Életmódról, edzésről

Ígértem olyat, hogy beszámolok a terem keresésemről.

Addig jutottam, hogy kiválasztottam melyik terembe lenne érdemes ár-érték arányban menni (ahová Belami is jár, meg szauna is van), kinéztem egy korombeli személyi edzőt az edzéstervem összerakásához, aztán megszületett Uno, úgyhogy hirtelen másfelé fordult az érdeklődésem. Olyannyira, hogy megint leálltam az itthoni edzéssel is. Egyedül az étkezést igyekszem fogni, de ez sem mindig sikerül, úgyhogy nem vagyok túl büszke magamra. 

Híztam ahhoz a súlyhoz képest, amit a legjobbnak és legkomfortosabbnak érzek (63 kg). Először csak 1-2 kg mozgott fel és le, de már az fixen visszajött, és arra mozog még rá másik 1-2 kg, szóval muszáj lesz újra átgondolnom az életmódomat, mert szép lassan visszaszedek mindent, azt meg nagyon nem szeretném. Biztos vagyok benne, hogy a változókor is bekavar, mert sokáig tartani tudtam a súlyomat azzal az odafigyeléssel, ami már nem elég. Ráadásul tipikusan a hasamra hízok, amit nagyon utálok. Ciklusom össze meg vissza van, de a gyógynövényektől nincs különösebb hangulatingadozásom, az alvásom mostanában kifejezetten jó, szóval elviselhető tartományban van az egész életkori sajátosság.

Annak azért örülök, hogy nem most kezdtem el a nagy kalóriaszámolást, mert jelen állás szerint nem lenne akkor sikerélményem, mint 2023-24-ben. Most ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet. 

Karácsony után, szilveszter előtt

Azt kell, hogy mondjam, a karácsony nagyon jó volt.

Persze -szokás szerint- a készülődés része a legkedvencebb, de valahogy ezzel mindig így vagyok. 

Idén is lett kedvenc karácsonyi dal, azt rengetegszer meghallgattam, amíg Mórral sütögettem, kint meg hullott a hó (23-án), Charlie meg még munka miatt Pestre ment. Meglepetésként feldíszítettem a fát, így már aznap este meleg fények között csomagoltuk az ajándékokat, és másnapra is kevesebb feladat maradt. 

Utána már a szokásos menetrend szerint történtek a dolgok.

Közös ebéd nálunk Kismacsóékkal, meg Charlie anyukájával. Este az én anyukáméknál vacsora, ahol mindkét fiú a párjával ott volt. Aztán még nálunk is voltunk az ajándékozás miatt, meg a Reszkessetek betörők! első részét néztük Kismacsóval, közben szaloncukorral fojtottuk le az egész napos evészetet. Ági és Belami éjféli misére mentek tőlünk, Kismacsóék meg nálunk aludtak, másnap reggel indultak vissza Luna szüleihez karácsonyozni. 

Mi másnap Charlie tesójáékhoz mentünk karácsonyozni, és onnan hazaérve kezdett rosszkedvem lenni.

Abszolút tudom, hogy alapvetően nem az volt a bajom, amin pörögni, tipródni kezdtem, hanem megint a változókorral küszködök. Teljesen rendben, 28 napra jöttek a premenstruációs tünetek, csak épp nem jött meg azóta sem. Azért nem kellemes ebben a felfokozott, feszültséggel teli állapotban lenni napokig. 

Aztán egy ponton elhatároztam, hogy nem foglalkozok ezzel tovább, nem szeretném, ha a fonyódi telelésünk ennek jegyében teljen. Úgyhogy fejben leraktam ezt, gondolatban átöleltem magam, és a fülembe suttogtam, hogy majd megjön, ha akar, én visszatérek a kis egészséges életmódomhoz, attól úgyis jobban leszek. 

Így is történt.

Megérkeztünk szombaton (28-án) Fonyódra, rengeteget sétálunk a jó levegőn, tegnap pedig futni is voltam a napfényes hidegben, valami fantasztikus volt. Színes salátákat, túrót, magvas kenyeret és hasonlóakat eszek, de igazából mindent, amit megkívánok, csak a Kalóriabázisba felvezetve, számolva. Ettől szépen meg is nyugodtam, a feszültség is feloldódott, az új ciklus meg majd kezdődik, ha itt lesz az ideje. 

Most az lebeg a szemem előtt, hogy jövőre (is) jó formában legyek.

Az öcsém mondta karácsonykor, hogy megint nagyon jól nézek ki, az arcom sem olyan elgyötört, mint ötössel kezdődő súlyommal volt, úgy tűnik kell nekem a 62-63 kiló ahhoz, hogy kisimult legyek (meg a kettőből mínusz egy munkahely). (Amúgy én is elégedettebb vagyok az idei karácsonyi képeimmel, mint a tavalyiakkal, ennyit jelent pár kiló.) Szóval a fogyás nem cél, csak a súlytartás és az izomépítés, formálódás.

Itt Fonyódon nagyon jó, ezt most nem kezdem el megint, hogy itt szeretnék már élni, meg ilyenek.

Kicsit okosabb próbálok lenni a kívánságokkal, mert lám-lám, annyira akartam másik munkahelyet, még a paramétereket is belőttem, aztán megkaptam pont úgy, mégsem voltam/vagyok még kész rá. Szóval azt gondolom, hogy a lakhelyváltás majd jön, ha jönnie kell, nem zavarászom én ezt, mert úgy járok, mint az előbbivel. Példának okáért, lehet, hogy az első unoka érkezését inkább megvárnám helyben, hogy kéznél legyünk, ha kellünk, aztán majd meglátjuk tovább. 

 

 

Blogvember, november 20.

Ma annyi sz.r ömlött a nyakamba a munka terén, hogy azt inkább hagyjuk is.

Viszont reggel megint Kismacsóval indult a nap a tévében, úgyhogy az valamennyire elvette az élét az utána következő értekezletnek és egyéb munkának nevezett sz.rtengernek.

Aztán a hajfestést áttettem holnapra, inkább futottam egy ötöst egy hülye film kíséretében.

Vacsorára meg azt találtam ki, hogy édesburgonyát sütöttem az air fryerban, a tetejére sajtot szórtam az utolsó öt percben, és savanyúval ettem. Olyan jólesett, csak már megint ennék. Valamit, hogy rágjak. Úgy látszik ez örökké a keresztem marad, hogy esténként egyfolytában ennék, pedig nem éhes vagyok, csak rossz szokás. Próbálok erőt venni magamon, mert így lehet szépen lassan visszaszedni a kilókat. 

Még szabadságon

A háborgó agyam nem sokat csillapodott, de legalább pihenünk azért.

Mór reggeli sétája és a reggelizés után simán visszabújtunk az ágyba tegnap és ma is, annyira jó volt. 

Voltunk polcot nézni a konyhába, meg Charlienak farmereket venni, aztán a kínaiban is tekeregtünk, lőttünk pár kiegészítőt az air fryer-be. Ez amúgy Belamié, de teljesen kiköltözött a lakásából, úgyhogy elhozta nekünk, mert Áginak is van pont ilyen. 

Apropó költözés!

