Ma még kipihenem a pihenést

Tegnap este érkeztünk haza.

Az utóbbi bejegyzésem óta nagyon besűrűsödtek a napok, és a kontroll is kicsúszott a kezemből, de így volt minden jó, ahogyan volt.

30-án érkeztek sógoromék a gyerekekkel, velük szilvesztereztünk.

Kicsit tartottam ettől az egésztől, mert hirtelen rengetegen lettünk, és én Fonyódon pont a lelassultságot, a csendet szeretem. Mégis nagyon jó volt, szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. Sokat voltunk kint, nagyokat sétáltunk, voltunk korcsolyázni, bár én ott csak néző voltam, de a forralt borocskámmal tök jól elvoltam. Annyira, hogy jól a fejemnek is ment, rendesen becsiccsentettem tőle, pedig csak egyet ittam, eskü. 

Velük volt a kiskutyájuk, aki már tizennégy éves, légcső szűkülete van, és éjszakánként ez úgy hangzik, mintha az életéért küzdene, pedig nem. Tök jól elvan, úgy néz ki, mint egy kis öreg úr, de közben ott van mindenhol, rendkívül gyorsan mozog, főleg a konyha közelében, imád enni. Én őt nagyon szeretem, hiszen ismerem, mióta hozzájuk került. Kettőt aludtak Fonyódon velünk, de én a kutyustól szinte egyáltalán nem, de végig arra gondoltam, hogy nem érdekel, inkább ezt hallgatom, minthogy ne legyen már. Ettől persze előjött később a Mórért való szorongásom rossz álmok formájában, mert engem nagyon nyomaszt, hogy emberi számítás szerint az ő nem él túl minket (bár ezt soha nem lehet tudni, ugye). 

Ők Mórral csak elviselik egymást, mert mindkettő tipikus egyke kutya, szóval másik kutyával nincs nagy haverság otthon, max átmeneti ideig. De tényleg nincs gond velük, a kicsi néha megugatja Mórt, aki ezt tudomásul veszi, és arrébb megy. 

Szilveszterkor rengeteget ettünk, meg társasoztunk, igyekeztünk kitartani éjfélig, mert mindenki álmos volt a kinti jó levegőtől.

Éjfél után millió csillagszórót elégettünk kint, meg havaztak a gyerekek, mert ott is esett az év utolsó napján (meg az elsőn).

Elsején délelőtt ők elmentek, délután pedig érkeztek Belamiék. 

Innentől szombatig velük voltunk, és igyekeztünk tartalmasan eltölteni az időt. Ó, én úgy élveztem! Rájöttem, hogy imádok babaúszásról, meg babaruhákról fecsegni, mert ez közelebb hozza a kisbaba érkezését hozzám. Ágin már látszódik, hogy várandós, nagyon szép kismama. 

Velük is voltunk sétálni, meg pizzáztunk az egyik napon. Társasoztunk velük is, és ez továbbra is nagy szó nálam, mert nem szeretek, de mostanában mindig élveztem, valahogy olyan jó hangulatúak, hogy kár lenne kimaradni belőle.

Sajnos rengeteget ettem a szépen evős napom után, elengedtem ezt a fonyódi tartózkodás idejére.

Futni voltam összesen kétszer, de ez nem kompenzálta azt, hogy este tízkor még rákívántunk Ágival a zsíros kenyérre savanyúsággal. Meg hasonlók. Inkább hagyjuk is, a mai nappal visszatértem az alapokhoz, és inkább nem mondom meg, hogy a reggeli mérlegelés mit mutatott. 

Ágiék elhozták az esküvői vágatlan videót pendriven, úgyhogy az egyik este programja ez volt. 

Olyan jó volt visszacsöppenni abba a napba, és képzeljétek, a videón elég jól mutatott a sminkem, valahogy mozgásban sokkal jobb volt, mint a befagyasztott pillanatokban. 

Tegnap sokáig aludtunk, aztán pakolászni kezdtünk.

Belamiék hamarabb elindultak, mert én még rendbe szoktam kapni a házikót, mielőtt elmegyünk. Volt még egy munkautunk Szekszárd felé (Charlie), utána értünk haza. 

Azóta mosok szüntelen. Szerintem ez a nap arra fog rámenni.

Majd még akarok írni valamiféle évzáró és -nyitó posztot. Meglátom. 

Fonyódi tél

Tegnap délután megérkeztünk.

Most élvezzük, hogy csak hárman vagyunk Charlieval és Mórral.

Ma már voltam futni.

Igazi flow élmény volt, főleg, hogy az órámat elfelejtettem elhozni.

