Életmódról, edzésről

Ígértem olyat, hogy beszámolok a terem keresésemről.

Addig jutottam, hogy kiválasztottam melyik terembe lenne érdemes ár-érték arányban menni (ahová Belami is jár, meg szauna is van), kinéztem egy korombeli személyi edzőt az edzéstervem összerakásához, aztán megszületett Uno, úgyhogy hirtelen másfelé fordult az érdeklődésem. Olyannyira, hogy megint leálltam az itthoni edzéssel is. Egyedül az étkezést igyekszem fogni, de ez sem mindig sikerül, úgyhogy nem vagyok túl büszke magamra. 

Híztam ahhoz a súlyhoz képest, amit a legjobbnak és legkomfortosabbnak érzek (63 kg). Először csak 1-2 kg mozgott fel és le, de már az fixen visszajött, és arra mozog még rá másik 1-2 kg, szóval muszáj lesz újra átgondolnom az életmódomat, mert szép lassan visszaszedek mindent, azt meg nagyon nem szeretném. Biztos vagyok benne, hogy a változókor is bekavar, mert sokáig tartani tudtam a súlyomat azzal az odafigyeléssel, ami már nem elég. Ráadásul tipikusan a hasamra hízok, amit nagyon utálok. Ciklusom össze meg vissza van, de a gyógynövényektől nincs különösebb hangulatingadozásom, az alvásom mostanában kifejezetten jó, szóval elviselhető tartományban van az egész életkori sajátosság.

Annak azért örülök, hogy nem most kezdtem el a nagy kalóriaszámolást, mert jelen állás szerint nem lenne akkor sikerélményem, mint 2023-24-ben. Most ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet. 

Olyan nyögvenyelős most minden (bennem van a "hiba")

Az elmúlt hét arról szólt, hogy lehetőleg minél kevesebbet legyünk úton.

Igazából azóta sem lett jobb az időjárás, de a héten már indult az intézményi autó, szóval holnap és pénteken mehetek én is. Nem igazán van kedvem, de egy szavam sem lehet, mert decemberben alig volt munkanapom, úgyhogy munkahelyi utazás se nagyon, a január meg lightosan indult.

Simán el tudtam magam foglalni mindenféle adminisztrációval és társaival, szóval a munkaidőt ki tudtam tölteni. Ilyenkor is látszik, hogy csak az ilyen, asztalnál ülős munka kitesz napi nyolc órát, és akkor még ott vannak a látogatások, ügyintézések, szóval mi nem heti negyven órát dolgozunk, bár a bérünket ennyiért kapjuk. (Faxom.)

A táska projektet még továbbra sem tudom (forma), de terveim vannak mindkettőre.

Egy kedves barátnőm hívta fel a figyelmemet, hogy a mesterséges intelligenciát is hívhatnám segítségül, és valóban, onnantól a határ a csillagos ég volt. Egyszerűen (számomra) fantasztikus táskákat alkottunk mindkettő formából, úgyhogy már csak azt kell kitalálnom, hogy maradok a téglalapnál február 14-én, vagy foglalok másik időpontot hexagon formára. A színházra elmennek Belamiék, ha maradok az időpontomnál, szóval tényleg csak a szívem vágyára kell ráéreznem. A téglalap mellett szól, hogy egy mappa is elfér benne, és a mélysége is több, mint a hexagoné. A hexagon viszont nagyon különleges. 

Tegnap becsatoltam két-két tervet mindkét formára, és megmutattam a gyerekeknek, meg a barátnőknek. Kicsivel több a szavazat a hagyományos (téglalap) hátizsákra. 

Tevezés közben rájöttem, hogy valami elemi erővel vonzódok a kissé csillogó, kígyóbőr hatású bőrökhöz. A képek alapján használnak is ilyen bőrt, szóval erre a vonalra eléggé ráizgultam. Aztán a domborítás is tetszik saját logóval, azt még meg kell kérdeznem, hogy játszik e, vagy stabilan azok vannak, amiket a képeken láttam. Ennek kapcsán erről a technikáról is olvastam egy csomót, szóval már tanultam újakat. Amúgy nem tartom magam egy nagyon kreatív embernek, de azt általában tudom, hogy mi tetszik. Így, ha vizuálisan látom az eredményt, az nagyon megkönnyíti ezt. 

Az a lényeg, hogy februárban valamikor lesz új táska, amit mindenképpen megmutatok majd. 

Mi van még?

Küzdök a helyes életmóddal, a mértékletességgel. Úgy el tud kurvulni az ember karácsony alatt (tisztelet a kivételnek!). Legtöbb bajom az esti nassolással van, azt nagyon nehezen állom meg. Igyekszem 18-19 óra között vacsorázni, és utána már semmit nem enni. Valamelyik este a Mr. Mercedes című sorit néztem, ahol a gyilkos kedvenc nasija a fahéjas alma volt, és addig-addig eszegette, hogy ki kellett mennem a konyhába, és felvágni egy almát, majd megszórni fahéjjal, mert azt éreztem, ha én ezt nem kóstolhatom meg (így még nem próbáltam), akkor belehalok. Amúgy jó volt, de tényleg.

Torna és/vagy futógépes futás megvan heti háromszor, de most az is olyan nyögvenyelős, alig bírom magam rávenni. Ha el kellene mennem itthonról az edzés miatt, biztosan elmaradna, de így nem lehet kifogásom. 

Na megyek hennázni, mert ma vagyok még itthon, a hétvégét meg nem tudom, szóval túl kell esni ezen is, különben virít az ősz hajtövem, azt meg utálom.  

27-ei helyzetjelentés életmódról

Még 27-én szerettem volna írni arról, hogy miként állok az életmóddal, amit lassan három éve csinálok.

Az idén szép lassan visszaszedegettem 5 kilót a 15-ből. Ebből 3 kellett, mert 60 kiló alatt nem néztem ki jól, ez van. Viszont a gimis korom 63 kilója a legjobb nekem, úgy érzem. Szóval 2 kilóval küszködök többnyire, ez hol fent van, hol lent. Mikor elérem a lélektani határt, akkor azonnal számolni kezdek, meg szigorúság van, mert nem hagyhatom, hogy ennyi év munkája menjen a lecsóba. 

Persze a változókor bekavar, legalábbis az étvágyamba biztosan.

Most 2-3 hete nincs rajtam az a "legszívesebben a kilincset is lerágnám" éhség, valahogy helyére kattantak a dolgok, szépen eszek, jó az étvágyam is, de étkezések között nem vagyok éhes, és este is meg tudom állni, hogy 19 óra után már ne egyek. És ez biztosan nem attól van, hogy előtte nem ettem jól, mert vagyok annyira rutinos, hogy a vércukrom stabilitását tudom hogyan tartsam, de ha a hormonok b.szakodnak, akkor minden hiába. Szerintem!

Na mindegy, most örülés van, hogy ez okés, úgyhogy szépen mennek a dekák lefelé, és az sem baj, ha kicsit lejjebb csúszok 63-nál, úgyis jön a karácsony. Persze akkor is szándékomban áll normálisan enni, de azért biztosan megkóstolok mindent. Tudjátok! Az illem. (haha!)

Igyekszem változatosan enni, mindent.

A hússal továbbra is olyan a viszonyom, hogy teljesen jól elvagyok nélküle, tulajdonképpen gyermekkorom óta, tényleg csak néha kívánok rá, de akkor eszek. Szerintem ez elég változó, van mikor hetekig úgy jön ki a lépés, hogy eszembe sem jut, máskor hetente egyszer.