Kismacsó is teljesen elcuccolt Belami lakásából, úgyhogy most ki van adva. Kismacsó Budára költözött a barátnőjével, nagyobb lakásba. Egyenlőre bérlik, de lehet, hogy a későbbiek folyamán megveszik. Elég komolyan veszik egymást. 

Vissza a forrólevegős sütőre.

Nagyon bejön. Tegnap még gesztenyét is sütöttünk benne, tök jó lett. De próbáltunk már benne húst sütni, meg krumplit, az előbb meg tortillát csináltam benne magamnak, minden nagyon finom lett eddig. 

Voltunk a hegyekben.

Jó volt. Charlie egyet pecázott is, én addig Mórral a szállásunk kertjében napoztam, és néztem a patakot a kert alatt. Nem állítanám, hogy jutottam bármire is a továbbiak tekintetében, de annyira nem is erőltettem, csak próbáltam a pillanatban létezni. Aztán mégis jó volt hazajönni, és a saját polár ágyneműmben aludni, egyszerűen megnyugtat, ahogy a bőrömhöz ér. Sajnos Charlie nem szereti, úgyhogy most felemás ágyneműben alszunk, ez van. 

Sokat futok, és tornázok.

Meg írom a kalóribázist megint. Nem igazán szükséges, inkább megnyugtat. Valahogy azt érzem, hogy ezt legalább kézben tudom tartani. 

Kedden be volt írva egy utam Zalaegerszegre, úgyhogy azt a napot nem vettem ki szabadságnak, hanem az intézményi autóval és sofőrrel elmentem. Hosszú út. Fél nyolckor indultunk, és négykor értünk haza. Fél órát voltam bent a zárt intézetben, és ezért utaztam ennyi órát. 

Mindegy, nem is ezt akartam ebből kihozni, hanem azt, hogy így előtte nap a másnapi étrendet meg kellett tervezni, bedobozolni, és ez nagyon jó érzés volt. Valamiféle megnyugvás, rutin. Nekem most ez kell, ezzel próbálom egyensúlyba hozni magam. 

Bejelentkeztem a táncra, de még nem jeleztek vissza semmit.

Pedig reménykedtem, hogy pénteken már mehetek. Remélem összejön legalább egy alkalom, hogy megnézhessem, tetszik e. Tényleg érdekel. 

Szorgosan dermarollerezek.

Már érzéstelenítőt se használok, megszoktam a tűszúrások érzését. Én nem látok túl nagy változást, de szép a bőröm, selymes, puha. Most nem tudom, hogy ettől, vagy a szónikus arctisztítómtól, mert azt is használok már. Ott van a kezem ügyében fürdéskor, és használom rendszeresen. Nekem ilyen egyszerűbb van:

Forrás: Amazon.com

Meg van jó drága szérumom, szerintem ez mind sokat segít a szép bőrön. 

Nah. Szépség perceimet hallottátok!

Holnap meg hennázok majd.

Bejegyzés a hét első feléről

Kár volt elkiabálni ezt az érzelmi hullámvasút dolgot.

Nem tudom, hogy a Remifemintől, vagy amúgy is lett volna, de hétfőn úgy felb.sztam magam valamin, hogy végigbőgtem a délelőttöt. Végül kibeszéltem magamból a lányokkal a chat csoportban, és mire este lett, már magam sem értettem miért éreztem világ végét mindjárt.

Tegnap aztán felszívtam magam.

Gyors irodai kört csináltam megspékelve egy légkondis turizással, ez volt a jutalmam, hogy kidugtam az orromat itthonról. Találtam egy jó kis mintázatú pólót.

Aztán jól megtoltam egy rántott húsos szendvicset salátával, paradicsommal, kovászos uborkával, és az volt az ebédem, Egyszerűen nem kívánok meleg ételt, csak a zöldségeket, kovászos uborkát, hideg dinnyét, ilyeneket.

Kovászos uborkában Charlie verhetetlen. 

Olyan finomat tud csinálni az erkélyen, hogy már Belamiéknak is kell másik üveggel csinálni. Minden pontosan megvan a tökéletes végeredményhez: só mennyisége, milyen kenyér, hány darab uborka, kapor, és főleg, hogy honnan. Így aztán egyszerűen nem tudja elrontani. 

Aztán folytattam a munkát itthon a légkondis lakásban.

Később rávettem magam a tornára, ugyancsak itthon, mert a nyaralás alatti futás óta nem tudtam. 

Végül vacsorára egy túró alapú pizzát csináltam, ami az egyik mankóm a diétánál, és most a nyaralás óta megint figyelnem kell, kicsit elszaladt a lovacska, ahogy említettem a múltkor.

Este hajat mostam, és bőrradírozás és hidratálás után kipróbáltam a Dove habos önbarnítóját testre (arcra nem szoktam). A testápolót használtam tavaly, nekem az bejött, mert egy enyhe napcsókolta színt adott 2-3 használat után. Ezt majd meglátjuk, mindenesetre eldolgozni könnyebb volt, és kevésbé éreztem azt a fura illatot, amit az önbarnítóknál szoktam.

Ajánló.

Mióta az unokatestvérem babázik, és nem "körmözik", néha magamnak szoktam valami színt festeni a körmömre. Főleg a lábamon szeretem, ha szép, színes, ápolt körmök látszanak ki a szandálból. A kezemről gyorsan lepattog, legtöbbször natúr, de néha ott is megcsinálom. 

Most felfedeztem a DM-ben az alverdés cuccok között ezt a körömlakkot, és nekem nagyon bejön. Tartós, viszonylag gyorsan szárad, és szép színek is vannak. Először a kék jött haza velem, nagyon tetszik:

Tegnap meg beszereztem egy -nekem- cukorka rózsaszínt, de amúgy "pink paradise".

Na, most ilyen színben pompáznak a körmeim. 

Pont ma értekeztem a lányokkal a chaten, hogy mennyi rengeteg idő, ha az ember rendben akar lenni.

És itt most nem a körömlakkozásról, meg barnítóról beszélek, mert ezek nélkül pont lehet élni, meg ápoltnak lenni. De ha igazán odafigyelek magamra, akkor nem mindegy, hogy mit eszek, mennyit és mikor. Kell edzeni, arcjógázni, hajat festeni (nekem ez fontos, nem áll jól az ősz haj), fodrászhoz menni (rövidebb hajnál muszáj 6 hét után igazítani). Fontos olvasni, az agyat is tornáztatni, és még sorolhatnám. Szóval, akinek kisebb gyerekei vannak, esetleg nagyobbak, vagy netán két munkahelye, nos, annak nagyon kell zsonglőrködni az idővel. És ebben nagyon el lehet fáradni időnként. Nagyon.

27-e van, 17 hónapja már a "kattanásnak"

Ugyan nem akarok minden hónapban összefoglalót írni az új életmódomról, mert nincs új benne már, amit nem írtam le róla, de most rárévedtem, hogy pont az a nap van.

A súlyomat tartom, most elengedtem azt, hogy fogyjak még.

Inkább feszesedni szeretnék, meg több izmot, nem akarom, hogy azt kérdezgessék, beteg vagyok e. Sajnos 40 felett nem mindig szépít a fogyás, sőt.

