Olyan nyögvenyelős most minden (bennem van a "hiba")

Az elmúlt hét arról szólt, hogy lehetőleg minél kevesebbet legyünk úton.

Igazából azóta sem lett jobb az időjárás, de a héten már indult az intézményi autó, szóval holnap és pénteken mehetek én is. Nem igazán van kedvem, de egy szavam sem lehet, mert decemberben alig volt munkanapom, úgyhogy munkahelyi utazás se nagyon, a január meg lightosan indult.

Simán el tudtam magam foglalni mindenféle adminisztrációval és társaival, szóval a munkaidőt ki tudtam tölteni. Ilyenkor is látszik, hogy csak az ilyen, asztalnál ülős munka kitesz napi nyolc órát, és akkor még ott vannak a látogatások, ügyintézések, szóval mi nem heti negyven órát dolgozunk, bár a bérünket ennyiért kapjuk. (Faxom.)

A táska projektet még továbbra sem tudom (forma), de terveim vannak mindkettőre.

Egy kedves barátnőm hívta fel a figyelmemet, hogy a mesterséges intelligenciát is hívhatnám segítségül, és valóban, onnantól a határ a csillagos ég volt. Egyszerűen (számomra) fantasztikus táskákat alkottunk mindkettő formából, úgyhogy már csak azt kell kitalálnom, hogy maradok a téglalapnál február 14-én, vagy foglalok másik időpontot hexagon formára. A színházra elmennek Belamiék, ha maradok az időpontomnál, szóval tényleg csak a szívem vágyára kell ráéreznem. A téglalap mellett szól, hogy egy mappa is elfér benne, és a mélysége is több, mint a hexagoné. A hexagon viszont nagyon különleges. 

Tegnap becsatoltam két-két tervet mindkét formára, és megmutattam a gyerekeknek, meg a barátnőknek. Kicsivel több a szavazat a hagyományos (téglalap) hátizsákra. 

Tevezés közben rájöttem, hogy valami elemi erővel vonzódok a kissé csillogó, kígyóbőr hatású bőrökhöz. A képek alapján használnak is ilyen bőrt, szóval erre a vonalra eléggé ráizgultam. Aztán a domborítás is tetszik saját logóval, azt még meg kell kérdeznem, hogy játszik e, vagy stabilan azok vannak, amiket a képeken láttam. Ennek kapcsán erről a technikáról is olvastam egy csomót, szóval már tanultam újakat. Amúgy nem tartom magam egy nagyon kreatív embernek, de azt általában tudom, hogy mi tetszik. Így, ha vizuálisan látom az eredményt, az nagyon megkönnyíti ezt. 

Az a lényeg, hogy februárban valamikor lesz új táska, amit mindenképpen megmutatok majd. 

Mi van még?

Küzdök a helyes életmóddal, a mértékletességgel. Úgy el tud kurvulni az ember karácsony alatt (tisztelet a kivételnek!). Legtöbb bajom az esti nassolással van, azt nagyon nehezen állom meg. Igyekszem 18-19 óra között vacsorázni, és utána már semmit nem enni. Valamelyik este a Mr. Mercedes című sorit néztem, ahol a gyilkos kedvenc nasija a fahéjas alma volt, és addig-addig eszegette, hogy ki kellett mennem a konyhába, és felvágni egy almát, majd megszórni fahéjjal, mert azt éreztem, ha én ezt nem kóstolhatom meg (így még nem próbáltam), akkor belehalok. Amúgy jó volt, de tényleg.

Torna és/vagy futógépes futás megvan heti háromszor, de most az is olyan nyögvenyelős, alig bírom magam rávenni. Ha el kellene mennem itthonról az edzés miatt, biztosan elmaradna, de így nem lehet kifogásom. 

Na megyek hennázni, mert ma vagyok még itthon, a hétvégét meg nem tudom, szóval túl kell esni ezen is, különben virít az ősz hajtövem, azt meg utálom.  

