I-MÁ-DOM

Az új futópadomat.

Szombaton tudtam kipróbálni, mert akkor volt csak időm és erőm, de azóta beindultam nagyon, mert a héten már hétfőn és kedden is letoltam öt-öt kilómétert, ma meg Bíró Icát indítottam, hogy némi súlyzós edzés is legyen a felső testre. Szóval a héten három napból háromszor edzettem, de elképzelhető, hogy a hétre ennyi jut, meglátjuk mennyi energiám lesz a hét második felében. (Amúgy a kimaradt edzések is a felmondás mellett szótak, utáltam, hogy pont erre nem jut már erőm.)

A futópad.

Csöndes, könnyű felállítani, mert oldalra is simán lehet mozgatni a kerekek miatt, és a súlya sem olyan nagy, mint az előzőé volt, azt kihívás volt összecsukni is. Rengeteg mindent tud, még ki sem próbáltam az extrákat, mert továbbra is filmezek futás közben. A legjobban azt szeretem még, hogy vannak rajta tartók, oda tudom tenni a telefonomat, az tévé irányítóját, vizet. Programokat sem próbálgattam, mert szeretem kézzel állítgatni magamnak, de azért majd felfedezem azt is. Nagyon-nagyon szeretem, szerintem nagyon sokat fogom használni.  

Ég veled régi futógépem!

Hétfőn szöget ütött a fejembe, hogy rendezni kellene ezt a futógép sztorit is végre.

Azt tűztem ki célul, hogy első lépésként meg kell szabadulnom a régi géptől, utána jöhet bármi. Ezért tegnap körbefényképeztem az öreg Reebok futópadomat, és három óra körül feltettem a Marketplacere. Este kilenckor elvitték. 

Azért erre nem számítottam, azt hittem egy darabig még itt lesz a nyakamon. 

Rendben, nem kértem érte sokat, de megmondom őszintén, ingyen is odaadtam volna, csak cipelje el innen valaki, hogy ne nekem kelljen ezzel foglalkozni. 

Charlie szerint csak a nagyon jó állapotú szalag többet ért, mint amennyit kértem érte, az erős motorról már nem is beszélve. 

Értem én őt is, de adódtak érintkezési hibái, meg a külső burkolata lógott mindenhol, már a csavarokat sem lehetett meghúzni, mert a menet kitágult, stb... Szóval kell költeni rá, vagy szétszedni donornak. Ezért nem volt képem többet kérni.

No mindegy, elbúcsúztam tőle, most ott a nagy üres hely. 

Nyaralás után, de legkésőbb szeptember elején megveszem az újat. Modernet, könnyűt, kevésbé zajosat. Alig várom. Onnantól lesz megint rengeteg futás bent (is). 

27-ei összefoglaló 26-án

11 hónapja, hogy fordítottam egyet az életmódomon.

Nekem munkásabb az eredmény tartása, mint a megszerzése volt, de bele fogok jönni.

59 és 60,2 kg között tartom a súlyomat, 90 %-ban valahol 59,6 és 59,8 között van. 

Nagyobb kilengések inkább a vízvisszatartás és ciklus miatt vannak, nem valódi hízás, vagy fogyás.

Legnehezebb az esti rághatnék elkerülése.

Ez a vágy leginkább az esti filmezés és olvasás velejárója, és a legjobb, ha egyáltalán nem engedek neki. Pedig nem könnyű, mert Charlie ropit eszik mellettem, esetleg aldis burgonyaszirmot, úgyhogy néha elcsábulok, de igyekszem betartani, hogy vacsora után másnap reggelig semmit nem eszek. 

Napközben nincs semmi gond, ha meg van tervezve, hogy mit eszek.

Ha itthon vagyok, akkor könnyű, utazáskor csomagolok, és meg is eszek mindent, amit tervezek, így nem borul fel a vércukrom, nem kezdek el össze-vissza faldosni. Szóval maga a tervezés az fél siker az életmódváltásban.  

Mostanában csak futni van kedvem.

Hetente 3-4-szer 5 km, ez biztosan megvan. Mostanában ebből 2 alkalom szombatra és vasárnapra esik, ha nem esik, mert akkor Mór déli sétáját illesztem a futáshoz. Sajnos ez hétköznap nem megy, mert az útvonalunkon olyankor nagy mozgás van, meg időm sincs a nap közepén annyit kiugrani a munkából. Szóval a többi futógépen megoldott, de nem gond, azt is nagyon szeretem.

