Holtpont

Azt hiszem, hogy péntek környékén billentem át a saját holtpontomon.

Addig egyszerűen nem sikerült teljesen jól lennem. Kedden vagy szerdán kijött a herpeszem is, ami egyértelműen szokta jelezni, hogy az immunrendszerem nincs rendben. (Jó ég, mit rettegtem, hogy az esküvőre herpeszem lesz! Szerencsére megvárta a végét, hogy a fene enné meg.)

Szinte biztos vagyok benne, hogy a hormonjaim szórakoznak, mert még mindig nem jött meg, és a súlyom is nő indokolatlanul. Szerintem ez nem igazi súlygyarapodás, csak a visszatartott víz, mert normálisan eszek, és számolom a kalóriákat. Elképzelhető, hogy a változókor miatt már ez sem elegendő, de azért reménykedek, hogy nem marad rajtam, és nem kell szigorítanom sem ennél jobban. 

Szóval pénteken reggel úgy ébredtem, hogy kezdek jobban lenni.

Jelenleg offoltam a vitaminokat és az allergiára sem szedek semmit. Nem mondom, hogy néha nem kap el a tüsszögés és a szemviszketés, de nem rosszabb, mint gyógyszerrel is volt. Azért felírattam és kiváltottam az az orrsprayt, amit Lobelin ajánlott, de még nem vetettem be, hátha átvészelem ezt a hónapot minden nélkül, kicsit telítődtem a gyógyszerektől, egyebektől. Cserébe igyekszem nagyon változatosan enni, még sok-sok vitamint lehet összeszedni a jól megválogatott ételekből, van napfény, és a húsok helyett is van alternatíva, bár azt azért hetente egyszer-kétszer eszek. Én ezt most átmenetileg tervezem, aztán majd visszatérek pár étrend kiegészítőhöz, de úgy éreztem, hogy ez most kell nekem.

Mi van még?

• Hennáztam szerdán.
• Pénteken fodrásznál voltunk, ment a szokásos acélmagnóliás hangulat, jót beszélgettünk, pletykáltunk. 
• Épp csak a végét csapta le a hajamnak, most nem olyan felnyírt és rövid, így aztán alig látszik, hogy fodrásznál jártam, 
• Belamiék még nászúton, nagyon élik. Gyönyörű helyeken járnak (Hawaii), küldik a képeket és a videókat. 
• Kismacsóék közös otthont akarnak venni Lunával, ennek örülök, de vannak szorongásaim ezzel kapcsolatosan. Nyilván saját tapasztalataimból erednek, ezért igyekszem nem átnyomni senkire, csak azt felvetni, ami észszerű. Nem könnyű.
•  Ma is futottam, így meg is lett a heti három edzés, de lehet, hogy holnap még letolok pár kilométert.

Remélem, hogy ez már tényleg a régi kerékvágás, ami jó nekem. 

Minden jó, ha jó a vége

Szerintem már többször is írtam itt, hogy a legtöbb esetben én a készülődést élem a legjobban, maga az esemény, sok esetben, már kevésbé érdekel.

Nos, az esküvő nagyon is izgatott, de a készülődést ismét nagyon élveztem... egy pontig. 

Valahogy a szabadság elejére realizálódott, hogy hiába a fodrász és a smink időpontjának cseréje, nagyon-nagyon szoros lesz az idő, gyakorlatilag nem tudok már semmiben segíteni azon a délelőttön, sőt, az utolsó percekben fogok hazaérni is. Így minden marad Charliera, és még embert is kerítenem kell, aki hazafuvaroz a fodrásztól. No meg még Mór is ott volt bónusznak, és nagyon dühös voltam magunkra, hogy egy évünk volt rá, hogy megoldást keressünk. 

Ezekből adódtak a nagy veszekedések a Balaton után, mert ott már nagyon a nyakunkban volt minden.

Aztán lépésről lépésre kezdtük levezetni a "matekot". Előző napon érkezett Luna és Kismacsó, ők lepakolták nálunk az átöltözős cuccukat, aztán átmentek Belamihoz, hogy ne legyen egyedül (Ági már a szülői házban aludt), mi meg így Charlieval berendeztük a nappalit, mindent beállítottunk a "kiadóra", csak a szendvicsek készítése maradt reggelre. 

Szombaton hatkor keltünk, engem Charlie elvitt a sminkeshez, és tulajdonképpen innentől semmi sem alakult úgy, ahogyan elképzeltem. Én ugyanis azt gondoltam, hogy legalább most nem nekem kell megvalósítanom a smink/frizura párost, tehát hátradőlve élvezhetem, hogy szépítenek. Nem izgultam rajta, mert sminket csak egyszerűt akartam, a hajam meg ki volt már próbálva. 

Nos...

Nem szabadott volna belemennem, hogy próba smink nélkül, úgy, hogy nem is ismerem a sminkest, beüljek a székébe. Nagyon aranyos volt, meg minden, de az összes hibát elkövette, amit egy ötven feletti nő arcán el lehet követni. Mindezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok ráncos, szép a bőröm, szóval koromhoz képest nem vagyok túl bonyolult. El is mondtam neki, hogy az a tapasztalatom, nekem nem kell túl sok vakolat, jobb, ha egységes a bőröm, a szemem kicsi és allergiás, és bár csöpögtettem bele, sokáig nem szabad piszkálni, mert könnyezni fogok. Ezért a műszempillát (a tincseset is) hanyagoljuk, elég lesz a spirál. Kértem, hogy hagyja a p.csába a highlightert, szörnyen rosszul tud elsűlni a képeken. 

Nagyon menő volt a sminkes stúdiója, egy magas székbe kellett felmászni, volt fény és világítás profi módon, és a cuccai is jók voltak. Csak sajnos annyi vakolatot tett rám, hogy hamarosan szinte pókhálósra "tört" az arcomon, ha mosolyogtam, beleült az apróbb mimikai ráncaimba, legalább annyinak néztem ki sminkben, mint amennyi valóban vagyok. A szememet addig piszkálta, hogy könnyezni kezdtem, ettől ideges lett, és még több cuccot nyomott rám. Persze árnyékolt nagy lelkesen, és valami fixálót is fújt rám, ami teljesen megbolondította a mobilok kameráját. Konkrétan a fodrászom telefonja annyira meghülyült, hogy a szemem telejesen fekete lett a képeken, mint egy démonnak, sőt valahogy a fejem is más formájú lett. Charlie telefonos fotóin úgy néztem ki, mintha egy öregítő appon nyomta volna át a képeimet. Élőben nem volt ennyire rossz a helyzet, de magamnak kínomban is jobb sminket tudok csinálni. Soha többé nem engedek mást az arcom közelébe, ha sminkről lesz szó, kár, hogy erre pont most kellett rájönnöm.