A nagy semmi, de jól vagyunk

Ma megint lepattanós napom van, bármibe kezdek munka területén, falakba ütközöm. Nem nagyon tudok ezzel mit kezdeni, inkább blogolok. 

Durván hosszúnak látom még a telet, ezt a szürkeséget.

Sajnálom szegény Kismacsót, hogy egy szobában penészedik, mikor most lennének a legszebb évei az egyetemen. Talán azt sikerül végre elintéznie, hogy az edzője kiadjon egy igazolást, amivel el tud járni edzeni normális terembe, nem a pincében bohóckodik Anyuéknál. Ott kötött mennyiségű a súly, nem tud fejlődni, versenyre készülni, maximum szinten tudja tartani magát, de lehet, hogy még azt sem. 

Nekem megint húsundorom lett.

Várható volt, hogy egy idő után megint előjön, mostanában meg elég sok hús volt itthon. Párszor meg is jártam, hogy arra számítottam, majd a fiúk megeszik, aztán mégsem fogyott hétvégén, úgyhogy ránk maradt Charlieval. Tegnap már mondtam neki, hogy egye meg a maradékot, mert én hányok, ha már csak rá kell néznem. 

Persze így meg vacakolhatok azzal, hogy miből vigyek be elég fehérjét, hogy ne legyek éhes folyamatosan. Fax kivan az ízlésemmel, de tényleg. 

Ebédre csinálok egy túró alapú pizzát.

Ez nagyon laktató, és beilleszthető a diétába. Két emberre kell 250 g túró, 40 g zabkorpa, 20 g zabliszt, meg egy tojás, só. Össze kell gyúrni, pihentetni fél órát a "tésztát". A tepsibe teszek sütőpapírt, picit meg is szoktam olajozni, arra lapogatom szét az elég ragadós tésztát. Elősütöm, utána pakolok rá, amit találok itthon: most paradicsom alap lesz, meg száraz szalámi, sovány sajt. Persze mértékkel. 

Este torna.

Ez teljesen kiszámíthatatlanul megy nálam, hol fegyelmezetten csinálom hetekig, máskor semmi. Múlt héten nagyon gáz voltam, a héten igyekszem összekapni magam.

Kb. ilyenek vannak... A nagy semmi, de jól vagyunk. Ez a lényeg. 

Itthon, csendesen

Mindenki itthon, csendesen.
Szerintem senkinek nincs kedve a hétköznapokhoz megint, nehéz lesz kivárni a tavaszt.
A tél jó karácsonyig, utána terhemre van. Most már a hó is, nem kell az sem, nem akarom.

Reggel leszaladtam a boltba tarhonyáért az ebédhez, vittem az üres pénztárcám. Remek.
A bankkártyám és a készpénz is a kicsi táskámban maradt, amivel 31-én moziban voltam. Ezért visszaszaladtam haza, majd megint le a boltba. Még csak mérges sem voltam, jól esett a napsütésben száguldani.
Most beszürkült az ég, gondolom valami esni fog.

Délután elmegyünk még négyesben, hogy a fiúk vásárolgassanak maguknak a karácsonyi pénzükből. Kismacsó nadrágot akar, Belami nem tudom mit.

Tegnap este Charlie talált egy nekem való filmet, az a címe: Bíborhegy. Gótikus, romantikus horror. Valami ilyesmi.
Ő nem nagyon nézte, a telefonjával játszott, én meg oda voltam, meg vissza.
Óh, semmi katartikus élmény, vagy elgondolkodtató mondanivaló, sőt a szellemek is túl csúnyák, túl rothadtak és kiszámíthatóak voltak, de akkor is remekül szórakoztam.
Tetszettek a díszletek, a kosztümök, az egész film hangulata. Nyilván egy hét múlva már emlékezni sem fogok rá, de egyszer érdemes megnézni, aki szeret borzongni.

Na, megyek szundizni a karácsonyfa alá egy picit, amíg még megtehetem. :-)