Mit ettem ma?

Ma nagyon jókat ettem, és ésszel, úgyhogy ez a nap oké.

Reggel tükörtojás volt, nekem csak fehérjéből.

Ezt Charlie találta ki nem olyan régen, mert tudja, hogy a sárgáját folyósan nem szertem, szilárdan meg szar nem finom. Így viszont egy szelet magvas kenyérrel, meg sok zöldséggel (jégcsapretek, paradicsom, paprika) nagyon ízlett. Meg persze mézes tea citrommal, kávé.

Tízóraira a kávém meg egy high protein túródesszert a Lidlből (ott vásároltunk be), meg a kávém.

Délben én alkottam.

Én -ugye- nem vagyok egy nagy konyhatündér, úgyhogy vadászom az egyszerű, gyors recepteket, főleg, amiben hús sincs. Most láttam egy olyan videót, ahol a karfiolt megpárolják puhára, aztán egy sütőpapíros tepsibe kis halmokat raknak reszelt sajtból, erre mehet a karfiol, ezt egy pohár aljával le kell lapítani, rá megint egy kevés reszelt sajt, és zutty, be a sütőbe. Pirosra sülve kivenni, picit várni, mert ahogy hűl a sajt, szépen ki lehet emelni, mint egy szelet feltétet. Én ehhez most burgonyapürét csináltam kis vajjal és tejföllel, meg savanyú uborka is volt hozzá, az lemaradt a képről. Nekem ez az ebéd szuper volt.

A béna tálalást nézzétek el nekem, nagyon éhes voltam már, nem volt türelmem tovább húzni az időt.

Uzsonnára sült zabkását készítettem megint (múltkor leírtam a receptet), most banánnal, csokisan.

Úgy számoltam, hogy Charlie megeszi a felét, de nem kívánta, csak a harmadát ette meg, úgyhogy itt több volt a kalória, mint amit terveztem, de később edzettem, úgyhogy ezen nem problémáztam.

Este saláta sok zöldséggel, egy szelet magvas kenyér sajtkrémmel, citromos mézes tea.

Tele vagyok.

Este hét előtt megvacsoráztam, reggel majd hét-nyolc körül reggelizek, így a szervezetem tud egy fél napot pihenni/regenerálódni. Tudom, hogy jobb lenne még több neki, de nekem ez a felállás a legtarthatóbb, és a cukrom sem mászkál így össze meg vissza. Olyan élhető az egész. Nekem! 

Karácsony után, szilveszter előtt

Azt kell, hogy mondjam, a karácsony nagyon jó volt.

Persze -szokás szerint- a készülődés része a legkedvencebb, de valahogy ezzel mindig így vagyok. 

Idén is lett kedvenc karácsonyi dal, azt rengetegszer meghallgattam, amíg Mórral sütögettem, kint meg hullott a hó (23-án), Charlie meg még munka miatt Pestre ment. Meglepetésként feldíszítettem a fát, így már aznap este meleg fények között csomagoltuk az ajándékokat, és másnapra is kevesebb feladat maradt. 

Utána már a szokásos menetrend szerint történtek a dolgok.

Közös ebéd nálunk Kismacsóékkal, meg Charlie anyukájával. Este az én anyukáméknál vacsora, ahol mindkét fiú a párjával ott volt. Aztán még nálunk is voltunk az ajándékozás miatt, meg a Reszkessetek betörők! első részét néztük Kismacsóval, közben szaloncukorral fojtottuk le az egész napos evészetet. Ági és Belami éjféli misére mentek tőlünk, Kismacsóék meg nálunk aludtak, másnap reggel indultak vissza Luna szüleihez karácsonyozni. 

Mi másnap Charlie tesójáékhoz mentünk karácsonyozni, és onnan hazaérve kezdett rosszkedvem lenni.

Abszolút tudom, hogy alapvetően nem az volt a bajom, amin pörögni, tipródni kezdtem, hanem megint a változókorral küszködök. Teljesen rendben, 28 napra jöttek a premenstruációs tünetek, csak épp nem jött meg azóta sem. Azért nem kellemes ebben a felfokozott, feszültséggel teli állapotban lenni napokig. 