Amúgy azt szeretném elmesélni, hogy 18 év házasság után kezdünk Charlieval külön utakon járni a konyhában (kizárólag). Ugyanis folyamatosan vita tárgyát képezte az, hogy Charlie jóval többször szeretne húst enni, ráadásul azok közül is olyasmiket preferál, amiket én nagyon nem. Imádja a tengeri herkentyűket, a marhát, a csülök pörköltet, a húsleveseket (egyszerűen a világból ki lehet kergetni vele), a kocsonyát, a csirke mellen kívüli alkatrészeit, és még sorolhatnám. Elég kevés közös metszéspont van, mert ő nem érzi rendes étkezésnek az én vöröslencsés lepényemet, meg túró alapú pizzámat, stb.. Szóval egy ideje reggel meg szoktuk beszélni, hogy ő mit enne ebédre és vacsorára, aztán, ha nem egyezünk, akkor ő eszik például egy jó halászlét (ma), én meg csinálok magamnak az air fryerben kockára vágott cukkinit úgy, mintha brassói lenne, hozzá sütök krumplit, és teljesen rendben vagyok a világgal. Ja, és ami nagyon fontos, hogy megcsinálja magának, én meg magamnak. Pont. Tök jól elfőzögetünk egymás mellett, pedig régen ez sem ment, tuti, hogy összebalhéztunk, ha együtt akartunk főzni. Hja! Változnak az idők,

Én már nem is tudom hogyan volt, mikor a fiúk kicsik voltak, mert akkor úgy főztünk (felváltva Charlieval), hogy mindenki megegye. Nem volt könnyű, arra emlékszem, de jóval több húst megettem én is, mert nem volt kedvem variálni. Aztán volt egy olyan időszakom, amikor egy húsvét után úgy megundorodtam a hústól, hogy egy évig egy falatot sem ettem. Utána megkívántam egyszer, és azóta van a fenti ütem.

Belami kb. ugyanez hús ügyben, Miklós viszont a csirkemellet szereti variálni, ő jóval több húst eszik.

Továbbra is heti három edzés van itthon.

Ez vagy futópad, vagy torna (Bíró Ica Testszépítés 1.). Jó, azért Ica már elég régi darab, mármint a tornája, de valamiért ebben hiszek, hogy a legjobban átmozgat. Van benne némi súlyzózás, jó sok gyakorlat fenékre, hasra. Valahogy az ocd-m miatt ragaszkodok még ehhez is. Teljesen változó, hogy mikor melyikhez támad kedvem, a héten kétszer futottam, egyszer tornáztam, de múlt héten pont fordítva volt. Természetesen minden edzés végén van nyújtás, néhány jóga póz, fejen például mindig állok, egyszerűen imádom. 

Az arcjógával küszködök továbbra is.

Van, mikor hetekig szorgosan csinálom, aztán hetekig nem. A maszk ugyanez. Azt hiszem, a fentiek miatt egyszerűen már nem akar több rutin beleférni a napjaimba, rengeteg "szabályom" van így is. Néha csodálkozok magamon, hogy hogyan bírok ennyi elvárásnak megfelelni magammal szemben, de aztán rájövök, hogy én nem teljesen normálisan működök, és ez ennek köszönhető. Mármint, hogy bírom, sőt élvezem, ez tart össze. A kis rutinjaim. Nem hinném, hogy jó lenne nekem, ha fülem-farkam elengedném.  

Jah! Azért egy új kis rutint csak bevezettem, de csak kúraként, tehát átmenetileg.

Szeretem a vitaminokat variálni. Most kitaláltam magunknak, hogy csinálunk egy Béres Csepp kúrát, az úgyis ajánlott azoknak, akik nem esznek sok húst. Szóval most reggelinél és este a vacsinál csöpögtetés van, meg C vitamin a teához. Így a kávémat is eltolom reggel, csak később iszom meg. Charlie kiborult ettől, úgyhogy ő iszik reggel is, annak ellenére, hogy így a csepp felszívódását gátolja. Tudja, de nem érdekli túlzottan. Én viszont, ha már csinálom, akkor csinálom rendesen. (hihi!) 

Persze a "Hormon Egyensúly" gyógynövényes vackomat eszem továbbra is, remélem valamennyire lereszeli az élét ennek a qrva változókornak. 

Valahogy így vagyok mostanában. 

(Random kép a konyhánkból ma délután, a tejszínhabos kávém, és épp sütőtököt fogok sütni.)

Mozgás újratöltve, húsvéti tervek és tulipánok

Nah, ma újra tornáztam, már nagyon hiányzott.

Két hétig nem terheltem a bokámat edzéssel, de úgy éreztem, hogy el kell kezdenem végre. Annyira nehéz plusz mozgás nélkül az étvágyat kordában tartani. 

Elsőre Bíró Icával kezdtem, de szerdán megpróbálok futópadon futni. Maximum lassabban megyek, nem hajt a tatár.

A húsvét első felében mégis elutazunk, megyünk a hegyekbe.

Először úgy volt, hogy nem megyünk sehová, de aztán csak addig beszéltünk felette, hogy mégis. Sajnos esős időt írnak, de hátha tudunk majd csatangolni is valamennyit, Mór nagyon bírná. Meg mi is.

Belamiék sem lesznek itthon, Kismacsóék meg majd vasárnap és/vagy hétfőn jönnek, addigra hazaérünk. 

Rólam köztudott, hogy nem szeretem a vágott virágot.

Aztán az idén beleszerelmesedtem a tulipánokba, úgyhogy most harmadik hete mindig van az asztalon belőle. Kb. egy hétig bírják, Charlie szokta hozni nekem, tényleg nagyon örülök, mert jó ránézni.

Sajnos a második garnitúrát nem örökítettem meg, pedig az is nagyon szép volt. 

Azért még mindig változik az ízlésem, ez meglep. 

Vissza a hétköznapokba!

Nah, bele is csaptunk 2025-be! 

Már pénteken hazajöttünk, aztán vasárnapig mostam, meg feltöltöttük a hűtőt, ilyenek. 

Még nem karácsonytalanítottam, mert Charlie tiltakozik, én már rég leszedtem volna, valahogy nem szeretem már januárban, de valami kompromisszum meg kell, szóval marad még pár napot a díszítés, utána leszedem, amíg nem lesz itthon kicsit. 

Szerencsére szép lassan csordogál vissza a munka, féltem, hogy rám fog borulni a sz.ros vödör így két hét után. (Vagy inkább egy hónap után, mert a december már elég nyugis volt.)

Nem akarom elkiabálni, de nagyon remélem, hogy az év további része olyan lesz, mint az első munkanap. 

Péntek táján kicsit elengedtem magam kaja terén, de azóta (szombat) megint vasmarokkal tartom a kontrollt. 

Tegnap Bíró Ica volt soron, a fonyódi szabadban futás után most nem kívánkoztam a benti futópadra, pedig amúgy nagyon szeretem. 

Hétfőtől kezdve ismét próbálom az arcjógát a mindannapok rutinja közé emelni.

