó, csak picit viseletes. A legjobb lenne feltölteni rá sok jó könyvet, és bevinni J.J-nek a börtönbe, mert a javítóban is rengeteget olvasott. (Majd írok róla hamarosan átmenetit, mert azért továbbra is nyomon követem az életét.)

• A meleg ellenére meg szoktam csinálni az edzéseimet a futópadon vagy a talajon (torna), és az étkezésre is igyekszem figyelni, de most nagyon könnyű belefeledkezni a lecsó, kukorica, dinnye háromszögbe, legalábbis nekem. 
• Keresem a ruhámat az esküvőre, és annyival már beljebb vagyok, hogy nagyon megtetszett egy szín magamon, mégpedig az almazöld. Él tőle az arcom smink nélkül is, nagyon jó lenne valami jó ruhát ilyen színben találni. Ok, amúgy ezzel pont nehezítem a saját dolgomat, szóval lehetséges, hogy mégsem vagyok beljebb az ügyben. 
• A ledes arcmaszk használata -szerintem- kezd látszani, érezhetővé válni, úgyhogy használom tovább szorgosan. Sajnos ezzel megint az arcjóga került háttérbe, mert mindkettőt már nem mindig van kapacitásom csinálni. Mondjuk a liftben szoktam pár gyakorlatot csinálni, míg leérünk Mórral, és nagyon vicces, ahogyan a kutya csavargatja a fejét a "nem értés" jegyében. Szinte látom a gondolatait, hogy "Ennek meg mi baja van?!". 😂

Ez a hét

Már megint eltelt egy hét, nagy dolgok nem történtek.

Munkában lazább hét volt, de a következő elég sűrűnek látszik, szóval próbáltam energiát gyűjteni előre.

Sikerült a három edzést összehozni, de mindhárom futás volt, most ez esett jól. Kettő futópados, viszont ma kihasználtuk Mórral a kinti nyugalmat, és együtt toltuk le az edzést. Természetesen Mór triplát futott hozzám képest, annyit rohangált előre, majd vissza hozzám. Édes kis pofám!

A héten volt az arcjóga tavaszi kihívása, azt megint végigcsináltam, illetve kigyűjtöttem pár új gyakorlatot.

Ez volt tavaly is, ingyenes szösszenet, közben rengeteget lehet tanulni az arc izomzatáról, annak működéséről. Nagyon érdekes, ráadásul továbbra is ennyire vagyok hajlandó az arcom karbantartásáért, nem szeretnék kés alá feküdni, ezt most is így gondolom. Persze a krémek és a masszírozás is jöhetnek, és használjatok fényvédőt, akárhány évesek is vagytok! Múltkor mutatott Belami egy bőrrákos PET-CT-t, elképesztő hogy szét tud szóródni a rák, világított az egész teste az embernek. Belami szerint még így is van esély a gyógyulásra, de azért jobb a megelőzés, főleg, hogy az anyai nagymamámnak így indult az agydaganata. 

Ezen a héten kezdett visszatérni az energiám.

Hozzá kell tennem, hogy némi reformációt hajtottam végre az alvás területén, mert egyre furábbak voltak az éjszakáim. Volt olyan, hogy óránként ébredtem, és mindig vissza tudtam aludni, de -nyilván- ez nem normális így, úgyhogy reggel mosott sz.rnak éreztem magam. Ez lehetett a betegségek miatt is, de szerintem a változókor is ludas, no meg az én sajátos szokásaim. 

Ahogy kell, pont szembejött velem egy videó egy alvásszakértő doktornővel, az megadta a kezdő lökést. Szóval bevetettem magam a gyógynövényboltba, és vettem egy hormonegyensúly nevű étrend-kiegészítőt, melyben van ashwagandha is. Én már nem arra törekszem, hogy leállítsam a változókort, hanem arra, hogy viszonylag probléma nélkül legyek rajta túl. Persze van az az állapot, hogy orvosi segítséget kérnék, de most még minden az elviselhetőség határain belül van, próbálok lavírozni. 

Ezt naponta kétszer kell bevenni. Ehhez vettem még egy pre-melatonin nevű cuccot, ezt alvás előtt kell használni. Ezen kívül este levettem a teámat fél adagra, és törekszem rá, hogy 22 óra körül (max fél óra csúszás lehet oda-vissza) ágyba kerüljek, mert az ébredés elég fix Mór miatt, 6 és 6.30 között. 

