November 12.

Jaj, olyan jó volt ma, hogy sütött a nap!

A kedvem is egyből jobb lett, valahogy minden megugorhatóbbnak tűnt. 

Reggelinél megbeszéltük Charlieval, hogy ő elviszi a keresztlányunkat meg az öccsét a bábszínházba, én meg Mórt mozgatom le úgy, hogy futunk egy nagyot a jó levegőn. Ez kompromisszum volt, mert én legszívesebben az ócska piacon böngésztem volna, Charlie meg az elhúzódó felső légúti betegségével pihengetett volna inkább itthon. Csakhogy nekünk most ez az egy nap sem jutott lazulásra, mert anyósom meg Charlie öccse megbeszélték, hogy akkor most vasárnap tali. Igazából ezzel az egésszel leginkább nekünk van dolgunk (bevásárlás, gyerekek programoztatása), de mi mindig kimaradunk valahogy az egyeztetésből. Mindegy, a bábszínház még mindig a pihentetőbb verzió volt Charlienak, mint kóricálni a szeles piacon a gyerekekkel nehezítve, én meg szívesebben mentem ismét futni, ezúttal Mórral, kint, mint hogy bábszínházban ücsörögjek, mikor süt a nap, a kutyát meg szétveti az energia, mert két napja csak gyors körökre futja. 

Délre mindenki végzett a programjával, ebédeltünk, aztán pihentünk. A vendégek most elmentek viszonylag hamar, úgyhogy azóta valóban lazulás van, de azért nagyon jó lenne még egy nap itthon.

A jövő hét első fele elég sűrűnek ígérkezik.

Hétfőn az irodában leszek valameddig, kedden egész nap szeminárium lesz. Mivel mindketten ott leszünk Charlieval, nem tudom még hogyan oldjuk meg Mór déli körét, de -gondolom- ebédszünet lesz azért. 

Szerdán elmegyek megnézni egy helyet, mert másodállásokat nézegetek, egyszerűen kevés ez a pénz, ami bejön, és nem várhatom, hogy mindig mindent Chalie oldjon meg. Őszintén szólva nem nagy kedvem van hozzá, de a plusz meg jó lenne. 

Jah! Ma van a Szociális Munka Napja.

Kaptunk is egy köszöntő mailt a vezetőtől, aztán ennyi. Mondjuk nem is nagyon számítottam másra.