Karácsony után, szilveszter előtt

Azt kell, hogy mondjam, a karácsony nagyon jó volt.

Persze -szokás szerint- a készülődés része a legkedvencebb, de valahogy ezzel mindig így vagyok. 

Idén is lett kedvenc karácsonyi dal, azt rengetegszer meghallgattam, amíg Mórral sütögettem, kint meg hullott a hó (23-án), Charlie meg még munka miatt Pestre ment. Meglepetésként feldíszítettem a fát, így már aznap este meleg fények között csomagoltuk az ajándékokat, és másnapra is kevesebb feladat maradt. 

Utána már a szokásos menetrend szerint történtek a dolgok.

Közös ebéd nálunk Kismacsóékkal, meg Charlie anyukájával. Este az én anyukáméknál vacsora, ahol mindkét fiú a párjával ott volt. Aztán még nálunk is voltunk az ajándékozás miatt, meg a Reszkessetek betörők! első részét néztük Kismacsóval, közben szaloncukorral fojtottuk le az egész napos evészetet. Ági és Belami éjféli misére mentek tőlünk, Kismacsóék meg nálunk aludtak, másnap reggel indultak vissza Luna szüleihez karácsonyozni. 

Mi másnap Charlie tesójáékhoz mentünk karácsonyozni, és onnan hazaérve kezdett rosszkedvem lenni.

Abszolút tudom, hogy alapvetően nem az volt a bajom, amin pörögni, tipródni kezdtem, hanem megint a változókorral küszködök. Teljesen rendben, 28 napra jöttek a premenstruációs tünetek, csak épp nem jött meg azóta sem. Azért nem kellemes ebben a felfokozott, feszültséggel teli állapotban lenni napokig. 

Aztán egy ponton elhatároztam, hogy nem foglalkozok ezzel tovább, nem szeretném, ha a fonyódi telelésünk ennek jegyében teljen. Úgyhogy fejben leraktam ezt, gondolatban átöleltem magam, és a fülembe suttogtam, hogy majd megjön, ha akar, én visszatérek a kis egészséges életmódomhoz, attól úgyis jobban leszek. 

Így is történt.

Megérkeztünk szombaton (28-án) Fonyódra, rengeteget sétálunk a jó levegőn, tegnap pedig futni is voltam a napfényes hidegben, valami fantasztikus volt. Színes salátákat, túrót, magvas kenyeret és hasonlóakat eszek, de igazából mindent, amit megkívánok, csak a Kalóriabázisba felvezetve, számolva. Ettől szépen meg is nyugodtam, a feszültség is feloldódott, az új ciklus meg majd kezdődik, ha itt lesz az ideje. 

Most az lebeg a szemem előtt, hogy jövőre (is) jó formában legyek.

Az öcsém mondta karácsonykor, hogy megint nagyon jól nézek ki, az arcom sem olyan elgyötört, mint ötössel kezdődő súlyommal volt, úgy tűnik kell nekem a 62-63 kiló ahhoz, hogy kisimult legyek (meg a kettőből mínusz egy munkahely). (Amúgy én is elégedettebb vagyok az idei karácsonyi képeimmel, mint a tavalyiakkal, ennyit jelent pár kiló.) Szóval a fogyás nem cél, csak a súlytartás és az izomépítés, formálódás.

Itt Fonyódon nagyon jó, ezt most nem kezdem el megint, hogy itt szeretnék már élni, meg ilyenek.

Kicsit okosabb próbálok lenni a kívánságokkal, mert lám-lám, annyira akartam másik munkahelyet, még a paramétereket is belőttem, aztán megkaptam pont úgy, mégsem voltam/vagyok még kész rá. Szóval azt gondolom, hogy a lakhelyváltás majd jön, ha jönnie kell, nem zavarászom én ezt, mert úgy járok, mint az előbbivel. Példának okáért, lehet, hogy az első unoka érkezését inkább megvárnám helyben, hogy kéznél legyünk, ha kellünk, aztán majd meglátjuk tovább. 

 

 

Karácsony után

Belami dolgozni ment karácsony másnapján, Kismacsó az apjához.

Én már nem is tudom mit csináltunk, miután felkeltünk az éjszakai műszak (hányás-fosás takarítás) után. Szerintem semmit. Maradékot ettünk, filmet néztünk.

Ja, én lenyomtam egy tornát is.

Tegnap megint, mert éreztem magamban a lendületet, a kitartást... Kár, hogy nem szokott sokáig tartani, de azért belehúzok, míg van. 