Ezt már nagyon sokszor megpróbáltam, de aztán mindig elmarad szép lassan, nem értem miért. Talán túl sok már a mindennapjaimban a rutin és a kötelesség, nem tudom. Pedig jó lenne a jelenlegi állapotomat megtartani, esetleg javítani, mert nekem a plasztika arcon no way. Követek pár olyan oldalt, ahol ilyen műtétek előtt-után állapotot mutatnak meg, és hát, jajistenemdecsúnyák'. Mindenkinek annyira egyforma a kihúzott arca, meg feltöltött szája, eskü olyanok, mintha testvérek lennének, plusz, mintha valamelyik ősük nagymacska lett volna. Nekem ez borzasztó, egyáltalán nem szép. Nagyon-nagyon ritkán látok pár esztétikusabb munkát, ahol nem ordít a paciensről, hogy mi történt, de szerintem ez sok esetben az arcfelépítéstől is függ, nemcsak a sebész ügyességétől. 

Valamelyik nap Jakupcseket láttam beszélni, és azt néztem, hogy alig tudja a száját mozgatni, a mimikája egy része eltűnt, nem tudtam eldönteni, hogy milyen érzelmeket látok rajta, ijesztő volt. Szerintem neki a botox tett be, de szájkörnyéken úgy be volt süppedve az arca, hogy lehet a bőrt is meghúzták rajta, nem tudom. 

Én egyre inkább úgy érzem, hogy inkább a ráncaim, mint ez a termélszetellenes sima arc, szeretnék méltósággal megöregedni, bármennyire is nehéz elengedni a fiatal arcot. Remélem nem megy el az eszem mégis, mert nem véletlenül követtem be a fenti oldalakat. Szerencsére pont az ellenkező hatást érték el, legalábbis most így gondolom. Aki hasonló korú, mint én, az hogy látja ezt? Kiváncsi vagyok a véleményekre.   

Karácsony után, szilveszter előtt

Azt kell, hogy mondjam, a karácsony nagyon jó volt.

Persze -szokás szerint- a készülődés része a legkedvencebb, de valahogy ezzel mindig így vagyok. 

Idén is lett kedvenc karácsonyi dal, azt rengetegszer meghallgattam, amíg Mórral sütögettem, kint meg hullott a hó (23-án), Charlie meg még munka miatt Pestre ment. Meglepetésként feldíszítettem a fát, így már aznap este meleg fények között csomagoltuk az ajándékokat, és másnapra is kevesebb feladat maradt. 

Utána már a szokásos menetrend szerint történtek a dolgok.

Közös ebéd nálunk Kismacsóékkal, meg Charlie anyukájával. Este az én anyukáméknál vacsora, ahol mindkét fiú a párjával ott volt. Aztán még nálunk is voltunk az ajándékozás miatt, meg a Reszkessetek betörők! első részét néztük Kismacsóval, közben szaloncukorral fojtottuk le az egész napos evészetet. Ági és Belami éjféli misére mentek tőlünk, Kismacsóék meg nálunk aludtak, másnap reggel indultak vissza Luna szüleihez karácsonyozni. 

Mi másnap Charlie tesójáékhoz mentünk karácsonyozni, és onnan hazaérve kezdett rosszkedvem lenni.

Abszolút tudom, hogy alapvetően nem az volt a bajom, amin pörögni, tipródni kezdtem, hanem megint a változókorral küszködök. Teljesen rendben, 28 napra jöttek a premenstruációs tünetek, csak épp nem jött meg azóta sem. Azért nem kellemes ebben a felfokozott, feszültséggel teli állapotban lenni napokig. 

Aztán egy ponton elhatároztam, hogy nem foglalkozok ezzel tovább, nem szeretném, ha a fonyódi telelésünk ennek jegyében teljen. Úgyhogy fejben leraktam ezt, gondolatban átöleltem magam, és a fülembe suttogtam, hogy majd megjön, ha akar, én visszatérek a kis egészséges életmódomhoz, attól úgyis jobban leszek. 

Így is történt.

Megérkeztünk szombaton (28-án) Fonyódra, rengeteget sétálunk a jó levegőn, tegnap pedig futni is voltam a napfényes hidegben, valami fantasztikus volt. Színes salátákat, túrót, magvas kenyeret és hasonlóakat eszek, de igazából mindent, amit megkívánok, csak a Kalóriabázisba felvezetve, számolva. Ettől szépen meg is nyugodtam, a feszültség is feloldódott, az új ciklus meg majd kezdődik, ha itt lesz az ideje. 

Most az lebeg a szemem előtt, hogy jövőre (is) jó formában legyek.

Az öcsém mondta karácsonykor, hogy megint nagyon jól nézek ki, az arcom sem olyan elgyötört, mint ötössel kezdődő súlyommal volt, úgy tűnik kell nekem a 62-63 kiló ahhoz, hogy kisimult legyek (meg a kettőből mínusz egy munkahely). (Amúgy én is elégedettebb vagyok az idei karácsonyi képeimmel, mint a tavalyiakkal, ennyit jelent pár kiló.) Szóval a fogyás nem cél, csak a súlytartás és az izomépítés, formálódás.

Itt Fonyódon nagyon jó, ezt most nem kezdem el megint, hogy itt szeretnék már élni, meg ilyenek.

Kicsit okosabb próbálok lenni a kívánságokkal, mert lám-lám, annyira akartam másik munkahelyet, még a paramétereket is belőttem, aztán megkaptam pont úgy, mégsem voltam/vagyok még kész rá. Szóval azt gondolom, hogy a lakhelyváltás majd jön, ha jönnie kell, nem zavarászom én ezt, mert úgy járok, mint az előbbivel. Példának okáért, lehet, hogy az első unoka érkezését inkább megvárnám helyben, hogy kéznél legyünk, ha kellünk, aztán majd meglátjuk tovább. 

 

 

Vissza a karácsonyi készülődéshez!

Ma délelőtt, ahogy felhordtuk a naaagy karácsonyi bevásárlást, rájöttem, hogy egészen jól állunk.

A fenyőfa az erkélyen, a hajamat befestettem, Mórt is megfürdettem karácsony előtt. Még egy kisebb takarítást eszközölök vasárnap vagy hétfőn, illetve hétfőn megsütöm az édes és a sós sütiket. 

Kedden érkeznek majd Kismacsóék, és tartunk itthon egy ünnepi ebédet. Este átmegyünk Anyuékhoz, oda már velünk tartanak Belamiék is. 

Karácsony első vagy második napján Charlie családjával is karácsonyozunk, aztán kis pihenő után jön a nagyobb, megyünk Fonyódra. Megint ott töltjük az év végét, meg az új év elejét. Alig várom.

Nagyon nehéz most okosan ennem, mert rengeteg a kísértés.

Charlie mindig vesz valami finomságot, amit meg kell kóstolnom. Ma például gesztenyés bejglit (meg diósat is) vett, és annyira finom, hogy legszívesebben megenném az összeset. Meg hasonlók.

Én nem szeretnék magamra kapkodni most pár kilót, de tartok tőle, hogy karácsony után muszáj lesz megint írni a kalóriabázist. Reményeim szerint Fonyódon nagyokat fogok majd futni, szóval már az idén visszatérek az alapokhoz. Illetve a mozgás része most is rendben az életmódnak, hiszen a héten kétszer futottam, és még ma is készülök tornázni, inkább az evés van most laza pórázon nagyon. 

Még a karácsonyi outfitet sem találtam ki.

Ez -mondjuk- kedvenc elfoglaltság, és van is pár ötletem. 