Vacsora este hétig, utána nincs nasi, semmi. Ez amúgy is muszáj, mert a súlyom egyből megy fel, ha eszegetek még este a vacsorán túl. 

Most ott tartok, hogy egyszer kelek éjszaka, de én, mióta az eszemet tudom, felkelek éjszaka egyszer, szóval ennél többet remélni sem mertem. 

Mi van még?

Pénteken barátnős, kávéházas összeülés volt, nagyon kellett már. 

Múlt hétvégén Charlie rendelt nekem egy csomó vackot a Temuról (nőnap alkalmából), alig várom, hogy megjöjjön. Olyan dolgok, amiket drogériában is meg tudnék venni háromszor annyiért, de nem biztos, hogy használnám, szóval inkább kipróbálom először az olcsóbb verziót. Példának okáért a mágneses műszempillát, amit max alkalmanként használnék, de lehet csak egyszer próbálom ki. Vagy a lehúzható rúzst, ami kék, mikor felkeni az ember, aztán leszedve megszínezi az ajkat, és nem kenődik el. Meg táblát a konyhába, ami felragasztható, és most is van, csak már esik le, olyan régi a ragasztója (ez nem dogériás), és már az újra szeretnék tavaszi krétarajzokat rittyenteni. Ilyenek. 

Aztán értekezni akartam a netflixes új sorozatról, a Kamaszok-ról.

Végül csak annyit, hogy nagyon brutális látkép a mai kamaszokról, nekem munkába is vág, szóval érdemes volt megnézni, de nagyon elkeserítő, szóval fel kell rá készülni lelkileg. Akinek kisebb gyereke van, és még a netezés most kezdődik, annak is érdemes átrágni magát rajta, mert nagyon figyelemfelkeltő még akkor is, ha ez egy végletes esetet dolgoz fel. Ott van benne minden, amire nagyon oda kell figyelni a gyereknél, ha online térben tölt időt, és megrettentem némileg, hogy mennyire nehéz most jól nevelni, én nem is tudom hogyan csinálnám pontosan, ha a fiúk most kamaszodnának épp. Már ők is neteztek, de valahogy akkor még nem volt ez ennyire problémás, legalábbis én így érzékeltem. 

Tudtok valami könnyed sorozatot vagy filmet?

Mostanában annyi nyomasztót láttam, ki vagyok éhezve valami másra. 

Mára ennyit, most telefonált Belami, hogy tánc után beugranak, úgyhogy összerántom a konyhát, mert minden szanaszét még. De hát vasárnap van!    

Vissza a hétköznapokba!

Nah, bele is csaptunk 2025-be! 

Már pénteken hazajöttünk, aztán vasárnapig mostam, meg feltöltöttük a hűtőt, ilyenek. 

Még nem karácsonytalanítottam, mert Charlie tiltakozik, én már rég leszedtem volna, valahogy nem szeretem már januárban, de valami kompromisszum meg kell, szóval marad még pár napot a díszítés, utána leszedem, amíg nem lesz itthon kicsit. 

Szerencsére szép lassan csordogál vissza a munka, féltem, hogy rám fog borulni a sz.ros vödör így két hét után. (Vagy inkább egy hónap után, mert a december már elég nyugis volt.)

Nem akarom elkiabálni, de nagyon remélem, hogy az év további része olyan lesz, mint az első munkanap. 

Péntek táján kicsit elengedtem magam kaja terén, de azóta (szombat) megint vasmarokkal tartom a kontrollt. 

Tegnap Bíró Ica volt soron, a fonyódi szabadban futás után most nem kívánkoztam a benti futópadra, pedig amúgy nagyon szeretem. 

Hétfőtől kezdve ismét próbálom az arcjógát a mindannapok rutinja közé emelni.