A hajammal sem volt több szerencsém. Vittem az új csipeszeket a hullámokhoz, a fodrászom kikeverte a cuccot, amit egy mesterfodrász ajánlott neki. Gyönyörűen megcsinálta, beültem a búrába, és egy órát száradtam. 

Aztán jött a fekete leves.

Mikor kiszedte a csipeszeket, még rendben volt a dolog. Aztán kezdte kibontogatni a hajamat, hogy ne lapuljon a fejemhez, de ettől olyan lett a hajam, mintha szalmából lett volna, és tényleg egy madárijesztőre hajaztam mindenhogy. Egyáltalán nem borultam ki, amit csodálok amúgy, de mondtam a fodrászomnak, hogy ez így nem maradhat, mossa meg a hajam, és szárítsa be simán. Egyetértett. Nagyon óvatosan hajat mosott, mert a smink meg már fent volt (de minek), aztán szárítani kezdte. Az öcsém, aki a taxiztatást vállalta, már tűkön ült, hogy mikor induljon értem. Közben a fodrász kitalálta, hogy a hajam elejébe csak tesz hullámot, de hajsütővel. Ráhagytam. Igazából nem igazán tetszett a végeredmény, de nem mindennapi volt, az biztos. Láttam, hogy így kellene egy fülbevaló, de szinte biztos voltam benne, hogy nem lesz már időm fülbevalót keresgélni otthon. 

Mindeközben itthon is zajlottak az események.

Belami és Kismacsóék érkeztek hozzánk, és segítettek Charlienak az utolsó simításokban. Tálcákra pakolgatták a sós és édes sütiket, a szendvicseket. Asztalra rakták az üdítőket. Szépséges papír tányérokat és poharakat vettünk, hogy viszonylag rendet hagyjunk majd a végén magunk után. A vőlegény felöltözött (és nekem itthon kellett volna lennem, de legalább az ingjeit én vasaltam előző napon), az első vendégek érkeztek (és nekem itthon kellett volna inkább lennem). 

Úgy értem haza, hogy már majdnem mindenki itt volt, úgyhogy beszáguldottam a hálóba, magamra kaptam a tényleg szép ruhámat, de fülbevalót esélytelen volt keresgetni, és nem tudtam a sminkemen sem javítani, egyszerűen nem volt idő rá. 

Ha ez az egész úgy lett volna, ahogyan eredetileg terveztem, mármint, hogy magamnak csinálom meg a hajamat és a sminkemet is, akkor itt lehettem volna egész szombat délelőtt, segíthettem volna mindenben, és talán nem ilyen kapkodósan indul ez a csodálatos esemény.

Mindegy.

Az a lényeg, hogy végül minden jól alakult, élőben nem volt annyira rossz az a smink, a hajam különleges volt így féloldalasan, és amúgy is minden idegszálam azon csüngött, hogy Ági és Belami boldogok legyenek a nagy napjukon, és ez meg megvolt. Nagyon is. 

A távolság amúgy jót tett a megjelenésemnek, legalábbis a videóklippen nincs gondom magammal, majd a kiváncsi leszek a fényképekre.  

Ideje lenne már, ha minden alkalommal hallgatnék a megérzéseimre, mert valahogy soha nem visznek tévútra. 

Szerencsére ez az egész szépítkezési kaland nem vette el a kedvemet semmitől, ki tudja, talán sokkal idegesebb lettem volna, ha magammal kellett volna foglalkozni itthon, bár a végeredmény, szerintem, jobb lett volna. 

Azt hiszem, így a végére pont jó a cím, keretbe foglalja az egészet. Minden jó, ha jó a vége. (Shakespeare?)

Lulu frizura

Úgy eltelt megint egy hét, hogy szinte egy pillanatnak tűnt.

Jó sok dolgom akadt a váratlan szombati nap után, hiszen ilyenkor rendkívüli jelentéseket kell írnom, meg még a rengeteg telefonálgatás, kb. a hét közepéig folyamatosan ezzel voltam elfoglalva. Természetesen az első sokk után kezdődött a "fúrás-faragás", de pont lesz.rom, mert tudom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam az adott helyzetben, és tök könnyű a pálya széléről okoskodni egyeseknek, főleg úgy, ha semmi veszítenivalója nincs ezzel. Ehh! Kár erre szót pazarolni.

Kicsit könnyedebb téma. 

Volt ez az "álom frizura" elképzelésem az esküvőre, amit mindenképpen ki akartam próbálni előtte. Belehúztam ebbe a fodrászomat, aki tök lelkes és kreatív, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy előtte nap már aludni sem tud ettől, és ezen kattog egész éjjel. Mikor elmesélte, teljesen megrökönyödtem, de biztattam, hogy ne izguljon már, ha nem sikerül, akkor nem ez lesz, hisz a hajam adott, és nem mindent lehet megvalósítani belőle. 

Ez volt az elképzelés:

Mivel ez egy speciális frizura, speciális fodrászati eszközök is előkerültek, úgy mint hajháló és fülvédő, no meg a búra. Nagyon jól szórakoztunk mindannyian, akik ott voltunk a művelet alatt.

Az eredmény pedig ez lett:

Nekem nagyon tetszett, és Charlie szerint is különleges, meg Ági is rajong érte, úgyhogy a gyönyörűséges ruhám ezzel a frizurával lesz teljes, úgy érzem. Egyáltalán nem áll szándékomban túlragyogni Ágit, nem is tudnám, de nagyon bejön a gondolat, hogy egy napra olyan legyek, mint aki a húszas évekből csöppent oda. Miért is ne? 

Majd megmutatom egyben az egészet augusztus végén.  

Kapj a fejedhez!

 A héten voltam a fodrászomnál, és a szokásos igazítás közben benyögtem neki az esküvőre a  frizura ötletemet.