Valamelyik nap az egyik üzletben megláttam egy kötött mellényt. Első látásra szerelem volt, de nem találtam a méretemben, azóta folyamatosan keresek valami hasonlót. Végül a találtam a Vinteden kb. negyedéért, plusz kék színben, ami sokkal jobban tetszik, úgyhogy ez a vágyam is teljesülni fog.   

27-e van, 17 hónapja már a "kattanásnak"

Ugyan nem akarok minden hónapban összefoglalót írni az új életmódomról, mert nincs új benne már, amit nem írtam le róla, de most rárévedtem, hogy pont az a nap van.

A súlyomat tartom, most elengedtem azt, hogy fogyjak még.

Inkább feszesedni szeretnék, meg több izmot, nem akarom, hogy azt kérdezgessék, beteg vagyok e. Sajnos 40 felett nem mindig szépít a fogyás, sőt.

Megtartani nehezebb, mint megszerezni az áhított súlyt. Nekem. 

Sajnos lenne hajlamom visszatérni a rossz szokásaimhoz, úgyhogy a kontrollt továbbra is tartani kell, viszont már nem méregetek, és ettől nekem! nehezebb. Egyre nagylelkűbb tudok lenni magamhoz, meg a fáradtság is arra ösztökél, hogy csokival dobjam fel a hangulatomat, szóval a kiszámolt, leszámolt kalóriákkal nekem! könnyebb volt. 

A megoldás az elmradhatatlan reggeli mérlegre állás, ezzel időben el tudom kapni a saját grabancom. Biztosan sokan nem értik ezt, de én ismerem a működésemet, nekem erre tényleg figyelnem kell, ez van. Tök jó lenne, ha intuitívan tudnék enni, de sajnos nekem az "ösztöneim" azt súgják, hogy tömjem a fejemet édességgel, meg rengeteg szénhidráttal, ez meg még több szénhidrátot követel, és egyáltalán ne egyek fehérjét. Nos, nem hinném, hogy ez jót tenne nekem. De félreértés ne essék, nekem örömet okoz a szép evés, sőt kifejezetten kisimulok tőle, de valahogy ebbe az irányba kell nyomni magam, különben a vállamon ülő kisördög irányít, ami valószínűleg az inzulinrezisztencia lehet. Ha nem hagyom, hogy összeborogassa az inzulinháztartásomat, akkor nincs semmi gond, egyáltalán nem szenvedés szépen, változatosan és jól enni. 

Elképzelhető, hogy majd egyszer teljesen ösztönből fog ez az egész menni, de én már többször is visszahíztam, szóval nem akarom elengedni a gyeplőt hosszabb távon már.

Sport heti kettő a biztos, de igyekszem a hármat összehozni.

Továbbra is az van, hogy csütörtökön éjszakás vagyok, meg az egyik hétvégi nap van beáldozva a másodállás oltárán, ez 2X12 óra.  Aztán ott a rendes állásom heti 40-nél többnyire több órában, ami időnként nagyon darálós, szóval hagyom, hogy a testem jelezze, hogy mit szeretne. Szerencsére ebben tudok az ösztöneimre hagyatkozni, mert egyáltalán nem esik jól a mozgás, ha túl fáradt vagyok, és kívánom az edzést, ha megvan rá az energia.

Arcjóga egy hete pihentetve.

Ugyanazokat a gyakorlatokat nyomom hónapok óta, most van egy új programom, csak még nem volt időm kivesézni, szép lassan begyakorolni. Talán holnap elkezdem végre azt is.

Itt tartok mostanában.

Amit ma megtehetek,

azt nem halasztom holnapra.

Mostanában muszáj, hogy ez lebegjen a szemem előtt, mert különben, ami kimarad, az elmarad. 

Úgyhogy most az megy, hogy a naptáramban nemcsak a munkák vannak előjegyezve hanem minden.

Előző hétvégén végiggondolom, hogy mikor fogok hajat mosni, esetleg hennázni, mikor tudom a körmeimet rendbe tenni, és mikor jut idő a takarításra, nagyobb bevásárlásra, no meg az edzésre. Mivel minden héten van egy éjszakai műszakom, nagyon nem mindegy, hogy mikor akarok mozogni. Aznap -nyilván- nem célszerű, utána nap meg attól is függ, hogy tudok e aludni valamikor a nap folyamán, mert ha nem, akkor megint csak nem túl jó ötlet ráterhelni a fáradt szervezetre. 

Így a héten eddig sikerült két edzést összehozni.

Ma akár lehetne a harmadik, de tegnap reggel jöttem haza a csütörtöki éjszakából, és nem sikerült aludnom, csak este, szóval ma nem vagyok túl fitt, lehet kihagyom. Főleg, hogy holnap tizenkétórázok.

Most sikerült annyiféle vitamint összeszedni így tavaszra, hogy egy fél reggeli magában.

Főleg, hogy a magnéziumot kettesével, a halolajat hármasával szedem. És akkor a kollagén még nincs is a képen. Persze ez most így átmeneti, kicsit feltöltöm a raktáraimat, mert úgy éreztem, hogy merülnek rendesen. Később próbálok a változatos étkezésekkel hozzájutni mindenhez. 

Ja, étkezések.

Ha egyik nap ügyes vagyok, akkor biztos, hogy a másik nap nem figyelek eléggé. Kicsit meglazult a saját magam felett gyakorolt kontroll. Nincs még baj, de lesz (hízás), ha nem kapom magam gyorsan össze. Szóval nem kerültem közelebb az új célhoz (56 kg).

Jó hír, hogy az arctornát beépítettem a napjaimba.

Talán egy nap volt eddig, hogy nem csináltam végig, amit azon a négy napon tanultam, amúgy minden egyes nap időt kerítek rá. Tényleg nem sok kell hozzá, negyedóra az egész. 

Rájöttem, hogy nem feltétlenül a fürdőszobához kell kötni a dolgot, munka közben is simán jó kikapcsolódásnak, csak a komód felé fordulok a székemmel, ahová egy tükröt raktam, és már lehet is csinálni. 

Most pedig dolgozok picit még a gyámi munkámmal, aztán jönnek Belamiék, hogy elmeséljék Isztambult.  

A múlt héten történt

Rettentő sűrű volt az elmúlt hetem (főleg a második fele), de nagyon szerettem.

• Megvolt az első éjszakai műszakom. Ez külön posztot kitöltene, annyira gáz volt egy ostoba kolléganő miatt, de a humorom nem hagyott el, szóval várom a következőt, hátha többet tanulok.
• Az éjszakából hazaérve annyi időm volt, hogy lezuhanyoztam, csinibe vágtam magam, és mentem a másik munkahelyemre értekezni, majd ez nőnapba torkollott, ezért is húztam magamra ruhácskát, és sminkeltem enyhén. 
• Szombaton összeszerveztünk Belamiékkal egy közös hamburgerezést a "Z"-be, jött Kismacsó, és jöhetett Mór is, úgyhogy ragyogott a szívem, hogy ott van mindenki a szűk családból. Belami második diplomája volt az összejövetel apropója, végtelenül büszkék vagyunk rá.
• Vasárnap nappali műszakot toltam, úgyhogy munkával zárult a hét.
• Valahogy csak sikerült összehoznom három edzést, amit nem is értek hogyan sikerült. Két futás és egy súlyzós edzés itthon. A harmadik edzés futás volt szombaton ebéd előtt Mórral, hülye egy időpont, de így jött ki. 
• Sajnos a héten össze-vissza sikerült enni, úgyhogy nem az 56 kiló felé haladtam, annyi bizonyos. 