Aztán egy ponton elhatároztam, hogy nem foglalkozok ezzel tovább, nem szeretném, ha a fonyódi telelésünk ennek jegyében teljen. Úgyhogy fejben leraktam ezt, gondolatban átöleltem magam, és a fülembe suttogtam, hogy majd megjön, ha akar, én visszatérek a kis egészséges életmódomhoz, attól úgyis jobban leszek. 

Így is történt.

Megérkeztünk szombaton (28-án) Fonyódra, rengeteget sétálunk a jó levegőn, tegnap pedig futni is voltam a napfényes hidegben, valami fantasztikus volt. Színes salátákat, túrót, magvas kenyeret és hasonlóakat eszek, de igazából mindent, amit megkívánok, csak a Kalóriabázisba felvezetve, számolva. Ettől szépen meg is nyugodtam, a feszültség is feloldódott, az új ciklus meg majd kezdődik, ha itt lesz az ideje. 

Most az lebeg a szemem előtt, hogy jövőre (is) jó formában legyek.

Az öcsém mondta karácsonykor, hogy megint nagyon jól nézek ki, az arcom sem olyan elgyötört, mint ötössel kezdődő súlyommal volt, úgy tűnik kell nekem a 62-63 kiló ahhoz, hogy kisimult legyek (meg a kettőből mínusz egy munkahely). (Amúgy én is elégedettebb vagyok az idei karácsonyi képeimmel, mint a tavalyiakkal, ennyit jelent pár kiló.) Szóval a fogyás nem cél, csak a súlytartás és az izomépítés, formálódás.

Itt Fonyódon nagyon jó, ezt most nem kezdem el megint, hogy itt szeretnék már élni, meg ilyenek.

Kicsit okosabb próbálok lenni a kívánságokkal, mert lám-lám, annyira akartam másik munkahelyet, még a paramétereket is belőttem, aztán megkaptam pont úgy, mégsem voltam/vagyok még kész rá. Szóval azt gondolom, hogy a lakhelyváltás majd jön, ha jönnie kell, nem zavarászom én ezt, mert úgy járok, mint az előbbivel. Példának okáért, lehet, hogy az első unoka érkezését inkább megvárnám helyben, hogy kéznél legyünk, ha kellünk, aztán majd meglátjuk tovább. 

 

 

Vissza a karácsonyi készülődéshez!

Ma délelőtt, ahogy felhordtuk a naaagy karácsonyi bevásárlást, rájöttem, hogy egészen jól állunk.

A fenyőfa az erkélyen, a hajamat befestettem, Mórt is megfürdettem karácsony előtt. Még egy kisebb takarítást eszközölök vasárnap vagy hétfőn, illetve hétfőn megsütöm az édes és a sós sütiket. 

Kedden érkeznek majd Kismacsóék, és tartunk itthon egy ünnepi ebédet. Este átmegyünk Anyuékhoz, oda már velünk tartanak Belamiék is. 

Karácsony első vagy második napján Charlie családjával is karácsonyozunk, aztán kis pihenő után jön a nagyobb, megyünk Fonyódra. Megint ott töltjük az év végét, meg az új év elejét. Alig várom.

Nagyon nehéz most okosan ennem, mert rengeteg a kísértés.

Charlie mindig vesz valami finomságot, amit meg kell kóstolnom. Ma például gesztenyés bejglit (meg diósat is) vett, és annyira finom, hogy legszívesebben megenném az összeset. Meg hasonlók.

Én nem szeretnék magamra kapkodni most pár kilót, de tartok tőle, hogy karácsony után muszáj lesz megint írni a kalóriabázist. Reményeim szerint Fonyódon nagyokat fogok majd futni, szóval már az idén visszatérek az alapokhoz. Illetve a mozgás része most is rendben az életmódnak, hiszen a héten kétszer futottam, és még ma is készülök tornázni, inkább az evés van most laza pórázon nagyon. 

Még a karácsonyi outfitet sem találtam ki.

Ez -mondjuk- kedvenc elfoglaltság, és van is pár ötletem. 

Valamelyik nap az egyik üzletben megláttam egy kötött mellényt. Első látásra szerelem volt, de nem találtam a méretemben, azóta folyamatosan keresek valami hasonlót. Végül a találtam a Vinteden kb. negyedéért, plusz kék színben, ami sokkal jobban tetszik, úgyhogy ez a vágyam is teljesülni fog.   

