Megint csak Uno, majd írok másról is

Ma már kettesben voltam egy ideig Unoval, amíg az anyukája bevitt egy papírt a munkahelyére.

Azért bennem volt/van a félsz, hogy egyszer elfogy a szerencsém, és nem bírom megnyugatatni, de ez nem az a nap volt megint. 

Előtte védőnőnél voltak, és rengeteget aludt a babakocsiban, úgyhogy pont ébren volt, mikor érkeztem, és úgy is maradt még, ezért szórakoztattam. Szereti a dalolászást, a fahangom sem zavarja, és kiváncsian nézegeti a kacsás kis kendőcskéjét, jár a keze és a lába. Hirtelen lett türelmetlen, sejtettem, hogy elfáradt, de csak nem akart elpilledni, úgyhogy megnéztem a pelusát. Bizony! Ott volt a baj, mert miután tisztába tettem, szépen bealudt, és ahogy Ági hazaért, még jó sokáig durmolt, mert beszélgettünk fölötte, és ez teljesen lelazította.

Ugyanez volt szombaton is, mikor Miklós szülinapja miatt átmentünk hozzájuk, és akkor aludt a legjobban, mikor ment a diskurzus az alvása hátterében. 

Nem tudom kinél hogyan volt, de én a két fiúnál úgy voltam, hogy "első látásra".  

A nagymamaság viszont máshogy érkezett, kissé lopva, csöndesen, de már teljesen behálózott. 

Minél többet látom és érintem, annál mélyebben átjár, rengeteget gondolok rá. Ahogy hadonászik a vékony kis karjaival, ahogyan hunyorogva néz rám, és a mosolya!, ahh, az valami gyönyörű. Még nem igazán nekem szól, inkább annak, hogy minden komfortos épp, de akkor is nagyon jó látni.

Vannak jelenetek, amik beleégnek az ember lelkébe, és bármikor elő lehet venni, annyira élénkek.

Egy ilyen volt, mikor szombaton Belami a bejárati ajtóból futott vissza, hogy még egy puszit nyomjon Uno buksijára. Annyira nagyon önkéntelen volt ez a megnyilvánulása Belaminak, de abszolút leképezte, hogy megérkezett az "apaságba", és imádja a kisfiát. Ahányszor eszembe jut, mosolyognom kell.  

Blogvember, november 26.

A nap nagyobb részét hagyjuk is!

Utazás, megbeszélés, okmányiroda, kisűlt az agyam, OTP gyerekkel. Ez mind munka volt, elfáradtam, meg fog jönni, úgyhogy a feszültség délutánra már majdnem szétvetett.

Aztán este Örkény Színház-Anyám tyúkja.

Két és fél óra alatt a fenti versek hangzottak el, és az idegrendszerem szépen kisimult. 

Én jobban szeretem a verseket magam olvasni, ízlelgetni, valószínűleg a nagyothallásom miatt. De most jó volt így, a hangerő is megfelelő volt. 

Néha bekönnyeztem a meghatottságtól, Csuja Imre előadásában a Szózat nagyon adta. Nem szoktam ezen tűnődni, de ilyenkor nagyon érzem, hogy fontos nekem a haza, a magyarságom, a mi költőink, a mi hagyományaink, stb.. Szerintem sokan voltunk így, mert a végén állva tapsolt mindenki, és legalább nyolcszor lettek visszatapsolva a színészek. Én még ilyen előadáson soha nem voltam. 

BÚÉK!

Annyira nagyon szuper ennek az évnek a vége is. 

27-én vacsorára voltunk hivatalosak Ágihoz és Belamihoz. Nagyon finomakat ettünk, megláttuk Ági ékszerdoboz kis lakását, és nagyon jót beszélgettünk. 

