azt nem halasztom holnapra.
Mostanában muszáj, hogy ez lebegjen a szemem előtt, mert különben, ami kimarad, az elmarad.
Úgyhogy most az megy, hogy a naptáramban nemcsak a munkák vannak előjegyezve hanem minden.
Előző hétvégén végiggondolom, hogy mikor fogok hajat mosni, esetleg hennázni, mikor tudom a körmeimet rendbe tenni, és mikor jut idő a takarításra, nagyobb bevásárlásra, no meg az edzésre. Mivel minden héten van egy éjszakai műszakom, nagyon nem mindegy, hogy mikor akarok mozogni. Aznap -nyilván- nem célszerű, utána nap meg attól is függ, hogy tudok e aludni valamikor a nap folyamán, mert ha nem, akkor megint csak nem túl jó ötlet ráterhelni a fáradt szervezetre.
Így a héten eddig sikerült két edzést összehozni.
Ma akár lehetne a harmadik, de tegnap reggel jöttem haza a csütörtöki éjszakából, és nem sikerült aludnom, csak este, szóval ma nem vagyok túl fitt, lehet kihagyom. Főleg, hogy holnap tizenkétórázok.
Most sikerült annyiféle vitamint összeszedni így tavaszra, hogy egy fél reggeli magában.
Ja, étkezések.
Ha egyik nap ügyes vagyok, akkor biztos, hogy a másik nap nem figyelek eléggé. Kicsit meglazult a saját magam felett gyakorolt kontroll. Nincs még baj, de lesz (hízás), ha nem kapom magam gyorsan össze. Szóval nem kerültem közelebb az új célhoz (56 kg).
Jó hír, hogy az arctornát beépítettem a napjaimba.
Talán egy nap volt eddig, hogy nem csináltam végig, amit azon a négy napon tanultam, amúgy minden egyes nap időt kerítek rá. Tényleg nem sok kell hozzá, negyedóra az egész.
Rájöttem, hogy nem feltétlenül a fürdőszobához kell kötni a dolgot, munka közben is simán jó kikapcsolódásnak, csak a komód felé fordulok a székemmel, ahová egy tükröt raktam, és már lehet is csinálni.
Most pedig dolgozok picit még a gyámi munkámmal, aztán jönnek Belamiék, hogy elmeséljék Isztambult.