Ezt már nagyon sokszor megpróbáltam, de aztán mindig elmarad szép lassan, nem értem miért. Talán túl sok már a mindennapjaimban a rutin és a kötelesség, nem tudom. Pedig jó lenne a jelenlegi állapotomat megtartani, esetleg javítani, mert nekem a plasztika arcon no way. Követek pár olyan oldalt, ahol ilyen műtétek előtt-után állapotot mutatnak meg, és hát, jajistenemdecsúnyák'. Mindenkinek annyira egyforma a kihúzott arca, meg feltöltött szája, eskü olyanok, mintha testvérek lennének, plusz, mintha valamelyik ősük nagymacska lett volna. Nekem ez borzasztó, egyáltalán nem szép. Nagyon-nagyon ritkán látok pár esztétikusabb munkát, ahol nem ordít a paciensről, hogy mi történt, de szerintem ez sok esetben az arcfelépítéstől is függ, nemcsak a sebész ügyességétől. 

Valamelyik nap Jakupcseket láttam beszélni, és azt néztem, hogy alig tudja a száját mozgatni, a mimikája egy része eltűnt, nem tudtam eldönteni, hogy milyen érzelmeket látok rajta, ijesztő volt. Szerintem neki a botox tett be, de szájkörnyéken úgy be volt süppedve az arca, hogy lehet a bőrt is meghúzták rajta, nem tudom. 

Én egyre inkább úgy érzem, hogy inkább a ráncaim, mint ez a termélszetellenes sima arc, szeretnék méltósággal megöregedni, bármennyire is nehéz elengedni a fiatal arcot. Remélem nem megy el az eszem mégis, mert nem véletlenül követtem be a fenti oldalakat. Szerencsére pont az ellenkező hatást érték el, legalábbis most így gondolom. Aki hasonló korú, mint én, az hogy látja ezt? Kiváncsi vagyok a véleményekre.   

27-e van, 17 hónapja már a "kattanásnak"

Ugyan nem akarok minden hónapban összefoglalót írni az új életmódomról, mert nincs új benne már, amit nem írtam le róla, de most rárévedtem, hogy pont az a nap van.

A súlyomat tartom, most elengedtem azt, hogy fogyjak még.

Inkább feszesedni szeretnék, meg több izmot, nem akarom, hogy azt kérdezgessék, beteg vagyok e. Sajnos 40 felett nem mindig szépít a fogyás, sőt.

Megtartani nehezebb, mint megszerezni az áhított súlyt. Nekem. 

Sajnos lenne hajlamom visszatérni a rossz szokásaimhoz, úgyhogy a kontrollt továbbra is tartani kell, viszont már nem méregetek, és ettől nekem! nehezebb. Egyre nagylelkűbb tudok lenni magamhoz, meg a fáradtság is arra ösztökél, hogy csokival dobjam fel a hangulatomat, szóval a kiszámolt, leszámolt kalóriákkal nekem! könnyebb volt. 

A megoldás az elmradhatatlan reggeli mérlegre állás, ezzel időben el tudom kapni a saját grabancom. Biztosan sokan nem értik ezt, de én ismerem a működésemet, nekem erre tényleg figyelnem kell, ez van. Tök jó lenne, ha intuitívan tudnék enni, de sajnos nekem az "ösztöneim" azt súgják, hogy tömjem a fejemet édességgel, meg rengeteg szénhidráttal, ez meg még több szénhidrátot követel, és egyáltalán ne egyek fehérjét. Nos, nem hinném, hogy ez jót tenne nekem. De félreértés ne essék, nekem örömet okoz a szép evés, sőt kifejezetten kisimulok tőle, de valahogy ebbe az irányba kell nyomni magam, különben a vállamon ülő kisördög irányít, ami valószínűleg az inzulinrezisztencia lehet. Ha nem hagyom, hogy összeborogassa az inzulinháztartásomat, akkor nincs semmi gond, egyáltalán nem szenvedés szépen, változatosan és jól enni. 

Elképzelhető, hogy majd egyszer teljesen ösztönből fog ez az egész menni, de én már többször is visszahíztam, szóval nem akarom elengedni a gyeplőt hosszabb távon már.

Sport heti kettő a biztos, de igyekszem a hármat összehozni.

Továbbra is az van, hogy csütörtökön éjszakás vagyok, meg az egyik hétvégi nap van beáldozva a másodállás oltárán, ez 2X12 óra.  Aztán ott a rendes állásom heti 40-nél többnyire több órában, ami időnként nagyon darálós, szóval hagyom, hogy a testem jelezze, hogy mit szeretne. Szerencsére ebben tudok az ösztöneimre hagyatkozni, mert egyáltalán nem esik jól a mozgás, ha túl fáradt vagyok, és kívánom az edzést, ha megvan rá az energia.

