Összefoglalva

Kicsit az elmúlt hétről.

• Megkezdtem a másik munkát, egyből három nap volt, ebből a szombat tizenkét óra (a másik kettő nyolc-nyolc).
• Az első nap k.rva sz.r volt, rühellem az új helyzeteket, és bár feltalálom magam, azért nem volt komfortos kicsit sem. 
• Szombaton reggel héttől este hétig voltam, onnan beestünk Charlieval a színházba, úgyhogy sikerült is éjfél előtt megérkezni haza. Nem állítom, hogy nem voltam kipurcanva.

Ez a hét.

• Nyugisabban indult, mert szabadságon vagyok, és valóban.
• Pénteken és vasárnap fogok dolgozni a másodállásban, de ma is folyamatosan nyaggattak a főállásban, hiába a szabadság. Igen, átirányíthatnám a telefonomat, de most inkább én szeretném kézben tartani a dolgaimat, nehogy szétszaladjon minden, mert azt én fogom megszívni most, ahogy egyensúlyozok a két meló között. Majd keménykedek, ha megtalálom (az egyensúlyt).
• Ma vettünk új sütőt, mert a régi teljesen kipurcant, és itt a sütögetések ideje. Először januárra akartam átpattintani ezt az egész vásárlás, beszerelés dolgot, de aztán felszívtuk magunkat Charlieval, és ma lezongoráztuk. Annyira nem volt ez nagy cucc, mint ahogy tartottam tőle.  
• Hétfőn este vettem egy nagy levegőt, belebújtam a futós gúnyámba, Mórt felszereltem hámmal, meg világítós nyatörvvel, és megnéztük, hogy mennyire van kivilágítva a futós terepünk, ahová hétvégén járunk mostanában. Tök jól, úgyhogy fogunk időnként menni este is. Mondjuk hétfőn akkora sár volt erre, hogy Mórt fél óráig tartott kimosdatni, és én is sáros voltam a hátam közepéig. Máskor szárazabb időben megyünk.
• Ma Bíró Icával nyomtuk a súlyzós tornát, Mór meg igyekezett széttrollkodni az egészet. Nagyon vidám vele tornázni. 

Ilyenek vannak mostanában.   

27-ei összefoglaló megint

Nos.

Súlyom 59.7 és 60,2 között mozog.

Amint meglátom a 6-ot reggel, azonnal jobban figyelek, de ennyi ingadozás pont belefér, nyilván ez összefüggésben van a ciklussal, azzal, hogy előtte nap mit ettem, tart e az vizet vissza a szervezetemben, stb.. 

A reggeli mérést nem tudom elengedni még, olyan nekem, mint egy biztonsági korlát, fejetlen csirkének érzem magam nélküle. 

Az étel méricskélése is él, ha a mérleg a közelemben van, de nem kapok rohamot, ha nincs, mert nagyjából be tudom már lőni, hogy miből mennyi fér bele. Kalóriabázist írom, mert az most még egy tanulási folyamat, hogy mennyit emelhetek gond nélkül.

Én tudom, hogy ez az egész nagyon messze van az intuitív étkezéstől, és sokaknak riasztó.

De! Itt van az én személyiségem, ami kissé kényszeres, és ahhoz meg pont passzol ez az egész, sőt nagyon is. Én nem is értem, hogy nem jöttem rá eddig, hogy ezt a gyenge pontomat pont be tudom fogni az életmódváltás elé, mint lovat. És hogy milyen jól húz ez a ló! Soha nem hittem volna. 

Naponta ötször eszek, étkezések között nem, és kb. 12-13 óra van a vacsora és a reggeli között.

A reggeli nekem nem sok, nem szeretek és nem is bírok sokat enni reggel, leginkább a teámra és a kávémra vágyok, meg egy laza kis szendvicsre sok zöldséggel. Ez egy szelet prokorn vagy magvas vekni szeletet jelent valami vegetáriánus krémmel, vagy sovány felvágottal, sajttal. Néha tojás, de az inkább vacsoránál esik jobban, ha épp nincs rajtam a tojásundor. 

A két kicsi étkezés szokott valami gyümölcsöt tartalmazni, mindig valamivel, hogy a gyümölcs cukortartalma lassabban szívódjon fel. Ez lehet joghurtos túró, 0 %-os Túró Rudi, vagy valami light süti vagy keksz, esetleg müzliszelet, a sütit én csinálom. 