Megtartani nehezebb, mint megszerezni az áhított súlyt. Nekem. 

Sajnos lenne hajlamom visszatérni a rossz szokásaimhoz, úgyhogy a kontrollt továbbra is tartani kell, viszont már nem méregetek, és ettől nekem! nehezebb. Egyre nagylelkűbb tudok lenni magamhoz, meg a fáradtság is arra ösztökél, hogy csokival dobjam fel a hangulatomat, szóval a kiszámolt, leszámolt kalóriákkal nekem! könnyebb volt. 

A megoldás az elmradhatatlan reggeli mérlegre állás, ezzel időben el tudom kapni a saját grabancom. Biztosan sokan nem értik ezt, de én ismerem a működésemet, nekem erre tényleg figyelnem kell, ez van. Tök jó lenne, ha intuitívan tudnék enni, de sajnos nekem az "ösztöneim" azt súgják, hogy tömjem a fejemet édességgel, meg rengeteg szénhidráttal, ez meg még több szénhidrátot követel, és egyáltalán ne egyek fehérjét. Nos, nem hinném, hogy ez jót tenne nekem. De félreértés ne essék, nekem örömet okoz a szép evés, sőt kifejezetten kisimulok tőle, de valahogy ebbe az irányba kell nyomni magam, különben a vállamon ülő kisördög irányít, ami valószínűleg az inzulinrezisztencia lehet. Ha nem hagyom, hogy összeborogassa az inzulinháztartásomat, akkor nincs semmi gond, egyáltalán nem szenvedés szépen, változatosan és jól enni. 

Elképzelhető, hogy majd egyszer teljesen ösztönből fog ez az egész menni, de én már többször is visszahíztam, szóval nem akarom elengedni a gyeplőt hosszabb távon már.

Sport heti kettő a biztos, de igyekszem a hármat összehozni.

Továbbra is az van, hogy csütörtökön éjszakás vagyok, meg az egyik hétvégi nap van beáldozva a másodállás oltárán, ez 2X12 óra.  Aztán ott a rendes állásom heti 40-nél többnyire több órában, ami időnként nagyon darálós, szóval hagyom, hogy a testem jelezze, hogy mit szeretne. Szerencsére ebben tudok az ösztöneimre hagyatkozni, mert egyáltalán nem esik jól a mozgás, ha túl fáradt vagyok, és kívánom az edzést, ha megvan rá az energia.

Arcjóga egy hete pihentetve.

Ugyanazokat a gyakorlatokat nyomom hónapok óta, most van egy új programom, csak még nem volt időm kivesézni, szép lassan begyakorolni. Talán holnap elkezdem végre azt is.

Itt tartok mostanában.

A múlt héten történt

Rettentő sűrű volt az elmúlt hetem (főleg a második fele), de nagyon szerettem.

• Megvolt az első éjszakai műszakom. Ez külön posztot kitöltene, annyira gáz volt egy ostoba kolléganő miatt, de a humorom nem hagyott el, szóval várom a következőt, hátha többet tanulok.
• Az éjszakából hazaérve annyi időm volt, hogy lezuhanyoztam, csinibe vágtam magam, és mentem a másik munkahelyemre értekezni, majd ez nőnapba torkollott, ezért is húztam magamra ruhácskát, és sminkeltem enyhén. 
• Szombaton összeszerveztünk Belamiékkal egy közös hamburgerezést a "Z"-be, jött Kismacsó, és jöhetett Mór is, úgyhogy ragyogott a szívem, hogy ott van mindenki a szűk családból. Belami második diplomája volt az összejövetel apropója, végtelenül büszkék vagyunk rá.
• Vasárnap nappali műszakot toltam, úgyhogy munkával zárult a hét.
• Valahogy csak sikerült összehoznom három edzést, amit nem is értek hogyan sikerült. Két futás és egy súlyzós edzés itthon. A harmadik edzés futás volt szombaton ebéd előtt Mórral, hülye egy időpont, de így jött ki. 
• Sajnos a héten össze-vissza sikerült enni, úgyhogy nem az 56 kiló felé haladtam, annyi bizonyos. 

Lakik valaki Essenben? Esetleg van ott ismeretsége? 

Belami tanulmányútra megy oda áprilistól júniusig, és ha jól értettem, a lakhatást neki kellene megoldania. Nem feltétlenül arról van szó, hogy valaki nyakára menne, az is jó lenne, ha információi lennének, merre induljon ebben az ügyben. Ha valakinek van ötlete, írjon nekem a meselulu@gmail.com-ra, minden érdekel. 

27-ei beszámoló megkésve, meg a többi

Először azt gondoltam, hogy már nem is írok beszámolót diéta ügyben, mert kb. ugyanaz van.

De aztán a héten többször is az jött szembe, hogy a magasságomhoz 56 kiló lenne az ideális, és kacérkodni kezdtem vele, hogy nyárra becélozhatnám ezt. Mostanában úgyis többet vagyok 60,1 kg-nál, mint 59,9-nél. Szóval nem is lenne akkora baj visszatérni kicsit a számoláshoz. 

Attól persze továbbra is tartok, hogy még jobban öregít a súlyvesztés, de majd figyelem magam, hogy ne essek át a ló túloldalára semmiképp. 

Múlt héten csak sikerült hoznom a három edzést, a héten eddig nulla.

Persze ez a hét most húzós, hármat is megyek a másodállásba, darabonként 12 órát, szóval elfogadom magamtól az érzést, hogy nincs most erőm máshoz. Talán ma egy lazát edzeni fogok, ha belefér.

Itt volt egy bekezdés a munkámról, de töröltem is.

Egyik részről azért, mert talán túlléptem egy határt, bármennyire is név és minden nélkül osztottam meg valamit a munkámról. Másik részről meg pont az ilyen hozzászólók miatt nehéz értekezni bármiről is, mert ők felveszik a rosszindulat szemüvegét, és úgyis azt képzelnek bele a leírtakba, amit akarnak. Nekem meg erre pont nincs szükségem. Amúgy -csak megjegyzem- a boszorkányüldözések is az ilyen típusú mentalitásból adódnak.  

Persze egész éjjel ezzel álmodtam, küszködtem.

Reggel olyan fáradtan ébredtem, mintha nem is aludtam volna. Már két kávén túl is vagyok, meg csomót telefonálgattam munka ügyben, lassan belekezdek a határidős levelekbe, aztán készülök a holnapi 12 órámra. 

Hogy valami jóval zárjak.

Úgy 2 hónapja rátekeredtem, hogy nekem kell egy adidas superstar, mert gyerekkoromban volt olyan nekem, és nagyon szerettem. Meg a farmerszoknyás szettekhez nagyon menő lenne. Jó sokat munkálkodtam (próbáltam, mászkáltam, netet túrtam) ez ügyben, de végül sikerült, lett egy ilyenem:

Apró örömök. 😉
    

27-ei összefoglaló, eltelt 13 hónap

Egy nappal előrébb hoztam, mert hétvégén mindkét napon dolgozni fogok.

Eddig a súlytartás is jól megy.