Arcjóga egy hete pihentetve.

Ugyanazokat a gyakorlatokat nyomom hónapok óta, most van egy új programom, csak még nem volt időm kivesézni, szép lassan begyakorolni. Talán holnap elkezdem végre azt is.

Itt tartok mostanában.

Nem tudok mit kezdeni az új arcommal

Az van, hogy a telefonon az arcfelismerőm nem ismer már fel.

Nem viccelek, pár hete még csak időnként kérte a jelkódot arcfelismerés helyett, de mostmár minden alkalommal. Szinte biztos vagyok benne, hogy a rendszeres arcjóga, meg a fogyás miatt van ez, de valahogy mégsem tetszik az "eredmény". Nincsenek ugyan kifejezett ráncaim, amit az arcjóga javára írok, de a fogyástól már nem olyan kerek az arcom, és ez akkor is öregít, vagy nem is tudom, de nekem szokatlan, nem tetszik.

Az öcsém pár kiló hízást javasolt, de pont elég, hogy bőven hatvan fölött vagyok (hatvanegy a fonyódi chipsezések után), szóval ez nem opció. Sőt, hétfő óta megint írom a kalóriabázist, amíg hatvan környékére vissza nem találok. Ebből nem engedek, ha már az ötvenhat kilót elengedtem egyenlőre. 

Mondjuk ennél nagyobb bajom soha ne legyen!  

Amit ma megtehetek,

azt nem halasztom holnapra.

Mostanában muszáj, hogy ez lebegjen a szemem előtt, mert különben, ami kimarad, az elmarad. 

Úgyhogy most az megy, hogy a naptáramban nemcsak a munkák vannak előjegyezve hanem minden.

Előző hétvégén végiggondolom, hogy mikor fogok hajat mosni, esetleg hennázni, mikor tudom a körmeimet rendbe tenni, és mikor jut idő a takarításra, nagyobb bevásárlásra, no meg az edzésre. Mivel minden héten van egy éjszakai műszakom, nagyon nem mindegy, hogy mikor akarok mozogni. Aznap -nyilván- nem célszerű, utána nap meg attól is függ, hogy tudok e aludni valamikor a nap folyamán, mert ha nem, akkor megint csak nem túl jó ötlet ráterhelni a fáradt szervezetre. 

Így a héten eddig sikerült két edzést összehozni.

Ma akár lehetne a harmadik, de tegnap reggel jöttem haza a csütörtöki éjszakából, és nem sikerült aludnom, csak este, szóval ma nem vagyok túl fitt, lehet kihagyom. Főleg, hogy holnap tizenkétórázok.

Most sikerült annyiféle vitamint összeszedni így tavaszra, hogy egy fél reggeli magában.

Főleg, hogy a magnéziumot kettesével, a halolajat hármasával szedem. És akkor a kollagén még nincs is a képen. Persze ez most így átmeneti, kicsit feltöltöm a raktáraimat, mert úgy éreztem, hogy merülnek rendesen. Később próbálok a változatos étkezésekkel hozzájutni mindenhez. 

Ja, étkezések.

Ha egyik nap ügyes vagyok, akkor biztos, hogy a másik nap nem figyelek eléggé. Kicsit meglazult a saját magam felett gyakorolt kontroll. Nincs még baj, de lesz (hízás), ha nem kapom magam gyorsan össze. Szóval nem kerültem közelebb az új célhoz (56 kg).

Jó hír, hogy az arctornát beépítettem a napjaimba.

Talán egy nap volt eddig, hogy nem csináltam végig, amit azon a négy napon tanultam, amúgy minden egyes nap időt kerítek rá. Tényleg nem sok kell hozzá, negyedóra az egész. 

Rájöttem, hogy nem feltétlenül a fürdőszobához kell kötni a dolgot, munka közben is simán jó kikapcsolódásnak, csak a komód felé fordulok a székemmel, ahová egy tükröt raktam, és már lehet is csinálni. 

Most pedig dolgozok picit még a gyámi munkámmal, aztán jönnek Belamiék, hogy elmeséljék Isztambult.  

Nagyobb gondjaim ne legyenek!

Tegnapról mára megint éjszakás voltam.

