Elstartolt a június is

Nekem meg ma borzasztóan rossz a kedvem, de van ilyen.

Nincs különösebb okom rá, hacsak nem az új ciklus kezdete borogatott meg, nem tudom. 

Mindenesetre megint beengedtem magamba a mély megdöbbenést (és ezzel együtt a szorongást), hogy mit tesznek egymással az emberek a neten, és vajon kinek lehet hinni, ha egyáltalán... Nem szeretek rébuszokban beszélni, mert az engem is idegesít másnál, de annyira nincs kedvem senkivel sem veszekedni azért, mert nem egyezik a véleményünk. És itt most tényleg nem arról van szó, ha a vita építő jellegű, én a megfellebbezhetetlenséget nem tudom hová tenni. 

Inkább kanyarodjunk a semmiségek kategóriája felé, abból talán baj nem lehet.

• Kilakkoztam a lábkörmeimet, ez egyértelműen azt jelzi, hogy el tudom képzelni azt, hogy végre nyitott lábbeliben legyek, ez májusban nem nagyon fordult elő, mert fáztam.
• Kentem egy újabb réteg önbarnítót, mert az előző lassan elkopott úgy, hogy nem volt rajtam rövidnadrág. Félreértés ne essék, én szeretem a hűvös tavaszt, sőt, egyáltalán nem várom a kánikulát, csak azt akartam érzékeltetni, hogy kicsit előreszaladtam május elején. 
• Bár tényleg semmi, de semmi szükségem nincs már semmilyen ruhára, azért néha szoktam turizni (nekem ez a kocsma), és ha valami nagyon megfog... Megint abban az adományboltban "részegeskedtem", ahol rengeteg retró cucc szokott lenni, és teljesen elolvadok, ha olyasmit találok, amit gyermekkoromban láttam, esetleg használtam. Képzeljétek! Valaki gyermekméretű, frottír kis otthonkát vitt be, olyan elől gombolós, mintás holmit, nekem ilyenem biztosan volt a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején. Majd a kezembe akadt egy felnőtt méretű ruha, amilyenem megint csak volt kiskoromban, úgyhogy azt muszáj volt megvennem hatszáz forintért. Charlie szerint pont annyira béna, mint amilyen régi, és szerinte soha nem fogom felvenni, de mondtam neki: -Na, fogd meg a söröm! (Amúgy inkább attól félek, hogy szétmállik az anyag, olyan régi. A mosást végül kibírta.)

    

Ősz hangulat

Múlt héten még azt éreztem, hogy valami élénk piros lakkot kívánok, mert még jó az idő, tisztára nyár van.

 

Aztán ma meg már a téli parfümömet fújtam magamra, mert megkívántam.

Előkerültek a kardigánok, a farmerdzseki, és éjszakánként a melegebb takaróm kell. 

Nagyon szeretem ezt az időszakot, mikor már hűvösebb van, de még sokat süt a nap. 

Nagyobb kedvem van sportolni is, nem érzem azt, hogy csak hálni jár belém a lélek. Már tudom, hogy ez a vérnyomásom miatt van, melegben kitágulnak az erek, és az amúgy is elég alacsony vérnyomásom extrém alacsonnyá válik (100 alá esik). Hűvösebb időben már majdnem elérem a 120/80-at, tegnap 117/74 volt.

Tegnap megláttam ezt a Fit HD adón.

 

Annyira megtetszett ez a balettos edzésforma, hogy felvettem, és ma kipróbálom. Tegnap futottam előtte, már nem volt sem időm, sem kedvem lenyomni még 45 percet. Majd elmesélem milyen volt. 

Amúgy most megint dagadtnak érzem magam, pedig pont annyira vagyok az, mint nyaralás előtt, de mégis rosszabbul érzem magam a bőrömben. 

Sajnos minden erőfeszítésem ellenére (annyira azért nem viszem túlzásba) sem sikerül leadnom azt a 6-8 kilót, amit szeretnék. Hízni, szerencsére, nem hízok, de fogyni sem sikerül 1-2 kilónál többet. Szigorúbbnak kellene lennem önmagammal, de belefeszülni sem akarok, mert nem szeretném, hogy elmenjen a kedvem a rendszeres sporttól, szép étkezéstől. 

Annak tökre örülök, hogy késő délutánig teljesen tudatosan, és szépen eszek, csak esténként csúszok meg időnként, de ez meg pont elég ahhoz, hogy csak stagnáljak. Negyvenen felül ez van, duplán, triplán nehéz fogyni, hízni viszont marha könnyű.

Írtam arról, hogy próbálgatom azt az időablakos evést.

Végül az első verzió tartható nekem a legjobban, amikor 12 óra telik el a vacsora és a másnap reggeli között. Ha ennél több, akkor nem érzem komfortosan magam, a vércukrom nem stabil. Konzultáltam erről egy dietetikussal, szerinte is jobb így az inzulirezisztenciám miatt.