Elég jól kezelte, de azt mondta, hogy Marcell hullámot először és utoljára tanuló korában csinált. Végül abban maradtunk, hogy legközelebb megpróbáljuk, mert lehetséges, hogy a hajam sem igazán alkalmas erre. Mióta bizonytalan lett ez a projekt, még jobban kívánom ezt a frizurát, szóval nem könnyítem meg a helyzetemet.

Ráadásul szereztem egy sminkest is magamnak.

Ez sem hagyott nyugodni, mert tudom magamról, ha nagy a nyomás rajtam saját magamtól, akkor tuti elrontom a sminkemet. Ha nem lesz jó, legalább ne pörögjek azon, hogy "Miért nem mentem gyakorlott! szakemberhez?!". Mert ezzel kicsit úgy vagyok, mint a fodrászom a Marcell hullámmal, hogy jó-jó, a kozmetikus képzés része volt, de olyan kevésszer sminkelek, hogy nincs meg benne a kellő magabiztosságom.

Persze mindenki a ruhámat kérdezi, de az még nincs.

Nagyon ötletem sem, mert kellene valahogy passzolnia a hajamhoz, sminkemhez.

Erre mondta Charlie, hogy azt azért ne felejtsem már el, hogy NEM ÉN LESZEK A MENYASSZONY. Ok, vettem az adást!

Nagyobb gondjaim ne legyenek!

Tegnapról mára megint éjszakás voltam.

Kicsit jobban sikerült, mint a múltkori, de még mindig elég káosz van a fejemben a menetet illetően, szerintem ahány kolléga, annyifélék a szokások, szóval egyenlőre nem látom még át. Nappal valahogy egyértelműbb, hogy mi után mi következik, és hány órakor, az éjszaka más.

Szerintem túltoltam a kávét, vagy nem tudom, de nem bírtam pihenni a holt időszakban sem (1-4.30-ig kb.), még akkor is pörögtem, mikor itthon megreggeliztem Charlieval és Mórral (7 után). Végül nem aludtam délelőtt sem, ebéd után viszont "elájultam", és aludtam 2 órát. Majd este is korán le szeretnék feküdni, mert holnap is megyek 7-től 19 óráig.  

Fura ez a fajta fáradtság, még nevelőként éreztem utoljára, mikor néha éjszakáztam.

Az orrom tövéből indul, és kisugárzik a homlokomba és a tarkómra, de nem olyan, mint a fejfájás, inkább valami zsibongásszerű, nem fáj, hanem ködösít, lenyom. 

Mi is volt még a héten...

Volt egy közjegyzős ügyem gyámként, azon nagyon felhúztam magam, mert eltűnt egy nagyon fontos irat a letöltéseknél (nem az én dolgom), úgyhogy azzal másfél értékes nap ment el, hogy kibogozzak minden szálat, és a helyére tegyek mindent. 

Stresszeltek még egyéb értelmetlen feladattal, de azon már a szemöldököm sem emelkedik meg.

Apropó! Szemöldök.

Végigcsináltam az arctornás négy napot, sőt jegyzeteket is készítettem, hogy kéznél legyenek az instrukciók, ha a fürdőszobában nem akarom az egész videót újranézni, meg amúgy is, csak korlátozott ideig elérhetőek ezek az anyagok. Feltett szándékom, hogy minden nap foglalkozok pár percet az arcom izmaival is, úgyhogy a ma reggeli arctisztítás után is beálltam a tükör elé, és megcsináltam a négy területre az összes gyakorlatot. Egy bizonyos ponton Mór kijött utánam a fürdőszobába (nem szokott), és megnézte, hogy mi a franc van, hogy folyamatosan hangosan fújom ki a levegőt. Annyira cuki volt, ahogy megállt mellettem, és nézett fel rám, hogy mi bajom van. Szerintem azt hitte fulladok, de megnyugtattam, hogy csak "tornázok", úgyhogy elnézően visszakocogott a helyére a délelőtti durmolásra.

Biztosan csak én képzelem be magamnak ilyen rövid idő után, de úgy látom, hogy a szám melletti ránc kevésbé látszik, és valahogy jobb az egész arcom. 

Másik országos problémám, hogy két hét múlva fodrászhoz megyünk, és nyárra más frizurát szeretnék.

Imádom ezt a klasszikus bobot, amitől olyan rajzfilmfigurszerű a fejem, Charlie szerint mint a varázsceruzás gyerek némi túlzással, de nyárra nem lesz praktikus, ha a homlokom izzadni fog.

 

Vissza szeretnék térni erre a vonalra.

Aztán, ha elől megint hosszabb lesz, akkor meg ilyesmire.

Aztán télen majd megint variálok természetesen.

Úgyhogy most azon szurkolok, hogy addigra elől legyen olyan hosszúságú, hogy el tudjunk indulni a fenti fazonok felé, hogy mire nyár lesz, ki tudjam simítani a homlokomból a hajamat. 

 

November 6.

Harmadik reggel óta 59,5 kg vagyok, úgyhogy ma "elengedett kézzel bicikliztem", azaz nem írtam a kalóriát, csak úgy megérzésre válogattam össze az étrendet. Meglátjuk.

Irodás napom volt ma, nem tudtam úgy elmenni kolléga mellett, hogy ne dícsérje meg a frizurámat.

Mindenki szerint jól áll a frufru, fiatalít. Pedig ma már sima volt a hajam, a hullámokat kifeküdtem, de a vágás szenzációs, úgyhogy nem számított. (Nem véletlenül járunk vissza a fodrászunkhoz évek óta, pedig másik városban van, ahol régen dolgoztunk.)Kicsit féltem ettől a váltástól, mert most nagyon klasszik bubi, és a fodrászom az arcformám miatt régen óvott ettől a fazontól, de valószínűleg a fogyás miatt most belefér. Borzasztóan boldoggá tesz a dolog, mert mindig csorgott a nyálam ezért a formáért. Még egy jó, hogy vékonyabb lettem.  

Listám volt a határidőnaplómban, hogy miknek kell a végére járnom az irodában ma.

Sikerült mindent kipipálni, de sajnos holnapra is van egy hosszú listám, annyi a jó benne, hogy itthonról fogok dolgozni. 

Ma futós nap volt megint, most futópadon, egy filmmel.

Utána még levittem Mórt is, úgyhogy nincs kilóméter-hiányom. 

Holnap jövök majd.

Megyek fodrászhoz

Lehet felülök én is erre a "blogvember" vonatra, de ígérni nem tudok semmit, meglátjuk.