Lakik valaki Essenben? Esetleg van ott ismeretsége? 

Belami tanulmányútra megy oda áprilistól júniusig, és ha jól értettem, a lakhatást neki kellene megoldania. Nem feltétlenül arról van szó, hogy valaki nyakára menne, az is jó lenne, ha információi lennének, merre induljon ebben az ügyben. Ha valakinek van ötlete, írjon nekem a meselulu@gmail.com-ra, minden érdekel. 

27-ei beszámoló megkésve, meg a többi

Először azt gondoltam, hogy már nem is írok beszámolót diéta ügyben, mert kb. ugyanaz van.

De aztán a héten többször is az jött szembe, hogy a magasságomhoz 56 kiló lenne az ideális, és kacérkodni kezdtem vele, hogy nyárra becélozhatnám ezt. Mostanában úgyis többet vagyok 60,1 kg-nál, mint 59,9-nél. Szóval nem is lenne akkora baj visszatérni kicsit a számoláshoz. 

Attól persze továbbra is tartok, hogy még jobban öregít a súlyvesztés, de majd figyelem magam, hogy ne essek át a ló túloldalára semmiképp. 

Múlt héten csak sikerült hoznom a három edzést, a héten eddig nulla.

Persze ez a hét most húzós, hármat is megyek a másodállásba, darabonként 12 órát, szóval elfogadom magamtól az érzést, hogy nincs most erőm máshoz. Talán ma egy lazát edzeni fogok, ha belefér.

Itt volt egy bekezdés a munkámról, de töröltem is.

Egyik részről azért, mert talán túlléptem egy határt, bármennyire is név és minden nélkül osztottam meg valamit a munkámról. Másik részről meg pont az ilyen hozzászólók miatt nehéz értekezni bármiről is, mert ők felveszik a rosszindulat szemüvegét, és úgyis azt képzelnek bele a leírtakba, amit akarnak. Nekem meg erre pont nincs szükségem. Amúgy -csak megjegyzem- a boszorkányüldözések is az ilyen típusú mentalitásból adódnak.  

Persze egész éjjel ezzel álmodtam, küszködtem.

Reggel olyan fáradtan ébredtem, mintha nem is aludtam volna. Már két kávén túl is vagyok, meg csomót telefonálgattam munka ügyben, lassan belekezdek a határidős levelekbe, aztán készülök a holnapi 12 órámra. 

Hogy valami jóval zárjak.

Úgy 2 hónapja rátekeredtem, hogy nekem kell egy adidas superstar, mert gyerekkoromban volt olyan nekem, és nagyon szerettem. Meg a farmerszoknyás szettekhez nagyon menő lenne. Jó sokat munkálkodtam (próbáltam, mászkáltam, netet túrtam) ez ügyben, de végül sikerült, lett egy ilyenem:

Apró örömök. 😉
    

27-ei összefoglaló, eltelt 13 hónap

Egy nappal előrébb hoztam, mert hétvégén mindkét napon dolgozni fogok.

Eddig a súlytartás is jól megy.

A december az elég rizikós volt az ünnepek miatt, de végül nem volt nagy kilengés, januárban meg nagyon stabilan 59,3 és 59,9 között mozgok, szóval rendben. 

A másodállásban kellett egy rutint kialakítani, mert ott aztán nagy a kísértés az össze-vissza evészetre (közös csokoládék, sütik, stb..). Végül az van, hogy egész napra össze van rakva a kaja étkezésekre lebontva, mindig tudom, hogy mikor és mit eszek meg a kis hőszigetelt táskámból. Reggel a nespressós hőtartó bögrébe lefőzök egy hosszú kávét, azt meg szoktam inni, mikor beérek (6.40-re), meg eszek hozzá pár falatot, mert legközelebb kilenc körül van idő enni. Akkor el szoktam fogyasztani a reggelim másik felét, meg teázok. Ebédelni csak fél 2 környékén tudok, úgyhogy, mielőtt a lakókat ebédeltetni kezdjük, szoktam enni gyümölcsöt, meg pár szem diétás kekszet vagy sütit. Az ebéd valami főtt étel, most bolognait viszek majd, már kimértem, bedobozoltam. Uzsonnára kávé, esetleg fehérje/szelet, gyümölcs, vagy magvak, ilyesmi. Este hétig vagyok ott, úgyhogy többnyire ott vacsorázok (szendvicset vagy túró alapú pizzát), és akkor már itthon csak teát iszok maximum. Ez működik.

Mozgás.

Heti edzések száma inkább 2, mint 3-4, de nagyon sokat dolgozok, ezzel együtt talpalok, úgyhogy nem erőltetek semmit, mert annak nem lesz jó vége. (Lekopogom, de több, mint egy éve nem voltam beteg, még náthás sem.)

Vettem egy okos órát, semmi extra, decathlonos, pont azt tudja, ami nekem kell. 

Szerinte egy átlagos napomon is 14-15 ezer lépést teszek meg. Ebben a napi háromszori kutyasétáltatás, meg a munkák miatti jövés-menés van benne csak. Ha futni megyek, akkor az plusz. Tudja még jelezni, ha hívásom, vagy üzenetem van, utóbbit el is tudom olvasni rajta. Mér pulzust, meg vízálló, meg a telefonomat is meg tudom vele keresni, ha elhagyom a lakásban valahol. Kb. ennyi. Igazából van is itthon ilyen óra, Charlié, futáshoz azt használtam eddig, de akkora nagy (férfiaknak való), nem tudom ráhúzni a futófelsőm ujját rendesen, meg azt sima napon nem vettem fel, szóval kellett valami kisebb kivitel. Most elég ez, aztán majd veszek komolyabbat, ha szükséges, de szerintem nem lesz.

Tizenkétórázás előtt nem igazán szoktam edzeni.

Ma viszont úgy érzem, hogy egy lazább futás Mórral jólesne, mert olyan punnyadtnak érzem magam, a vérnyomásom megint a béka segge alatt. 

Végül futottunk.

Nem volt meg teljesen az 5 km, de igazán feldobott, úgyhogy nem lesz rossz hatással a holnapi napomra.

Ami megmaradt az előző hónapokból.

Minden reggel megmérem magam, ez hozzátartozik a reggeli rutinhoz a fürdőszobában. Nem stresszelek rajta, egyszerűen tudni szeretném, hogy még mindig jó úton járok, vagy valamit igazítanom kell.

Kalóribázist december óta nem írom, úgy tűnik egy év alatt azért megtanultam a mennyiségeket. 

Az ételt többnyire nem mérem, maximum akkor szoktam, mikor egész napra viszem, és akkor egyszerűbb a dobozt a mérlegre dobni. 

Még mindig a változatosságon dolgozok, mert eléggé szűk az a kör, amit szívesen megeszek, és tudom, hogy jobb  lenne több új ételt kipróbálni. De gond nincs, szeretek enni, és egyre kevésbé forog ez körül az agyam, szépen magamévá tettem ezt a váltást, semmilyen nehézséget nem okoz. Gyakorlatilag bármit megeszek, amit megkívánok, csak épp mértékkel. Nagyjából ennyi.     

27-ei összefoglaló 26-án

11 hónapja, hogy fordítottam egyet az életmódomon.

Nekem munkásabb az eredmény tartása, mint a megszerzése volt, de bele fogok jönni.

