Amit ma megtehetek,

azt nem halasztom holnapra.

Mostanában muszáj, hogy ez lebegjen a szemem előtt, mert különben, ami kimarad, az elmarad. 

Úgyhogy most az megy, hogy a naptáramban nemcsak a munkák vannak előjegyezve hanem minden.

Előző hétvégén végiggondolom, hogy mikor fogok hajat mosni, esetleg hennázni, mikor tudom a körmeimet rendbe tenni, és mikor jut idő a takarításra, nagyobb bevásárlásra, no meg az edzésre. Mivel minden héten van egy éjszakai műszakom, nagyon nem mindegy, hogy mikor akarok mozogni. Aznap -nyilván- nem célszerű, utána nap meg attól is függ, hogy tudok e aludni valamikor a nap folyamán, mert ha nem, akkor megint csak nem túl jó ötlet ráterhelni a fáradt szervezetre. 

Így a héten eddig sikerült két edzést összehozni.

Ma akár lehetne a harmadik, de tegnap reggel jöttem haza a csütörtöki éjszakából, és nem sikerült aludnom, csak este, szóval ma nem vagyok túl fitt, lehet kihagyom. Főleg, hogy holnap tizenkétórázok.

Most sikerült annyiféle vitamint összeszedni így tavaszra, hogy egy fél reggeli magában.

Főleg, hogy a magnéziumot kettesével, a halolajat hármasával szedem. És akkor a kollagén még nincs is a képen. Persze ez most így átmeneti, kicsit feltöltöm a raktáraimat, mert úgy éreztem, hogy merülnek rendesen. Később próbálok a változatos étkezésekkel hozzájutni mindenhez. 

Ja, étkezések.

Ha egyik nap ügyes vagyok, akkor biztos, hogy a másik nap nem figyelek eléggé. Kicsit meglazult a saját magam felett gyakorolt kontroll. Nincs még baj, de lesz (hízás), ha nem kapom magam gyorsan össze. Szóval nem kerültem közelebb az új célhoz (56 kg).

Jó hír, hogy az arctornát beépítettem a napjaimba.

Talán egy nap volt eddig, hogy nem csináltam végig, amit azon a négy napon tanultam, amúgy minden egyes nap időt kerítek rá. Tényleg nem sok kell hozzá, negyedóra az egész. 

Rájöttem, hogy nem feltétlenül a fürdőszobához kell kötni a dolgot, munka közben is simán jó kikapcsolódásnak, csak a komód felé fordulok a székemmel, ahová egy tükröt raktam, és már lehet is csinálni. 

Most pedig dolgozok picit még a gyámi munkámmal, aztán jönnek Belamiék, hogy elmeséljék Isztambult.  

Itt vagyom ám!

Jól vagyok, továbbra is két helyen dolgozok, szóval kevés a szabadidőm.

Visszamásztam a hegyemre, aztán megint leeresztettem, kezdek visszatérni önmagamhoz. Szóval nem az van, mint egész decemberben és januárban, hogy "mániás" időszakomat élem, hanem van így is, meg úgy is, mint régebben. Azért összességében nincs gond.

Ami megvisel:

• ami ebben az országban megy. Nem találok szavakat. Félek. Olyan gyorsan ki lehet csinálni bárkit, és semmi nem az, aminek látszik.  
• Ugyanez megy kicsiben. A másodállásomban sok ember dolgozik négyesével-ötösével, és megy a pletyka arról, aki nincs ott. Néha egészen jól viselem, de például szombaton nagyon rosszul érintett, volt egy pillanat, hogy azt éreztem, semmi keresnivalóm nincs itt. Aztán rájöttem, hogy igazából mindenhol ez megy, csak a főállásomban azért nem tűnik fel, mert egyedül dolgozok többnyire. Én ezekbe a dolgokba nem szoktam belefolyni, csendben iszogatom a kávémat, míg MINDENKI dohányzik és megmondja a tutit a másikról, de nincsenek tévképzeteim, hogy ennek ellenére, vagy pont ezért, nem vagyok a porondon, ha nem vagyok ott. Mindegy, nem érdekel. A lakókat egyre jobban szeretem, a munkával semmi bajom, kezdek belejönni, lassan a neveket is megtanulom. Ha végül feladom, az pont nem a munka miatt lesz. 
• Charlie beteg lett a múlt héten a szülinapján, és még mindig nem keveredett ki teljesen belőle. 