Még szabadságon

A háborgó agyam nem sokat csillapodott, de legalább pihenünk azért.

Mór reggeli sétája és a reggelizés után simán visszabújtunk az ágyba tegnap és ma is, annyira jó volt. 

Voltunk polcot nézni a konyhába, meg Charlienak farmereket venni, aztán a kínaiban is tekeregtünk, lőttünk pár kiegészítőt az air fryer-be. Ez amúgy Belamié, de teljesen kiköltözött a lakásából, úgyhogy elhozta nekünk, mert Áginak is van pont ilyen. 

Apropó költözés!

Kismacsó is teljesen elcuccolt Belami lakásából, úgyhogy most ki van adva. Kismacsó Budára költözött a barátnőjével, nagyobb lakásba. Egyenlőre bérlik, de lehet, hogy a későbbiek folyamán megveszik. Elég komolyan veszik egymást. 

Vissza a forrólevegős sütőre.

Nagyon bejön. Tegnap még gesztenyét is sütöttünk benne, tök jó lett. De próbáltunk már benne húst sütni, meg krumplit, az előbb meg tortillát csináltam benne magamnak, minden nagyon finom lett eddig. 

Voltunk a hegyekben.

Jó volt. Charlie egyet pecázott is, én addig Mórral a szállásunk kertjében napoztam, és néztem a patakot a kert alatt. Nem állítanám, hogy jutottam bármire is a továbbiak tekintetében, de annyira nem is erőltettem, csak próbáltam a pillanatban létezni. Aztán mégis jó volt hazajönni, és a saját polár ágyneműmben aludni, egyszerűen megnyugtat, ahogy a bőrömhöz ér. Sajnos Charlie nem szereti, úgyhogy most felemás ágyneműben alszunk, ez van. 

Sokat futok, és tornázok.

Meg írom a kalóribázist megint. Nem igazán szükséges, inkább megnyugtat. Valahogy azt érzem, hogy ezt legalább kézben tudom tartani. 

Kedden be volt írva egy utam Zalaegerszegre, úgyhogy azt a napot nem vettem ki szabadságnak, hanem az intézményi autóval és sofőrrel elmentem. Hosszú út. Fél nyolckor indultunk, és négykor értünk haza. Fél órát voltam bent a zárt intézetben, és ezért utaztam ennyi órát. 

Mindegy, nem is ezt akartam ebből kihozni, hanem azt, hogy így előtte nap a másnapi étrendet meg kellett tervezni, bedobozolni, és ez nagyon jó érzés volt. Valamiféle megnyugvás, rutin. Nekem most ez kell, ezzel próbálom egyensúlyba hozni magam. 

Bejelentkeztem a táncra, de még nem jeleztek vissza semmit.

Pedig reménykedtem, hogy pénteken már mehetek. Remélem összejön legalább egy alkalom, hogy megnézhessem, tetszik e. Tényleg érdekel. 

Szorgosan dermarollerezek.

Már érzéstelenítőt se használok, megszoktam a tűszúrások érzését. Én nem látok túl nagy változást, de szép a bőröm, selymes, puha. Most nem tudom, hogy ettől, vagy a szónikus arctisztítómtól, mert azt is használok már. Ott van a kezem ügyében fürdéskor, és használom rendszeresen. Nekem ilyen egyszerűbb van:

Forrás: Amazon.com

Meg van jó drága szérumom, szerintem ez mind sokat segít a szép bőrön. 

Nah. Szépség perceimet hallottátok!

Holnap meg hennázok majd.

November 7.

Reggeli súly: 59,2 kg. 

Azt hiszem tegnap kevesebbet ettem, mint kellett volna, nem ment jól az "elengedett kézzel biciklizés". A súlytartáshoz kellő mennyiséget is meg kell szokni, nincs mese, most meg ezért kell írni a Kalóriabázist. 

Megveszek egy jó kis turizásért.

Tegnap az irodából hazafelé beugrottam az egyikbe, de nem volt időm rá, úgyhogy az nem számít. Majd ma valamikor jó lenne, valami mással összekötve, például úgyis el kell mennem a kutyának kajáért. 

Belami vasárnap este beugrott, mielőtt visszaindult Pestre.