Még a kora reggeli futáson tűnődtem, mert Fonyódon az működött a leginkább a kánikula miatt, de ott utána ráértem kipihenni magam, itt meg rohannom kellene tovább a munkás hétköznapokon. 

Az az igazság, hogy a reggeli, éhgyomri edzés nem az én világom, nekem olyankor még "alszanak" az izmaim, nem érzem azt a felszabadító érzést, ami a délutáni edzések alatt szokott jönni. 

Tervezem, hogy több súlyzós edzést is beiktatok, meg a balettet is vissza lehetne hozni a parkolóból. Majd meglátjuk, mire lesz energiám (és időm) két munka mellett, de ezen még próbálok nem szorongani, mert amúgy elég sokat szoktam mostanában.   

November 10 és 11.

Pénteken rövidebb utazós napom volt, utána rohantam haza Mórhoz.

Levittem egy nagyobb körre, aztán indultam egy másik ex kollégás csapattal kávézni, sütizni, pletykálni. Annyira jóóó volt.

Úgy gondoltam, hogy öt körül már itthon leszek, de végül nyolc után keveredtem haza, nagyon elbeszélgettük az időt. Őszintén szólva semmi értelmeset nem csináltam már, és a csokis süti annyira eltelített, hogy enni se nagyon kívántam.

Reggel aztán meg is lepődtem, hogy 59,1 kg voltam. 

Megmondom őszintén, 59 alá nem szeretnék bebillenni, legalábbis mostanában nem. Nem hittem volna, hogy nekem valaha az lesz a feladat, hogy többet egyek. 
 

Azért ma a futás futópadon megvolt.

Annyira szerettem volna Mórral futni még világosban kint, de egyre csak szakadt az eső, teljesen reménytelen volt. Végül akkor állt el, mikor már sötét volt, meg már túl is voltam a kis ötösömön, szóval majd máskor.

Az előbb végeztem a hétfői határidős munkával.

Persze délelőtt bevásároltunk anyósomnak, meg magunknak is. Főztem délre, aztán vacsorára sütöttem fasírtot. Mórt mindháromszor én vittem le, mert Charlienak megint nagyon katyvaszos ügyei vannak, mennie kellett a kórházba aláírni, meg a a telefon folyamatosan a fülén lógott, senkit nem érdekelt, hogy szombat van (lenne neki).

Kismacsó végre hazajött.

Háromszor indítottam el a mosógépet, miatta főztem chilis babot, de túl sokat így sem látom. Vagy alszik, vagy bulizik (most is épp). Azért kicsit beült hozzánk beszélgetni délután, az nagyon jó volt. Kiszedtem belőle pár új infót, elég közlékeny hangulatban volt, és ezt maximálisan ki is használtam. (hihi)

Még olvasok egy kicsit, aztán azt hiszem korai alvás lesz. 

November 6.

Harmadik reggel óta 59,5 kg vagyok, úgyhogy ma "elengedett kézzel bicikliztem", azaz nem írtam a kalóriát, csak úgy megérzésre válogattam össze az étrendet. Meglátjuk.

Irodás napom volt ma, nem tudtam úgy elmenni kolléga mellett, hogy ne dícsérje meg a frizurámat.

Mindenki szerint jól áll a frufru, fiatalít. Pedig ma már sima volt a hajam, a hullámokat kifeküdtem, de a vágás szenzációs, úgyhogy nem számított. (Nem véletlenül járunk vissza a fodrászunkhoz évek óta, pedig másik városban van, ahol régen dolgoztunk.)Kicsit féltem ettől a váltástól, mert most nagyon klasszik bubi, és a fodrászom az arcformám miatt régen óvott ettől a fazontól, de valószínűleg a fogyás miatt most belefér. Borzasztóan boldoggá tesz a dolog, mert mindig csorgott a nyálam ezért a formáért. Még egy jó, hogy vékonyabb lettem.  

Listám volt a határidőnaplómban, hogy miknek kell a végére járnom az irodában ma.

Sikerült mindent kipipálni, de sajnos holnapra is van egy hosszú listám, annyi a jó benne, hogy itthonról fogok dolgozni. 

Ma futós nap volt megint, most futópadon, egy filmmel.

Utána még levittem Mórt is, úgyhogy nincs kilóméter-hiányom. 

Holnap jövök majd.

Semmiségeimről

Tartok tőle, hogy nem lesz minden nap időm blogolni a szabadság után, pedig szeretek írogatni a kis napi dolgaimról.

Tegnap három órát pácolódtam a hennában, és megint nincs ősz hajszál a hajtőnél.

