Mór három éves, Mórral a sport, diéta és ráncok

Mór tegnap vagy ma lett három éves. (Éjfél előtt születtek az első kutyusok, éjfél után a többi, nem tudni Mór melyik csapatban volt.)

Este elmentem Mórral futni, ez volt az első igazi próbálkozás, mert egyszer régen, valamikor nyolc hónapos kora körül volt egy kísérletünk, de akkor még olyan baba volt. Akkor is jól ment, tegnap is, szerintem elkezdjük ezt komolyabban próbálgatni. Megmondom őszintén, leginkább az motivál, hogy így egyben meglenne egy séta, meg az edzésem. Idő szempontjából nagyon gazdaságos, Mór meg élvezi nagyon. Most még nem mértem az időt és a távolságot sem, csak mentünk, ahogy a lábunk vitt, és próbáltam Mórt tempóban tartani. Különben az sem baj, ha meg-megáll, mert addig helyben futok. Természetesen ilyenkor nincs zene a fülben, csak rá figyelek, máshogy nem is menne.

Azért még mindig a futópad a kedvencem (a filmek miatt), de jó a változatosság, így nem unom el. A héten volt egy Bíró Ica, egy futás futópadon, egy balett, és Mórral egy rövidebb kocogás.  

Majdnem három hétig vesztegeltem a hatvannyolc kilónál, már azt hittem, hogy itt meg is állt a fogyás, de tegnap végre hatvanét kiló hetven dekára ugrottam. Talán mégis összejön az a hatvanöt. 

Megmondom őszintén, sokkal jobban parázok a súlyom megtartásától, mint attól, hogy mikor és hogyan jutok el hatvanötig. Bennem most akkora a kitartás és az elszántság, hogy alig ismerek magamra, azért tudok meglepetést okozni magamnak még mindig. 

Hogy valami nyavalygás is legyen.

Nem szeretem, hogy hirtelen ráncok lettek az arcomon. A pillanatképek rólam, nos, vállalhatatlanok. Illetve, nekem nagyon nem tetszik, valószínűleg meg kell szoknom, hogy lassan negyvennyolc leszek, és az ilyen. Azért megpróbálok többet foglalkozni az arctornával, meg a masszírozással, nem akarok csak azért hetven kiló fölött lenni, hogy kisimuljanak a ráncaim.