Így annyit és úgy mentem, amíg és ahogyan jó volt nekem. Még a bugyim is vizes volt, mire hazaértem. Míg tisztálkodtam, és száraz ruhát húztam kész is lett a forró leves, Charlie főzte, meg a maradék töltött káposztából melegített. 

Este hat körül elvittük Mórt a napi utolsó sétára, de úgy fújt a parton a szél, hogy viszonylag rövidre fogtuk. Pedig én nem fáztam, a kabátom kályha meleg, nemrég lőttem. Narancs piros, térd alá ér, és át nem fúj rajta semmilyen szél. Annyira nem áll előnyösen az alacsonyságom miatt, de pont nem érdekel, mert ezt kifejezetten azért vettem, hogyha hidegben tovább kint vagyok, ne fázzak. 

Másik óriási szerzeményem ez a bakancs:

Igazából egy kutyasétáltatós bakancsot akartam venni nem túl drágán, mert az Ugg csizmámat sajnáltam erre. Elsőre nagyot rendeltem, a 39-es óriási volt az amúgy 39-es lábamra. Azt elajándékoztam Charlie anyukájának, mert elég nénikésnek látom a fazont. Aztán a 38-as megjött, és nagyon megszerettem. Pillekönnyű, szuper kényelmes, nem csúszik, nem ázik át, és nagyon jól tartja a meleget. Nyilván csinizni nem ebben fogok, de a Balatonnál órákig kint sétálgatni a hidegben nagyon jó választás, ahogyan Mórt sétáltatni is ebben.

Szóval én minden eshetőségre felkészültem most a Balatonnál.

Az időt én rendeltem, azt kértem, hogy napfényes, hideg és száraz idő legyen. Úgy is lett. Csak a szelet nem tisztáztam le a "rendelésben", úgyhogy az meg fújt ma, de nagyon. Olyan szép színem lett estére a fényvédő mellett is, megkapta picit a nap a bőrömet, meg a szél is kicsípte. Olyan egészséges kinézetem lett egyből, mert amúgy nagyon sápadt és karikás vagyok alapból. 

Még csillagszóróztunk a sötét udvaron Charlieval.

Aztán salátát vacsoráztam magvas kenyérrel, körözöttel. Szóval a mai napomra büszke vagyok, így lenne jó a többit is, mert nagyon-nagyon jó érzés. 

Karácsony 2025.

Fú, nagyon nehezen találtam vissza a rendes kerékvágásba karácsony témában!

Talán 23-án délután valahol, mikor az édes és sós sütiket csináltam, mert azok már évek óta ugyanazok, ráadásul most direkt kisebb mennyiségeket céloztam be, szóval sima ujjgyakorlat volt, a karácsonyi zene meg szólt alatta, úgyhogy lenyugodtam végre.

24-én már minden ment szép sorban, és a kisebb fennakadások sem tudtak kizökkenteni.

Érkeztek Miklósék, Luna hozott valami eszméletlen finom süteményt. Idén Belamiék is itt ebédeltek nálunk, utána együtt mentünk Anyuékhoz a karácsonyi vacsorára. 

A vacsora előtt, még nálunk, volt az ajándékozás, volt idő beszélgetni. Kicsit féltem, hogy lesz e utózöngéja Belami és Miklós között az albérlet lezárásának, hogy Miklós végül nem ment el, de szóba sem jött. Belami teljesen elengedte az egészet, Ági meg van annyira intelligens, hogy ráhagyja ezt a két fiúra, nem szól bele.

Én meg annyira elvoltam közöttük, hogy azt vettem észre, lassan indulni kell.

Gyorsan kikaptam a szekrényből egy nadrágot, meg egy inget, szóval nem volt szoknya, meg összepróbálás, smink is alig. Nem baj, ez most így volt jó.

A hivatalos karácsonyi családi fotó azért elkészült, és Ági mondta, hogy nem szeretné, ha a szövegben kiírnám a +1 főt, aki majd csak jövőre fog látszani. Az van, hogy én minden ilyesmit egyeztetek, mert nem akarok ebből feszültséget. Amúgy a fiúk már hozzászoktattak ehhez, mert Miklóst a munkája miatt évek óta nem szoktam taggelni, de amúgy már senkit sem. Képeket ritkán osztok meg, de a karácsonyi közös fotó kb. 2014 óta van, egyszerűen szokássá vált.

25-én Charlie tesójáéknál töltöttük, jó volt.

Még én is társasoztam, pedig alapvetően nem szeretek. Most azonban volt kedvem hozzá.