Megmondom őszintén, kicsit féltem attól, hogy Iluska után hogyan tudnék jobban kedvelni valakit Belami mellett, de úgy tűnik nincs ezzel gond. Ági annyira más, hogy össze sem tudnám (és nem is kell) hasonlítani Iluskával, ő leginkább Belamira emlékeztet, és ezzel el is nyerte a szívemet, plusz ismerős vizeken evezek, szóval boldog vagyok ettől (is). 

Most meg már Fonyódon hesszelünk egészen január 3-ig, szóval..

Tegnap gyönyörű, napfényes időben utaztunk, többször is megálltunk, ráértünk. Sötétedés előtt felkerestük a mólót, a kutyás strand partját, aztán összevásároltuk a fél Lidl-t, úgyhogy éhen biztosan nem halunk.

Én még beugrottam a kínaiba is, mert nyáron itt vettem a futáshoz egy hatalmas fekete övtáskát, ami nagyon hasznosnak bizonyult a másodállásban is, úgyhogy fehérben kerestem hasonlót. Végül ezt találtam:

Így legalább erről is eszembe jut majd Fonyód. 

Tegnap este már összekészítettem egy kupacba a futós cuccomat, úgyhogy reggel gyorsan felöltöztem, és elmentünk Mórral futni. Valami csodálatos volt. Épp felkelt a nap, nagyon hideg sem volt, szép volt a kilátás. Nem tudom mikor esett ennyire jól a mozgás utoljára, pedig reggel pont nem szeretek edzeni.

Délelőtt Charlienak eszébe jutott, hogy piac van, és kellene valami füstölt cucc a lencsébe, úgyhogy összekaptuk magunkat, és lementünk (a kilátónál lakunk). Aztán úgy alakult, hogy ott ebédeltünk lángost, majd elmentünk a sétányra, és ott órákig napoztunk, meg sétáltunk, valami mennyei jó idő volt. Annyi időre jöttünk haza, hogy megigyunk egy kávét, meg elintézzük a folyó ügyeket, aztán mentünk tovább a partra, ezúttal máshová. Naplementéig ott mászkáltunk, úgyhogy ma kimaxoltuk a szabad levegőn tartózkodást. 

Már túl is vagyunk a korai saláta vacsorán, Mór úgy alszik, hogy megnéztem az előbb, lélegzik e rendesen. Persze, mikor lefényképeztem, kinyitotta a szemét. Szerintem mi is hamar el fogunk aludni.

Remélem holnap hasonló kis napot tudunk kanyarítani, és ennyire jól fog végződni 2023, illetve legalább ilyen jó év lesz 2024. Január 1-én érkezik majd Belami Ágival (most a Mátrában vannak), szóval a kezdet mindenképpen jó lesz. 

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Óh, Mr. Alkohol

Gondolkodtam, hogy elmeséljem e, micsoda végletekbe estem a hétvégén, aztán arra jutottam, hogy miért is ne, tíz évben egyszer ez is belefér.

Remek, nagyszerű volt az egész hetes készülődés, még úgy is, hogy teljesen Charlie agyára mentem a végére. 

Péntek estére nagyjából készen állt minden az utazásra, még másnap, reggeli közben, akartunk pár szendvicset gyártani, meg kávét csinálni a hőtartós bögrébe, stb... Megvolt minden, amit terveztem, a hajfestésen át a fátyolmaszkig, körömlakkozás, a szemöldök és szempilla befestése, stb... Szombat reggelre maradt a fodrász egy laza beszárításra, aztán indulhattunk is. 

Dél körül érkeztünk meg, először kimentünk a temetőbe Mamához, aztán elfoglaltuk a szállást.

Ettünk, aztán szieztáztunk egyet, eddig a pontig teljesen úgy csináltam mindent, mint egy egészségtudatos kis angyal, ahogyan szoktam mostanában.

Aztán...