Szóval holnap megyünk fodrászhoz szokás szerint, és megint elkapott a vágy, hogy valami más legyen.

Azt beszéltem meg magammal a múltkor, hogy a rövidebb fazont majd tavasszal, nyáron vágatom, ezt  itt.

Most a hátulja a szokásos lenne:

Kapsel voorbeelden

Elől egyforma az oldalhossza, de nagyon el van vékonyodva az a rész, úgyhogy erősen gondolkodom a frufrun megint. Valami ilyesmire gondoltam. (Pont ennyire vékonyszálú az én hajam is, mint a videóban.) Szerintem így többnek látszana a hajam, viszont rohamaos gyorsasággal szoktam megunni az elől rövidebb hajat, szóval nem is tudom. Holnapig kitalálom. 

Készülődés (2. rész)

Foglaltam szállást.

Beszerveztem Belamit, hogy ezen a hétvégén látogassa meg az apai nagyanyját, így vasárnap délelőtt rá tudom sózni Mórt, hogy mi Charlieval a gyógyvízben áztassuk magunkat. (Kisvárosunk egyik nevezetessége.)

Elvileg Charlie fodrásza beszárítja a hajamat.

Azért e hűtlenkedés a saját fodrászomhoz, mert arra nem lesz időm, hogy utazgassak egy szárításért, Charlie meg úgyis megy szépítkezni. Egyszer már voltam nála, tartósan tud szárítani, szóval, ha pénteken megyek, akkor is jó lesz szombaton este a hajam. (Ha meg szombat reggelre kapunk időpontot, akkor meg főleg.)

Persze a festés sem maradhat el, úgyhogy holnap meg hennázok, bár erősen tűnődtem, hogy jó lesz ez még így, de mégsem. A halántékomnál látok pici lenövést, szóval nehogy máár.

Tegnap nézegettem a szandálban a lábamat, hogy festetlenül olyan snassz a körmöm. 

Kitaláltam, hogy akkor viszont legyen zöld, úgyhogy ma szereztem egy zöld csillogós lakkot. Sok hűhó a semmiért, ha végül zárt topán lesz rajtam. (haha!)

Sminket én csinálom.

Majd lassan összeszedem hozzá, ami kell, mert hétköznap nem sminkelek, úgyhogy azt sem tudom mi merre található, van e hegye a szemceruzának, fog e a tus, stb... 

Csütörtökön a szemöldökömet és a szempillámat befestem, azt is régen csináltam már.

Vettem tápláló fátyolmaszkot, meg szem alá hidratáló zselés párnát.

Ezeket amúgy is szoktam alkalomszerűen használni, utána mindig olyan szép a bőröm. 

Fárasztó vagyok? Nem mondod?! 

Én nagyon élem ezt a készülődős részt, nekem ez olyan jó érzés, tényleg szeretem. Sokszor van, hogy maga az esemény már nem is annyira érdekes nekem, mint ami előtte van. Persze, most sokan lesznek, akikkel hosszú évek óta nem találkoztam, szóval most azért nem hagy hidegen maga az esemény sem. 

Ez volt, ez lesz

Tegnap ki voltam nyiffanva, mint a negyven fokokban, ma már kicsit jobb, több az energiám.

Pedig ma is nagyon meleg volt, de mintha érezném már a lehülést, turbó üzemmódban voltam. 

Délelőtt biciklivel intéztem egy csomó mindent munkával kapcsolatosan, de mielőtt elindultam, lehúztam Kismacsó szobájában az ágyneműt, mosást indítottam, kitettem szellőzni a paplanokat, párnákat. Mire hazaértem, lejárt a gép. Közben telefonáltam, de csináltam egy jó kávét, és úgy folytattam a beszélgetést, akkor épp egy ügyésszel (munka). 

Délután kiráncigáltam Kismacsónál az ágyakat, felmostam ott is, aztán húztam vissza a friss ágyneműt. Utána foghattam a tornába, hogy mielőtt Mórt leviszem, azzal is kész legyek. Nem volt őszinte a mosolyom, mikor az utolsó sétára mentünk, alig vártam, hogy hazaérjünk.

Még dolgozok egy kicsit, meg fürdök, szerintem mire az olvasót a kezembe veszem az ágyban, nos, el is fogok aludni, megint olvasok vagy öt oldalt. 

Amúgy én most jól vagyok.

Voltam fodrásznál múlt pénteken, kicsit felfrissültek a hajvégeim, mert túl nagy változás nincs a frizurámban. Természetesen most jött rám, hogy rövidebb hajat szeretnék, de leküzdöttem ezt a vágyamat, mert a sapkás időszakra (én már ősszel is hordok többnyire) nem praktikus. Majd jövő tavasszal esetleg.

A mamám mondta egyszer, hogy én fordítva vagyok bekötve, télen akarok rövidebb hajat, nyáron meg épp növesztem. Úgy nézem, ez továbbra sem változott. 

A fodrásznál megint volt társasági élet, azt mindig nagyon szeretem.

Fodrász előtt muszáj volt hennáznom, mert zavart a lenövés, de így nem úszom meg, hogy szeptember végén megint fessem, ugyanis osztálytalálkozóm lesz.

Ez a gimnáziumi, harminc!!! éves. 

Jó ég! 

Ráadásul szállást is kell szereznem, mert -sajnos- Mamához már nem tudunk menni. A tágabb családdal meg nincs olyan szoros kapcsolatom, hogy egyértelmű legyen az elszállásolásunk. Igazából nem is szeretnék szívességet kérni, főleg, hogy azt sem tudom meddig tart ez az egész, semmi kedvem felébreszteni senkit a programom miatt. 

Istenem! De jó is volt, mikor még Mamához jártunk, és alig várta, hogy nála aludjunk, egész éjszaka várt, hogy hazérjünk, és ez neki nem volt teher. Mindenki mondta, hogy mikor tudta, hogy menni fogunk hétvégére, akkor szinte megfiatalodott arra a hétre, tervezgette, hogy mit főzzön, takarított, tiszta ágyneműt húzott a "kisszobába". Úgy, de úgy szerettünk nála lenni. Charlie is, és Mór is volt Mama utolsó évében. 

Szóval most az van, hogy megyünk mindhárman, de az osztálytalira csak én, Charlie Mórral felfedezi ezt a kicsike helyet az első termelőszövetkezeti várost. Aztán majd éjszaka csatlakozok hozzájuk a szálláson, vasárnap meg jövünk haza. Együtt.