Tegnap éreztem igazán, hogy nem jó ez a sok evés, mert bármennyire is igyekszem kordában tartani magam, azért csak sokkal több, amit megeszek, mint egy átlagos hétköznapon. 

Ma itthon végre, de nem tétlenül.

Holnap indulunk Fonyódra, majd 4-én jövünk haza. Most csomagolok, próbálom kitalálni, hogy a rengeteg ételből mit vigyek el, mit fagyasszak le. 

Nem tudom, hogy ma sikerül e beiktatni egy edzést, de az sem baj, ha nem, mert Fonyódra -természetesen- viszem a futócipőmet. Alig várom már...

Karácsony után, szilveszter előtt

Azt kell, hogy mondjam, a karácsony nagyon jó volt.

Persze -szokás szerint- a készülődés része a legkedvencebb, de valahogy ezzel mindig így vagyok. 

Idén is lett kedvenc karácsonyi dal, azt rengetegszer meghallgattam, amíg Mórral sütögettem, kint meg hullott a hó (23-án), Charlie meg még munka miatt Pestre ment. Meglepetésként feldíszítettem a fát, így már aznap este meleg fények között csomagoltuk az ajándékokat, és másnapra is kevesebb feladat maradt. 

Utána már a szokásos menetrend szerint történtek a dolgok.

Közös ebéd nálunk Kismacsóékkal, meg Charlie anyukájával. Este az én anyukáméknál vacsora, ahol mindkét fiú a párjával ott volt. Aztán még nálunk is voltunk az ajándékozás miatt, meg a Reszkessetek betörők! első részét néztük Kismacsóval, közben szaloncukorral fojtottuk le az egész napos evészetet. Ági és Belami éjféli misére mentek tőlünk, Kismacsóék meg nálunk aludtak, másnap reggel indultak vissza Luna szüleihez karácsonyozni. 

Mi másnap Charlie tesójáékhoz mentünk karácsonyozni, és onnan hazaérve kezdett rosszkedvem lenni.

Abszolút tudom, hogy alapvetően nem az volt a bajom, amin pörögni, tipródni kezdtem, hanem megint a változókorral küszködök. Teljesen rendben, 28 napra jöttek a premenstruációs tünetek, csak épp nem jött meg azóta sem. Azért nem kellemes ebben a felfokozott, feszültséggel teli állapotban lenni napokig. 

Aztán egy ponton elhatároztam, hogy nem foglalkozok ezzel tovább, nem szeretném, ha a fonyódi telelésünk ennek jegyében teljen. Úgyhogy fejben leraktam ezt, gondolatban átöleltem magam, és a fülembe suttogtam, hogy majd megjön, ha akar, én visszatérek a kis egészséges életmódomhoz, attól úgyis jobban leszek. 

Így is történt.

Megérkeztünk szombaton (28-án) Fonyódra, rengeteget sétálunk a jó levegőn, tegnap pedig futni is voltam a napfényes hidegben, valami fantasztikus volt. Színes salátákat, túrót, magvas kenyeret és hasonlóakat eszek, de igazából mindent, amit megkívánok, csak a Kalóriabázisba felvezetve, számolva. Ettől szépen meg is nyugodtam, a feszültség is feloldódott, az új ciklus meg majd kezdődik, ha itt lesz az ideje. 

Most az lebeg a szemem előtt, hogy jövőre (is) jó formában legyek.

Az öcsém mondta karácsonykor, hogy megint nagyon jól nézek ki, az arcom sem olyan elgyötört, mint ötössel kezdődő súlyommal volt, úgy tűnik kell nekem a 62-63 kiló ahhoz, hogy kisimult legyek (meg a kettőből mínusz egy munkahely). (Amúgy én is elégedettebb vagyok az idei karácsonyi képeimmel, mint a tavalyiakkal, ennyit jelent pár kiló.) Szóval a fogyás nem cél, csak a súlytartás és az izomépítés, formálódás.

Itt Fonyódon nagyon jó, ezt most nem kezdem el megint, hogy itt szeretnék már élni, meg ilyenek.

Kicsit okosabb próbálok lenni a kívánságokkal, mert lám-lám, annyira akartam másik munkahelyet, még a paramétereket is belőttem, aztán megkaptam pont úgy, mégsem voltam/vagyok még kész rá. Szóval azt gondolom, hogy a lakhelyváltás majd jön, ha jönnie kell, nem zavarászom én ezt, mert úgy járok, mint az előbbivel. Példának okáért, lehet, hogy az első unoka érkezését inkább megvárnám helyben, hogy kéznél legyünk, ha kellünk, aztán majd meglátjuk tovább. 