Mostanában rengeteget régi sztori jut az eszembe, elmélázok rajtuk. No, erről majd legközelebb!

Nincs időm semmire

Lehetne ez a vezérmondatom mostanában.

Különben meg nem értem. Nincs kisgyerekem, a munkám is kötetlen (lehet pont ez a baj), nem járok nagyjából sehová rendszeresen. Ehhez képest...

• Hetekig nem jutok el egy turkálóba, ruhaüzletbe.
• Kellene egy új szandál, mert tavaly nyár végén kidobáltam az összes reménytelen darabot.
• A Dechatlonba kellene mennem, mert elnyűttem a sport titokzoknijaimat, meg szét akarok nézni.
• Elfogy lassan az éjszakai - és nappali krémem, de soha nem esik útba a kozmetikai ellátó. 
• Megint hennáznom kellene a hajamat.
• Ezer éve nem festettem be a szempillámat és a szemöldökömet.
• Egy bőrradírozásról, vagy fátyolmaszkról már nem is beszéve, lassan azt sem tudom, hogy mi az. 
• Megígértem Belaminak, hogy elmegyek pár szűrésre, de időpontfoglalásig sem jutottam még.
• A fogászaton is lenne dolgom.
• Itthon neki kellene esni a lakásnak, és nagytakarítani, selejtezni.

Ehhez képest..

Charlieval mi mindig rohanunk. Ez a hétvége -például- úgy indult, hogy pénteken reggel elrobogtunk a piacra egy gyors körre, aztán felszedtük anyósomat egy nagyobb bevásárlásra a hosszú hétvégére, de már tízre Charlie vitte az autót szervízbe. Én meg kipakoltam, dolgoztam, levittem Mórt a második sétájára (az első reggel hatkor volt esedékes), ebédet melegítettem, aztán mentem egy régi kolléganőm munkahelyére, hogy induljunk a közös fodrászunkhoz, ami egy másik városban van. a régi munkahelyünk színhelyén. Onnan siettem haza, mert Belami érkezett, de egy rövid online tolmácsvizsga után ment is a haverjához, mi meg az esti hosszabb sétára Mórral. 

Szombaton Charlie elment a tesójáékkal anyósom eladott házába pakolni, selejtezni, én meg főztem, mert érkezett Iluska is, meg mindkét fiú itthon volt, plusz Mór, akinek ugyancsak vannak szükségletei. 

Igazából ez a rész pont nagyon jó volt nekem, nem kell sajnálni, mert rengeteget beszélgettem Belamiékkal, meg lazultunk a délutáni kávénk felett, de el is ment a nap megint.

Vasárnap a konyhában üldögéltünk mindannyian, míg Charlie összedobott egy laza kis zöldséges tarhonyát, pedig volt még az előző napi lasagnéból, meg rántott hús anyósomtól. Aztán kis ejtőzés után kirándulni mentünk, Kismacsó inkább maradt itthon, meg várta a barátnőjét. Hazafelé már a vonathoz vittük Iluskáékat, mert elég sokáig mászkáltunk a Tisza partján (ott szeretnék lakni most épp). 

És ma!!!

Végre kicsit lassabb lesz a tempó, Charlie elment horgászni, én meg takarítgatok, főznöm nem kell, rendbe teszem a lábamat, mert holnap már lakkoztatni szeretnék az unokatesómmal. Ezt néztem ki:

A kezemen meg egységes rózsaszín lesz a manikűr. Legközelebb meg lila, mert a lábamon két kört bír a lakkozás. 

Aztán ma futni is akarok egy jó kis filmmel. Ezek a tervek. 

 

Hangulatok

Az egyik kedves barátnőm írta pár napja, hogy olyan, mint egy mániás depressziós: hol fent, hol nagyon lent van. Kicsit most én is ezt érzem. 

Szerdán este hazajött Belami, Kismacsó is itthon van már egy hete, plusz az új befutó: Mór. MINDENKI itthon volt, és ilyen már elég régen nem történt, szóval boldog voltam. 

Csütörtökön folytatódott a "fent", Belami megállás nélkül Mórt szórakoztatta, Kismacsó a lakás valamelyik pontján aludt (bárhol képes aludni), mi Charlieval bevásároltunk, főztünk. Aztán közösen ettünk, Mór feküdt az asztal alatt, annyira idilli volt.

Késő délután Belami visszament Pestre, mert ma ügyel, Kismacsó meg egy barátjához indult sütögetni a kertjükbe. Charlie drónozni ment egy ismerősével, én meg kettesben maradtam Mórral, úgyhogy régi Linda filmeket néztem, ő meg durmolt a lábam mögött, a kanapé előtt. Jó volt.

Hajnalban rosszat álmodtam, a fiúk eltévedtek valami bányában, még kicsik voltak, én meg nem nem fértem be a lyukon, amin ők bemásztak. Nagyon rosszul ébredtem.