Kicsit jobban sikerült, mint a múltkori, de még mindig elég káosz van a fejemben a menetet illetően, szerintem ahány kolléga, annyifélék a szokások, szóval egyenlőre nem látom még át. Nappal valahogy egyértelműbb, hogy mi után mi következik, és hány órakor, az éjszaka más.

Szerintem túltoltam a kávét, vagy nem tudom, de nem bírtam pihenni a holt időszakban sem (1-4.30-ig kb.), még akkor is pörögtem, mikor itthon megreggeliztem Charlieval és Mórral (7 után). Végül nem aludtam délelőtt sem, ebéd után viszont "elájultam", és aludtam 2 órát. Majd este is korán le szeretnék feküdni, mert holnap is megyek 7-től 19 óráig.  

Fura ez a fajta fáradtság, még nevelőként éreztem utoljára, mikor néha éjszakáztam.

Az orrom tövéből indul, és kisugárzik a homlokomba és a tarkómra, de nem olyan, mint a fejfájás, inkább valami zsibongásszerű, nem fáj, hanem ködösít, lenyom. 

Mi is volt még a héten...

Volt egy közjegyzős ügyem gyámként, azon nagyon felhúztam magam, mert eltűnt egy nagyon fontos irat a letöltéseknél (nem az én dolgom), úgyhogy azzal másfél értékes nap ment el, hogy kibogozzak minden szálat, és a helyére tegyek mindent. 

Stresszeltek még egyéb értelmetlen feladattal, de azon már a szemöldököm sem emelkedik meg.

Apropó! Szemöldök.

Végigcsináltam az arctornás négy napot, sőt jegyzeteket is készítettem, hogy kéznél legyenek az instrukciók, ha a fürdőszobában nem akarom az egész videót újranézni, meg amúgy is, csak korlátozott ideig elérhetőek ezek az anyagok. Feltett szándékom, hogy minden nap foglalkozok pár percet az arcom izmaival is, úgyhogy a ma reggeli arctisztítás után is beálltam a tükör elé, és megcsináltam a négy területre az összes gyakorlatot. Egy bizonyos ponton Mór kijött utánam a fürdőszobába (nem szokott), és megnézte, hogy mi a franc van, hogy folyamatosan hangosan fújom ki a levegőt. Annyira cuki volt, ahogy megállt mellettem, és nézett fel rám, hogy mi bajom van. Szerintem azt hitte fulladok, de megnyugtattam, hogy csak "tornázok", úgyhogy elnézően visszakocogott a helyére a délelőtti durmolásra.

Biztosan csak én képzelem be magamnak ilyen rövid idő után, de úgy látom, hogy a szám melletti ránc kevésbé látszik, és valahogy jobb az egész arcom. 

Másik országos problémám, hogy két hét múlva fodrászhoz megyünk, és nyárra más frizurát szeretnék.

Imádom ezt a klasszikus bobot, amitől olyan rajzfilmfigurszerű a fejem, Charlie szerint mint a varázsceruzás gyerek némi túlzással, de nyárra nem lesz praktikus, ha a homlokom izzadni fog.

 

Vissza szeretnék térni erre a vonalra.

Aztán, ha elől megint hosszabb lesz, akkor meg ilyesmire.

Aztán télen majd megint variálok természetesen.

Úgyhogy most azon szurkolok, hogy addigra elől legyen olyan hosszúságú, hogy el tudjunk indulni a fenti fazonok felé, hogy mire nyár lesz, ki tudjam simítani a homlokomból a hajamat. 

 

Arcfrissítő napok

Erre most beneveztem, gyertek ti is, ingyenes.

Valahogy jobban hiszek ebben az arcfiatalításban, mint hogy plasztikai sebész nyúljon az arcomhoz. Most az mondom, hogy az nem fordulhat elő. 

Időnként ráugrok erre a témára, de aztán megint hetek múlnak el gyakorlatok nélkül, szóval próbálom valahogy beilleszteni az életembe, hogy rutin legyen az arcizmaim edzése is. Most négy napig biztosan minden nap foglalkozni fogok ezzel, hátha kialakul valami rendszer. Mondanám, hogy az esti és a reggeli arcápolás része kellene, hogy legyen, de nem mindig van rá idő, főleg reggel, ezzel húzni az amúgy is rengeteg időt a fürdőszobában. (Charlie szerint túl sok időt töltök ott.)

