Az idő

Én nem tudom mi történt az idővel, de nekem olyan, mintha felgyorsult volna.

Tudom, hogy ez közhelynek számít, de tényleg örjítő, hogy bárhogy is csinálom, mindig az az érzésem, hogy loholok, kapkodok, mégis annyi minden elmarad. 

Terveztem ezt a társadalmi munkát havi egyszer az ex másodállásomba. 

Igazából senkinek nem kell elszámolnom ezzel, de decemberben és most is belőttem egy-egy szombatot, hogy akkor majd bemegyek, és letolok a többiekkel egy műszakot, vagy legalább nyolc órát. Aztán decemberben jött az állásajánlat tőlük, úgyhogy azt éreztem, hogy nem akarok beszélni senkivel erről, hisz alig tudtam eldönteni én is, hogy mit akarok, nem hiányzott a még nagyobb zűrzavar a lelkembe. Majd miután eldöntöttem, és lenyugodtam, már megint késznek érzem magam. Ezt a szombatot lőttem be magamnak, de ahogy haladt a hét előre, úgy torlódtak a feladatok és a programok, úgyhogy már tegnap este nyugtáztam, hogy nem lesz ebből semmi, és jó, hogy senkinek nem szóltam, hogy megyek.

Csütörtökön és pénteken is utaztam, így a bevásárlás maradt szombatra.

Aztán Belamiék bejelentkeztek szombatra, hogy jönnek, Charlie tesójáék meg vasárnapra. 

Szóval a mai nap úgy nézett ki, hogy reggel hétkor keltünk, én levittem Mórt sétálni, addig Charlie megcsinálta a reggelit, utána gyorsan összekaptuk magunkat, és indultunk vásárolni. Mivel anyósomnak is mi intézzük ezt, így dugig pakoltuk a csomagtartót két bolt és a piac látogatása után, aztán három körben felhordtuk a két lakásba a cuccot. Dél környékén fogtam a gyors főzésnek, mert Belamiékkal egyre volt megbeszélve az ebéd. Pont kész is lettem, mire érkeztek. Utána már nyugi volt, de ez mellett hogyan tudtam volna lenyomni kedvességből akár nyolc órát is? Áhhh! Esélytelen.

Jövő hétvégén megyünk a hegyekbe pénteken, majd szombaton este érünk haza (félig munka, félig kirándulás). Marad a vasárnap felkészülni a következő hétre, ami egyből egy zalaegerszegi úttal indul. Utána hétvégén Apuék jönnek hozzánk. Nem igazán látom hová szuszakolhatnám be ezt a vállalásomat, ugyanakkor meg azt sem értem, hogy előtte hogy dolgoztam még hetente kétszer tizenkét órát pluszba. Mondom, hogy lett valami az idővel... vagy velem.   

Még szabadságon

A háborgó agyam nem sokat csillapodott, de legalább pihenünk azért.

Mór reggeli sétája és a reggelizés után simán visszabújtunk az ágyba tegnap és ma is, annyira jó volt. 

Voltunk polcot nézni a konyhába, meg Charlienak farmereket venni, aztán a kínaiban is tekeregtünk, lőttünk pár kiegészítőt az air fryer-be. Ez amúgy Belamié, de teljesen kiköltözött a lakásából, úgyhogy elhozta nekünk, mert Áginak is van pont ilyen. 

Apropó költözés!

Kismacsó is teljesen elcuccolt Belami lakásából, úgyhogy most ki van adva. Kismacsó Budára költözött a barátnőjével, nagyobb lakásba. Egyenlőre bérlik, de lehet, hogy a későbbiek folyamán megveszik. Elég komolyan veszik egymást. 

Vissza a forrólevegős sütőre.

Nagyon bejön. Tegnap még gesztenyét is sütöttünk benne, tök jó lett. De próbáltunk már benne húst sütni, meg krumplit, az előbb meg tortillát csináltam benne magamnak, minden nagyon finom lett eddig. 

Voltunk a hegyekben.

Jó volt. Charlie egyet pecázott is, én addig Mórral a szállásunk kertjében napoztam, és néztem a patakot a kert alatt. Nem állítanám, hogy jutottam bármire is a továbbiak tekintetében, de annyira nem is erőltettem, csak próbáltam a pillanatban létezni. Aztán mégis jó volt hazajönni, és a saját polár ágyneműmben aludni, egyszerűen megnyugtat, ahogy a bőrömhöz ér. Sajnos Charlie nem szereti, úgyhogy most felemás ágyneműben alszunk, ez van. 