Véget ért az egy hetes szabija Ágival, nagyon jól érezték magukat a Mátrában. Meg a szegedi gyakorlat is letudva, úgyhogy tegnap már a munkahelyén indított.

Azt mondta, hogy az összeköltözést fontolgatják Ágival, mert sokkal jobban vannak, ha sokat vannak együtt, mint mikor hetente kétszer. Még megvárja a féléves kiküldetést (ha lesz) külföldre, de utána mindenképpen. 

Most a mi városunkba való letelepedésük mellett szól több minden, úgyhogy kiváncsian várom, hogy merre alakulnak.  

Kismacsó végül nem tudott hazajönni hétvégén.

Hetek óta nem láttam, kérdeztem is tőle, hogy karácsonykor tervez legközelebb érkezni? Elvileg hamarabb. 

Vettem most pár új dolgot a DM-ben.

Tesztelés alatt mind, de megmutatom a napokban, meg megírom, hogy eddig melyik hogy jött be. 

A 136. napon

 

Én úgy érzem, hogy nem tudom most elengedni ezt az erős kontrollt magam fölött, így legyen meg a 63-62 kg akkor, ámen. Majd addig kitalálom, hogyan tudok leállni, megtartani. 

Nem, nincs táplálkozási zavarom, mert tényleg eszek mindent, napi ötször, és egyáltalán nem fogytam gyorsan. Csak van egy kis deficit a bevitt kalória és a felhasznált között, ennyi. 

Ez például a mai tízóraink a piacon vásárolva Charlieval:

Az a kakaós süti olyan finom, hogy nehéz szavakba önteni, és kicsi, muffin nagyságú. Presszókávéval, főleg ezzel az erőssel, mennyei. Reggel nem ettem sokat, a 300 kalóriát sem lőttem el, délben kisebb adag rakottat mértem ki magamnak, így simán belefért ez a délelőttbe. Komolyan mondom, igazából tök jó buli számolgatni, nekem ezzel a telefonos alkalmazással inkább játék, mint fáradtság. 

Vettünk epret, paradicsomot, gombát, spárgát, sajtokat. Feltöltöttük a hűtőt, a zöldséges kosarakat, jó ránézni. 

Már ettem 100 g epret uzsira, meg maradt a tegnapi túró alapú pizzámból egy adag, az lesz vacsorára. Egy óra balett után, mert ma nem futok ilyen sz.r időben. Valahogy így értem ezt a fene nagy kontrollt, azért annyira nem nehéz, csak tényleg nagyon figyelni kell.  

 

Recept, életmódváltás értékelése 54 nappal később, meg az indiai jógik csodagombája

Egy ideje nem bírom az edzés utáni fehérjét, felkavarodik tőle a gyomrom, hányingerem van tőle.

Most azt találtam ki, hogy akkor legyen belőle édesség, jó lesz kisétkezésre. 

Egy adag fehérjét (a legjobb valami semleges ízű, nekem most tejberizses van) kikevertem vízzel, tettem hozzá egy kisebb tojást, zablisztet (kb. 50 grammot), késhegynyi szódabikarbónát, és bónusznak egy almát reszeltem bele. Még egy kis fahéj, és már sűltek is a mini palacsintasütőmben a kis palacsinták (azért abban, mert eléggé ragad, és a kisebbet könnyebb megfordítani).

Egy adag 38 gramm, és ebben 32 kalória van, zsír 1 gramm, szénhidrát 4 és fehérje 3 gramm. Ebből simán meg lehet enni 3-4 darabot egy kávéval, és azzal már jó pár gramm fehérjéhez jutunk. Ezt lehet turbózni sovány túróval esetleg. 

Ha jól számolom, akor 54 napja léptem az életmódváltás útjára.

Szerintem ilyen hosszan még soha nem vezettem a Kalóriabázist, és ezzel mindent el is mondtam.

Úgy 3 hete léptem át a 6-tal kezdődő súlytartományba, azóta 1 kilótól sikerült megszabadulni. Sajnos egyre lassabban megy, ez néha elkedvetlenít, de nem adom fel.

A heti 2-3 mozgás megvan, ez hol 5 kilóméter futás, hol torna videóra, esetleg balett. Legszívesebben futok egy filmmel, de az a legzajosabb, és Charlie a falra mászik tőle, úgyhogy próbálom úgy időzíteni, hogy ne legyen otthon, mikor előveszem a futópadot.

