Jó híreink következnek

Na nem azért, mert nem cincálja senki az idegeimet, de próbálok túllépni, túlélni.

• Végre megcsináltam az idei első futásomat, és nagyon, de nagyon jólesett. Megint "az első öt kilóméterem" terve szerint haladok, mert kell a fokozatosság, hiszen régen nem futottam már. Így elkerülöm, hogy egy-két alkalom után feladjam. Végül Mór nélkül nyomulok, kell egy kis "énidő", amikor nem figyelek semmi másra, csak magamra.
• Az unokatesóm meg fogja csinálni a körmeimet jövő héten, nem maradok lakkozás nélkül a korlátozás miatt sem. 
• Felfedeztem, hogy nekem megvan a Vegán Varázsreceptek Rimóczi Zsófitól, úgyhogy tegnap összedobtam egy vegán "szníkersz golyókat", és nagyon bírom. Tényleg hasonlít az íze az eredeti csokihoz, de ebben csupa egészséges összetevő van, például az édességét a datolya adja, de van benne chia mag, meg mogyoróvaj (én csináltam azt is), meg zabpehely, kakaó. Szerintem jó pár ételt meg fogok tőle csinálni most, hogy felfedeztem magamnak.
• Belaminak vannak ilyen vicces zoknijai, amik színesek, és nagyon menők, mikor kivillannak a nadrág alól. Szerintem a gyerekek is imádják a kórházban, hogy ilyesmi van a doktor bácsin. Annyira megtetszett, hogy ma megláttam ezt a cukorkás zoknit, és megkaptam Charlitól. Szerintem vadászni fogom én is a hasonlókat.

• Vasárnap este nem volt kedvem hajat mosni, ezért hétfőn úgy mentem be az irodába, hogy két kis copfot csináltam a hajamból. Az ügyintézős Katika szerint döbbenet, hogy negyvenhat éves leszek, mert copfocskák nélkül is max huszonévesnek nézne, de ezzel a frizurával inkább iskolás kislánynak gondolna. Valószínűleg nem túl jó a szeme, mert azért na, de aranyos volt tőle. Mindenesetre oda kell figyelnem, hogy koromhoz képest ne hajazzak egy ovisra, de nem tehetek róla, egyre jobban szeretem az ovis copfot, meg kantáros nadrágot, de a vicces, fülekkel vagy nagy bojtokkal ellátott sapkákat is. Most meg -ugye- a színes zoknik...
• A hajról jut eszembe. Ez az "öltöztetős katona" frizura nem mindig a kedvencem, mert szerintem nem ez áll a legjobban, de valahogy a legkomfortosabb nekem, nem tudom miért. (Valószínűleg az előző életemben a negyvenes években éltem, azért.)