Felraktam a hidratáló párnákat a szemem alá, előkészítettem a sminkcuccom, és kevertem magamnak egy italt. Csak mert kezdtem lejönni az életről, nem volt kedvem elindulni sehová. No, mivel emlékeim szerint az idén még nem ittam alkoholt, a rumos kóla (6o%-os Portorico rum + zéro kóla (hahaha!)) kicsit megdobta a hangulatomat. Olyannyira, hogy nemcsak jól néztem ki a sok készülődés következtében, hanem, ha jobban kinéztem volna, ki is estem volna. 

Óriási mosollyal az arcomon érkeztem a helyszínre, és az első, akivel összefutottam, az osztályfőnököm volt, aki azt mondta, hogy egy percet sem örgedtem (nem volt rajta szemüveg), és remekül nézek ki. Ezt a bókot még megkaptam párszor, úgyhogy nem volt hiába a sok belefektetett energia, és szerintem a rumos kóla pont annyira oldotta bennem a gátlást, hogy elbűvölő társaság tudtam lenni mindenkivel. Én az este alatt MINDENKIVEL beszélgettem, és nem az volt, mint régebben, hogy a négyes kis klikkünk összejött, aztán mi jól elvoltunk egymással, és ennyi. Most a négyes fogatból csak én voltam, úgyhogy nagyon aktívan ott voltam mindenhol.

Nagyon jól éreztem magam.

Tényleg érdekelt mindenki története, és rengeteget nevettünk régi sztorikon. Az ex férjem egy volt a régi osztálytársak közül, és teljesen normális volt. Sőt, mivel kettővel előrébb van a névsorban, mikor rákerült a sor, azt mondta, hogy a fiúkról majd beszéljek én, mert az én érdemem, hogy ők meddig és hová jutottak. Azért tényleg jólesett a figyelmessége. 

Van egy másik osztálytársam, akivel összefűz egy tisztázatlan sztori (sajnos erről itt nem írok, mert túl személyes a dolog), vele is rengeteget beszélgettem, és ugyan nem rajtam múlik (nem is rajta), hogy a sztori tisztázódjon, azért jó volt beszélni. 

Nagyjából ezek mentek be a szervezetembe:

• kb. 2-2,5 dl rum
• másfél üveg kóla (zéró, de minek?)
• 2 rántott hús
• 2 rántott gomba
• 1 csavart hús sonkával, sajttal
• 1 rántott karfiol
• némi saláta, köretet megszokásból nem vettem, pedig mindegy lett volna
• 1 kakaós palacsinta
• 2 házi süti.

A kaja ellenére a rum rengeteg volt, úgyhogy mikor éjfél után betévedt hozzánk egy régi-régi barátnőm, és mondta, hogy az ő osztálytalálkozójukon, két utcával arrébb, retró buli van, egyből átmentem vele táncolni, mert éreztem, hogy mozognom kell, ha jót akarok magamnak. 

Úgy is lett.  

Hajnali 3-ig táncoltunk, szerencsére annyira nem rúgtam be, hogy ciki legyen, de azért Charlie szerint eléggé látszott, hogy nem vagyok szomjas, mikor egy fél órával később megérkeztem a szállásunkra. 

Reggel meg eljött a másnap(osság).

A sok kóla miatt nem nagyon tudtam sokáig aludni, úgyhogy néhány óra múlva már nyaggattam Charliet, hogy dobjuk be Mórt az ex anyósomhoz (Belami ott töltötte a hétvégét Ágival), és rögvest induljunk a thermál vízbe. 

Folyt. köv.

Nincs most ötletem, hogy mi legyen a cím

Az elmúlt hét egy merő gyönyör volt a két színházzal, kirándulással, úgyhogy most elég nehéz visszatalálni a szürke hétköznapokba. 

Az operett szombaton kellemes volt, semmi kiakasztó, semmi újítás. Nekem tetszett, bár nem vagyok egy nagy operett rajongó. 

Vasárnap reggel elindultunk Dédestapolcsányba, rögtön Szilvásvárad mellé, nagyon jó volt. 