Ismeri valaki az indiai jógik csodagombáját?

Az egyik munkatársunk adta Charlienak, mert szerinte jó ember, és sokáig kell élnie. Szerinte ez a kulcsa ennek. Először nevetgéltünk a gombán, de betartottuk a leírást (ha már ennyire aranyos volt, hogy gondolt Charliera), mi szerint a gombára tejet kell önteni és szobahőmérsékleten tárolni. Úgy 24 óra múlva leszűrni a cuccot, ami egy kaukázusi kefírre hajaz, majd lemosni a gombát folyó vízben, aztán beletenni a kimosott műanyag edénybe (fémmel nem érintkezhet a gomba), és megint felönteni tejjel. Másnap újra ugyanez a móka. 

A gomba szaporodik, ha jó neki a hely, fehér kis szemekből áll, olyan, mint a rizs. Már isszuk pár hete, és olyan szépen gyarapodik, hogy adtunk Anyuéknak is.

Persze nem vesszük komolyan, hogy csodát tesz, de az emésztést szépen rendben tartja, a többi meg bónusz. 

Januári enerváltság

Sajnos engem sem kerül el ez a januári melankólia.

Pont nincs semmi megoldhatatlan probléma, mégis olyan enervált vagyok, hogy legszívesebben fejemre húznám a takarót, és tavaszig elő sem bújnék.

Szombaton elpakoltam a karácsonyi dekorációt, leszedtem a fenyőről a díszeket, kiköltözött a fa az erkélyre (töves fenyő).

Hirtelen olyan üres lett a lakás, hiányoznak a karácsonyi fények. No mindegy, majd megszokom.

Másik oka a fásultságomnak, hogy nem tudunk azonnal Fonyódra költözni.

Az van, hogy mi az utolsó napokban megnéztünk két lakást is, tulajdonképpen végig lehetne zongorázni, ha... És sajnos van több "ha" is. Ezek pedig nem megkerülhetők, hiába tudnánk áterőszakolni a lakás kérdést. 

Ettől függetlenül TUDOM, hogy mi ott fogunk egyszer lakni, csak még kell egy kis türelem. 

Fogyogatok szépen, dekánként.

Amúgy semmi különös, kevesebb kalóriát viszek be, mint amit elhasználok. Mindent, tényleg mindent eszek, csak okosan. Számolok, mert másképpen ez nem megy. Ha fejben azt gondolom, hogy még jó vagyok, akkor már tuti, hogy a számok mást mondanak, és felfelé. Szóval mérni és írni kell. Charlie már rosszul van tőle, ha meglátja mellettem a mérleget, mert az minden étkezésnél ott van. A kávétejszínt is lemérem, ha nem kapszlisat iszok, szóval ennyire. Étteremben, vendégségben nem voltam mostanában, ott valószínűleg felfelé saccolva írnám be az ételt. 

Ezzel az egésszel sokkal tudatosabb ám az ember, mert nem mindegy, hogy -mondjuk- 200 kalóriát gyorsan feszívódó szénhidrátból viszek be, és fél óra múlva éhes vagyok, vagy inkább -mondjuk- sovány túróból csinálok valami édességet, és órákig nem vagyok éhes a kis étkezés után sem. 

Nem tudom meddig tart a türelmem ehhez, de amíg eredményt hoz, addig biztosan. Utána megtartani kellene az odafigyelést, hogy ne jöjjenek vissza a plusz kilók. 

Nem állítom, hogy estefelé nem vagyok éhes, főleg a vacsora után röviddel, de most azt találtam ki, hogy uborkát eszek, vagy pár szem magot, és ezzel kiütöm a rágcsálhatnékomat. 

Legközelebb majd akkor írok erről, ha elérem az első kitűzött célt.

Iluska elköltözött, vitte a két cicvareket is, Lujzát és Egont.

Belami nincs túl jól, be kell rendeznie az új életét, de szerintem megoldja. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Sajnálom, mert titokban én azért reménykedtem, hogy maradnak együtt. 

Kismacsó vizsgázik, idén júniusban végez.

Speciális szakmájából adódóan már megvan a helye is. Hihetetlen gyorsan elrepült ez a négy év.