 

 

Január 2.

Még mindig Fonyódon.

Tegnap érkezett Ági és Belami, úgyhogy este Charlieval társasjátékoztak, én meg olvastam nagy nyugalomban. Sajnos ki nem állhatom a társasjátékokat, szerintem gyerekkoromban annyit társasoztam, meg kártyáztam, hogy egy életre elegem lett. Charlie azért rendültlenül vásárolja a társasokat, és alig várja, hogy akadjanak hozzá partnerek. Én csak végső esetben csatlakozok, talán majd ma este.

Itt végül tegnap is csak reggel esett, utána kisütött a nap.

Érezhetően fáradunk, mert tegnap "csak" ebéd előtt kirándultunk, délután már csak rövid sétám volt Mórral. 

Ma reggel futós ruhában indultam Mórral, de csak egy hosszú séta lett belőle, egyszerűen ennyi esett jól.

Köd volt, meg csípős hideg, ugyanakkor sár. 

Be kellett szaladnom a boltba is kenyérért, addig Mórt kikötöttem a bolt ajtaja elé. Kb. egy percet voltam bent, amíg felkaptam egy kenyeret, meg kifizettem, addig méltatlankodva ugatott. Nincs ő ilyesmihez hozzászokva (mármint a kikötéshez, meg ahhoz, hogy kint hagyom egyedül). Mondjuk ezt mifelénk nem is merném megtenni, mert attól félnék, hogy valaki el is viszi egy perc alatt. Nem tudom, hogy elmenne e idegennel, inkább nem próbálom ki. Itt Fonyódon senki nem volt a boltban az eladókon kívül, és az utcán sem volt semmi mozgás. (Ez egy pici bolt a kilátótól nem messze.)

Ma talán még elmegyünk Csisztapusztára thermálozni Charlieval, de meglátjuk.

Ági és Belami vigyázna addig Mórra, illetve vinnék magukkal sétálni. Meglátjuk.

Fúú, nagyon nincs kedvem holnap hazamenni!

BÚÉK!

Annyira nagyon szuper ennek az évnek a vége is. 

27-én vacsorára voltunk hivatalosak Ágihoz és Belamihoz. Nagyon finomakat ettünk, megláttuk Ági ékszerdoboz kis lakását, és nagyon jót beszélgettünk. 

Megmondom őszintén, kicsit féltem attól, hogy Iluska után hogyan tudnék jobban kedvelni valakit Belami mellett, de úgy tűnik nincs ezzel gond. Ági annyira más, hogy össze sem tudnám (és nem is kell) hasonlítani Iluskával, ő leginkább Belamira emlékeztet, és ezzel el is nyerte a szívemet, plusz ismerős vizeken evezek, szóval boldog vagyok ettől (is). 

Most meg már Fonyódon hesszelünk egészen január 3-ig, szóval..

Tegnap gyönyörű, napfényes időben utaztunk, többször is megálltunk, ráértünk. Sötétedés előtt felkerestük a mólót, a kutyás strand partját, aztán összevásároltuk a fél Lidl-t, úgyhogy éhen biztosan nem halunk.

Én még beugrottam a kínaiba is, mert nyáron itt vettem a futáshoz egy hatalmas fekete övtáskát, ami nagyon hasznosnak bizonyult a másodállásban is, úgyhogy fehérben kerestem hasonlót. Végül ezt találtam:

Így legalább erről is eszembe jut majd Fonyód. 

Tegnap este már összekészítettem egy kupacba a futós cuccomat, úgyhogy reggel gyorsan felöltöztem, és elmentünk Mórral futni. Valami csodálatos volt. Épp felkelt a nap, nagyon hideg sem volt, szép volt a kilátás. Nem tudom mikor esett ennyire jól a mozgás utoljára, pedig reggel pont nem szeretek edzeni.

Délelőtt Charlienak eszébe jutott, hogy piac van, és kellene valami füstölt cucc a lencsébe, úgyhogy összekaptuk magunkat, és lementünk (a kilátónál lakunk). Aztán úgy alakult, hogy ott ebédeltünk lángost, majd elmentünk a sétányra, és ott órákig napoztunk, meg sétáltunk, valami mennyei jó idő volt. Annyi időre jöttünk haza, hogy megigyunk egy kávét, meg elintézzük a folyó ügyeket, aztán mentünk tovább a partra, ezúttal máshová. Naplementéig ott mászkáltunk, úgyhogy ma kimaxoltuk a szabad levegőn tartózkodást. 

