Gondolhattam volna,

hogy a munkás hétköznapokkal együtt kevés időm lesz blogolni is.

Vettem bérletet a hétfőn emlegetett terembe, péntekig háromszor voltam.
Kicsit túl is toltam így az elején, mert iszonyatos izomlázam van. De legalább megint érzem, hogy vannak izmaim. Hm.

Na, azért annyira nem minden fényes, mint ahogyan látszott, de még nekem belefér.
A háromból egy futógép tűrhető, egy -szerintem- nem jó, mert senki nem használja, a harmadik meg úgy csörög-csattog, hogy kín hallgatni.
Nyüszít a lépcsőzőgép, szerencsére az a síelős legalább csendes.
Rengeteg testépítő gép van, az első napon csak járkáltam körbe, és belekaptam mindenhová. (Épp senki nem volt, úgyhogy nyugodtan bénázhattam.)

Aztán tegnap volt pár lány, meg egy pasi, aki olyan hangosan nyögött, hogy alig bírtam ki röhögés nélkül.
Szóval gépészkedek ott nagy nyugalomban, erre megszólít az egyik csaj, hogy ugye nem haragszom meg, hogy szól, de azon a gépen fordítva kell(ene) ülni, és szívesen megmutatja hogyan. :-)
Mondtam neki, hogy dehogy haragszom, sőt köszönöm. Erre gyakorlatilag személyi edzőmmé vált úgy harminc percre, mert megmutatott egy komplett felsőtest edzést.
Úúú, annyira harmonikus testfelépítésű csaj volt, egyszerűen csak gyönyörködtem, ahogy mutatta a gyakorlatokat. Látszott rajta, hogy uralja a estét, és tisztában van minden mozdulattal. (Irigyirigyirigy)

Kedden reggel nyolckor voltam, szerdán tíz körül, pénteken meg kilenc után. (Mindig ahogy épp időt tudtam csinálni magamnak.)
Úgy egy óra tisztán az edzés, utána gyors zuhany, és már lódulok is vissza dolgozni.

Azt tervezem, hogy ki kellene bővíteni az adagot így: hétfőn és kedden edzés, szerdán pihi, majd csütörtökön és pénteken megint belehúzni. Hétvégén meg újra pihenés.
Az egy órából harminc perc futás, vagy ilyesmi, a másik fele meg felső- és alsótest edzés felváltva. Hasazás minden alkalommal.
Őszintén remélem, hogy pár hónap múlva lesz látszatja az erőfeszítéseimnek.

Pont jókor találtam én ezt ki, mert a munkában csak dől rám a sok új információ, meg mindig van valami, amit meg kell oldani, úgyhogy a feszültség legalább levezetődik.
Meg rohadt jó érzés, mikor tudom, hogy megcsináltam az adagomat. Energiát ad, felszabadít.

Tegnap beteg lett Charlie.
Úgy jött haza a suliból, hogy elég rossz bőrben volt, és ez csak fokozódott.
Hányt, görcsölt, tényleg ijesztő volt, már azt hittem mentőt kell hívnom hozzá.
Persze Belami pont nem volt itthon, hogy legalább bevigyen bennünket az ügyeletre, vagy egyáltalán mondjon valamit, hogy mi lehet ez.

Végül kicsit jobban lett, de ma nem ment suliba, csak aludt, meg pihengetett.
Szerintem valami vírust kapott be, de ez sem biztos.
Ha holnapig nem mutat ugrásszerű javulást, akkor elmegyünk dokihoz.
Mindenesetre ma diétán volt, a szobában eszegette a ropit, míg mi a fiúkkal gulyáslevest, meg palacsintát csináltunk a konyhában.
Mikor bejöttem hozzá, akkor vágyakozva szagolgatott, hogy milyen finom gulyásleves illatom van, mindjárt megesz. (muhahaha)

Megnéztem a youtube-n pár "csináld magadnak" videót a frufru vágásról, aztán megbarkácsoltam a hajam. Szerintem elmegy, míg fodrászhoz nem jutok.
Holnap hennázni szeretnék, meg csirkemellet rántani, de legfőképp pihenni.
A legfontosabb azonban, hogy Charlie meggyógyuljon. (Nem bírok ki még egy napot, hogy nem ehet.)