Charlieval mi belevágtunk a munka sűrűjébe.

Mór, köszöni, jól van, biztosan unalmasabb napok elébe néz, hisz mostanában rengeteget volt mozgatva, imád túrázni, ő egy igazi csavargós kutya. 

Aranyos történet, hogy Belami még rajta is kifog, ugyanis Fonyódon, egyik nap rábíztuk Mórt, míg mi a csisztapusztai gyógyvízben áztattuk magunkat (muhahaha!). Belami elvitte Mórt túrázni, és a végén Mór úgy elfáradt, hogy alig tudott hazaporoszkálni vele. Belami egy vadállat, ha túrázásról van szó, még egy három éves kutya sem tud lépést tartani vele.😅    

Eklektikus karácsonyom (minden szempontból)

Lehet, hogy a november végül jól alakult, de most meg a december nem volt nekem túl jó.

Elestem, aztán az szépen javult, visszajátszottam magam dolgozni, ami tényleg nem volt egyszerű, de nem untatok vele senkit, hogy hány helyre kellett menni, és hány órát kellett eltölteni a munkavédelmissel. Szóval a nagy mászkálásban összeszedtem egy jó kis megfázást, amit eleinte rumos teával, meleg fürdőkkel kúráltam, aztán ez huszonharmadikára átment egy jó kis köhögős, fejfájós stádiumba, szóval remek volt így készülni. 

Ezzel a rossz közérzettel nem volt nehéz napi szinten összekapni Charlieval, közben meg mégis jó volt a huszonnegyedike, aztán karácsony első és második napja is. Sokat segített az évek rutinja, hiszen nagyjából ugyanúgy zajlanak az események, de azért nagy hajtás volt. Minden nap volt valami, vagy mi mentünk, vagy hozzánk jöttek, találkoztunk az egész családdal. Még a legfiatalabb öcsém is hazajött a családjával Németországból. 

Belami is itthon volt végig.

Hozott a finom teáiból (ez most az új őrület nála), megkóstoltam őket. Szinte szertartásszerúen készítette el, ahogyan a kávét is szokta. Ő kézi darálóval örli a kávét, szigorúan annyit, amit elkészít, stb... Ilyenkor leültem, és megadtam a módját, közben rengeteget beszélgettünk. Tartottam tőle, hogy nem lesz túl jókedve, de szerencsére nem így volt, kiegyensúlyozottnak tűnt, összeszedettnek. Pedig azt mondja, hogy eléggé maga alatt van. Remélem, hamarosan elindul felfelé a szekere.

Charlie karácsony első napján szedte elő az előző napon készült karácsonyi családi fotókat, és hirtelen nem találtam szavakat.

Magamra. Borzasztóan rosszul választottam nadrágot, de az az igazság, hogy nagyon látszik, hogy hetek óta elengedtem fülem-farkam. Lehet, hogy szörnyen unalmas vagyok már a hízás-fogyás témámmal, de nekem ez tényleg egy örök harc. A szüleim el vannak hízva, a testvéreim is, szóval genetikailag sem vagyok túl szerencsés, de odafigyeléssel igenis rendben tudok lenni, ha akarok. Csak épp most nem álltam ebben sem a helyzet magaslatán. 

Tegnap még nálunk voltak Apuék, ezért nem igazán ettem szépen, de mától vissza az alapokhoz, írom a kalóriabázist, és ha a megfázásból meggyógyultam, megpróbálok óvatosan futni. Számításaim szerint Fonyódra már bepakolhatom a kinti futócipőmet. 

Az azért durva, hogy én hogyan látom magam a tükörben, és mi jön le a képekről. Köszönő viszonyban sincsenek egymással, de tényleg, Amúgy érdekes, hogy fordítva is így van, volt, mikor én teljesen szokásosnak láttam magam, aztán a képeken látszott, hogy épp vékonyabb korszakomat élem.

Reggel megmértem magam, és gyakorlatilag két kilóval vagyok több, mint pár hete, de a puhosság miatt ez sokkal többnek látszik, érződik. Rémes.

A képen áll mellettem a két nagy magas fiam, akik izmosak, csinosak, szóval na, össze kell kapnom magam. Megint és újra. Ez van.  