Ebéd változó, itt van legnagyobb tere a kreativitásnak, kár, hogy nem kap el mindig. Szerencsére sok blogtársam tesz fel franya recepteket, abból is szoktam szemezgetni. 

A vacsora sokszor ez a túró alapú pizza ilyen-olyan feltéttel, de itt leginkább az a szempont, hogy inkább fehérje legyen benne sok. Általában késő délután, este futok vagy tornázok, szóval azért is, meg a szénhidrát visszafogása segít abban, hogy ne kapjon el a farkaséhség este.

Én nem állítom, hogy ezek tudományosan megalapozott szokások, de nekem működik és komfortos, magyarul nem szenvedek tőle, ezért hosszú távon is tartható. Persze szívom én magamba az új információkat, meg sokat ki is próbálok, de az alapkövek már le vannak téve nagyjából. 

Futni szeretek a legjobban továbbra is.

Hetente minimum 3X5 km megvan, de mostanában volt olyan, hogy összehoztam 5X5 km-t is. Függ attól, hogy mennyi időm van, meg attól is, hogy mit érzek komfortosnak. A héten például kedden és szerdán sikerült futni, egyszer gépen, egyszer Mórral, de tegnap este már éreztem, hogy ma pihennem kell, mert fáj itt, meg ott. 

Pénteken még biztosan lesz valami edzés, talán szombaton is, de vasárnap elutazunk három napra, szóval lesz pihenés, de a futócipőmet azért elviszem, hátha... 

Nem tudom mi lesz az óraállítás után, mert már így is sötétben érek haza Mórral, ez még képlékeny. Mondjuk én a futópadot is imádom filmmel társítva, úgyhogy nem gond, csak Mórt fogom sajnálni, mert ő nagyon éli a közös futásokat velem.

Azt még elmondom, hogy karácsonykor majd felveszem a tavalyi szettet egy kép erejéig, kiváncsi leszek a különbségre. Majd megmuatatom decemberben,   

27-ei összefoglaló

26-án, egy nappal a szokásos havi összefoglaló előtt:

Akár meg is lehet holnap az az 5-tel kezdődő súly, lényegében ez már csak napok kérdése.

Ha két hete értekeztem volna erről, akkor azt mondtam volna, hogy 61,4-ről nekem már lehetetlen lejjebb menni, egyszerűen elértem azt a lélektani határt, amit csak szigorításokkal tudnék átlépni, azt meg nem szeretném. 

Aztán múlt héten kezdett dekánként mászni lefelé a súlyom, és ma eljutottam eddig. Innentől elhiszem, hogy lehetek kevesebb, mint 60 kiló.

Más szempontból is elértem valamiféle határt.

Csak a héten, pedig még csak kedd van, kérdezték meg kb. 5-en, hogy mennyit fogytam, mert nagyon látszik. Szerintem itt az ideje megállni, ezt már én is érzem.

Közben 27-e lett, és maradt még a 6-tal kezdődő súly, de meglesz ez, csak még egy kis türelem kell.

Onnantól viszont emelni kell majd a kalórián, hogy átváltsak súlytartásra. 

A következő lépés pedig az lesz, hogy egy idő után abbahagyjam a mérést, azaz hagyatkozzam a józan eszemre, hogy miből mennyi fér bele. Na, ez lesz nekem az igazán nehéz, ez nem kérdés. Biztonságot az ad, hogy bármikor visszanyúlhatok az alapokhoz, csak az a lényeg, hogy ne engedjem elszaladni azokat a bizonyos lovakat.

Én abba már belenyugodtam, hogy nekem figyelnem kell erre, muszáj a kontroll.

Igazából nem is zavar, mert eredménye van az erőfeszítéseknek, és ez nagyon jó érzés, most meg már motivál, hogy ezeket az eredényeket megtartsam, sőt fejlesszem tovább. A fogyás miatt lötyögősebb bőr alá építem tovább az izmokat, hogy aztán jó karban lévő ötvenes legyek. Hiszek abban, hogy jövőre sokkal jobbak lesznek a bikinis képeim, mint idén. Hajrá!  

Szerintem én jól eszek, úgy, ahogy nekem jó.

A szénhidrátom 160 körül van, és az elosztása is jó szokott lenni. Igyekszem a lassan felszívódó szénhidrátokat előnyben részesíteni, illetve a gyorsakhoz valamit párosítani, ami lassítja őket. Ez működik is, mert azonnal érzem (szénhidrátéhség), ha össze-vissza eszek, és étkezésen kívül tolok be valamit.