Jó híreink következnek

Na nem azért, mert nem cincálja senki az idegeimet, de próbálok túllépni, túlélni.

• Végre megcsináltam az idei első futásomat, és nagyon, de nagyon jólesett. Megint "az első öt kilóméterem" terve szerint haladok, mert kell a fokozatosság, hiszen régen nem futottam már. Így elkerülöm, hogy egy-két alkalom után feladjam. Végül Mór nélkül nyomulok, kell egy kis "énidő", amikor nem figyelek semmi másra, csak magamra.
• Az unokatesóm meg fogja csinálni a körmeimet jövő héten, nem maradok lakkozás nélkül a korlátozás miatt sem. 
• Felfedeztem, hogy nekem megvan a Vegán Varázsreceptek Rimóczi Zsófitól, úgyhogy tegnap összedobtam egy vegán "szníkersz golyókat", és nagyon bírom. Tényleg hasonlít az íze az eredeti csokihoz, de ebben csupa egészséges összetevő van, például az édességét a datolya adja, de van benne chia mag, meg mogyoróvaj (én csináltam azt is), meg zabpehely, kakaó. Szerintem jó pár ételt meg fogok tőle csinálni most, hogy felfedeztem magamnak.
• Belaminak vannak ilyen vicces zoknijai, amik színesek, és nagyon menők, mikor kivillannak a nadrág alól. Szerintem a gyerekek is imádják a kórházban, hogy ilyesmi van a doktor bácsin. Annyira megtetszett, hogy ma megláttam ezt a cukorkás zoknit, és megkaptam Charlitól. Szerintem vadászni fogom én is a hasonlókat.

• Vasárnap este nem volt kedvem hajat mosni, ezért hétfőn úgy mentem be az irodába, hogy két kis copfot csináltam a hajamból. Az ügyintézős Katika szerint döbbenet, hogy negyvenhat éves leszek, mert copfocskák nélkül is max huszonévesnek nézne, de ezzel a frizurával inkább iskolás kislánynak gondolna. Valószínűleg nem túl jó a szeme, mert azért na, de aranyos volt tőle. Mindenesetre oda kell figyelnem, hogy koromhoz képest ne hajazzak egy ovisra, de nem tehetek róla, egyre jobban szeretem az ovis copfot, meg kantáros nadrágot, de a vicces, fülekkel vagy nagy bojtokkal ellátott sapkákat is. Most meg -ugye- a színes zoknik...
• A hajról jut eszembe. Ez az "öltöztetős katona" frizura nem mindig a kedvencem, mert szerintem nem ez áll a legjobban, de valahogy a legkomfortosabb nekem, nem tudom miért. (Valószínűleg az előző életemben a negyvenes években éltem, azért.)

Kicsit jobban

Tegnap egészen jó napom volt.

Új ciklus indulása előtt közvetlenül egyszerre nagyon tevékeny tudok lenni, mintha a szervezetem érezné, hogy utána egy-két napig nyuginak kell lenni. Szóval pénteken dolgoztam egy csomót délelőtt, de közben ment a mosógép, meg a szárító, és halat is sütöttem sütőben. Gyorsan összedobtam egy kuszkuszt köretnek, de már vittem is Mórt sétálni, hogy Charlie tudjon dolgozni, ha hazaér az anyukájától, mert elvitte bevásárolni. Gyorsan megebédeltem, összekaptam magam, és bementem a barátnőm munkahelyére, akivel együtt szoktunk fodrászhoz menni abba a városba, ahol régen együtt dolgoztunk. 

Jó ég! Őt régebben ismerem, mint a férjemet. Már előtte is dolgoztunk együtt mentorként, aztán úgy egy évig ő még maradt ott, én meg már családgondozóként amott működtem. Végül újra összekanyarodtak az útjaink 2007-ben, és egészen 2016-ig húztuk együtt az igát. Nagyon szerettem vele és a főnökömmel dolgozni, mi azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Nem szoktuk így mondani, de én a barátaimnak tartom őket. Nagyon is. 

Kettőkor már a fodrásznál voltunk, és már útközben is ventiláltam neki, szóval nagyon kellett ez már nekem. Ott beugrott egy másik nagyon kedves régi kolléga (azért tíz év alatt lettek ott életre szóló ismeretségek), és bandáztunk kicsit. Remélem ők is élvezték annyira, mint én. Abban maradtunk, hogy legközelebb már lehetőleg kávéházban futunk össze. Igazából nem rajtunk múlik.

A hajam.

Valahogy én soha nem szerettem a frissen fodrászolt hajat, annyira idegen tud lenni hirtelen, szóval jobban szeretem utána egy hét múlva. Mikor már én csinálom meg magamnak a saját samponommal, hajszárítómmal, stb.. 

Szerintem szeretni fogom ezt a féloldali frufrus fazont, de most kicsit olyan vagyok, mint egy öltöztetős katona, tudjátok, aminek le lehetett a haját is venni. 

A fodrászom rohadt jól tud vágni, de úgy szárítja be, ami nekem sok. Elég nagy a fejem, szóval vigyázni kell a szétszárítással, mert irtózatosan növelni lehet vele, nekem komfortosabb a laposabb, kevésbé beszárított forma. Na mindegy, kicsit túlmagyaráztam, de szerintem jó kis frizura lesz ez.

Már azt is kitaláltam nagyjából, hogy legközelebb milyen lesz. A másik, rövidebb fazont fogom kérni, mert már március végén -remélem- lekerül a sapka. Addigra a frufum is visszanő, mert annyira sokat nem vágott belőle.  

Aztán hazaértem, és elindult az új ciklus.

Atóta elég fosul érzem magam, de majd elmúlik. Szerencsére hétvége van, tudok többet pihenni.

Volt ma még egy aranyos sztori.