Szokásos témáim egyike

"2.70 kg-ot fogytál" -írja a kalóriabázis.
Ezt dicséretnek veszem.
Megnéztem, 02.15-én kezdtem el írni újra (komolyan) a bázist, szóval ezt azóta kiviteleztem.

A baj csak az, hogy még legalább kétszer ennyit kell ledolgozni magmaról, és sajnos én nem nagyon látok még változást magamon, sőt egyre dagibbnak érzem magam.
Emlékeim szerint ez akkor is így volt, mikor két-három éve az áhított súlyban voltam, akkor is ugyanakkorának láttam magam, mint előtte.
Fura szerzet az agy, meg a hozzá kapcsolódó látás. Legalábbis ebben az ügyben biztosan.  

Ésszel bármi belefér

Muszáj elmondanom, hogy most ettem meg a kókuszos banánkenyeremből 1!!! szeletet uzsonnára, ami 63 g, 209 kalória, 16 szénhidrát a 160-ból (fehérje: 3g, zsír: 15 g: elég sok).
Ittam hozzá kávét pici tejszínnel, és simogatta a bendőmet, főleg annak a tudatában, hogy még van keretem egy szerény vacsorához.
És a séta pipa (2x35 perc az új cipedliben), hasizom lesz, meg még lehet valamit ráhúzok.
Az élet széééép, főleg, ha uralkodok magamon. ;-)  

Kib.szott egy hős

Ha én egyszer rákötöm magam valamire!

Elmebaj, de én most MINDEN falatot számolok. Képes voltam ma is a gulyáslevesem összes hozzávalóját grammra pontosan megmérni, felvezetni a kalóriabázisra, aztán megmérni, hogy mennyi az annyi egy tányérban, stb..

A lökést ehhez a péntek reggeli mérlegelés adta: megmozdult az a fránya kg lefelé. Ráadásul a vártnál is jobban, szóval ez szárnyakat adott. 

Pénteken még a munkahelyen kiszámoltam, hogy a reggeli és az ebéd után hány kalóriám marad az uzsonnára és a vacsorára, és azt hogyan tudom "elkölteni" a helyi plázában, mert ott volt randim Levegővel. 

Szóval mikor eljött a vacsora ideje, akkor én célirányosan megindultam a kiszámolt kajám felé, mint egy ló a szemellenzőjével, és tényleg nem érdekelt sem a sültkrumpli, sem a sütik. Egy kib.szott hős vagyok, az már biztos.

Legveszélyesebb nap a szombat, de én továbbra sem hagytam magam.

Anyósomnál mindenből a felét szedtem a szokásos adagomnak, és láss csodát, úgy is totál jól laktam, ráadásul még kajakómában sem fetrengtem délután.

Este rukkola saláta, ujjnyi száraz vörösbor, mert élni tudni kell.

Azt hiszem közben a gyomrom is összébb szűkült, mert beérem kevesebbel, így tényleg nem nehéz tartani a saját magamra kirótt diétát.

Nyárra visszaszerzem azt a súlyt, amivel jól érzem magam, és az izületeim is tehermentesednek picit.

Egyszer már megcsináltam, most is menni fog.

Tudom, hogy erről is (mint a cipős terveimről) túl sokat írok, de ez foglakoztat, ez van. 

Meg a kimondott dolgoknak erejük van, és épp elég szégyen, hogy alig tudok felmutatni valami eredményt annak ellenére, hogy mennyit lamentálok erről. Épp itt az ideje, hogy eredményekkel (is) jöjjek.

Charlie csinálja a videót a bántalmazott nőkről.

Nem voltam túl nagy segítség neki, sajnos nem úszta meg, hogy ne nézze végig ő is az egész anyagot vagy százszor. Nem tudom mikor végez vele, és hogy milyen lesz, mert én elmondtam az instrukcióimat, de akkor is ő rakja össze, úgyhogy inkább őt fogja tükrözni, mint engem. 

Azt hiszem ezzel most elég sok melót raktam a nyakába, a jövőben visszább kell fogni magam, hogy mit vállalok el a nevében. Szerintem semmit nem fogok innentől. 