A hennában azt is szeretem, hogy nem fakul ki a szín, tényleg csak azért kell festeni, mert a lenövésnél látszanak az ősz hajszálak. A képen nincs semmilyen filter, valóságban is ilyen a szín, ám napfényben szinte "lángol" a hajam, olyankor nagyon látszik, hogy az ősz hajszálak szinte pirosak, mintha melírozva lenne a hajam kétféle vörössel. Én nagyon szeretem, kiváncsi leszek, hogy mikor éri el a tűréshatáromat a "pirosodás", mikor lesz sok(k) nekem.

Pénteken még egy kis igazítás a fodrásznál, nem tervezek új frizurát, és a hajam rendben lesz egy ideig. 

Tettem fel fátyolmaszkot is, előtte bőrradíroztam, volt manikűr, pedikűr. Továbbra is elképesztőnek találom, hogy mennyit kell szüttyögni az embernek magával, ha csupán elfogadhatóan akar kinézni, szóval semmi extrát nem akar. Persze én ezt élvezem, csak időm nincs mindig rá.

Hétfőn benti torna volt, ma is az lesz.

Ma leginkább futni szeretnék a futópadomon, de majd meglátjuk. A súlyzós edzéseket azért szeretem, mert a felsőtestestet is formálja, a karjaimra rá is fér. 

Múltkor a Decathlonban megláttam ezt, és belehabarodtam.

Ez egy Domyos futópad, egészen pontosan INITIAL RUN, és szerintem, ha kimúlik az én monstrumom, akkor egy ilyet szeretnék. Legszívesebben MOST AZONNAL, de egyrészt van egy működő futópadom, másrészt nincs 220 000 forint eltapsolnivaló pénzem, kell az augusztusi nyaralásra. De azért csorog a nyálam érte, nem tagadom.  

Nyűgös

Tudom, tudom, mindenki az időjáráson van kiakadva, én is, de ez tényleg olyan rossz.

Szegény Charlie mini nyaralása is elég furán sikerült.

Már hónapokkal ezelőtt lefoglalták a tesójával, meg annak az apósával és sógorával a helyet, hogy horgászhassanak végre nyugodtan.

Úgy volt, hogy hétfőn indul, és majd csütörtökön este, esetleg pénteken jön haza. Kismacsó most úgyis itthon van, ketten valahogy megoldjuk a napi három sétát Mórral.

Aztán Mór hétfőn reggel hányni kezdett, majd a hasa is ment. Én pont irodáztam, szóval Charlie vitte az orvoshoz. Csak a szokásos, valami vírust benyalt séta közben, vagy túlette magát, nála nem tudni. Sajnos negyedévente menetrendszerűen érkezik valami ilyesmi, már autamatikusan szedem fel az összes szőnyeget, ha valamelyik sétánál rendellenesség van. 

Így aztán Charlie nem indult el hétfőn, mert mi van, ha Mór rosszabbul lesz, az autót meg elviszi.

Aztán egy ideig úgy nézett ki, hogy a következő napnak is lőttek, mert a keresztanyját neki kell oltásra vinni kedden este, de végül visszapasszolta a feladatot az unokatesójának, és délelőtt elment.

Mórnak már kutya baja sem volt, úgyhogy Kismacsó intézte, míg én dolgoztam. 

Egyedül szerdán volt pecázásra megfelelő idő, mert a szél sem fújt, meg az eső sem esett igazán.

Aztán ma már úgy esett arra is, hogy összepakoltak, és dél után kicsivel haza is ért Charlie. 

Hát na, nem erre számított titkon. 

Holnap úgy van időpontom az unokatesómhoz, hogy pedikűrt is kértem, meg szép, színes körmöket. 

Három hete azt gondoltam, én kis naív, hogy május végén már szandálban nyomulok. Nagyon nem. Mindegy, színes köröm akkor is lesz, hátha ezzel előcsalogatom a jó időt. Nem akarok én dög meleget, csak egy kis tavaszt, olyan kellemes naposat, simogatót. 

A héten a futásnak is lőttek.

Na nem azért, mert cukorból vagyok, de ahol én szoktam futni, ott most cuppogós sár van mindenütt, elmerülnék benne. Betonon meg nem szeretek bedugott füllel futkosni, mert elüt egy autó, vagy egy bicikli. Nem biztonságos.

Ilyenkor megint elkap a vágy egy benti futógép után, pedig mindig lebeszélem magam róla, hogy kint jobb futni. 

Amúgy nincs semmi, pont olyan semmilyen minden, mint az időjárás. Rettenetesen nyűgös vagyok.