A zsírral szoktam megszaladni, de nem vészesen.

A fehérjét tudom a legnehezebben összeszedni, mert mostanában megint nem kívánom annyira a húst, a tojással is vannak gondjaim (időnként hányingerem van tőle rántotta, vagy tükörtojás formájában). Még a túró az, ami a legjobban csúszik, van is egy funkconális kajám, amit bármikor szívesen megeszek, jól telít. Ez a túró alapú pizza, amiben sok túró van, kevés zabkorba és zabliszt, meg egy tojás. Én erre már csak paradicsomos alapot, meg sajtot szoktam tenni, de lehet gazdagabban is. 

A változatosságon dolgozok még, mert továbbra is hajlamos vagyok a jól bevált dolgokhoz nyúlni, és kevésbé kísérletezni. Ám az mindenképpen mellettem szól, hogy az idényzöldségek mindig bejönnek, és ez azért sokat lendít a változatosságon. 

Én nem hiszek a szélsőségekben.

Elfogadom, ha másnak más válik be, már nem okoskodok bele senki életébe. Maximum elmesélem a magam útját, ha kérdezik. 

Az egyik kolléganőmmel utaztam a múltkor látogatni, és mesélte, hogy ő is kezd fogyni, de neki csak ez az időszakos böjtölés működik, semmi más. Erőt vettem magamon, és nem kérdeztem meg, hogy látja e magát -mondjuk- öt év múlva, hogy még mindig e szerint eszik e? Jó e az, hogy most is aceton szagú a lehelete? Hogy oldja meg a szociális életét, ha mondjuk meghívják egy vacsorára? Ha visszatér a régi szokásaihoz, ugyan visszahízik e? 

Nem kérdeztem semmit. Ő tudja, ő érzi. Ha neki ez jó, akkor csinálja. Még az is lehet, hogy az ő működéséhez ez passzol. Nem vagyok én táplálkozási guru, csak arról mesélhetek, amit magam tapasztalok, és élek meg. Nekem meg így jó, legalábbis úgy tűnik.

Folyt. köv. jövő hónap 27-én.    

Mi történt az elmúlt 21 hónapban?

Óh, rengeteg, rengeteg minden. Megpróbálom gyorsan összefoglalni.

Charlie, a férjem, munkanélküli volt egy ideig, aztán mostanában meg egyszerre két-három munkát is csinál, talán túl is tolja, de szerintem van benne egy félsz, hogy semmit ki ne hagyjon.

Belami elvégezte az orvosi egyetemet, szeptember elsejétől rezidens egy budapesti kórházban.
Pár hónapja együtt van egy nagyon aranyos lánnyal, nevezzük itt Iluskának, mert hirtelen ez jutott eszembe a nagyon hosszú, többnyire befont hajáról, natúr szépségéről. Valahogy így képzelném Jancsi szerelmét Petőfi versében, olyan ártatlan, romlatlan, kedves. Egyszerűen nem tudok, és nem is akarok belekötni semmibe, ami vele kapcsolatos, mert nagyon-nagyon szeretem, Belami igazán kiegyensúlyozott mellette, vele.
Iluska még Szegeden tanul, két év múlva biológus lesz.

Kismacsó kitűnővel érettségizett, nyelvvizsgát szerzett, és annyi pontja volt, hogy bárhová elég lett volna, de ő a közszolgálati egyetemre akart menni, sehová máshová. Senki nem tudta erről lebeszélni, de én nem is akartam, mert látom, hogy mennyire jól érzi magát ebben.
Ő már augusztusban elkezdte a kiképzést, még egy hét van belőle, aztán lazább lesz. Elég sokan elmentek máris, a kiképzés alatt. Ő bírja, sőt igényli ezt a kemény, katonás életet.
Ő is budapesti lett.

