Lulu tornázik

Nagyon büszke vagyok magamra.
Tornáztam. Pénteken!!! Péntek Enikővel. (hihi!)

Valami borzaszóan nem volt kedvem mozogni, teljesen lefoglalt a kajára figyelés. De -ugye- amint ezen már nyavalyogtam is egy sort, nem működött, nem indult be semmi.
A férjem (jaj, még mindig nem találtam neki egy új blogos nevet!) rettenően támogat minden számomra fontos dologban, úgyhogy kaptam tőle Péntek Enikő féle zóna edzéseket, meg zóna étrendet, ilyeneket. Mert ezt még nem próbáltam, és az újdonság hátha ösztönzőleg hat.
Nos... Már egy hete megkaptam ezeket, de csak ma tudtam rávenni magam. És én ráadásul pénteken vagyok a legjobban leeresztve (néha még el is alszok pénteken délután, amikor hazaérek a munkából), szóval duplán elégedett vagyok.

Ezt az intervallumos csodát csináltam a blokkokból, amiben 20 másodperc pörgetés után 10 másodperc pihi van. Nagggyon1 gyilkos!
Nem biztos, hogy ennyire bele kellett volna csapni mindjárt a lecsóba, de most már mindegy.
Előtte volt bemelegítés blokk, a végén meg nyújtás. Elvileg egy erősítés blokkot is kell választani, de így elsőre azt már nem mertem bevállalni.
Amúgy futni készültem, de az időjárás keresztülhúzta a számításaimat. (brühühü, mit totojáztam annyit!)

Tudom, hogy gáz ennyit pörögni ezen, de így sokkal nagyobb szégyen, ha abbahagyom (nem fogom), és folyton eszembe jut, hogy itt azért "szemmel vagyok tartva", bár saját akaratomból.

Motiváló az is, hogy augusztusban esküvőre megyünk, a férjem lesz a tanú, és szeretnék egy nagyon szép ruhát.
És én fogom sminkelni a menyasszonyt! Izgatott vagyok miatta, de egy kicsit nyomaszt is a dolog. Jaj, nagyon sokat kell próbálni rá addig! Nem ronthatom el.

Na jól elkanyarodtam. Onnan, hogy Lulu végre tornázik (is). :-)