Az evés rendben.

Kb. két napig elengedtem a dolgot, de igazából tök jó volt visszatérni a rendszerembe, nem volt jó émelyegni lefekvéskor, mert nem tartottam az időre evést. 

Mérlegre nem álltam, de ma reggel nagyon kedvem lett volna. Megmondom őszintén, nekem a mérleg mumus, mert nagyon elkedvetlenít, ha nem látok eredményt.

A tornára meg azért álltam rá, mert mínusz kilók ide vagy oda, torna nélkül állástalan vagyok. Jobban festettem, mikor edzőterembe jártam, de kilóban több voltam. Komolyan. A karácsonyi képeken oldalról tiszta gáz vagyok. 

Pont egy hét múlva kezdek majd dolgozni.

Nagyon jó volt reggel arra ébredni, hogy előttem áll még hét nap, mikor nem kell munkával foglalkoznom. 

Legnagyobb gondom, hogy mi frászt csináljak a rengeteg vegán fehérjémmel, mert nekem nagyon nem jött be, a hányinger kerülget tőle. Végül tízóraira palacsintát sütöttem belőle úgy, hogy egy adag növényi tejjel kikevert porhoz tettem egy tojást, meg zablisztet érzésre. Elég szakadós lett így, de kisebb palacsintákat sütöttem, és úgy kezelhető volt a probléma. Mivel a fehérje fahéjas ízű, szilvalekvárt tettem a palacsintába, és lett egy karácsonyias ízű finomság, még Charlie is azt mondta, hogy jó. Szóval erre fogom elhasználni a rengeteg fehérjét.

Mórnak meg beszereztünk pár játékot plüssből.

Tulajdonképpen az első macija hasonmását kerestük, ami egy MOL-os maci. 

Iluska küldött egy hirdetést, ahol látott ilyet. Helyben volt, elmentünk érte. Ez kisebb változata a keresett macinak, de volt belőle kettő, meg vettünk még hozzá kukacot, teknőst.

Nos, kb. két pec alatt lerágta az egyik kisebb maci farkát, és megint megette. Azt hittem idegbajt kapok, úgyhogy a szőnyegeket vissza sem tettem, mert előbb-utóbb ki fogja hányni. Ha szerencsénk lesz, akkor séta közben. 

Az a helyzet, hogy régebben nem ette meg, amit lerágott a játékokról, hanem kiköpte. Azt hittem, hogy a karácsonyi ajándék kutya farkának a megevése véletlen volt. Hát nem, ezek szerint. 

Úgyhogy most preventív jelleggel minden kabala kiálló, lerágható részét levégtuk. Mert amúgy meg szeret ezeken aludni, kiválaszt egyet, és ráteszi a fejét. Mi úgy mondjuk, hogy "nyugi macizik". 

Amúgy rengeteg direkt rágós játéka is van, meg KONG macija, egyebek, lassan úgy néz ki a szobánk, mint egy óvodai csoportszoba. Szerintem azt fogom csinálni, hogy egyszerre csak két-három lesz elől, a többit elrakom, és időnként előveszünk belőle, a régiekből meg kimosok és elteszek pár darabot. Így körforgás lesz, meg rend talán.  

Az a bizonyos kutya. (Már elraktam az orra elől, mert van két füle is, meg kiszakadt hátul, nem biztonságos sajnos.) Mellette meg az örök kedvenc, amit május óta nyű, a MOL-os maci. Neki már se füle, se farka, de ezeket még akkor nem ette meg, mikor lerágta. Változnak a szokásai, az ízlése. 

Ötletem támadt gyaloglás közben

Tegnap.
A legtöbb, amit felmutathatok, hogy "kivégeztük" egy új sorozat első évadát, folytatás valamikor nyáron lesz.
A címe: Stranger Things, és misztikus sci-fi. A főszereplő: Winona Ryder, elég jól hozza az elgyötört munkás anyát, aki egyedül nevel két fiút, és a történet szerint a kisebb eltűnik.
Én nem mondom, hogy ez életem legjobb sorozata, de lekötött végig, és nálam ez már elég jónak számít. (Mostanában minden sorozatot a felénél eluntam, és nem néztem tovább. Többek között a Westworldöt is.)
Utolsó előtti résznél behúztam a tévé elé a szobabiciklit, és tekertem háromnegyed órát. És csak azért annyit, mert Belami hozta a fűszeres forralt bort (ő csinálta megint), és abból rögtön innom kellett.