Én meg.
Áprilisban felmondtam, és megcsíptem álmaim munkahelyét, nagyon ideje volt már. Nem, és nem szerettem nevelő lenni, egyre nehezebben bírtam, rohamosan égtem kifelé. A gyerekek nem értették, hogy miért megyek el, mert ők nem érzékelték, hogy mennyire nem szeretem csinálni ezt a munkát. Minden egyes munkanapomon felszívtam magam, és teljes erőbedobással játszottam a "jó nevelő" szerepét, de semmi örömet nem találtam benne, csak nyomtam, mint egy gép. Ennek meg ára van, és én éreztem, hogy hamarosan "megfizetek" ezért. Azt hiszem, hogy az utolsó percben jöttem el. Így én maradtam a cukimuki Lulu néni, aki "De kár, hogy elment!".
Most jó nekem munka ügyileg, de erről még írok majd bővebben.
Aztán olyan is volt, hogy végigparáztam a nyarat, mert mi lesz itt, hogy mindkét gyerek elköltözik, megmondom őszintén, volt sírás, meg rívás. Aztán megtörtént a dolog, de úgy lesz vasárnap után megint péntek, hogy csak kapkodom a fejemet. Azért van most átrendeződés nem kevés, de ez folyamatban, szóval írok még róla sokszor, azt hiszem.
Április óta nem eszek húst, július 10 óta rendszeresen edzőterembe járok újra.

Hirtelen ezek jutottak most eszembe. Innen folytatom. 😉

Csak szokásosan, kapkodva

Szörnyen, borzasztóan hiányzik a blogolás.... És most is van negyed órám rá. 😢

Múlt héten levágattam a hajamat.
Még nem az, amit szeretnék, mert elől túl rövid a frufrum miatt, de majd megnő.

Az egyik gondozottunk egy napon belül visszakerült az otthonba a pszichiátriáról, majd vissza. Volt megint rendőr, mentő, minden. És megoldottam.
Igaz, este nyolckor álltam fel a gép elől, mert a rendkívüli eseményről a jelentés akkor lett kész (közben folyamatosan a fülemen volt a telefon, mert hol az orvossal, hol a gyámmal, hol a szakmai egység vezetővel beszéltem), de nem borultam ki, még csak fáradt sem voltam különösebben. Inkább felpörögtem, kicsit féltem is, hogy mikor lesz meg ennek a böjtje.
Szerencsére ez már csütörtökön volt, úgyhogy rövidítettem a pénteken, és itt is volt a hétvége.

Anyut hazaengedték a kórházból, de a cukra sincs rendben, úgyhogy lesz mivel foglalkoznia a tüdőgyulladásból visszamaradt köhögés mellett. Már ajánlgattam neki szénhidrátszámolós oldalakat a neten, remélem komolyan veszi, és nem csak a gyógyszert szedi majd (annak nagyjából semmi értelme, ha nem számol).

Edzeni sajnos csak kétszer jutottam el, igaz kedden vettem csak bérletet. Nem baj, jövő héten szeretnék legalább háromszor, de akár négyszer is. Elég motiváló, hogy pénzbe kerül a bérlet, sajnálnám nem kihasználni, amit fizettem érte. Na, majd meglátjuk.

Tegnap babáztam a keresztlányommal, este színházban voltunk Charlieval.
Aham, a páholyunkban. Imádtam. És az előadás is szuper volt : "Család ellen nincs orvosság". Bohózat két felvonásban, nagyon jókat nevettünk, a színészek is lubickoltak a szerepben, igazán feltöltő volt az egész.
Utána elmentünk -a hagyományaink szerint- "mekizni", és a "szemetet" az autóban eszegettük, miközben kielemeztük az előadást.
Kimondhatatlanul jól esett minden egyes momentum a szombati napban (a délutáni csicsikálás is a színház előtt), úgyhogy számunkra egészségesnek nyilvánítom a napot mindenestől, még a végét is. Ámen.

Ma pedig...
Csak a szokásos, meg Anyut meg kellene látogatnunk, a fiúk jönnek haza az apjuktól, Belami megy vissza az egyetemre.
Ja, rácsűrtem, hogy vigye be a pszichiátriára a lányunknak a táskáját (megint úgy összekavarodtak a dolgok csütörtökön, hogy nincs vele elég cucc), mert ezért senki nem fog nekem autót adni, vonattal elmenne egy egész nap, postán meg drága, annyi ellátmányt azért nem kapok. Szóval megkértem, és megteszi nekem. Mondtam neki, hogy elég lesz a portán leadni, de ahogy ismerem meglátogatja a lányt. Hát... Nem tudom jó ötlet e, mert a cigarettát ki kellett vennem a táskából, mert ott nem lehet.

Azért remélem, hogy jövő héten gyakrabban tudok jönni. Jó lenne.