Van is egy "abszolút boldogság" pillanatom innen, mikor Charlie, Mőr és én a szállásunk hátsó kertjében fetrengtünk, Charlie egy napozószéken, én a hintaágyban, Mór a fúben. Ráláttam a patakra, hallottam a csobogását, majd kinyúltam a lábammal, hogy meglökjem magam a hintán, úgyhogy volt még ez a lágy ringatózás, meg a madárcsicsergés... Elraktároztam alaposan ezt a pillanatot. 

Túráztunk is egy kisebbet, Mór nagyon élte ezt az egészet, a boldogsága meg ragadós tud lenni nagyon. 

Még hétfőn is ott voltunk, kimentünk a vásárra, de nekem az csalódás volt, Csupa bóvli, én azt hittem, hogy kézműves cuccok lesznek, de sajnos abból volt a legkevesebb. Végül én elég gyorsan visszamenekültem Mórral a szállásra, a kedvenc patakom mellé, Charlie meg még nézelődött kicsit, de aztán jött ő is. Csak délután indultunk vissza, még Gyöngyösre is elautóztunk egyet látogatni, estére értünk haza.

Azt nem állítanám, hogy nem szaladt el a ló velem étkezés terültén, mert válogatás nélkül mindent magamba tömtem, ami a kezem ügyébe került. Volt a csokis drazsétól elkezdve a pizzán át minden, úgyhogy majdnem egy kilóval voltam több kedden reggel, mint mostanában. Mára már visszaállt a súlyom hatvanöt alá (nyilván vízvisszatartás volt inkább, mint valódi hízás), de tegnap még úgy kivántam az édességet, valószínűleg az összeborogatott inzulinháztartásom miatt, hogy a falat tudtam volna kaparni a kíntól. Végül csináltam egy zabpelyhes túrós süteményt cukormentesen, kiszámoltam mennyi fér bele, és muszáj volt annyival beérnem, holott az egész tepsivel magamba tudtam volna tömni. Aztán este tornáztam, és onnantól jobb lett, a mozgás mindig segít a helyére rántani a vércukromat és az inzulinháztartásomat. Összességében ma már a régi rutin szerint haladok, ez is egy olyan pont volt, ahol könnyen feladhattam volna az egészet, de túl sok energiám fekszik ebben december óta, észen vagyok. Ráadásul újra és újra meg kell állapítanom, hogy egy inzulinrezisztenciával küszködőnek azért kell a kontroll a szénhidrátban (is), mert a sok "rossz" szénhidrát még többet akar, előjön a farksaéhség, amit nagyon nehéz kordában tartani. Ha stabilan van a vércukrom, és mozgás is van, akkor sokkal kevésbé játszik ez a mindent elsöprő éhség. 

Kismacsó itthon van, tanul az államvizsga második felvonására, az első ötös lett. Eddig nagyon pöpec minden. 

Belamival csak telefonon értekezünk több, mint egy hete, de minden rendben vele, sokat túrázik, ez most a legkedvesebb hobbija. Azt tervezi, hogy nyáron Grúziába megy egy hosszú gyaloglásra... Annyira nem bánnám, ha inkább itthon túrázgatna. 

No, megyek a dolgom után!

Mindenféle jóságok

Jó dolgok azon túl, hogy végre kisütött a nap:

• Kismacsó szakdolgozata ötös lett. 
• 64.5 kg-nál vesztegelek, de ráéreztem a súlytartás ízére, kicsit lazábbra eresztettem a gyeplőt. (Csak el ne szaladjon az a ló!)
• Vasárnap voltunk gyermekkorom városában egy rendezvényen, ahol Mama halála óta nem voltam. Vittem Mama sírjára virágot. Annyira nem is volt nehéz, mint képzeltem.
• Hétvégére megint kicsi munkával egybekötött kirándulást szervezünk Szilvásvárad környékére. A szállás már lefoglalva, Mór is jön.
• Múlt pénteken voltunk fodrásznál, csak igazítás volt, nagyon jót beszélgettünk megint. 
• Ezen a héten kétszer is volt/lesz színház, az egyik tegnap volt, a másik szombaton lesz. A tegnapi... Hát öhmm, khm... Torkomon akadt kicsit ez az Anna Karenina feldolgozás, még most is emésztem. Vendég előadás volt, dugig szexszel, meztelenséggel. Én azt hittem, hogy nem vagyok prűd, de lehet, hogy színház esetében mégis az vagyok. Charlie szerint érdekes megközelítés volt ez az előadás, és azt taglalta a szokásos mcdonald's-os sajtburgeres szeánszunk alatt is, hogy ő mit rendezett volna másképpen, főleg megvilágítás tekintetében. Mondjuk, itt én már egyáltalán nem akartam a Vronszkijt játszó színész meztelen farkára gondolni. Remélem a szombati operett nem tartogat ilyen meglepetéseket.
• Végre van egy olyan fekete magassarkúm (amúgy annyira nem magas), ami kényelmes. (Tegnap teszteltem a színházi szetthez.) Komolyan, nem hittem, hogy létezik ilyen számomra. Ugyanis ami magassarkú, az nekem kényelmetlen legtöbbször. Kivéve az esküvői bézs-arany magassarkúm, azt a mai napig használom alkalmanként, de nem lehet mindig mindennel viselni, úgyhogy addig kerestem, míg nem találtam ezt:

Ez egy 4000 forintos kínai szaténos csoda (mint az bézs-arany), szóval nem mindig a drága a legjobb, legalábbis a fekete Tamaris magassarkúm marha drága volt, cserébe nem bírok benne néhány percnél tovább lenni. Így most van világos és sötét alkalmi cipőm, ami kényelmes. 

• Hirtelen ennyi jutott most az eszembe. 

   

Napjaim mostanában

Nekem azok a legjobb napok, mikor mind a négyen együtt vagyunk.

No, ez egy ilyen hétvége volt. Persze nem folyamatosan, mert a fiúknak mindig van külön program is, de azért volt olyan, mikor egy helyen, egy időben voltunk.

Anyukám hatvanhat éves lett elsején, azt ünnepeltük meg szombaton.

Finomat főzött, a tortát mi vittük, utána jót beszélgettünk.

Itthon megjött hozzánk a Mikulás szombaton este, mert a rendes idejében a fiúk nincsenek itthon. Így aztán a szombat cukorban bővelkedett, nem is voltam túl jól, mert ennyi cukrot rég toltam már be. 

Eljött a karácsonyi pulcsik ideje, szombaton ezt bányásztam elő a szekrény mélyéről.

Az új körmöm megint csillogós, csak most egy világosabb színt választottam.

Tobzódok most a színekben, mert az unokatesóm babát vár, és le fog állni a munkával jövő év elején, úgyhogy onnantól magamnak fogom csinálni a sima lakkos körmöket, meg a naturt is.

Mától meg indult a szabim, ezzel együtt a takarítás.

Kitaláltam, hogy ezúttal nem a nagyobb dolgokkal kezdek, hanem a kisebbekkel, mert évről évre az van, hogy megcsinálom a szobákat, a konyhát, az előszobák meg maradnak, meg a fürdő is csak nagyjázva van, már nincs kedvem felmászni a plafonig. Így ma az volt a terv, hogy a fürdőt a plafontól a kőig mindenhol, meg a benne lévő dolgokat is, plusz az egyik előszobát, meg a konyha ablakát. A délelőtt el is ment a fürdővel, a sok vegyszer közül az egyik megmarta a nadrágomat, úgyhogy innentől ez lesz a takarítós nadrágom ever.

Holnap a konyha, másik előszoba, szerdán és csütörtökön a szobák. Utóbbi két napon Charlie is szabin lesz, úgyhogy selejtezni is fogunk. 

Holnap meg sütök egy máglyarakást, mert itt szárad hozzá a kifli, meg rengeteg diónk van még.