Ma takarítottam kicsit, míg Charlie plusz munkát csinált (meg kell gyorsan keresni az autójavítás árát), utána hagytam had dolgozzon, úgyhogy futócipőt húztam, és gyors gyaloglással elmentem turizni (haha), meg vissza, és ebben benne volt kilenc emelet megmászása le és fel. Összesen hatvan perc intenzív gyaloglás (+lépcsőzés), jól elfáradtam.

Menet közben támadt egy jó ötletem, jövő héten utána fogok nézni.
Az van, hogy ennek az itthoni tornázásnak munkás a hétköznapokon nem sok látszatja van. Illetve gyakran elmarad, mert fontosabb dolgom van, vagy csak simán nem akarok további időt elvenni a közösből, mert úgyis oly kevés.
Ennek megfelelően főleg a karizmom, meg a hasizmom is puhos, utálom.
A combom és a fenekem még csak-csak elmegy a viszonylag rendszeres gyaloglástól, meg biciklizéstől, de lenne ott is mit alakítani.
Szóval eszembe jutott, hogy nekem azért elég kötetlen a munkaidőm, és bizony megoldhatnám ott, helyben az edzőtermezést, ahol dolgozok. Akár a nap felében is kiugorhatnék (vagy akkor, mikor épp van időm), mert szinte minden nap tovább maradok, mint nyolc óra hossza.
Ráadásul kisváros, lehet, hogy az árak sem lesznek annyira elszállva, mint itt nálunk.
Na, majd meglátjuk.
Igazából tök érdekes, hogy ez eddig nem jutott az eszembe, pedig eléggé kézenfekvő.
Mindig ott akadtam el, hogy munka után még edzőtermezni, az egyszerűen nem megy, nem fér bele az amúgy is rövid estébe, úgyhogy sztornó.

Erről meg az jutott eszembe, hogy kellene egy évértékelő poszt a jövő évi tervekkel. ;-)    

Nem hagyom magam kibillenteni

Mondanám, hogy nincs miről írni, de nekem ez csak álmaimban fordul elő, mert velem/velünk mindig történik valami.

Mondjuk tegnap ki sem dugtuk az orrunkat a lakásból Charlieval, szóval karácsony utolsó napjáról még csak-csak elmondható, hogy semmi különös nem volt.
Kicsit összepakoltam a lakásban, miután a fiúk elpályáztak az apjukhoz, húztam nekik tiszta ágyneműt, meg mostam, mert gyönyörű napos idő volt, fújt a szél.
Még volt egy csomó maradék étel, főzni nem kellett, úgyhogy kis szünetekkel három filmet is megnéztünk, meg a lemenő nap fényében cukiskodtunk egymással az erkélyen, és még egy délutáni szieszta is belefért.
Este néztük a harmadik filmet, leporoltam közben a szobabiciklit, és tekertem egy órát. Csudára büszke is voltam magamra, hogy nem tologatom januárra a mozgást, hanem csak úgy belecsapok a lecsóba.

Aztán ma reggel megbeszéltem egy kedves ismerősömmel, hogy délután beszélgetünk egy kávé mellett, és azért csak délután, mert ebédre Anyuékhoz megyünk.
Annak rendje és módja szerint indulni készültünk, mikor az autónk bemondta az unalmast. Mindezt úgy, hogy fogalmunk sem volt mi lehet a baja, de olyan panaszos csörgéssel volt, hogy csak hússzal mertünk gurulni az autójavítóig, és még így is büdös, égett szag volt.
Kiderült, hogy az egyik első keréknél eltört a rugó, és az gyilkolta a gumit, attól volt büdös.
Én isteni szerencsének éltem meg, hogy ez nem vasárnap az autópályán történt, miközben százzal repesztünk, mert abból bizony tragédia is lehetett volna.
Borzasztóan nem hiányzott most ez a plusz kiadás, de délutánra meg is csinálták, úgyhogy Charlie jött elém, mikor befejeztem a pletykálást beszélgetést, és pótlólag kimentünk Anyuékhoz, meg utána könyvtárba.
Így most vannak könnyed kis könyveim is az elkövetkezendő napokra, meg holnap talán mozizunk is egyet.
Amíg itthon lehetek, és pihenhetek, és mindenki egészséges, addig nem hagyom magam kibillenteni a stabil jókedvemből. Nahát.