A december az elég rizikós volt az ünnepek miatt, de végül nem volt nagy kilengés, januárban meg nagyon stabilan 59,3 és 59,9 között mozgok, szóval rendben. 

A másodállásban kellett egy rutint kialakítani, mert ott aztán nagy a kísértés az össze-vissza evészetre (közös csokoládék, sütik, stb..). Végül az van, hogy egész napra össze van rakva a kaja étkezésekre lebontva, mindig tudom, hogy mikor és mit eszek meg a kis hőszigetelt táskámból. Reggel a nespressós hőtartó bögrébe lefőzök egy hosszú kávét, azt meg szoktam inni, mikor beérek (6.40-re), meg eszek hozzá pár falatot, mert legközelebb kilenc körül van idő enni. Akkor el szoktam fogyasztani a reggelim másik felét, meg teázok. Ebédelni csak fél 2 környékén tudok, úgyhogy, mielőtt a lakókat ebédeltetni kezdjük, szoktam enni gyümölcsöt, meg pár szem diétás kekszet vagy sütit. Az ebéd valami főtt étel, most bolognait viszek majd, már kimértem, bedobozoltam. Uzsonnára kávé, esetleg fehérje/szelet, gyümölcs, vagy magvak, ilyesmi. Este hétig vagyok ott, úgyhogy többnyire ott vacsorázok (szendvicset vagy túró alapú pizzát), és akkor már itthon csak teát iszok maximum. Ez működik.

Mozgás.

Heti edzések száma inkább 2, mint 3-4, de nagyon sokat dolgozok, ezzel együtt talpalok, úgyhogy nem erőltetek semmit, mert annak nem lesz jó vége. (Lekopogom, de több, mint egy éve nem voltam beteg, még náthás sem.)

Vettem egy okos órát, semmi extra, decathlonos, pont azt tudja, ami nekem kell. 

Szerinte egy átlagos napomon is 14-15 ezer lépést teszek meg. Ebben a napi háromszori kutyasétáltatás, meg a munkák miatti jövés-menés van benne csak. Ha futni megyek, akkor az plusz. Tudja még jelezni, ha hívásom, vagy üzenetem van, utóbbit el is tudom olvasni rajta. Mér pulzust, meg vízálló, meg a telefonomat is meg tudom vele keresni, ha elhagyom a lakásban valahol. Kb. ennyi. Igazából van is itthon ilyen óra, Charlié, futáshoz azt használtam eddig, de akkora nagy (férfiaknak való), nem tudom ráhúzni a futófelsőm ujját rendesen, meg azt sima napon nem vettem fel, szóval kellett valami kisebb kivitel. Most elég ez, aztán majd veszek komolyabbat, ha szükséges, de szerintem nem lesz.

Tizenkétórázás előtt nem igazán szoktam edzeni.

Ma viszont úgy érzem, hogy egy lazább futás Mórral jólesne, mert olyan punnyadtnak érzem magam, a vérnyomásom megint a béka segge alatt. 

Végül futottunk.

Nem volt meg teljesen az 5 km, de igazán feldobott, úgyhogy nem lesz rossz hatással a holnapi napomra.

Ami megmaradt az előző hónapokból.

Minden reggel megmérem magam, ez hozzátartozik a reggeli rutinhoz a fürdőszobában. Nem stresszelek rajta, egyszerűen tudni szeretném, hogy még mindig jó úton járok, vagy valamit igazítanom kell.

Kalóribázist december óta nem írom, úgy tűnik egy év alatt azért megtanultam a mennyiségeket. 

Az ételt többnyire nem mérem, maximum akkor szoktam, mikor egész napra viszem, és akkor egyszerűbb a dobozt a mérlegre dobni. 

Még mindig a változatosságon dolgozok, mert eléggé szűk az a kör, amit szívesen megeszek, és tudom, hogy jobb  lenne több új ételt kipróbálni. De gond nincs, szeretek enni, és egyre kevésbé forog ez körül az agyam, szépen magamévá tettem ezt a váltást, semmilyen nehézséget nem okoz. Gyakorlatilag bármit megeszek, amit megkívánok, csak épp mértékkel. Nagyjából ennyi.     

Transformation

Megint pakolgattam a nadrágjaimat, mert a legtöbb nagy rám.

Ami a legkényelmesebb, az számomra valószerűtlenül keskeny derékkal rendelkezik. Az "álom Levisem" meg bő már. Szinte hihetetlen, mert kilóban már alig van változás, inkább a hasi zsírok távoznak szép lassan. Ez a Levis, meg a most kényelmes farmerem:

Ezen pedig leghátul van a februári farmerem, aztán a szeptemberben legkényelmesebb Lévisem, elől a mostani. Az egyik oldalon illesztettem össze őket, így jobban látszik a különbség.

Másik nagy álmom, hogy én egyszer combzoknit viselhessek. (Kb. gimis korom óta.) 

Mivel egyre szebben rajzolódnak ki az izmok, zsír nélkül, az amúgy tömőfára hajazó lábamon (tényleg nem születtem túl szerencsésnek ebben a kérdésben), vettem egy ilyet.

Megelőlegeztem magamnak. Még betettem a fiókba, de hiszek abban, hogy lesz olyan szép a lábam, hogy fel merjem venni. Addig meg még futok, és guggolok sokat... Meg balettozok, ilyenek. Kellenek az új célok.   

27-ei összefoglaló 26-án

11 hónapja, hogy fordítottam egyet az életmódomon.

Nekem munkásabb az eredmény tartása, mint a megszerzése volt, de bele fogok jönni.

59 és 60,2 kg között tartom a súlyomat, 90 %-ban valahol 59,6 és 59,8 között van. 

Nagyobb kilengések inkább a vízvisszatartás és ciklus miatt vannak, nem valódi hízás, vagy fogyás.

Legnehezebb az esti rághatnék elkerülése.

Ez a vágy leginkább az esti filmezés és olvasás velejárója, és a legjobb, ha egyáltalán nem engedek neki. Pedig nem könnyű, mert Charlie ropit eszik mellettem, esetleg aldis burgonyaszirmot, úgyhogy néha elcsábulok, de igyekszem betartani, hogy vacsora után másnap reggelig semmit nem eszek. 

Napközben nincs semmi gond, ha meg van tervezve, hogy mit eszek.

Ha itthon vagyok, akkor könnyű, utazáskor csomagolok, és meg is eszek mindent, amit tervezek, így nem borul fel a vércukrom, nem kezdek el össze-vissza faldosni. Szóval maga a tervezés az fél siker az életmódváltásban.  

Mostanában csak futni van kedvem.

Hetente 3-4-szer 5 km, ez biztosan megvan. Mostanában ebből 2 alkalom szombatra és vasárnapra esik, ha nem esik, mert akkor Mór déli sétáját illesztem a futáshoz. Sajnos ez hétköznap nem megy, mert az útvonalunkon olyankor nagy mozgás van, meg időm sincs a nap közepén annyit kiugrani a munkából. Szóval a többi futógépen megoldott, de nem gond, azt is nagyon szeretem.

Még a kora reggeli futáson tűnődtem, mert Fonyódon az működött a leginkább a kánikula miatt, de ott utána ráértem kipihenni magam, itt meg rohannom kellene tovább a munkás hétköznapokon. 