Eléggé aggaszt, hogy bármennyire is szép az arcbőröm, és koromhoz képest feszes is, azért látom, érzem, hogy napról napra plöttyedtebb, és ennek kompenzálására már a jó krémek kevesek. Szóval addig túrtam a netet, hogy találtam arcjógát, úgyhogy most igyekszem betanulni pár fogást, hogy krémezéskor alkalmazzam (akkor csúszik a legjobban a bőr, meg a vérkeringés serkentésével a krém hatóanyagai is jobban hasznosulnak). Plusz vicces grimaszokat is kell csinálni, és ez a történet lényege. Mór ugyanis az előszobában feküdt, mikor elkezdtem a videó alapján csinálni a gyakorlatokat, és hirtelen nem tudta hová tenni, hogy mi lelt. Először felült, és úgy nézte a tevékenységemet, majd nem hitt a szemének, ezért közelebb jött, és a fejét billegtetve próbálta értelmezni a látottakat. Annyira vicces volt, hogy ennyire igyekszik megérteni engem. Szerintem nem sikerült, de majd megszokja. 
     

 Akkor koncentráljunk továbbra is a jó dolgokra, ha már a kedvem nem kirobbanóan jó!

• Belamiék beköltöztek az első közös otthonukba. Tegnap este innen is elvittek még pár dolgot, de már ott aludtak. Szerintem ők nagyon jók lesznek együtt. 😍
• Szépen eszek, és Charlie is csatlakozott ehhez végre, úgyhogy elég célirányosan vásárolunk és főzünk most itthon.
• Tornában a heti kettőt nem nagyon tudom túlszárnyalni, de igyekszem. Kicsit több idő kellene, vagy nem tudom.
• Tegnap este Mamma Mia! 2-t néztem a Netflixen, most nem tudok leszakadni a már látott filmekről, nincs kedvem újat nézni. 
• Holnap Mórnak kozmetika, nekem manikűr lesz. Valami sötét rózsaszínt, esetleg cikláment kívánok. Majd meglátom még.
• Pénteken fodrász, ezzel együtt egy kis bújtatott csajos tali ott, mert a eljön olyan is, aki nem csináltatja a haját. 
• Azt hiszem frufrut vágatok most. Valami ilyesmit szeretnék (de még nem biztos):

Nyűglődök

Engem minden munkahelyen megtalál előbb-utóbb valami fostaliga számítógépes rendszer, ami elvileg a munka megkönnyítésére lenne, gyakorlatilag meg csak a baj van vele.

Most is azért ültem a géphez, hogy ebben a rendszerben csinálok meg három adatlapot, amit majd letöltök, aláírok, lepecsételek, majd visszatöltöm, szemben az egyszeri kitöltéssel, ahogy eddig volt, de belépni sem tudok épp, úgyhogy inkább blogolok.

Az meg külön dühít, hogy tulajdonképpen magunknak töltögetjük fel még az összes adatot, szóval a szakellátáson kívül senki más nem látja, csak majd akkor, ha minden fel lesz töltve, a szar munka el lesz végezve. Utána majd bekapcsolódik mindenki más, és használják a mi verejtékes eredményeinket. Hát köszi b.zd meg! 

A hétvége nagyon jó volt.

Az előbb ment el Belami és Iluska, pénteken jöttek, itt töltötték a hétvégét.

Megvan az albérletük, a Dunára néz a lakás ablaka, Belami munkahelye közel van, a lakásban gardróbszoba is van (szerintem ez marha jó), és gyönyörű világos, fehér bútoros, szép lesz az első közös otthonuk. 

Február egytől legalább egy évig ott fognak élni, aztán majd kiderül, hogyan tovább.

Anyu kezd visszatérni, ennek nagyon örülök.

Megint gyakran felhív, cseveg, tervei vannak. Nem tudtam, hogy ez ennyire hiányzott.

Az új ciklus indulásával most nagyon érzékeny vagyok.

Lépten-nyomon elérzékenyülök, tiszta hülyeség. Délután meghallottam Kismacsó szalagavatós zenéjét, és alig bírtam visszagyömöszölni magamba a sírást. Ezt a meghatódós, örömtől sírást, amit utálok, mert öregesnek érzem, és emlékszem, hogy mennyire zavart, mikor a nagymamám mindenen elsírta magát. Erre tessék, pont olyan lettem én is. 

Egy hajszál választ el attól, hogy belenyírjak a saját hajamba.

Elől vállalhatatlanul el van vékonyodva a hajam, egyszerűen frufruért kiált, mit kiált?, ordít. Plusz ez a hosszúság már csak frissen mosva jó, amúgy egy boszorkányra hajaz a kinézetem vele. 

Ilyenkor szoktam rövidre nyíratni, amit aztán meg is bánok gyorsan. Annyira utálom ezt a hülye "baba hajamat", ami van, mert hiába selymes és csillogó, egy normális frizurát sem lehet vele összehozni. Apunak és Anyunak is ilyen, szóval csodát nem lehet vele tenni. Barátkozok a rövid(ebb) haj gondolatával, mert időpontom február elejére van. (Addig igyekszem nem belenyírkálni, de nem ígérhetek semmit.)

 

  

  

Pihenős vasárnap

 Ma leginkább pihenős napot szeretnék tartani.

Charlie elment horgászni a tesójával, Kismacsó alszik (hétvégén fordított napjai vannak: éjjel fent van, nappal alszik), Belami ügyelt, de azt ígérte, hogy eljön ma. Kedvenc kiskutyámnak odaadtam a rágókáját, azzal ellesz egy darabig. Majd főzök később, de a mai menü rém egyszerű, szóval nem fog sokáig tartani. Édes-paradicsomos sárgaborsóleves és túrós palacsinta. A levest eddig nem ismertem, legalábbis ebben a formában nem. Kiváncsi leszek rá. Maradt lecsós hús is tegnapról, mert Kismacsó nem éri be a vegetáriánus menümmel, az biztos. Most meg épp őszi gyümölcssalátát tízóraizok joghurttal. Olyan finom! Ahogyan a második kávém is. Imádok kávézni, de ez nem újdonság. 

Tegnap hajat festettem.

Egyedül! Jobb így, Charlie tudott dolgozni, én meg ráértem pepecselni. Már egyre jobban megy, kezd ráállni a kezem hátul is. Most megcsináltam az alaplét a hennához, hogy kicsit sötétebb vörös legyek. Úgy szeretem festés után a hajamat! Olyan puha, gyógynövényes illatú, szép a színe, sehol egy ősz hajszál. Én utálom az ősz hajszínt, nem hinném, hogy valaha is bevállalnám, hogy többé nem festem. Utána már a szemöldökömet is megcsináltam: igazítás, festés, mert a nyaraláskor úgy kifakult, hogy már alig látszott. Jövő héten szerdán megyek az unokatesómhoz "körmözni", valami szép, őszies színt szeretnék majd. Talán bordót... 