Ti szoktatok ilyesmit csinálni? Rendszeresen? Hová illesztitek be, ha igen?

 

Kicsit jobban

Tegnap egészen jó napom volt.

Új ciklus indulása előtt közvetlenül egyszerre nagyon tevékeny tudok lenni, mintha a szervezetem érezné, hogy utána egy-két napig nyuginak kell lenni. Szóval pénteken dolgoztam egy csomót délelőtt, de közben ment a mosógép, meg a szárító, és halat is sütöttem sütőben. Gyorsan összedobtam egy kuszkuszt köretnek, de már vittem is Mórt sétálni, hogy Charlie tudjon dolgozni, ha hazaér az anyukájától, mert elvitte bevásárolni. Gyorsan megebédeltem, összekaptam magam, és bementem a barátnőm munkahelyére, akivel együtt szoktunk fodrászhoz menni abba a városba, ahol régen együtt dolgoztunk. 

Jó ég! Őt régebben ismerem, mint a férjemet. Már előtte is dolgoztunk együtt mentorként, aztán úgy egy évig ő még maradt ott, én meg már családgondozóként amott működtem. Végül újra összekanyarodtak az útjaink 2007-ben, és egészen 2016-ig húztuk együtt az igát. Nagyon szerettem vele és a főnökömmel dolgozni, mi azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Nem szoktuk így mondani, de én a barátaimnak tartom őket. Nagyon is. 

Kettőkor már a fodrásznál voltunk, és már útközben is ventiláltam neki, szóval nagyon kellett ez már nekem. Ott beugrott egy másik nagyon kedves régi kolléga (azért tíz év alatt lettek ott életre szóló ismeretségek), és bandáztunk kicsit. Remélem ők is élvezték annyira, mint én. Abban maradtunk, hogy legközelebb már lehetőleg kávéházban futunk össze. Igazából nem rajtunk múlik.

A hajam.

Valahogy én soha nem szerettem a frissen fodrászolt hajat, annyira idegen tud lenni hirtelen, szóval jobban szeretem utána egy hét múlva. Mikor már én csinálom meg magamnak a saját samponommal, hajszárítómmal, stb.. 

Szerintem szeretni fogom ezt a féloldali frufrus fazont, de most kicsit olyan vagyok, mint egy öltöztetős katona, tudjátok, aminek le lehetett a haját is venni. 

A fodrászom rohadt jól tud vágni, de úgy szárítja be, ami nekem sok. Elég nagy a fejem, szóval vigyázni kell a szétszárítással, mert irtózatosan növelni lehet vele, nekem komfortosabb a laposabb, kevésbé beszárított forma. Na mindegy, kicsit túlmagyaráztam, de szerintem jó kis frizura lesz ez.

Már azt is kitaláltam nagyjából, hogy legközelebb milyen lesz. A másik, rövidebb fazont fogom kérni, mert már március végén -remélem- lekerül a sapka. Addigra a frufum is visszanő, mert annyira sokat nem vágott belőle.  

Aztán hazaértem, és elindult az új ciklus.

Atóta elég fosul érzem magam, de majd elmúlik. Szerencsére hétvége van, tudok többet pihenni.

Volt ma még egy aranyos sztori.

Eléggé aggaszt, hogy bármennyire is szép az arcbőröm, és koromhoz képest feszes is, azért látom, érzem, hogy napról napra plöttyedtebb, és ennek kompenzálására már a jó krémek kevesek. Szóval addig túrtam a netet, hogy találtam arcjógát, úgyhogy most igyekszem betanulni pár fogást, hogy krémezéskor alkalmazzam (akkor csúszik a legjobban a bőr, meg a vérkeringés serkentésével a krém hatóanyagai is jobban hasznosulnak). Plusz vicces grimaszokat is kell csinálni, és ez a történet lényege. Mór ugyanis az előszobában feküdt, mikor elkezdtem a videó alapján csinálni a gyakorlatokat, és hirtelen nem tudta hová tenni, hogy mi lelt. Először felült, és úgy nézte a tevékenységemet, majd nem hitt a szemének, ezért közelebb jött, és a fejét billegtetve próbálta értelmezni a látottakat. Annyira vicces volt, hogy ennyire igyekszik megérteni engem. Szerintem nem sikerült, de majd megszokja.