Az az igazság, hogy a reggeli, éhgyomri edzés nem az én világom, nekem olyankor még "alszanak" az izmaim, nem érzem azt a felszabadító érzést, ami a délutáni edzések alatt szokott jönni. 

Tervezem, hogy több súlyzós edzést is beiktatok, meg a balettet is vissza lehetne hozni a parkolóból. Majd meglátjuk, mire lesz energiám (és időm) két munka mellett, de ezen még próbálok nem szorongani, mert amúgy elég sokat szoktam mostanában.   

November 6.

Harmadik reggel óta 59,5 kg vagyok, úgyhogy ma "elengedett kézzel bicikliztem", azaz nem írtam a kalóriát, csak úgy megérzésre válogattam össze az étrendet. Meglátjuk.

Irodás napom volt ma, nem tudtam úgy elmenni kolléga mellett, hogy ne dícsérje meg a frizurámat.

Mindenki szerint jól áll a frufru, fiatalít. Pedig ma már sima volt a hajam, a hullámokat kifeküdtem, de a vágás szenzációs, úgyhogy nem számított. (Nem véletlenül járunk vissza a fodrászunkhoz évek óta, pedig másik városban van, ahol régen dolgoztunk.)Kicsit féltem ettől a váltástól, mert most nagyon klasszik bubi, és a fodrászom az arcformám miatt régen óvott ettől a fazontól, de valószínűleg a fogyás miatt most belefér. Borzasztóan boldoggá tesz a dolog, mert mindig csorgott a nyálam ezért a formáért. Még egy jó, hogy vékonyabb lettem.  

Listám volt a határidőnaplómban, hogy miknek kell a végére járnom az irodában ma.

Sikerült mindent kipipálni, de sajnos holnapra is van egy hosszú listám, annyi a jó benne, hogy itthonról fogok dolgozni. 

Ma futós nap volt megint, most futópadon, egy filmmel.

Utána még levittem Mórt is, úgyhogy nincs kilóméter-hiányom. 

Holnap jövök majd.

Elkezdődött a november

Nagyon remélem, nem ilyen lesz az egész november, mint az első napja!

Megint csodálatosan jól éreztük magunkat a Bükkben, tegnap értünk haza. Nekem egész úton visszafelé borzasztóan rosszkedvem volt (ezt lehet elmesélem majd egy átmeneti posztban valamikor), az esőtől a fejem is fájt. 

Aztán megérkeztünk, és anyósommal a nyakunkba dőlt a valóság, meg a küzdelmes hétköznapok, amikből olyan jó volt kiszakadni pár napra. 

Csinált vacsorát, cserébe kezdte sorolni az elmúlt napok alatt kifőzött terveit, nyilván mind arról szólt, hogy őt mikor, hová kell vinnie Charlienak. Mintha ezen a tetves világon egyéb dolga sem lenne, mint őt taxiztatni, meg kiszolgálni. Annyira nagyon jó lett volna, ha legalább ma békén hagy mindenki minket a p.csába. 

Az a baj, ha ő frusztrálja Charliet, akkor az az itthoni hangulatban is érezhető.

Szóval nem, ez nem volt egy jó nap. 

Annyiból tudtam szépíteni, hogy visszatértem az alapjaimhoz.

Mármint táplálkozás és mozgás szempontjából. Szépen ettem egész nap, lefutottam az ötösömet, meg nyújtottam. 

A kirándulás alatt nem volt méregetés, megettem, amit elém raktak, meg azon túl is, nem variáltam. Cserébe jót túráztunk, mozogtam sokat. A reggeli súlyom ennek ellenére, vagy pont ezért, de hatossal kezdődött, szóval rövidre zártam a kilengést, és ezt a hozzáállásomat jónak értékelem... Hogy valami előremutatót is mondjak erről a napról.

27-ei összefoglaló megint

Nos.

Súlyom 59.7 és 60,2 között mozog.

Amint meglátom a 6-ot reggel, azonnal jobban figyelek, de ennyi ingadozás pont belefér, nyilván ez összefüggésben van a ciklussal, azzal, hogy előtte nap mit ettem, tart e az vizet vissza a szervezetemben, stb.. 

A reggeli mérést nem tudom elengedni még, olyan nekem, mint egy biztonsági korlát, fejetlen csirkének érzem magam nélküle. 

Az étel méricskélése is él, ha a mérleg a közelemben van, de nem kapok rohamot, ha nincs, mert nagyjából be tudom már lőni, hogy miből mennyi fér bele. Kalóriabázist írom, mert az most még egy tanulási folyamat, hogy mennyit emelhetek gond nélkül.

Én tudom, hogy ez az egész nagyon messze van az intuitív étkezéstől, és sokaknak riasztó.

De! Itt van az én személyiségem, ami kissé kényszeres, és ahhoz meg pont passzol ez az egész, sőt nagyon is. Én nem is értem, hogy nem jöttem rá eddig, hogy ezt a gyenge pontomat pont be tudom fogni az életmódváltás elé, mint lovat. És hogy milyen jól húz ez a ló! Soha nem hittem volna. 

Naponta ötször eszek, étkezések között nem, és kb. 12-13 óra van a vacsora és a reggeli között.

A reggeli nekem nem sok, nem szeretek és nem is bírok sokat enni reggel, leginkább a teámra és a kávémra vágyok, meg egy laza kis szendvicsre sok zöldséggel. Ez egy szelet prokorn vagy magvas vekni szeletet jelent valami vegetáriánus krémmel, vagy sovány felvágottal, sajttal. Néha tojás, de az inkább vacsoránál esik jobban, ha épp nincs rajtam a tojásundor. 

A két kicsi étkezés szokott valami gyümölcsöt tartalmazni, mindig valamivel, hogy a gyümölcs cukortartalma lassabban szívódjon fel. Ez lehet joghurtos túró, 0 %-os Túró Rudi, vagy valami light süti vagy keksz, esetleg müzliszelet, a sütit én csinálom. 

Ebéd változó, itt van legnagyobb tere a kreativitásnak, kár, hogy nem kap el mindig. Szerencsére sok blogtársam tesz fel franya recepteket, abból is szoktam szemezgetni. 

A vacsora sokszor ez a túró alapú pizza ilyen-olyan feltéttel, de itt leginkább az a szempont, hogy inkább fehérje legyen benne sok. Általában késő délután, este futok vagy tornázok, szóval azért is, meg a szénhidrát visszafogása segít abban, hogy ne kapjon el a farkaséhség este.

Én nem állítom, hogy ezek tudományosan megalapozott szokások, de nekem működik és komfortos, magyarul nem szenvedek tőle, ezért hosszú távon is tartható. Persze szívom én magamba az új információkat, meg sokat ki is próbálok, de az alapkövek már le vannak téve nagyjából. 

Futni szeretek a legjobban továbbra is.

Hetente minimum 3X5 km megvan, de mostanában volt olyan, hogy összehoztam 5X5 km-t is. Függ attól, hogy mennyi időm van, meg attól is, hogy mit érzek komfortosnak. A héten például kedden és szerdán sikerült futni, egyszer gépen, egyszer Mórral, de tegnap este már éreztem, hogy ma pihennem kell, mert fáj itt, meg ott. 