Pénteken meg fodrász.

Egyik percben azt gondolom, hogy épp csak a végét hagyom lecsapkodni, marad ugyanígy, a másik perceben meg nézegetem a klasszikus bobot frufruval, azt az igazi negyvenes években sztárolt frizurát. Sajnos, az egyáltalán nem jó kerek archoz, de én teljesen odavagyok érte, pedig tudom, hogy nem kellene. Egyszer már bevállaltam, és nem igazán állt jól, a fodrászom is fellélegzett, mikor visszatértem egy másik fazonhoz. Nekem mégis valahogy komfortos volt. Mindegy, most épp ott tartok, hogy marad így, egyforma hosszúsággal mindenholt, és csak az a cél, hogy össze tudjam gumizni, ha kell. Két copfban már megy, kicsit infantilis kinézetem van vele, de Charlienak nagyon tetszik. 

Így a hét a szépítkezés jegyében telt/telik.

Már értekeztem erről, de továbbra is megdöbbenek, hogy mennyi időt kell eltöltenem saját magammal, ha csak épp rendben szeretnék lenni. És akkor semmi smink, meg ilyen cécó. Gyakorlatilag mire a végére érek a hajfestés, szemöldök és szempilla festés, fodrász, körmös négyesnek, kezdhetem is az új kört. És akkor még ott van a napi arc- és testápolás, krémezés, torna, diéta, egyebek. Az a szerencse, hogy én ezekkel imádok foglalkozni, és az sem érdekelne, ha semmi látszatja nem lenne, de szerencsére azért koromhoz képest tartom magam. Úgy gondolom, hogy szeretni kell saját magunkat, megtenni magunkért, amit lehet, mert egy életünk van, egy testünk. Nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, az egészségünk ellen elkövetett hibákat kiradírozni. Néha eszembe jut a millió hormon, amit magamba nyomtam az évek során a meg nem született harmadik gyermek miatt, és nem vagyok nyugodt, hogy nem lesz majd böjtje. Azért a szorongást nem engedem meg magamnak ezzel kapcsolatosan, mert bevonzani nem szeretnék semmi betegséget, de azért na... 

Most pedig megyek, és folytatom a pihenést.

Kinéztem egy filmet, amit Charlie letöltött, szerintem mozizok egyet Mórral.  

Nyaralás előtti kis színes

Az a típus vagyok, aki legtöbbször jobban élvezi az előkészületeket, mint magát az eseményt.
Most a nyaralással is így vagyok. Szeretek tervezgetni, beszerezni dolgokat, meg készülni. 

Vettem egy bikinit, ami nagyon színes, de fekete alapon mintás, úgyhogy fekete alsókkal tervezem használni. Az van külön kettő is. 

                                      

Végre találtam olyan bikini felsőt, ami kényelmes. Nekem nem jó a szivacsos, a merevítős, de a háromszög sem (tekintve, hogy C kosár kell), szóval nem könnyű találni. Voltam Triumph üzletben, Budmilban, meg még ki tudja hányban, és felpróbáltam rengeteg fazont, az áruk jó húzós volt, de eskü, hogy megvettem volna, ha kényelmes. Végül Charlienak voltam az egyik kínaiban alsóért, és ott találtam ezt... 3500 pénzért. Alul nincs merevítő, olyan téglalap alakban van szabva, középen meg össze lehet húzni. Semmi különös, de nekem ez a kényelmes. 

Ha már melltartó. Pár éve találatam erre a Bellinda fazonra, és azóta ezt vadászom mindenhol. Nem mindíg lehet kapni, legtöbbször a DM-ben találtam, de egy ideje nincs. Most az Aucahanban láttam meg, mindjárt vettem hármat is. A feketét akár magában is lehet használni a kantáros farmeremmel. 

Tegnap meg fodrásznál voltam, kicsit felfrissült a hajam. Továbbra sem vágattam rövidebbre, most szeretem ezt a mindenhol egyforma hosszúságú fazont, körülbelül olyan hosszúra szeretném növeszteni, hogy hátul össze tudjam gumizni. 

Beszárítás után elől befonta nekem a fodrászom, miután elmeséltem, hogy nekem egyszerűen nem megy, annyira csúszik a hajam, meg béna is vagyok. 

Ma kiszaladtunk Charlieval a Decathlonba, mert imádom a saját márkás pamut térdnadrágjait. 

Ahogy nézelődtem ott, megláttam ezt:

Én minden évszakban húzok valamit a lábamra itthon, soha nem szoktam mezítláb járkálni, egyszerűen nem szeretek. Ez meg pont olyan pamutos és vékony, mint amit szeretek, ráadásul nem is csúszik. Ha beválik, akkor veszek még belőle. 

Meg lesznek még új körmeim is a nyaralás előtt, szerintem hennázok is egyet, de szemöldök és szempilla festés mindenképp lesz. 

Szóval megy az álvezkedés most. 😂

Natúrság, meg tervek a szabira

Én mindig is olyan kis natúr voltam.
Vagy egyáltalán nem sminkelek, vagy csak egy picit.
A hajamat hennázom, hogy ne legyen ősz hajszálam, kémiai hajfestéket már vagy tíz éve nem használok.

Egyedül a körmeimet gél lakkoztattam pár évig, de azt is csak azért, mert az unokatesóm ingyen csinálta, és olyan marha kényelmes volt így.
Aztán most ő is bezárt pár hete, úgyhogy elhatároztam, hogy ebben is visszatérek a természeteshez, egészen pontosan ahhoz, hogy magam intézem a körmeimet.
Így ma letakarítottam a gél lakkot a körmömről. Háát... Nem volt egyszerű. Csináltam már ilyet, de nem emlékeztem, hogy ezt ennyire nehéz. Szerintem legalább három órát szórakoztam, mire sikerült. Nyilván látszik, hogy most szedtem le a lakkot a körmeimről, és nem is lesz igazán szép, míg le nem nő, de nem baj.