59 és 60,2 kg között tartom a súlyomat, 90 %-ban valahol 59,6 és 59,8 között van. 

Nagyobb kilengések inkább a vízvisszatartás és ciklus miatt vannak, nem valódi hízás, vagy fogyás.

Legnehezebb az esti rághatnék elkerülése.

Ez a vágy leginkább az esti filmezés és olvasás velejárója, és a legjobb, ha egyáltalán nem engedek neki. Pedig nem könnyű, mert Charlie ropit eszik mellettem, esetleg aldis burgonyaszirmot, úgyhogy néha elcsábulok, de igyekszem betartani, hogy vacsora után másnap reggelig semmit nem eszek. 

Napközben nincs semmi gond, ha meg van tervezve, hogy mit eszek.

Ha itthon vagyok, akkor könnyű, utazáskor csomagolok, és meg is eszek mindent, amit tervezek, így nem borul fel a vércukrom, nem kezdek el össze-vissza faldosni. Szóval maga a tervezés az fél siker az életmódváltásban.  

Mostanában csak futni van kedvem.

Hetente 3-4-szer 5 km, ez biztosan megvan. Mostanában ebből 2 alkalom szombatra és vasárnapra esik, ha nem esik, mert akkor Mór déli sétáját illesztem a futáshoz. Sajnos ez hétköznap nem megy, mert az útvonalunkon olyankor nagy mozgás van, meg időm sincs a nap közepén annyit kiugrani a munkából. Szóval a többi futógépen megoldott, de nem gond, azt is nagyon szeretem.

Még a kora reggeli futáson tűnődtem, mert Fonyódon az működött a leginkább a kánikula miatt, de ott utána ráértem kipihenni magam, itt meg rohannom kellene tovább a munkás hétköznapokon. 

Az az igazság, hogy a reggeli, éhgyomri edzés nem az én világom, nekem olyankor még "alszanak" az izmaim, nem érzem azt a felszabadító érzést, ami a délutáni edzések alatt szokott jönni. 

Tervezem, hogy több súlyzós edzést is beiktatok, meg a balettet is vissza lehetne hozni a parkolóból. Majd meglátjuk, mire lesz energiám (és időm) két munka mellett, de ezen még próbálok nem szorongani, mert amúgy elég sokat szoktam mostanában.   

November 10 és 11.

Pénteken rövidebb utazós napom volt, utána rohantam haza Mórhoz.

Levittem egy nagyobb körre, aztán indultam egy másik ex kollégás csapattal kávézni, sütizni, pletykálni. Annyira jóóó volt.

Úgy gondoltam, hogy öt körül már itthon leszek, de végül nyolc után keveredtem haza, nagyon elbeszélgettük az időt. Őszintén szólva semmi értelmeset nem csináltam már, és a csokis süti annyira eltelített, hogy enni se nagyon kívántam.

Reggel aztán meg is lepődtem, hogy 59,1 kg voltam. 

Megmondom őszintén, 59 alá nem szeretnék bebillenni, legalábbis mostanában nem. Nem hittem volna, hogy nekem valaha az lesz a feladat, hogy többet egyek. 
 

Azért ma a futás futópadon megvolt.

Annyira szerettem volna Mórral futni még világosban kint, de egyre csak szakadt az eső, teljesen reménytelen volt. Végül akkor állt el, mikor már sötét volt, meg már túl is voltam a kis ötösömön, szóval majd máskor.

Az előbb végeztem a hétfői határidős munkával.

Persze délelőtt bevásároltunk anyósomnak, meg magunknak is. Főztem délre, aztán vacsorára sütöttem fasírtot. Mórt mindháromszor én vittem le, mert Charlienak megint nagyon katyvaszos ügyei vannak, mennie kellett a kórházba aláírni, meg a a telefon folyamatosan a fülén lógott, senkit nem érdekelt, hogy szombat van (lenne neki).

Kismacsó végre hazajött.

Háromszor indítottam el a mosógépet, miatta főztem chilis babot, de túl sokat így sem látom. Vagy alszik, vagy bulizik (most is épp). Azért kicsit beült hozzánk beszélgetni délután, az nagyon jó volt. Kiszedtem belőle pár új infót, elég közlékeny hangulatban volt, és ezt maximálisan ki is használtam. (hihi)

Még olvasok egy kicsit, aztán azt hiszem korai alvás lesz. 

November 7.

Reggeli súly: 59,2 kg. 

Azt hiszem tegnap kevesebbet ettem, mint kellett volna, nem ment jól az "elengedett kézzel biciklizés". A súlytartáshoz kellő mennyiséget is meg kell szokni, nincs mese, most meg ezért kell írni a Kalóriabázist. 

Megveszek egy jó kis turizásért.

Tegnap az irodából hazafelé beugrottam az egyikbe, de nem volt időm rá, úgyhogy az nem számít. Majd ma valamikor jó lenne, valami mással összekötve, például úgyis el kell mennem a kutyának kajáért. 

Belami vasárnap este beugrott, mielőtt visszaindult Pestre.

Véget ért az egy hetes szabija Ágival, nagyon jól érezték magukat a Mátrában. Meg a szegedi gyakorlat is letudva, úgyhogy tegnap már a munkahelyén indított.

Azt mondta, hogy az összeköltözést fontolgatják Ágival, mert sokkal jobban vannak, ha sokat vannak együtt, mint mikor hetente kétszer. Még megvárja a féléves kiküldetést (ha lesz) külföldre, de utána mindenképpen. 

Most a mi városunkba való letelepedésük mellett szól több minden, úgyhogy kiváncsian várom, hogy merre alakulnak.  

Kismacsó végül nem tudott hazajönni hétvégén.

Hetek óta nem láttam, kérdeztem is tőle, hogy karácsonykor tervez legközelebb érkezni? Elvileg hamarabb. 

Vettem most pár új dolgot a DM-ben.

Tesztelés alatt mind, de megmutatom a napokban, meg megírom, hogy eddig melyik hogy jött be. 

November 6.

Harmadik reggel óta 59,5 kg vagyok, úgyhogy ma "elengedett kézzel bicikliztem", azaz nem írtam a kalóriát, csak úgy megérzésre válogattam össze az étrendet. Meglátjuk.

Irodás napom volt ma, nem tudtam úgy elmenni kolléga mellett, hogy ne dícsérje meg a frizurámat.

Mindenki szerint jól áll a frufru, fiatalít. Pedig ma már sima volt a hajam, a hullámokat kifeküdtem, de a vágás szenzációs, úgyhogy nem számított. (Nem véletlenül járunk vissza a fodrászunkhoz évek óta, pedig másik városban van, ahol régen dolgoztunk.)Kicsit féltem ettől a váltástól, mert most nagyon klasszik bubi, és a fodrászom az arcformám miatt régen óvott ettől a fazontól, de valószínűleg a fogyás miatt most belefér. Borzasztóan boldoggá tesz a dolog, mert mindig csorgott a nyálam ezért a formáért. Még egy jó, hogy vékonyabb lettem.  

Listám volt a határidőnaplómban, hogy miknek kell a végére járnom az irodában ma.

Sikerült mindent kipipálni, de sajnos holnapra is van egy hosszú listám, annyi a jó benne, hogy itthonról fogok dolgozni. 

Ma futós nap volt megint, most futópadon, egy filmmel.

Utána még levittem Mórt is, úgyhogy nincs kilóméter-hiányom. 

Holnap jövök majd.