Már túl is vagyunk a korai saláta vacsorán, Mór úgy alszik, hogy megnéztem az előbb, lélegzik e rendesen. Persze, mikor lefényképeztem, kinyitotta a szemét. Szerintem mi is hamar el fogunk aludni.

Remélem holnap hasonló kis napot tudunk kanyarítani, és ennyire jól fog végződni 2023, illetve legalább ilyen jó év lesz 2024. Január 1-én érkezik majd Belami Ágival (most a Mátrában vannak), szóval a kezdet mindenképpen jó lesz. 

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

2022-ből 2023-ba

2022 változatos év volt számomra, volt benne sok jó, és olyan is, ami nem tetszett.

Én egyre kevésbé hiszek abban, hogy december 31-el valóban valami újba lépünk, mert nem az hoz változást, hogy új évet írunk, hanem magunkban hordozzuk azt.

Én már karácsony után számot vetettem magammal, úgy éreztem, nem akarom halogatni a változtatást egy nappal sem tovább. Sokkal, de sokkal jobban érzem magam attól, hogy ismét kontroll alatt tartom a dolgaimat, és ebből a szilveszter sem tud kimozdítani. Nyilván sokat dob rajtam, hogy zen állapotban leledzem Fonyódon Charlival és Mórral, holnaptól meg Belami is csatlakozik. Több kilóméteres sétákat tolunk délelőtt és délután is, de ma éjszaka is kimegyünk a partra szerintem. 

Egyéb dolgom sincs, mint a testi - és lelki egészségünkkel foglalkozni.   

Jó lenne megmaradni ebben a lelkiállapotban, még akkor is, mikor hazamegyünk, és dolgozni kezdünk.

Békés, boldog új évet kívánok mindenkinek, magamnak! 

 

November vége, jó dolgok, outfitek

Már írtam, hogy a november nem a kedvenc hónapom, emlékeim szerint ilyenkor mindig történik valami rossz velem.

Az utóbbi években "csak" a munkában volt őrület ilyenkor, de idén -már le merem írni, mert úgyis vége lassan a hónapnak- még az sem. Szóval kezdem kedvelni ezt az időszakot is. 

• Van még bent 12 nap szabadságom, úgyhogy holnap kezdem kivenni őket -először csak egy napot-, aztán jövő héten végig, meg majd két ünnep között is.
• Meséltem már, hogy idén is Fonyódon leszünk szilveszterkor? Egészen pontosan december 30 - január 3-ig. Szóval szabadsággal kezdem 2023-at is. Nagyon várom.
• Jövő héten végig szeretném takarítani a lakást, kirakni a karácsonyi dekorációt, ilyesmi. Remélem lesz hozzá lendületem.
• Volt most egy borzasztóan lusta időszakom, semmi sportra nem tudtam rávenni magam, de tegnap leporoltam a futópadot, és mentem 5 kilómétert. Kocogás és gyors gyaloglás közötti tartomány volt inkább, mint futás, de lihegtem, és ez a lényeg, azt hiszem. 
• Toljuk a vitaminokat a változatos étrend mellett, jobb befektetés, mint betegséget kúrálni. Főleg Charliet féltem a köhögős nyavalyáktól, mert képes hónapokig krahácsolni egy megfázástól. 
• A fiúk is tudják, hogy szeretek outfiteket nézegetni, úgyhogy ha valami érdekes alkalom, vagy - cucc van, elküldik. Belami már mondogatja egy ideje, hogy nagyon bejön neki az Úriemberek című filmből ez a szett:

A színeken tűnődött egy ideig, aztán ezt választotta:

Belamiban én azt bírom nagyon, hogy nincs számára stílus korlát. Simán felveszi ünnepélyes alkalomra az ilyet:

De a fenti ruhában sem feszeng csöppet sem. 

Kismacsó valamivel konzervatívabb, illetve nagy kilengései nincsenek. Ugyanakkor bírja a bátyja merészségét, néha beújít valamit tőle. A múlt héten gólyabál volt az egyetemen, úgyhogy elment Belamihoz, és kölcsönkért egy ballonkabátot, meg egy kalapot, ami leginkább Belami védjegye, úgyhogy mikor elküldte a képet, először azt hittem, hogy Belami van rajta. 

Sajnos a fejfedő pont nem látszik egyik képen sem -direkt nem-, de ott van, mutatom, ilyen:

Visszakanyarodva a két fiú hasonlóságára. Most vagy az van, hogy tényleg hasonlítanak, ahogy felnőttek, vagy én vagyok nagyon rövidlátó, mert eddig szinte semmi hasonlóságot nem tapasztaltam.