                                              

Egyedül a hajvágást nem tudom magamnak megcsinálni, de azt nem is akarom.
Szóval kedden el fogok menni a fodrászomhoz, és szerintem már össze tudja vágni egyenesre oldalt és hátul, sőt, lassan elől is jó lesz erre az egyforma hosszra, ami azt jelenti, hogy fodrászhoz is ritkábban kell majd mennem.
Ilyen a cél:

                                              

Hétfőtől meg szabin leszek, egészen pontosan hét napot kellett kivennem időarányosan (nem a vírus miatt, amúgy is megkövetelik), ami az ünnepek miatt így majdnem két hetet jelent.
Kell takarítanom egy csomót, meg selejtezni szeretnék mindenhol.
Aztán egyik nap kiglancolom majd magam, és Charlie csinál valami jó fotósorozatot rólam, időszerű lenne.
Meg olvashatok, amennyit csak akarok. És folytatom a tornát.
Ami fájón hiányzik, hogy nem tudunk elmenni valami jó kis gyógyvizes fürdőbe Charlieval.

Meg a húsvét...
Mi minden évben a nagymamámhoz utazunk olyankor. Már tavaly is az járt a fejemben, hogy "ugye mehetünk még sokáig hozzá?". Erre... Remélem...

Akkor megmutatom, hogy mit követett el a fodrászom

A barna vagyok én. 😉

De miért is bujkálok? Hisz magunk között vagyunk.

Kedden

Jaj, hát annyira rohan az idő, hogy itthon vagyok!

Kedden reggel ültem itt Charlie forgószékében kócosan, puha köntösben, kávéval a kezemben, és azon tűnődtem, hogy mihez is fogjak.
Gondoltam, hogy lehúzom az ágyneműt, meg kirakok minden takarót és párnát szellőztetni, mikor megcsörrent a telefonom. Egy kedves ex kolléganőm hívott, hogy odaadná, amit rendelt nekem, meg beszélgethetünk is, mert épp ráér.
Én, akit az ilyen váratlan fordulatok eléggé meg tudnak zavarni, elég gyorsan felzárkóztam az új helyzethez, úgyhogy villámként cikázva próbáltam viszonylagos rendet tenni a lakásban, meg azért az ágyneműs sztorit is beindítani.
Mire ideért, már előkészítettem a teázás kellékeit is, ő meg somlóit hozott, úgyhogy teaházas hangulatot teremtve gyorsan elpucolt a délelőtt.

Közben a "nemszeretem" kolléganőm hívott telefonon, de mondtam neki, hogy nem érek rá, majd később beszélünk. Nem siettem el, már dél is elmúlt, mikor visszahívtam.
Sejtettem, hogy az áskálódását szeretné folytatni, amire egyáltalán nem vagyok vevő.
Úgy terveztem, hogy gyorsan helyreteszem, úgyhogy a saját mobilomról hívtam, nem a cégesről. Ez nagy hiba volt, mert még én fizetek azért, hogy meghallgattam a hülyeségeit tisztázni kívánt dolgait.
A pulzusom nem emelkedik meg már tőle, de végtelenül unom az akaszkodását, a próbálkozását, hogy betaláljon. Nem értem miért jó ez neki.
Elkezdtem leírni, hogy miről volt szó, de annyira érdektelen az egész, hogy nincs türelmem és kedvem az egészhez.
Egyszerűen nem akarom hagyni, hogy áthatoljon a páncélomon, és ha sokáig csinálja még ezt, akkor a feletteseimhez fogok fordulni. Tudom, hogy ő jönne ki belőle rosszul, úgyhogy ezt végső megoldásnak tartogatom, szeretném, ha magam meg tudnám ezt oldani, és lehengeredne végre rólam.

Közben Belami jelezte, hogy haza fog ugrani néhány órára az egyetemről.
Mivel a hűtő tök üres volt, meg szegény Charliet is lepattintottam délben, hogy egyen máshol, mert én még pletyizek, gyorsan elszaladtam a boltba. Utána fasírtot sütöttem, beszedtem a közben megszáradt ágyneműt, a kiszellőzött párnákat és takarókat.
Este picit együtt voltunk mind a négyen, jó volt.

Ezeket meg valamelyik nap találtam a Pinteresten, rengeteg kendőm van, ki kellene próbálni a fejemen is. Nem tudom, hogy elég bátor vagyok e hozzá.

És ezek rövid hajra vannak kötve, szóval ki fogom próbálni.

Frizurás

Ma voltam fodrásznál, már nagyon ideje volt.
Most nagyon rákattantam erre a fazonra, már harmadszor kérem ugyanezt, és még mindig nem unom.

Hátul nem melegíti a nyakamat, nagyon hamar be lehet szárítani, és a hosszúsága miatt elfeküdni sem szoktam.
Szerintem szuper nőies fazon, nagy fülbevalókkal is nagyon vagány.
És nem utolsó sorban jól áll, nem úgy, mint a téli vakrepülésem az egyenes frufruval, sajnos -bármennyire is tetszik- az nem való a kerek arcomhoz.

Meg olyan is volt,

hogy a héten voltam fodrásznál. Már nagyon kellett, nem állt sehogy a hajam.
Az a baj a rövid fazonnal, hogy nő picit, és már menni is kell, különben ápolatlannak néz ki az ember.
Nem lett sok vágva, de azért jó érzés, hogy van valami formája.

Edzettem háromszor a héten.
Ma szabin voltam, de akkor is átmentem edzeni (büszke vagyok magamra), meg benéztem a munkahelyre is, mert kellett a sablon az étlaphoz. Sajnos ezer új információ volt, úgyhogy menekülőre fogtam, hisz mégis csak szabin vagyok, vagy mi.
Aztán bementem egy kávéra Anyuhoz, pletykáltunk kicsit.
Majd Charlieval ebédeltem "kínait".
Aztán megint kávé + pletyi. Azért jó kis nap ez.

Belami a héten a szülész nőgyógyászaton blokk(?) gyakorlatozott, és megtudta, hogy erre is épülhet az endokrinológia, úgyhogy most belelkesült, hogy szülész nőgyógyásznak megy, aztán erre építi a másik irányt.
Bedobták a mély vízbe, úgyhogy az ügyeleten spirált vett le, vizsgált. Volt bent császármetszésen, mindentől odáig volt, meg vissza.
Finoman figyelmeztettem, hogy azt mondta egyszer, hogy ez a terület nem túl családbarát, de meg sem hallott. Arról áradozott, hogy bár ő sebész nem kifejezetten szeretne lenni, de műteni meg mégis jó lenne néha, és itt pont az az arány, ahogy szeretné.Meglátjuk. Még van ideje kitalálni.

Holnap Zozó szülinap lesz. Jó lesz. 😉