Pénteken még biztosan lesz valami edzés, talán szombaton is, de vasárnap elutazunk három napra, szóval lesz pihenés, de a futócipőmet azért elviszem, hátha... 

Nem tudom mi lesz az óraállítás után, mert már így is sötétben érek haza Mórral, ez még képlékeny. Mondjuk én a futópadot is imádom filmmel társítva, úgyhogy nem gond, csak Mórt fogom sajnálni, mert ő nagyon éli a közös futásokat velem.

Azt még elmondom, hogy karácsonykor majd felveszem a tavalyi szettet egy kép erejéig, kiváncsi leszek a különbségre. Majd megmuatatom decemberben,   

Azért műsoron kívül ezt muszáj megörökítenem

Ma reggel végre:

Pont tegnap nyavalyogtam egy baráti chates csoportban, hogy nem tudok tíz rohadt dekát fogyni azért, hogy megpillantsam azt a nyomorult ötöst. Igaz, az osztálytalálkozós hepajkodásom miatt napok kellettek ahhoz, hogy a kereken hatvan kilóhoz is visszatérjek (helló vízvisszatartás!). 

Na mindegy, végre megvan.

És innentől kezdve lesz érdekes a dolog...

27-ei összefoglaló

26-án, egy nappal a szokásos havi összefoglaló előtt:

Akár meg is lehet holnap az az 5-tel kezdődő súly, lényegében ez már csak napok kérdése.

Ha két hete értekeztem volna erről, akkor azt mondtam volna, hogy 61,4-ről nekem már lehetetlen lejjebb menni, egyszerűen elértem azt a lélektani határt, amit csak szigorításokkal tudnék átlépni, azt meg nem szeretném. 

Aztán múlt héten kezdett dekánként mászni lefelé a súlyom, és ma eljutottam eddig. Innentől elhiszem, hogy lehetek kevesebb, mint 60 kiló.

Más szempontból is elértem valamiféle határt.

Csak a héten, pedig még csak kedd van, kérdezték meg kb. 5-en, hogy mennyit fogytam, mert nagyon látszik. Szerintem itt az ideje megállni, ezt már én is érzem.

Közben 27-e lett, és maradt még a 6-tal kezdődő súly, de meglesz ez, csak még egy kis türelem kell.

Onnantól viszont emelni kell majd a kalórián, hogy átváltsak súlytartásra. 

A következő lépés pedig az lesz, hogy egy idő után abbahagyjam a mérést, azaz hagyatkozzam a józan eszemre, hogy miből mennyi fér bele. Na, ez lesz nekem az igazán nehéz, ez nem kérdés. Biztonságot az ad, hogy bármikor visszanyúlhatok az alapokhoz, csak az a lényeg, hogy ne engedjem elszaladni azokat a bizonyos lovakat.

Én abba már belenyugodtam, hogy nekem figyelnem kell erre, muszáj a kontroll.

Igazából nem is zavar, mert eredménye van az erőfeszítéseknek, és ez nagyon jó érzés, most meg már motivál, hogy ezeket az eredényeket megtartsam, sőt fejlesszem tovább. A fogyás miatt lötyögősebb bőr alá építem tovább az izmokat, hogy aztán jó karban lévő ötvenes legyek. Hiszek abban, hogy jövőre sokkal jobbak lesznek a bikinis képeim, mint idén. Hajrá!  

Szerintem én jól eszek, úgy, ahogy nekem jó.

A szénhidrátom 160 körül van, és az elosztása is jó szokott lenni. Igyekszem a lassan felszívódó szénhidrátokat előnyben részesíteni, illetve a gyorsakhoz valamit párosítani, ami lassítja őket. Ez működik is, mert azonnal érzem (szénhidrátéhség), ha össze-vissza eszek, és étkezésen kívül tolok be valamit.

A zsírral szoktam megszaladni, de nem vészesen.

A fehérjét tudom a legnehezebben összeszedni, mert mostanában megint nem kívánom annyira a húst, a tojással is vannak gondjaim (időnként hányingerem van tőle rántotta, vagy tükörtojás formájában). Még a túró az, ami a legjobban csúszik, van is egy funkconális kajám, amit bármikor szívesen megeszek, jól telít. Ez a túró alapú pizza, amiben sok túró van, kevés zabkorba és zabliszt, meg egy tojás. Én erre már csak paradicsomos alapot, meg sajtot szoktam tenni, de lehet gazdagabban is. 

A változatosságon dolgozok még, mert továbbra is hajlamos vagyok a jól bevált dolgokhoz nyúlni, és kevésbé kísérletezni. Ám az mindenképpen mellettem szól, hogy az idényzöldségek mindig bejönnek, és ez azért sokat lendít a változatosságon. 

Én nem hiszek a szélsőségekben.

Elfogadom, ha másnak más válik be, már nem okoskodok bele senki életébe. Maximum elmesélem a magam útját, ha kérdezik. 

Az egyik kolléganőmmel utaztam a múltkor látogatni, és mesélte, hogy ő is kezd fogyni, de neki csak ez az időszakos böjtölés működik, semmi más. Erőt vettem magamon, és nem kérdeztem meg, hogy látja e magát -mondjuk- öt év múlva, hogy még mindig e szerint eszik e? Jó e az, hogy most is aceton szagú a lehelete? Hogy oldja meg a szociális életét, ha mondjuk meghívják egy vacsorára? Ha visszatér a régi szokásaihoz, ugyan visszahízik e? 

Nem kérdeztem semmit. Ő tudja, ő érzi. Ha neki ez jó, akkor csinálja. Még az is lehet, hogy az ő működéséhez ez passzol. Nem vagyok én táplálkozási guru, csak arról mesélhetek, amit magam tapasztalok, és élek meg. Nekem meg így jó, legalábbis úgy tűnik.

Folyt. köv. jövő hónap 27-én.    

Minden hónap 27-ei bejegyzése egy kicsit most hamarabb (átmeneti képekkel)

Holnap korán reggel elmegyünk még egyet csobbanni a Balatonban, most Balatonvilágos a cél.

Anyuék vannak ott, egyszer már mi is töltöttünk ott egy hetet Fonyód után, nagyon jó volt. 

Van saját strandja a szállodának, meg mindenféle jóság ezzel kapcsolatosan. 

Anyu rendelt nekünk is ebédet, este meg hazajövünk. Sajnos hétfőn munka, ráadásul nekem irodás nap, szóval ennyi fér csak bele, de nagyon jó lesz. 

8 hónap telt el a nagy elhatározásom óta.

Legkisebb mért súlyom jelenleg: 61,4 kg. Ha a 75 kg-ot veszem alapul (nagyon sajnálom, hogy nem mertem ráállni a mérlegre azonnal, csak jóval később), akkor 13,6 kg a fogyás.

Azért van itt még mit csinálni.

Vékonyabbak a combjaim, a karjaim, és csípő tájékról is leolvadt sok. A hasammal viszont nem vagyok elégedett, de igyekszem nem türelmetlenkedni, mert a bőrnek is kell idő, hogy visszahúzódjon, meg még nyugodtan lemehetek 5-össel kezdődő súlyra, semmi bajom nem lesz tőle. Van még miből fogyni, erre rá kellett döbbennem a bikinis fotóim láttán, de azokat azért most még megtartom magamnak motiválónak.