Mór hisztizett a reggeliért, aztán ő jóllakott, de engem nem hagyott reggelizni, folyamatosan ugrált rám, én meg mondogattam, hogy "nem, nem, nem". Valahogy érezte, hogy nem vagyok topon, úgyhogy nem volt hajlandó letekeredni rólam. Közben Charlie is felkelt, és jobb lett kicsit. 

Most átnézek pár levelet, amit tegnap írtam meg, utána bemegyek a munkahelyre iktatni, szkennelni, elküldeni, ilyenek. 

Egyre megyek az unokatesómhoz körmözni, most a lábamon is megcsinálja, hátha tudok már mezítlábazni, mert eddig fáztam, még elő sem vettem a szandálokat, papucsokat. 

Ezek tetszenek:

 

A fenti volt már tavaly, nagyon szerettem, lehet most a fehér mellé valami mást színt választok, mondjuk rózsaszínt. Még kitalálom. 

Na hová megy a sok energia és idő?

Ma reggel hamarabb keltem fel, mint Charlie (a fiúk az apjuknál voltak), úgyhogy megalkottam a szokásos első tejhabos kávémat (mostanában momentán lesz.rom, hogy reggel nem tanácsos a tej nekem), és miután békésen elkortyolgattam, nekiálltam bekeverni a hennát a délutáni hajfestéshez.

Charlie felmerült a szoba nyugalmából, és elkenődve mondta: -És én még azt hittem, hogy nekem csinálsz valami finomat, azért csörögsz-zörögsz. De úgy látom meglesz a délutáni programom.

-Meg ám! -mondtam, majd "legjobb védekezés a támadás" alapon nekiszegeztem: -Tudod te mennyi energiát és időt vesz igénybe, hogy koromhoz képest jól nézzek ki?! Fogalmad sincs, de rengeteget. Félig-meddig te vagy a fodrászom, én meg saját magam kozmetikusa, pedikűröse és manikűröse egyben. Így takarékos, de cserébe egy csomó időt kell magamra fordítani.

-Ugye nem mondod, hogy ma még pedikűr és manikűr is lesz?

-Naná hogy lesz! Egy új lakkot próbálok ki, olyan rezes-vörös színt, illeni fog a frissen festett hajamhoz.

-Akkor ma lulus nap lesz, úgy látom.

Ez az a szín, de sajnos nem nagyon látszik, pedig nagyon érdekes árnyalat.

Ez a körömfestős zoknim, egy régi zoknim lábfejének a végét vágtam le, hogy a lakkozás nyugodtan száradhasson, de a lábam meg ne fázzon, mert szörnyen fázós. 

A hennát ezúttal sikerült jó hígra csinálni, úgyhogy csurgott, csepegett a folpack, vatta, zuhanysapka alól, nem győztem törölgetni, meg újabb papírtörlőket aládugdosni, valahogy így.

Ám megérte a sok fáradozást (és köszi Charlienak magát a festést), mert gyönyörű színű a hajam, plusz a hennás dunszttól csillogó, puha, és az illóolajoktól meg finom illatú.

Pénteken megyek fodrászhoz a múltkori fazont frissíteni (most nagyon szeretem, maradok még ennél), szóval a nagy generál a jövő héten folytatódik.

Plusz elkezdtem a ciklusomhoz kötődő cickafark-, majd félidőtől palástfű teázást, hogy sokáig így maradjon a szép 28 napos ciklusom, ahogyan most van. 

Még bepötyögöm ezt a pár sort, aztán a kezemen is befestem a körmöket, hogy úgy egyben legyek. Ahogy szeretem. Ahogy elvárom magamtól. Mert utálok öregedni, de erről majd egy másik posztban. ;-)  

Az időjárás irányít

Nagyon unom ezt az esős időt, szerintem ma sem tudunk majd semmi különöset csinálni, legalábbis szabadban biztosan nem. 

Tegnap egész jó idő volt késő délutánig, egész pontosan a takarításhoz, mert az volt soron.

Charlie alkotta az ebédet, nagyszerű lett. Volt spárgaleves, meg bolognai, olyan igazi, órákig főzött, hogy a paradicsom leve elfőjön. Mmhmmm, nyami!

Aztán meg volt manikűr, meg pedikűr sk, hát én órákig képes vagyok vele elbíbelődni, pedig annyira nem látványos az eredmény, sőt, elég amatőr. Mindenesetre most a vörös köröm a befutó, a lábamon már kész, ma este már csak a kezemen kell kikenni. Remélhetőleg a hét második feléig nem kopik le a zárt cipőben az egész, mert kár volt akkor az egész cécó.

Ma selejtezést tervezek a ruháim között, mert az idő miatt lőttek a kis oroszlán simogatásának (állatkertbe akartunk menni), szóval hasznosan fog telni az idő lötyögés helyett. Annyira nem örülök neki. :-(