Sokat futok, és tornázok.

Meg írom a kalóribázist megint. Nem igazán szükséges, inkább megnyugtat. Valahogy azt érzem, hogy ezt legalább kézben tudom tartani. 

Kedden be volt írva egy utam Zalaegerszegre, úgyhogy azt a napot nem vettem ki szabadságnak, hanem az intézményi autóval és sofőrrel elmentem. Hosszú út. Fél nyolckor indultunk, és négykor értünk haza. Fél órát voltam bent a zárt intézetben, és ezért utaztam ennyi órát. 

Mindegy, nem is ezt akartam ebből kihozni, hanem azt, hogy így előtte nap a másnapi étrendet meg kellett tervezni, bedobozolni, és ez nagyon jó érzés volt. Valamiféle megnyugvás, rutin. Nekem most ez kell, ezzel próbálom egyensúlyba hozni magam. 

Bejelentkeztem a táncra, de még nem jeleztek vissza semmit.

Pedig reménykedtem, hogy pénteken már mehetek. Remélem összejön legalább egy alkalom, hogy megnézhessem, tetszik e. Tényleg érdekel. 

Szorgosan dermarollerezek.

Már érzéstelenítőt se használok, megszoktam a tűszúrások érzését. Én nem látok túl nagy változást, de szép a bőröm, selymes, puha. Most nem tudom, hogy ettől, vagy a szónikus arctisztítómtól, mert azt is használok már. Ott van a kezem ügyében fürdéskor, és használom rendszeresen. Nekem ilyen egyszerűbb van:

Forrás: Amazon.com

Meg van jó drága szérumom, szerintem ez mind sokat segít a szép bőrön. 

Nah. Szépség perceimet hallottátok!

Holnap meg hennázok majd.

Energiátlanságom napja(i)

Próbáltam a vérnyomásomra fogni, de nem extrém alacsony, ahogyan többnyire.

Szedek most vitaminokat is, a fogyás is egyre lassabb, jelenleg 63.9 kg, szóval a 62 nem lesz meg a szülinapomig. Mondjuk nem is volt cél az időpont, csak mikor legutóbb kalkulált a gép, akkor július 9 volt kiírva a 62 kg-hoz. 

Egyre kevésbé esik jól kint futni, és Mór is unja a körbe-körbe mókát, úgyhogy most a benti tornát váltogatom a kinti futással, de ha igazán nagyon meleg lesz, akkor pihentetjük ezt kicsit, majd ősszel nyomulunk megint. Leporolom a futógépet, ahogyan télen is, én nagyon nyavalyás vagyok a szélsőséges időjárással.

Kismacsónak már csak egy van az államvizsgából, szerdán (remélhetőleg) megcsinálja, aztán gyakorolhat az avatásra. Július 1-én lesz, 3-án meg már dolgozni fog. 

Veszek ki szabadságot június végén és július elején, próbálok segíteni a fiúk összeköltözésében, meg ott van még az avatás utáni összejövetel, azt még csak találgatom, hogy miként legyen. 

Belami a munkán kívül rendszeresen túrázik, 20-án megy Grúziába, arra edz. 

Közben alakulgat valami egy lánnyal, nagyon érdekes az egész, majd elmesélem. Annyi bizonyos, hogy a lány pont Belami női megfelelője, még egy napon is születtek, csak Belami két évvel hamarabb. Mindketten imádnak túrázni, sokat dolgoznak (a lány is orvos rezidens), hasonló a humoruk, egy rugóra jár az agyuk. Ez így nagyon jól hangzik elsőre. 

Charlie is energiátlan, pont reggel beszéltük, hogy annyi mindent kellene csinálni, de csak tologatunk mindent.

19-én lomtalanítás lesz, feltett szándékunk, hogy a jövő hét második felében selejtezünk, mert muszáj megszabadulnunk egy csomó lomtól. Meg persze a munka, neki munkák, most is tervez épp. Én szeretném a következő két hétben nyugpontra helyezni az ügyeimet, hogy két hétig a helyettesemet se zargassa senki lehetőleg.

Ha erre járnál Luna, a A világ végénél is messzebbre blog szerzője, kérlek küldj meghívót, lemaradtam róla! Már, ha van még elfekvőben. Ide szeretnék: meselulu@gmail.com. És szerintem Lobelin is ugyanígy lemaradt. Ő is ír majd címet a kommentben szerintem. Köszi!