Viszont!

Meséltem a farmerről, ami 1 kilóval többel még nem volt igazán kényelmes, és a következő cél az volt, hogy az legyen. Jelentem, ez is abszolválva.

Akkor meg is fogalmaznám a következő célt.

5-össel kezdődő súly. 

Ami ide vezethet.

Folytatni, amit 8 hónapja csinálok: 

• kalóriaszámolás (sz.rul hangzik, de simán meg lehet szokni)
• heti legalább 3, de inkább 4 edzés, ez lehet bármi, ami emel a pulzuson. Én továbbra is a futást preferálom (jó s.gget csinál), jelenleg futógépen, mert kint nem tudok ebben a melegben futni, meg Bíró Ica első tornája, esetleg balett (port de bras a tévéből). A héten volt egy vicces sztori. Kismacsó -ugye- itthon hesszelt a betegsége miatt, és én épp tornáztam a szobánkban, mikor hallom, hogy a konyhában mondja Icus szövegét kívülről. Bakker, annyit hallotta születése óta, hogy tudja betéve! (Amúgy én is, nyilván.) 
• megfelelő pihenés, pozitív gondolkodás (próbálkozok).

További cél.

Új recepteket találni és kipróbálni, mert hajlamos vagyok ugyanazokat enni. Ennek az az előnye, hogy mérleg nélkül is tudom, hogy mennyi fér bele egy étkezésnél, de megunni sem szeretnék ételeket.

A heti rádöbbenésem a gyümölcsök kapcsán az volt, hogy a szőlővel nagyon vigyáznom kell (elméletben tudtam, de a gyakorlat is ezt mutatta), mert már 100 gramm is jól megnyomja a vércukromat (némi cukormentes keksz vagy joghurt mellett is), utána meg éhes leszek. 

Amúgy tényleg mindent eszek továbbra is, amihez kedvem és gusztusom van, csak számolok. 1400 kalóriába tényleg belefér sokminden. Ésszel lehet bármit. 

Újra itthon

Tegnap érkeztünk haza, Kismacsó várt bennünket lázasan, betegen.

Belami szerda estétől vasárnapig velünk volt Fonyódon, úgy volt, hogy szombaton Kismacsó is csatlakozik. Nagyon örültem ennek a fordultanak, hiszen együtt már nagyon régen nyaraltunk, de aztán Kismacsó írt, hogy nem érzi jól magát, nem indul el tőlünk. Kicsit megszívatva éreztem magam, de aztán, mikor megláttam itthon, örültem, hogy nem indult el. Gyógyszert adtam neki, teát csináltam ipari mennyiségben, mert azt mondta, hogy kb. 20 órája aludt egyhuzamban, szóval féltettem a kiszáradástól. Természetesen így nem engedtem vissza Pestre, majd délután lesétál a háziorvosához, és kiíratja magát pár napra. 

Ma már sokkal jobban néz ki, mint tegnap, valószínűleg valamilyen influenza ez, mert az izületei is fájnak.

Fonyódon megint csodálatos volt, szokás szerint.

Csütörtök kivételével MINDEN reggel kocogtam Mórral kb. 4 kilómétert, és csak azért ennyit, mert olyan hegymenetek voltak azon az útvonalon, hogy nem bírtam többet, és az első nap után olyan izomlázam volt folyamatosan, hogy az is akadályozott a vitézkedésben. 

Olyan 6.30 körül húztam futócipőt reggelente, és ahogy haladtunk a kilátó környékéhez, valami fantasztikus volt a látvány, meg teljes a csönd, nagyon élveztem minden percet. Kifulladva érkeztünk vissza, (közben meg-megálltunk a kilátásban gyönyörködni), addigra Charlie csinált reggelit, amit egy gyors zuhanyzás után hosszan, elnyújtottan elköltöttünk. Utána mindig volt valami rövidebb, mászkálós program a környéken, majd ebéd, aztán pihenés, olvasás. Olyan 3-4 óra körül mentünk a kutyás strandra, és ott voltunk estig. Innen még vagy beültünk valahová, vagy otthon vacsoráztunk, beszélgettünk.

Csütörtökön, mikor reggel nem én vittem Mórt a reggeli körre, akkor a strandról gyalog mentem fel a házhoz, szóval még azon a napon is volt extra mozgás, de kellett is, mert ettem, amit megkívántam, persze ésszerű keretek között. Csak étel mérleg volt nálam, azt sem mindig használtam, úgyhogy a súlyomat csak itthon tudtam megint megmérni. Köszönhetően a sok mozgásnak tartottam a súlyomat, ami kicsit csalódás is volt, mert abban reménykedtem, hogy kevesebb lesz, mint amikor elindultunk itthonról. Hiába na, azért a sok mozgás önmagában nem elég, a kalóriadeficit is kell hozzá, legalábbis nekem. Majd 27-én bővebben is írok a bikinis fotóim kapcsán, mert elég megdöbbentő volt bizonyos dolgokra ráeszmélni.

Vissza a csütörtök estére!

Azért csak nem bírtam magammal, elsétáltam arra, ahová esetleg beadnám a jelentkezésemet, meg körbenéztem, hogy hol élnék szívesen, szóval erősen vizionáltam az ottani életünket megint. Ennyi most elég is volt, tényleg kiélveztünk minden egyes percet ott, semmi hiányérzetem nincs, csak hazajönni nem nagyon volt kedvem.  

Ma és holnap még szabadságon vagyok.

Lassan a mosások végére érek, valami hihetetlen mennyiségű szennyes össze tud gyűlni egy hét alatt. Tegnap este még Mórt is megfürdettük, és hiába fürdött minden nap a Balatonban, valami szörnyűségesen koszsos lé jött le róla (lehet pont azért), de most tiszta és illatos, puha a szőre, és nagyon fáradt az elmúlt egy héttől. Nagyon élte ezt a nyaralást ő is.

Az vicces volt, mikor a fürdés után az alvós maciját, meg a hámot és a pórázt is mosásba raktam, és ő nézett kétségbeesetten, hogy "Ne mááár!". Ült egy darabig a mosógép mellett, aztán elunta, és keresett másik alvós plüsst. Aztán, mikor éjjel kinyitotta a szárító ajtaját Charlie, akkor Mór kilopta a macit, és elvitte egy általa rejteknek vélt helyre. Annyira cuki ezzel a ragaszkodásával a macijához, ami már olyan viharvert, hogy félek kimosni.  

 

Belami utolsó este meghívott bennünket a Villa Kávézóba, hogy onnan nézzük a naplementét.