Ami jó:

• az új polár ágyneműm, vagy ahogyan én nevezem, a pléd ágyneműm. Új szintre emelte az ágyban töltött időt, egyszerűen alig várom este, hogy lefeküdjek. Még a lepedő is polár, úgyhogy egyből azt érzem, hogy melegben vagyok, nem fázok az első percekben sem. Ez kifejezetten télen jó. 
• A kis romantikus sorozatom a Netflixen. Annyira nem életszerű az egész, de közben meg elandalít. 
• Ági és Belami együtt, nagyon bírom őket. Annyira szépek és okosak, lehet velük jókat beszélgetni, bandázni.
• Kismacsóra meg ránézni is jó, akármilyen nagy, magas és felnőtt már, azért ő maradt a "kicsi" a családban, akit mindenki támogat, és akinek mindent elnézünk.   

 

Álmos vagyok

Az van, hogy vasárnap délután a másik munkában nem mertem lehunyni a szememet, mikor leültem öt percre, mert beájultam volna egyből a mély alvás fázisba. 

Nem tudom meddig lehet hét napból hatot-hetet dolgozni, de szerintem nem sokáig. 

Ugyanakkor tök jól vagyok a fáradtság mellett, mert annyi mindenen jár az agyam, és zökkennem kell hirtelen egyik kerékvágásból a másikba, hogy egyszerűen nincs időm depressziósnak lenni. Még csak hangulatingadozásaim sincsenek, maximum felcsattanok, ha valami/valaki kiveri a biztosítékot, de aztán gyorsan vissza is térek alapállapotba.

Most arra jutottam, hogy adok még időt magamnak, de ha a szervezetem jelez, hogy ez így nem faca (magyarul beteg leszek), akkor kitalálom hogyan tovább. Sajnálnám feladni a másodállást, szóval abban reménykedek, hogy megszokom a terhelést. 

Múlt héten végül csütörtökön tudtam foglalkozni az itthoni dolgokkal.

Karácsonytalanítottam a lakást, meg akkor már takarítottam, mostam, vasaltam a fehér ruháimat. Közben Napsütötte Toszkánát néztem, mert jólesett. Nagyjából ez volt a pihenőnap, mert pénteken be kellett vásárolnunk magunknak, meg anyósomnak is, plusz még adminisztrációm is volt elmaradva. Szóval az már egyáltalán nem volt pihentető. Szombaton és vasárnap csak aludni jöttem haza, ma meg mehettem megint szemináriumra (na, ott sem mertem lehunyni a szememet). Holnap utazós nap, de szerencsére intézményi autóval, szerintem én aludni fogok utazás közben, mert rengeteg lesz az út.

Szerdán ismét szeminárium, ez lesz az utolsó (éljen!!!), csütörtökön rendőrségi kihallgatás az egyik gyámoltamnak. Pénteken délutános leszek a másik munkában, meg tizenkétórázok szombaton, úgyhogy ezen a héten vasárnap lesz a hétvégém.

Rengeteg minden történik velem és körülöttem, csak ami hirtelen eszembe jut:

• Egy hete Mór összeugrott egy másik kutyával, akitől mindig is féltettem. Egy staffi, Mór ki nem állhatja, kb. egyidősek, és már kölyökkorukban sem bírták egymást. Mór tényleg nem tudja hány kiló, mikor azt hiszi, hogy neki pálya lehet ez a kutya, a staffi szétszedné, ha belemelegedne. Egyedül voltam vele -persze-, a staffi gazdája lemaradt a póráz nélkül lévő kutyájától, és behívni sem tudta. Próbáltam őket szétválasztani, mert ez a kis hülye se hagyta ám magát. Szerintem a staffi nem lendült bele igazán a dologba, mert Mór még nyálas sem volt, sérülése semmi, az én combomon voltak kék foltok később, mert közéjük álltam. Tudom, hogy nem szabad, de nekem Mór olyan, mintha a gyerekem lenne, inkább magamat szedetném szét, mint őt. Szerintem sokkot kaptam amúgy, mert ez után elmentem Mórral futni, és utána úgy meséltem el Charlienak, mintha arról számoltam volna be, hogy találkoztunk Bumival (Mór országos kutya cimborája). Azóta sem borultam ki, de más útvonalon sétálok Mórral, biztos, ami biztos. 
• Szerettem volna a munkába egy olyan fehér nadrágot, amin jó sok zseb van. Bementem a H&M-be, és a leértékelt cuccok között találtam egy pont olyat, mint elképzeltem (kétezerért). A szokásos zsebeken kívül a combomnál is van kettő, meg az egyik szárán lent, a lábszáron is. Marha praktikus, tele tudom tömni gumikesztyűvel, zsebkendővel, kulccsal, stb... És akkor még hasitasi is ott van a derekamon. 
• Karácsonyra kaptam ezt a parfümöt:

    

Igazából azért kaptam, mert fent volt a kívánságlistámon. Egyszer megszagoltam egy drogériában, és beleszerettem. Nekem nagyon hasonlít az Indihez, csak jóval tartósabb, szóval... Az Indiből elhasználtam két üveggel, nagyon szerettem azt is. 

• Belami ntézett nekem mammográfiára időpontot hozzájuk. Folyton kérdezgette, hogy mikor megyek már, aztán fogta magát, és elintézte helyettem. Így muszáj lesz elmennem. Szerintem mondanom kellene az endokrinológust, meg a fogászatot is neki. (hehe!)
• Kismacsó szanaszét tetováltatja magát a héten. Na jó, annyira azért nem, de az egyik karját, meg a lapockáját. Ez egy összefüggő alkotás egy része, mert később folytatva lesz. Küldött képet a mai napról, nagyon jó eddig. Érdekes, hogy egyik fiút sem nagyon érdekelte ez, pedig az apjuk nagyon erősen tetovált, nekem is van. Belaminak egyáltalán nincs, Kismacsónak meg csak egy mondat volt tizennyolc éves korából, de majd most... 
• Rossz hír, hogy passziváltatni akarja magát a jogi egyetemen, azt mondja fáradt, sok ügye van, nem tud most ezzel foglalkozni. Próbáltam mondani neki, hogy később sem lesz alkalmasabb, most még benne van a tanulásban, ne hagyja magát. Szerintem nem győztem meg. Végül nagyfiú már, csak tudja kormányozni az életét, tegye, amit jónak lát. 

Most hirtelen ezek ugrottak be, de biztosan vannak fontosabb történések is, csak inkább megyek hajat mosni a gondolkodás helyett. Álmos vagyok!

November 20-25-ig

Ehh! Ez egy rohanós hét volt eddig.

Tényleg csak kapkodtam, én nem is tudom hogyan lesz két munkával. Jó, egy csomó intéznivaló volt a másodállással kapcsolatosan is, mert ez egy szabályos, bejelentett munka. Nyilván, így olyan hatalmas plusz sem lesz, de meglátjuk. Ha nagyon elviszi az erőt és az időt, akkor hagyom a csudába, szóval lehet, hogy sok hűhó semmiért. 

Most értem oda, hogy rövid blogolás után kicsit karácsonyi hangulatba ringatom magam, és kirakom a karácsonyi díszeket.

Persze ezt némi törölgetés, takarítgatás előzi meg, de akkor sem hagyom elvenni a kedvemet magamnak.

Meg átválogatom a pulcsijaimat, mert egy része most nagy rám, egy másik csapatot meg előszedek, amik azért voltak elrakva, mert nem álltak előnyösen, de túl jók voltak ahhoz, hogy kidobjam őket. Lehet, a nagyokat ki kellene dobni, nehogy visszahízzak beléjük. 

Mórral megint ebéd előtt futottunk, úgyhogy az edzés is pipa.

Mindig azt gondolom, hogy idén már nem futok kint, mert olyan hideg van, meg hamar sötét, aztán jön egy napfényes délelőtt, és alig várom, hogy elinduljunk (így a sötétedés sem játszik még). Ha holnap is ilyesmi időjárás lesz, akkor duplázni fogunk.

Fiúk felváltva jönnek.

Belami ma másodállásban, utána jön Ágihoz, de előtte beugrik egy kávéra.

Kismacsó ügyeletes a hétvégén, ami az ő esetében annyi, hogy Budapesten kell maradnia, ha behívják. (Nem szokták.) Viszont jövő héten szabadságon lesz, úgyhogy hétfőtől itt tölt pár napot, majd próbálok minél többet itthon lenni, de elég sűrűnek néz ki a hetem sajnos, és még el sem kezdődik a plusz meló.