Elkezdődött a november

Nagyon remélem, nem ilyen lesz az egész november, mint az első napja!

Megint csodálatosan jól éreztük magunkat a Bükkben, tegnap értünk haza. Nekem egész úton visszafelé borzasztóan rosszkedvem volt (ezt lehet elmesélem majd egy átmeneti posztban valamikor), az esőtől a fejem is fájt. 

Aztán megérkeztünk, és anyósommal a nyakunkba dőlt a valóság, meg a küzdelmes hétköznapok, amikből olyan jó volt kiszakadni pár napra. 

Csinált vacsorát, cserébe kezdte sorolni az elmúlt napok alatt kifőzött terveit, nyilván mind arról szólt, hogy őt mikor, hová kell vinnie Charlienak. Mintha ezen a tetves világon egyéb dolga sem lenne, mint őt taxiztatni, meg kiszolgálni. Annyira nagyon jó lett volna, ha legalább ma békén hagy mindenki minket a p.csába. 

Az a baj, ha ő frusztrálja Charliet, akkor az az itthoni hangulatban is érezhető.

Szóval nem, ez nem volt egy jó nap. 

Annyiból tudtam szépíteni, hogy visszatértem az alapjaimhoz.

Mármint táplálkozás és mozgás szempontjából. Szépen ettem egész nap, lefutottam az ötösömet, meg nyújtottam. 

A kirándulás alatt nem volt méregetés, megettem, amit elém raktak, meg azon túl is, nem variáltam. Cserébe jót túráztunk, mozogtam sokat. A reggeli súlyom ennek ellenére, vagy pont ezért, de hatossal kezdődött, szóval rövidre zártam a kilengést, és ezt a hozzáállásomat jónak értékelem... Hogy valami előremutatót is mondjak erről a napról.

27-ei összefoglaló megint

Nos.

Súlyom 59.7 és 60,2 között mozog.

Amint meglátom a 6-ot reggel, azonnal jobban figyelek, de ennyi ingadozás pont belefér, nyilván ez összefüggésben van a ciklussal, azzal, hogy előtte nap mit ettem, tart e az vizet vissza a szervezetemben, stb.. 

A reggeli mérést nem tudom elengedni még, olyan nekem, mint egy biztonsági korlát, fejetlen csirkének érzem magam nélküle. 

Az étel méricskélése is él, ha a mérleg a közelemben van, de nem kapok rohamot, ha nincs, mert nagyjából be tudom már lőni, hogy miből mennyi fér bele. Kalóriabázist írom, mert az most még egy tanulási folyamat, hogy mennyit emelhetek gond nélkül.

Én tudom, hogy ez az egész nagyon messze van az intuitív étkezéstől, és sokaknak riasztó.

De! Itt van az én személyiségem, ami kissé kényszeres, és ahhoz meg pont passzol ez az egész, sőt nagyon is. Én nem is értem, hogy nem jöttem rá eddig, hogy ezt a gyenge pontomat pont be tudom fogni az életmódváltás elé, mint lovat. És hogy milyen jól húz ez a ló! Soha nem hittem volna. 

Naponta ötször eszek, étkezések között nem, és kb. 12-13 óra van a vacsora és a reggeli között.

A reggeli nekem nem sok, nem szeretek és nem is bírok sokat enni reggel, leginkább a teámra és a kávémra vágyok, meg egy laza kis szendvicsre sok zöldséggel. Ez egy szelet prokorn vagy magvas vekni szeletet jelent valami vegetáriánus krémmel, vagy sovány felvágottal, sajttal. Néha tojás, de az inkább vacsoránál esik jobban, ha épp nincs rajtam a tojásundor. 

A két kicsi étkezés szokott valami gyümölcsöt tartalmazni, mindig valamivel, hogy a gyümölcs cukortartalma lassabban szívódjon fel. Ez lehet joghurtos túró, 0 %-os Túró Rudi, vagy valami light süti vagy keksz, esetleg müzliszelet, a sütit én csinálom. 

Ebéd változó, itt van legnagyobb tere a kreativitásnak, kár, hogy nem kap el mindig. Szerencsére sok blogtársam tesz fel franya recepteket, abból is szoktam szemezgetni. 

A vacsora sokszor ez a túró alapú pizza ilyen-olyan feltéttel, de itt leginkább az a szempont, hogy inkább fehérje legyen benne sok. Általában késő délután, este futok vagy tornázok, szóval azért is, meg a szénhidrát visszafogása segít abban, hogy ne kapjon el a farkaséhség este.

Én nem állítom, hogy ezek tudományosan megalapozott szokások, de nekem működik és komfortos, magyarul nem szenvedek tőle, ezért hosszú távon is tartható. Persze szívom én magamba az új információkat, meg sokat ki is próbálok, de az alapkövek már le vannak téve nagyjából. 

Futni szeretek a legjobban továbbra is.

Hetente minimum 3X5 km megvan, de mostanában volt olyan, hogy összehoztam 5X5 km-t is. Függ attól, hogy mennyi időm van, meg attól is, hogy mit érzek komfortosnak. A héten például kedden és szerdán sikerült futni, egyszer gépen, egyszer Mórral, de tegnap este már éreztem, hogy ma pihennem kell, mert fáj itt, meg ott. 

Pénteken még biztosan lesz valami edzés, talán szombaton is, de vasárnap elutazunk három napra, szóval lesz pihenés, de a futócipőmet azért elviszem, hátha... 

Nem tudom mi lesz az óraállítás után, mert már így is sötétben érek haza Mórral, ez még képlékeny. Mondjuk én a futópadot is imádom filmmel társítva, úgyhogy nem gond, csak Mórt fogom sajnálni, mert ő nagyon éli a közös futásokat velem.

Azt még elmondom, hogy karácsonykor majd felveszem a tavalyi szettet egy kép erejéig, kiváncsi leszek a különbségre. Majd megmuatatom decemberben,   

Minden hónap 27-ei bejegyzése egy kicsit most hamarabb (átmeneti képekkel)

Holnap korán reggel elmegyünk még egyet csobbanni a Balatonban, most Balatonvilágos a cél.

Anyuék vannak ott, egyszer már mi is töltöttünk ott egy hetet Fonyód után, nagyon jó volt. 

Van saját strandja a szállodának, meg mindenféle jóság ezzel kapcsolatosan. 

Anyu rendelt nekünk is ebédet, este meg hazajövünk. Sajnos hétfőn munka, ráadásul nekem irodás nap, szóval ennyi fér csak bele, de nagyon jó lesz. 

8 hónap telt el a nagy elhatározásom óta.

Legkisebb mért súlyom jelenleg: 61,4 kg. Ha a 75 kg-ot veszem alapul (nagyon sajnálom, hogy nem mertem ráállni a mérlegre azonnal, csak jóval később), akkor 13,6 kg a fogyás.

Azért van itt még mit csinálni.

Vékonyabbak a combjaim, a karjaim, és csípő tájékról is leolvadt sok. A hasammal viszont nem vagyok elégedett, de igyekszem nem türelmetlenkedni, mert a bőrnek is kell idő, hogy visszahúzódjon, meg még nyugodtan lemehetek 5-össel kezdődő súlyra, semmi bajom nem lesz tőle. Van még miből fogyni, erre rá kellett döbbennem a bikinis fotóim láttán, de azokat azért most még megtartom magamnak motiválónak.

Viszont!