Pont ott volt az Elefánt zenekar kávézni, Charlie teljes izgalomban volt. Én is szeretem pár számukat énekelni bömbölni az autóban, de ez a rajongás dolog nem az én műfajom, képtelen lennék odamenni, és közös képet, aláírást kérni. Nem tudom miért, de nekem ez nem megy, ilyen vagyok. Végül Charlie sem ment oda, mert az énekes valami csajt akart épp befűzni, és nem akarta zavarni. A menedzserük, vagy irányítójuk viszont odajött hozzánk Mórt megsimogatni, és onnan gondolom, hogy ő volt a főnök, mert mikor azt mondta, hogy "Indulunk!", akkor a frontember is úgy felpattant a csaj mellől, mintha darázs csípte volna meg, és már ültek is be a buszukba. Érdekes volt.

És akkor itt vannak az új háttérképeim a telefonra, úgy néz ki, hogy új hagyományom van.

Ez volt tavaly augusztustól eddig:

Most meg ezek közül lett:

Minden hónap 27-én

Arra gondoltam, hogy minden hónap 27-én összegzem, hogy miként telt az elmúlt hónap az életmódom tekintetében. 

Azért 27-én, mert múlt decemberben ezen a napon kezdtem el tudatosan odafigyelni erre, meg elég is havi egyszer ezzel turnézni itt. 

Jó ég! Már 7 hónapja.

Ha 75 kg-ot veszem a kezdő súlyomnak, akkor az majdnem 13 kg mínusz. (Ma reggel 62, 3-at mutatott a mérleg.) 

Júliusban leginkább a súlytartásra játszottam, elég sok családi esemény volt, amikor nem számoltam ugyan, de próbáltam ésszel élni. 

Például tegnap is.

Tudtam, hogy este tészta lesz spenótos, mascarponés cuccal megtöltve, rengeteg sajttal a tetején, meg torta, úgyhogy az ebéd "csak" lecsó volt. Letoltam egy 5 km-es futást is, szóval nyugodtan megettem mindenből egy kisebb adagot, és mikor rákívántam a tortára megint, akkor ettem még egy vékony szeletet. Este. 

De miért is ne?  

Mostanában érzem, hogy talán megtaláltam az egyensúlyomat ebben, képes vagyok ésszerű döntéseket hozni, és kis kilengés után nem felrúgni minden szabályomat, hanem visszatérni a régi kerékvágásomba. Én tudom, hogy sok embernek ez teljesen természetes, de nekem nem, szóval örülök ennek a megélésemnek. 

Azt viszont érzem, hogy fejben én nem nagyon tudom elképzelni, hogy ennél is kevesebbet mutasson a mérleg.

Élettanilag simán lehetnék még kevesebb, mert a magasságomhoz képest ez még mindig a felső határ, de nem tudom, hogy az agyam engedi e majd. Most azt gondolom, hogy nem érdekel, tartom a szabályaimat, aztán úgy is jó, ha ennyi marad, és annak is örülök, ha még picit kevesebb lesz. Meglátjuk.

Mostanában jó sokan faggattak a "módszeremről".

Mindenkinek elmeséltem, hogy igazából nincs módszer, csak tudatos odafigyelés, hogy mikor, mit és mennyit eszek. Javasolni szoktam a telefonos appot, az előre tervezést, a rendszeres sportot, a kegyensúlyozott pihenést. Ezek csupa olyan dolgok, amiket amúgy is meg kell(ene) tennie mindenkinek az egészségéért, és nem kúraszerűen, hanem MINDIG. 

Többen is úgy reagáltak, hogy ők nem képesek számolgatni, meg tervezgetni. Én erre nem tudok mit mondani, mert ha valaminek így indulunk neki, az nyilvánvalóan veszett ügy. 

Sajnos semmi más nem működik hosszú távon, mert minden szélsőséges diéta vissza fog ütni, legalábbis én ezt tapasztaltam. Próbáltam én az időszakos böjtölésen át a húsmentes étkezésig mindent, de csak ez működött: kevesebb kalórai bevitele a felhasználtnál. És akkor az a bevitt étel már olyan legyen, amit szívesen fogyasztunk, kényszer nélkül. Előbb-utóbb rájön az ember, hogy mit kell kerülnie, és mit ehet bátran. Ez egy tanulási folyamat, és szerintem jó kaland, mert mindenki más, és ami nekem bejön, az nem biztos, hogy teljes mértékben úgy jó a másiknak is. Ezért érdemes ezzel "szórakozni", finomhangolni, mert közben rengeteget tudunk meg magunkról, a testünk működéséről. 

Hogy ez sok idő? 

Az. De ne felejtsük el, hogy megtérül! Azért nem mindegy, hogy "húzzuk a belünket magunk után", és egyre kevesebb dologra vagyunk képesek a megnövekedett súlyunk miatt, vagy jó karban lévő középkorúként nem gond az, ami huszonévesen tök természtesen ment. Szerintem. (Az alacsony vérnyomás miatti energiátlanság és "bélhúzás" nem számít ide.) 

62.4 kg voltam szombaton, hogyan tovább?

Lassan-lassan, de elérem a 62 kg-ot.

Fejben ez volt nálam a maximum, mert én gimnazista korom óta nem voltam kevesebb, illetve egyszer, pár éve, lementem 61 kg környékére, de onnan már sehogy sem sikerült elérnem, hogy 59 kg legyek. Annyira nem is tepertem érte, mert jól éreztem magam a bőrömben, aztán meg szép lassan visszatértem a rosszabb szokásaimhoz, és visszakúsztak a kilók. (Ez többé nem fordulhat elő.)

Van egy LEVI'S farmerom ebből az időszakból, ennyi maradt meg a "vékony" korszakomból. 

Pénteken előbányásztam az előszobai szekrény mélyéről, és felpróbáltam. Igazából már jó rám, csak még nem kényelmes. Úgyhogy azt szeretném még elérni, hogy ez a farmer legyen a legkényelmesebb nadrágom. Tessék! Egy újabb célocska.

Érdekes amúgy, hogy az agyammal megint nem azt látom, ami van.

Fényképen igen, de tükörben tök máshogy érzékelem magam. Tegnap megint benti torna volt, és közben látom magam az fésülködőasztal tükrében időnként. Hát öhmm... khm... Én továbbra is rengő kis hájacskákat látok itt és ott. Oké, rendben, azt érzékelem, hogy kisebbek itt és ott, de azért ...

Aztán meg nézem a szülinapomkor lőtt fotókat, és azt látom, hogy vékonyabb a karom, az arcom, nyakam, nem gáz a rövidnadrág rajtam, stb... Remélem nem az lesz, hogy mire utoléri az agyam a valóságot, elkezdek visszahízni. Mindenesetre lehet, hogy megfogadom A (volt kolléganőm, akivel tartjuk a kapcsolatot, és fodrászhoz is együtt szoktunk menni) tanácsát, és kidobom az összes olyan ruhámat, amiből kifogytam. 

Erre az egészre azért büszke vagyok, na.

Itt állok a változókor küszöbén, mikor mindenki hízik, én meg pont fogyok, és csak azt sajnálom, hogy nem voltam mindig ennyire tudatos, mint ahogy december 27 óta érzem, hogy az vagyok ez ügyben. Rendben, rengeteg tudást és tapasztalatot kapartam össze ezzel kapcsolatosan az évek során, de nem váltottam "készpénzre" ezeket, csak elméletben tudtam, hogy mit kellene csinálnom. 

A kitartásomra vagyok büszke.

Csak ne hagyjon el soha!