Az a helyzet, hogy az ő szabadidejét táblázom be olyan feladattal, ami az én munkámhoz tartozik, ráadásul tök ingyen dolgozik, maximum az én lelkes mosolyomért. Persze tudom, hogy milyen, és mennyire segítőkész, na ezt nem szabadna ennyire kihasználnom. Nem is fogom többé.   

Megyek, mert ezer a dolgom.

Keresnem kell a millió táskám között egy fényesebb feketét, mert az jobban illene az új cipőmhöz.

Csinálnom kell egy olajos masszírozást a képemen, mert elég zsír- és vízhiányos. 

Hajat mosni, kiválasztani, hogy mit veszek fel holnap, ilyenek.

Nehéz a nők élete, mondom én. ;-)

      

 

Kollektív tudatunk

Megint komolyan veszem a kalóriabázis írását (és a határok betartását), remélem ennek már lesz eredménye.
Igazából rájöttem, hogy a sok egy-egy falat napközben nagyon el tudja tolni az egész diétát. Az a helyzet, hogy tervezni kell. Bizony, hogy este már nagyjából tudni illik, hogy mit fogok másnap enni.
Most megint az van, hogy sikerül ennek az egésznek a jobb oldalát nézni: szórakoztat a méricskélés, egyenleg nézegetése, azaz, hogy mi fér bele a napi keretbe.
Sajnos, hogy az egész család a vállamon gubbasztó kis ördög, mert kínálgatnak hol csokival, hol ropogós kenyérhéjjal, de most tényleg nem hagyom magam.

Másik extra, hogy lassabb ütemben teszek magamévá szokásokat, de azok maradnak is.
Volt először, hogy gyalog megyek mindig, ez már annyira az enyém, hogy hiányzik, ha mondjuk zuhog az eső, és buszra szállok miatta.
Újabb, hogy a callanetics hasizomgyakorlatait minden nap megcsinálom, akkor is, ha többi gyakorlat nem fér már bele.
A komfortzónámból nem nagy lépésekkel haladok kifelé, így talán elkerülhetem,hogy elfogjon a hányinger, ha csak a szokásos napi penzumomra gondolok mozgás terén. Sajnos előfordult már, hogy a kezdeti nagy lelkesedésnek az lett a vége.

Ezt még néhány órával ezelőtt írtam, csak közben nem tudtam befejezni, erre látom, hogy ma minden kedves blogtárs valami hasonlóval foglalkozik: evés, nem evés, kinézet, egyensúly, édesség utáni vágy, stb...
Ez hát a blogosok kollektív tudata, vagy mi. ;-)

Esős

Nem mondanám, hogy ez az én napom.
Reggel kinéztem az ablakon, és megörültem, hogy nem esik, meg a hőmérséklet is jó. Már el is határoztam, hogy sportcipőben, farmerben nyomulok majd, mire szakadni kezdett az eső.

Kissé feszült voltam délelőtt, és bár a kis kolléganőm csak a szokásos formáját hozta (értsd: akaszkodott minden mondaton), én leordítottam a fejéről a haját.
Kicsit már meg is bántam, hogy hagytam így kiáradni az összes problémámat vele kapcsolatosan (jobban híve vagyok a higgadt megbeszélésnek), de tényleg sok volt már a parttalan párbeszédekből, amiknek semmi más céljuk nem volt a nekem (meg másoknak) való ellentmondáson kívül.
Mondjuk sokszor meséltem neki (is), hogy heves vérmérsékletű vagyok, és csak a munkahelyen igyekszem ezt elfojtani. Most nem sikerült. Magára vessen!

Ja, és még cipőm sincs és nem is lesz soha.
Pénteken csak az egyik boltba tudtam elvonszolni magam, a másikhoz elfogyott a kedvem, egyszerűen nem éreztem késznek rá magam, hogy a lábfelmérés után 60 ezres cipőket kínálgassanak nekem.
Ráadásul pénteken még a gyermektartást sem utalták, így különösen üresnek éreztem a zseben az efféle hóbortokhoz (mármint, hogy legyen egy kényelmes cipőm a gyalogláshoz).

Ismét elkezdtem írni a kalóriabázist.
Valószínűleg mégsem vagyok teljesen tisztában a mennyiségekkel, mert ahogy én érzem (többségében) az evészetemet: fogynom kellene. Aztán meg nem.
Lehet a számolás megy az agyamra? ;-)