Meséltem a farmerről, ami 1 kilóval többel még nem volt igazán kényelmes, és a következő cél az volt, hogy az legyen. Jelentem, ez is abszolválva.

Akkor meg is fogalmaznám a következő célt.

5-össel kezdődő súly. 

Ami ide vezethet.

Folytatni, amit 8 hónapja csinálok: 

• kalóriaszámolás (sz.rul hangzik, de simán meg lehet szokni)
• heti legalább 3, de inkább 4 edzés, ez lehet bármi, ami emel a pulzuson. Én továbbra is a futást preferálom (jó s.gget csinál), jelenleg futógépen, mert kint nem tudok ebben a melegben futni, meg Bíró Ica első tornája, esetleg balett (port de bras a tévéből). A héten volt egy vicces sztori. Kismacsó -ugye- itthon hesszelt a betegsége miatt, és én épp tornáztam a szobánkban, mikor hallom, hogy a konyhában mondja Icus szövegét kívülről. Bakker, annyit hallotta születése óta, hogy tudja betéve! (Amúgy én is, nyilván.) 
• megfelelő pihenés, pozitív gondolkodás (próbálkozok).

További cél.

Új recepteket találni és kipróbálni, mert hajlamos vagyok ugyanazokat enni. Ennek az az előnye, hogy mérleg nélkül is tudom, hogy mennyi fér bele egy étkezésnél, de megunni sem szeretnék ételeket.

A heti rádöbbenésem a gyümölcsök kapcsán az volt, hogy a szőlővel nagyon vigyáznom kell (elméletben tudtam, de a gyakorlat is ezt mutatta), mert már 100 gramm is jól megnyomja a vércukromat (némi cukormentes keksz vagy joghurt mellett is), utána meg éhes leszek. 

Amúgy tényleg mindent eszek továbbra is, amihez kedvem és gusztusom van, csak számolok. 1400 kalóriába tényleg belefér sokminden. Ésszel lehet bármit. 

Újra itthon

Tegnap érkeztünk haza, Kismacsó várt bennünket lázasan, betegen.

Belami szerda estétől vasárnapig velünk volt Fonyódon, úgy volt, hogy szombaton Kismacsó is csatlakozik. Nagyon örültem ennek a fordultanak, hiszen együtt már nagyon régen nyaraltunk, de aztán Kismacsó írt, hogy nem érzi jól magát, nem indul el tőlünk. Kicsit megszívatva éreztem magam, de aztán, mikor megláttam itthon, örültem, hogy nem indult el. Gyógyszert adtam neki, teát csináltam ipari mennyiségben, mert azt mondta, hogy kb. 20 órája aludt egyhuzamban, szóval féltettem a kiszáradástól. Természetesen így nem engedtem vissza Pestre, majd délután lesétál a háziorvosához, és kiíratja magát pár napra. 

Ma már sokkal jobban néz ki, mint tegnap, valószínűleg valamilyen influenza ez, mert az izületei is fájnak.

Fonyódon megint csodálatos volt, szokás szerint.

Csütörtök kivételével MINDEN reggel kocogtam Mórral kb. 4 kilómétert, és csak azért ennyit, mert olyan hegymenetek voltak azon az útvonalon, hogy nem bírtam többet, és az első nap után olyan izomlázam volt folyamatosan, hogy az is akadályozott a vitézkedésben. 

Olyan 6.30 körül húztam futócipőt reggelente, és ahogy haladtunk a kilátó környékéhez, valami fantasztikus volt a látvány, meg teljes a csönd, nagyon élveztem minden percet. Kifulladva érkeztünk vissza, (közben meg-megálltunk a kilátásban gyönyörködni), addigra Charlie csinált reggelit, amit egy gyors zuhanyzás után hosszan, elnyújtottan elköltöttünk. Utána mindig volt valami rövidebb, mászkálós program a környéken, majd ebéd, aztán pihenés, olvasás. Olyan 3-4 óra körül mentünk a kutyás strandra, és ott voltunk estig. Innen még vagy beültünk valahová, vagy otthon vacsoráztunk, beszélgettünk.

Csütörtökön, mikor reggel nem én vittem Mórt a reggeli körre, akkor a strandról gyalog mentem fel a házhoz, szóval még azon a napon is volt extra mozgás, de kellett is, mert ettem, amit megkívántam, persze ésszerű keretek között. Csak étel mérleg volt nálam, azt sem mindig használtam, úgyhogy a súlyomat csak itthon tudtam megint megmérni. Köszönhetően a sok mozgásnak tartottam a súlyomat, ami kicsit csalódás is volt, mert abban reménykedtem, hogy kevesebb lesz, mint amikor elindultunk itthonról. Hiába na, azért a sok mozgás önmagában nem elég, a kalóriadeficit is kell hozzá, legalábbis nekem. Majd 27-én bővebben is írok a bikinis fotóim kapcsán, mert elég megdöbbentő volt bizonyos dolgokra ráeszmélni.

Vissza a csütörtök estére!

Azért csak nem bírtam magammal, elsétáltam arra, ahová esetleg beadnám a jelentkezésemet, meg körbenéztem, hogy hol élnék szívesen, szóval erősen vizionáltam az ottani életünket megint. Ennyi most elég is volt, tényleg kiélveztünk minden egyes percet ott, semmi hiányérzetem nincs, csak hazajönni nem nagyon volt kedvem.  

Ma és holnap még szabadságon vagyok.

Lassan a mosások végére érek, valami hihetetlen mennyiségű szennyes össze tud gyűlni egy hét alatt. Tegnap este még Mórt is megfürdettük, és hiába fürdött minden nap a Balatonban, valami szörnyűségesen koszsos lé jött le róla (lehet pont azért), de most tiszta és illatos, puha a szőre, és nagyon fáradt az elmúlt egy héttől. Nagyon élte ezt a nyaralást ő is.

Az vicces volt, mikor a fürdés után az alvós maciját, meg a hámot és a pórázt is mosásba raktam, és ő nézett kétségbeesetten, hogy "Ne mááár!". Ült egy darabig a mosógép mellett, aztán elunta, és keresett másik alvós plüsst. Aztán, mikor éjjel kinyitotta a szárító ajtaját Charlie, akkor Mór kilopta a macit, és elvitte egy általa rejteknek vélt helyre. Annyira cuki ezzel a ragaszkodásával a macijához, ami már olyan viharvert, hogy félek kimosni.  

 

Belami utolsó este meghívott bennünket a Villa Kávézóba, hogy onnan nézzük a naplementét.

Pont ott volt az Elefánt zenekar kávézni, Charlie teljes izgalomban volt. Én is szeretem pár számukat énekelni bömbölni az autóban, de ez a rajongás dolog nem az én műfajom, képtelen lennék odamenni, és közös képet, aláírást kérni. Nem tudom miért, de nekem ez nem megy, ilyen vagyok. Végül Charlie sem ment oda, mert az énekes valami csajt akart épp befűzni, és nem akarta zavarni. A menedzserük, vagy irányítójuk viszont odajött hozzánk Mórt megsimogatni, és onnan gondolom, hogy ő volt a főnök, mert mikor azt mondta, hogy "Indulunk!", akkor a frontember is úgy felpattant a csaj mellől, mintha darázs csípte volna meg, és már ültek is be a buszukba. Érdekes volt.

És akkor itt vannak az új háttérképeim a telefonra, úgy néz ki, hogy új hagyományom van.

Ez volt tavaly augusztustól eddig:

Most meg ezek közül lett: