Hirtelen felindulásból elkövetett vásárlások

Sajnos, még mindig imádok turizni, és/meg ruhát és/vagy cipőt venni.

Rengeteg ruhám van pedig, meg sok-sok cipőm és táskám. Isten lássa lelkem, folymatosan selejtezek, meg adományozok belőle, de hiába, így is több a bevétel, mint a kiadás.

Persze igyekszem tartani magam, és tényleg csak olyasmit veszek meg, ami valamiért nagyon megfog.

Csak aztán jön egy telefon (munka), amitől menet közben elborul az agyam, és azt érzem, hogy nekem jár most egy turizás kikapcsolódásként. Aztán, ha ott meglátok egy érdekes színt, főleg, ha az a típusomnak is megfelelő, akkor...

 

És ha ez nem lenne elég, akkor pont meglátom azt a csótányroppantó talpú, bazi kényelmes cipőt, amit már vadászok egy ideje. 

Ilyen outfitekhez.

Ehh! 

Egyéb zsákmányok a turiból és Vintedről

A Halara bársony nadrág nagyon-nagyon kényelmes, már többször is volt rajtam. Egyik alkalommal medvének öltöztem.

Aztán itt van a méregzöld kötött ruhám, amit hatszáz forintért turiztam, és olyan nagyon kényelmes és puha, hogy egy héten belül kétszer is nyúltam érte a szekrénybe. (Annyi ruhám van, hogy ritkán kerül elő ugyanaz a darab heti szinten, hacsak nem vonzódok hozzá valamiért nagyon-nagyon.)

Megláttam ezt a kis retró (megintcsak Halara, bocs!) bársony (már megint) szoknyát, és már tudom is, hogy karácsonykor ez is lehet opció. Még egy kis rövidnadrág is van beleépítve, ami miatt különösen tetszik. Az ára meg annyira szuper volt, hogy bűn lett volna kihagyni.

Valami flitteres cuccra fáj még a fogam, szoknyára vagy felsőre. A szoknyát valami elütő anyagú és stílusú felsővel viselném, a flitteres felsőt viszont farmerrel. Van egy bája úgy az egésznek. Majd megmutatom, ha sikerrel járok. 

 

Én és a cukorka színű pulóverek

Ehh! Ha meglátok egy színátmenetes puha pulóvert, elveszek.

Tegnap megint szupervíziós nap volt, és bármennyire is rutinosnak gondolom magam, elfáradtam.

A végén vicceskedve mondtam, hogy akkor én most hazafelé betérek a "nők kocsmájába", a turiba, töltődni. Én tényleg nem akartam semmit venni, csak gőzt kiereszteni, de megláttam egy cukorka színű pihepuha pulcsit...

Nyilván, jött velem haza.

Már kimosva, illatosan várja, hogy felvegyem. Szerintem holnap lesz a napja.

Elstartolt a június is

Nekem meg ma borzasztóan rossz a kedvem, de van ilyen.

Nincs különösebb okom rá, hacsak nem az új ciklus kezdete borogatott meg, nem tudom. 

Mindenesetre megint beengedtem magamba a mély megdöbbenést (és ezzel együtt a szorongást), hogy mit tesznek egymással az emberek a neten, és vajon kinek lehet hinni, ha egyáltalán... Nem szeretek rébuszokban beszélni, mert az engem is idegesít másnál, de annyira nincs kedvem senkivel sem veszekedni azért, mert nem egyezik a véleményünk. És itt most tényleg nem arról van szó, ha a vita építő jellegű, én a megfellebbezhetetlenséget nem tudom hová tenni. 

Inkább kanyarodjunk a semmiségek kategóriája felé, abból talán baj nem lehet.

• Kilakkoztam a lábkörmeimet, ez egyértelműen azt jelzi, hogy el tudom képzelni azt, hogy végre nyitott lábbeliben legyek, ez májusban nem nagyon fordult elő, mert fáztam.
• Kentem egy újabb réteg önbarnítót, mert az előző lassan elkopott úgy, hogy nem volt rajtam rövidnadrág. Félreértés ne essék, én szeretem a hűvös tavaszt, sőt, egyáltalán nem várom a kánikulát, csak azt akartam érzékeltetni, hogy kicsit előreszaladtam május elején. 
• Bár tényleg semmi, de semmi szükségem nincs már semmilyen ruhára, azért néha szoktam turizni (nekem ez a kocsma), és ha valami nagyon megfog... Megint abban az adományboltban "részegeskedtem", ahol rengeteg retró cucc szokott lenni, és teljesen elolvadok, ha olyasmit találok, amit gyermekkoromban láttam, esetleg használtam. Képzeljétek! Valaki gyermekméretű, frottír kis otthonkát vitt be, olyan elől gombolós, mintás holmit, nekem ilyenem biztosan volt a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején. Majd a kezembe akadt egy felnőtt méretű ruha, amilyenem megint csak volt kiskoromban, úgyhogy azt muszáj volt megvennem hatszáz forintért. Charlie szerint pont annyira béna, mint amilyen régi, és szerinte soha nem fogom felvenni, de mondtam neki: -Na, fogd meg a söröm! (Amúgy inkább attól félek, hogy szétmállik az anyag, olyan régi. A mosást végül kibírta.)

    

Mindenféle

Ez a nyár is jó sűrű, mindig történik valami.

Tegnap Kismacsó bemutatta a barátnőjét, akivel kb. május óta van együtt, és gyakorlatilag a második randi óta együtt is laknak. Szerintem Kismacsó most tényleg szerelmes, ami nagyon jó, mert attól tartottam, hogy ezt soha nem engedi meg majd magának. 

A lány nagyon szimpatikus, kedves és szép, ráadásul okos is, úgyhogy nagyon örülök. Az összahang is csodálatos közöttük, szóval minden patent.

Csomót gondolkoztam a munka kérdésen is.

Először volt az, hogy akkor főállás váltás kellene, de úgy, hogy onnantól egy munkahely legyen több pénzért. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a szociális szférához mérten "elég jó" a fizetésem a pótlékkal, szóval sehol nem lesz annyi, mint a mostani, plusz mellékállás együtt. 

Aztán azon tűnődtem, hogy akkor a mellékállásban kellene váltanom valami könnyebbre, és akkor a pénz kb. maradna, de lightosabb erőbefektetéssel. Ennek mentén érdeklődök most vaktában, aztán majd meglátom. Nem akarok rossz döntést hozni, ráadásul rákényszerítve sem vagyok jelenleg semmire. Valahogy azt érzem, hogy érdemes nyitott szemmel járnom, meghallgatnom mindent, mert változásokat érzek szeptember környékére. Pontosan nem tudom hol érzem ezt, a körülményekben vagy a saját utamban. Nyilván, a kettő összefügg, csak a hangsúly nem tudom, hogy hol lesz pontosan. 

Másik tervem, hogy visszarántom magam a rendszerességbe.

Mostanában elég hektikusra sikerülnek a napok, valahogy szeretném megfogni ezt, és én diktálni a tempót, hogy ne az események irányítsanak engem, mert az nem jó. Hetek óta alig figyelek valamire, csak loholok az események és a program után. Elvéreztem az arcjóga programban, egyszerűen nem jön össze, hogy csináljam. Ez azért durva, mert annyira nem sok idő lenne azért. 

Talán az étkezés az, amire továbbra is figyelek, arra már nagyon rászoktam, hogy a kis hűtőtáskámba összerakjam a napi betevőmet, ha tizenkétórázok, vagy utazok egész nap. Szerintem ezeken a napokon a legtervszerűbb az étkezésem, egyszerűen nincs értelme mellé enni, mert ott van minden nálam. (Még egészséges nasi is.)

Sajnos, sajnos a ruhavásárolgatásról továbbra sem tudtam leszokni.

Mondhatni, hogy egyre vadabb dolgaim vannak e téren, akár régen a fogyókúrák előtti napon, mikor még inkább kívántam enni, mert majd másnap... Most annyira igyekszem visszafogni a turizásaimat, hogy egyre képtelenebb dolgokat veszek meg. Mellettem szóljon, hogy háromszáz és ötszáz forint közötti tételekről beszélek. 

Az alábbi ruhát egy alkalommal visszatettem a turiban, majd másnap visszamentem érte, mert csak négyszázkilencven forint volt, és egész álló nap elképzeltem ezt a flitteres csodát magamon, de azt véletlen se kérdezzétek, hogy hol képzeltem el magam benne, mert magam sem tudom. Végül úgy voltam vele, ha még nem vitték el ennyiért sem, akkor az tényleg az én ruhám. És ott volt!

Másik vicc kategória a bőr rövidnadrág, amit meg a piacon lőttem magamnak háromszázért. Valódi bőr, és ezt sem tudom hová is fogom felvenni, de kellett nagyon. 

Mondjuk egy magassarkúval, valami szép blúzzal pikáns lehet, mert így sárkányos trikóval elég béna. 

No, mára zárom soraimat a ruhás tévelygéseimmel. További szép hétvégét, én meg holnap akkor megyek dolgozni a másik helyre. Ez van most.

Bejegyzés a hét első feléről

Kár volt elkiabálni ezt az érzelmi hullámvasút dolgot.

Nem tudom, hogy a Remifemintől, vagy amúgy is lett volna, de hétfőn úgy felb.sztam magam valamin, hogy végigbőgtem a délelőttöt. Végül kibeszéltem magamból a lányokkal a chat csoportban, és mire este lett, már magam sem értettem miért éreztem világ végét mindjárt.

Tegnap aztán felszívtam magam.

Gyors irodai kört csináltam megspékelve egy légkondis turizással, ez volt a jutalmam, hogy kidugtam az orromat itthonról. Találtam egy jó kis mintázatú pólót.

Aztán jól megtoltam egy rántott húsos szendvicset salátával, paradicsommal, kovászos uborkával, és az volt az ebédem, Egyszerűen nem kívánok meleg ételt, csak a zöldségeket, kovászos uborkát, hideg dinnyét, ilyeneket.

Kovászos uborkában Charlie verhetetlen. 

Olyan finomat tud csinálni az erkélyen, hogy már Belamiéknak is kell másik üveggel csinálni. Minden pontosan megvan a tökéletes végeredményhez: só mennyisége, milyen kenyér, hány darab uborka, kapor, és főleg, hogy honnan. Így aztán egyszerűen nem tudja elrontani. 

Aztán folytattam a munkát itthon a légkondis lakásban.

Később rávettem magam a tornára, ugyancsak itthon, mert a nyaralás alatti futás óta nem tudtam. 

Végül vacsorára egy túró alapú pizzát csináltam, ami az egyik mankóm a diétánál, és most a nyaralás óta megint figyelnem kell, kicsit elszaladt a lovacska, ahogy említettem a múltkor.

Este hajat mostam, és bőrradírozás és hidratálás után kipróbáltam a Dove habos önbarnítóját testre (arcra nem szoktam). A testápolót használtam tavaly, nekem az bejött, mert egy enyhe napcsókolta színt adott 2-3 használat után. Ezt majd meglátjuk, mindenesetre eldolgozni könnyebb volt, és kevésbé éreztem azt a fura illatot, amit az önbarnítóknál szoktam.

Ajánló.

Mióta az unokatestvérem babázik, és nem "körmözik", néha magamnak szoktam valami színt festeni a körmömre. Főleg a lábamon szeretem, ha szép, színes, ápolt körmök látszanak ki a szandálból. A kezemről gyorsan lepattog, legtöbbször natúr, de néha ott is megcsinálom. 

Most felfedeztem a DM-ben az alverdés cuccok között ezt a körömlakkot, és nekem nagyon bejön. Tartós, viszonylag gyorsan szárad, és szép színek is vannak. Először a kék jött haza velem, nagyon tetszik:

Tegnap meg beszereztem egy -nekem- cukorka rózsaszínt, de amúgy "pink paradise".

Na, most ilyen színben pompáznak a körmeim. 

Pont ma értekeztem a lányokkal a chaten, hogy mennyi rengeteg idő, ha az ember rendben akar lenni.

És itt most nem a körömlakkozásról, meg barnítóról beszélek, mert ezek nélkül pont lehet élni, meg ápoltnak lenni. De ha igazán odafigyelek magamra, akkor nem mindegy, hogy mit eszek, mennyit és mikor. Kell edzeni, arcjógázni, hajat festeni (nekem ez fontos, nem áll jól az ősz haj), fodrászhoz menni (rövidebb hajnál muszáj 6 hét után igazítani). Fontos olvasni, az agyat is tornáztatni, és még sorolhatnám. Szóval, akinek kisebb gyerekei vannak, esetleg nagyobbak, vagy netán két munkahelye, nos, annak nagyon kell zsonglőrködni az idővel. És ebben nagyon el lehet fáradni időnként. Nagyon.

Kevésbé nyűgös

Jaaa! Nem, a helyzet változatlan (rohanás, kapkodás), csak kevésbé vagyok nyűgös.

Próbálok kihasználni minden időt a pihenésre, úgyhogy, ha van harminc percem ebéd után, és épp itthon is vagyok, akkor relaxálok kicsit, esetleg alszok egy rövidet. Sokat segít.

Tegnap megint a fogászaton szórtam a pénzt, de legalább tetszik, amit látok. 

Jobb oldalt végeztünk négy foggal, két alkalommal, még hátra van ugyanennyi. Sajnos hátrébb is le van kopva a 3. és a 4., csak kevésbé látszik. Érdekes módon alul nincs ez, csak a felsó fogsoron. 

Legkellemetlenebb az egészben a tegnapi érzéstelenítő volt, egyből lezsibbadt az orrom (is) tőle, valami nagyon hülye érzés volt.

Pénteken megyünk fodrászhoz.

Legutóbb nem lett sokkal rövidebb a hajam, pedig azt terveztem, most meg magam sem tudom mit szeretnék. Nem mintha hatalmas változásokat tudnék eszközölni az amúgy is  elég rövid és vékonyszálú hajamon. De legalább a színe szép, olyan, mintha az olvasztott csokiban chilipor lenne... Vagy valami ilyesmi. 😂

Szombaton színház.

A múltkor voltam a kedvenc turimban, ami adománybolt jelenleg, és nagyon sok retro cucc is van. Találtam egy nagyon piros alkalmi ruhát, ami szatén betétekkel van kialakítva. Valami gyönyörű színe van, nem tudtam levenni a szememet róla. Hatszáz forintért vesztegették, úgy voltam vele, ha egyszer is felveszem, már megérte. A színházban fog debütálni, majd felvéve is lövök egy fotót róla.

Ez a cég már nincs is, valamikor 2011-ben létezett. Mesés. Nem? Bírom, ha egy ruhának múltja van. 

November 7.

Reggeli súly: 59,2 kg. 

Azt hiszem tegnap kevesebbet ettem, mint kellett volna, nem ment jól az "elengedett kézzel biciklizés". A súlytartáshoz kellő mennyiséget is meg kell szokni, nincs mese, most meg ezért kell írni a Kalóriabázist. 

Megveszek egy jó kis turizásért.

Tegnap az irodából hazafelé beugrottam az egyikbe, de nem volt időm rá, úgyhogy az nem számít. Majd ma valamikor jó lenne, valami mással összekötve, például úgyis el kell mennem a kutyának kajáért. 

Belami vasárnap este beugrott, mielőtt visszaindult Pestre.

Véget ért az egy hetes szabija Ágival, nagyon jól érezték magukat a Mátrában. Meg a szegedi gyakorlat is letudva, úgyhogy tegnap már a munkahelyén indított.

Azt mondta, hogy az összeköltözést fontolgatják Ágival, mert sokkal jobban vannak, ha sokat vannak együtt, mint mikor hetente kétszer. Még megvárja a féléves kiküldetést (ha lesz) külföldre, de utána mindenképpen. 

Most a mi városunkba való letelepedésük mellett szól több minden, úgyhogy kiváncsian várom, hogy merre alakulnak.  

Kismacsó végül nem tudott hazajönni hétvégén.

Hetek óta nem láttam, kérdeztem is tőle, hogy karácsonykor tervez legközelebb érkezni? Elvileg hamarabb. 

Vettem most pár új dolgot a DM-ben.

Tesztelés alatt mind, de megmutatom a napokban, meg megírom, hogy eddig melyik hogy jött be. 

Női dolgok

Tegnap megvolt a turkálás, nagyon élveztem.

Azt kevésbé, hogy fülledt meleg volt bent, és elég sokan voltak. Végül két kis nyári ruha, meg egy hosszú újjú, vékony kötött pulcsi maradt a kosaramban, aminek az elején egy hatalmas flitteres szív van, és nagyon jól áll. Igazából csak viccből próbáltam fel, meg s méret volt beleírva, és kiváncsi voltam rá, hogy beleférek e. Bizony, belefértem, plusz az arcom élni kezdett a flitterek színétől, tökre feldobta az amúgy fekete pulóvert, meg -ugye- az arcszínemet.

A nyári ruhák közül az egyiket nem is akartam elhozni, de a körülöttem lévő nők rábeszéltek, hogy mennyire jól áll. Én csak azért akartam lerakni, mert a térdemet nem takarja, és ezt valamiért nem szeretem. Közben simán felveszem a rövidnadrágot utcára is, úgyhogy ez valami dilihopp nálam. 

Ebben turiban az megy, hogy nincs próbafülke, de tükrök igen, ezért rá szoktam húzni a ruhám tetetjére a próbálni kívánt darabot, és van, hogy a körülöttem lévők tetszést nyílvánítanak, ha úgy látják, hogy jól áll valami. Én ezt nagyon bírom, sőt én is simán bekapcsolódok a tetszésnyilvánításba másnál, ha úgy adódik. Olyan nők kocsmája feelingje van az egésznek.

Ma a hajam hennázása van tervben, mert pénteken fodrász, és jobban szeretek vágás előtt festeni.

Közben kilakkozom a lábaimon a körmöket, meg majd este a kezemen is. Esetleg egy arcpakolást is feldobok, már régen csináltam, és van egy csomó fátyolmaszkom itthon. 

Még az önbarnításról akartam mesélni.

Végül ezt vettem meg, és jónak találom. 

Csekkoltam a krémmánián, és elég népszerűnek számít. Nekem nincs gondom az illatával, kenni is szép egyenletesen lehet, és ez a sötétebb szín is csak egy enyhe "napcsókolta" színt ad (Charlie nagyon jót mulatott, mikor ezt előadtam neki). Én három este vakoltam le magam vele, és a harmadik után reggel éreztem azt, hogy ez így most elég lesz, mert kezd narancssárga lenni, ha tovább folytatom. Ez az enyhe szín kitart egy-két hétig, tovább nem. Majd megint akarok egy kört csinálni. Érdemes lefekvés előtt jóval felkenni, hogy legyen ideje beszívódni, meg a nagyja illata is csillapodik így. Én sötét hálóingben voltam, meg a lepedő is színes volt, nem tudom fog e, én nem vettem észre. Ajánlom, ha nem akarsz nagyon barna lenni, csak épp egy kis színt szeretnél. Arcra én nem használtam, és bőrradíroztam előtte. Szerintem az szükséges.

Ha már Dove.

Én nyáron mindig rengeteget küszködök az izzadásgátló dezodorokkal, mert szinte semmi nem működik egész nap. Aztán megvettem ezt.

Mióta ezt használom, én egyszer sem éreztem magam büdösnek, még futás után sem. Nekem most ez a legbiztosabb izzadságszag ellen. 

No, ez most egy "mutogatós" poszt lett.  

  

Körülményeskedem

Soha nem voltam egy kapkodó, rohanó típus, de mostanában egyre körülményesebb vagyok.

Pont tegnap beszélgettük Belamival, hogy az ő rekordja a reggeli nyolcadik percben elindulás, azaz képes ennyi idő alatt összekapni magát, és elindulni a munkába. Elszörnyülködtem, mert pont ő mondta nekem egyszer, hogy az lenne az ideális, ha reggel, szinte felkelés után azonnal reggeliznénk. Hát khmmm.... 

Nos, én tíz évig, de igazából már előtte is, csak a munkába érkezéskor reggeliztem. Mondjuk, nekem akkor is kellett legalább fél óra, hogy felöltözzek, és elinduljak a buszhoz (mikor még a szomszéd városban dolgoztam). Aztán kb. hét éve rászoktam, hogy itthon reggelizek, kávézok, és úgy indulok el itthonról. Mióta Mór velünk van, ő is a reggeli rutin része, azaz még hosszabb ez az idő. Ez azt jelenti, hogy egy fél nyolcas induláshoz nekem reggel hatkor fel kell kelni, különben kapkodás van, és azt nagyon utálom. 

A fentiek tükrében aztán nem csoda, hogy nem vállaltam egy hat órakor indulást a munkahely elől.

Volt egy lehetőség, hogy együtt menjen pár gyám Bajára közös autóval, de hatkor kellett indulni, mert valakit nyolcra rendeltek valahová (mondjuk én vagyok olyan rutinos már, hogy egy ilyen idézésre azonnal felkapom a telefont, hogy ne máár, adjon azonnal egy emberi időpontot, mert száz kilóméterről arrébb jövök). Elkezdtem számolgatni, hogy nekem ehhez négy körül kellene felkelni, de Mór akkor biztosan összezavarodik, de az sem valószínű, hogy enni tudok/akarok ötkor, szóval én ezt most kihagyom, megoldom máskor és máshogyan. Pár éve ez semmi gondot nem okozott volna, de most... 

Tegnap nagyon jót turkáltam.

Nem vettem sok dolgot, de nem is ezért megyek főként, hanem a "vadászat" öröméért. Szerintem a turi sok nő "kocsmája". 

Végül egy vicces tornacipő, meg két póló maradt a kosaramban, és kétezer forintot hagytam ott.

A tornacipő pont olyan, mint amilyet a gyerekeimnek vettem benti cipőnek az óvodába, de annyira új és kényelmes volt, hogy nem tudtam letenni. Sejtettem a minőségéből, hogy nem sima kínai tornacipő, de meglepődtem, hogy mennyiért vesztegetik újonnan. Szerintem az enyémet sem használta senki, de azért kimostam, és most várom, hogy végre ne essen ez a qrva (bocs!) eső.

Ne panaszkodjunk!

Hazafelé a mini nyaralásból annyira készültem rá, hogy majd elmesélem milyen jó volt, mennyire szép.

Aztán hazaértünk, és arcon csapott a valóság.

Először anyósom személyében, aki nem csinált egyebet, mint amit szokott, csak épp szülinapom volt szombaton, meg gyorsan meg lehet szokni a jót, a nyugalmat, úgyhogy nagyon-nagyon szomorú lettem.

Charlie már hétfő este mondta, hogy mi várható kedden az adózással kapcsolatosan, de nekem még nem ment át.

Aztán tegnap az is úgy gyomorszájon vágott, hogy nem tértem magamhoz. Továbbra is csak azt sajnálom, hogy nem voltam erőszakosabb, és nem mentünk oda mi is tüntetni. Jocó bácsinak igaza van a mai posztjában, nem ezren kellett volna ott lenni, hanem sokkal többen. Nekünk is.  

Ma meg végképp megfogalmazódott bennem: jó, hogy nincs kicsi gyerekem.

A felnőttjeimért is sajog a szívem, mert nem lesz könnyebb nekik, sőt, de fiatal voltam és bizakodó, mikor ők kicsik voltak. Hittem abban, hogy lehet itt boldogulni. 

Most meg már nem. 

Hogyan lehet szorongva, jövőkép nélkül gyereket nevelni? Biztosan lehet, meg kell is, csak örülök, hogy nekem nem kell. Jobb így. Ez az én véleményem és érzésem, ezt szögezzük le!

Az meg talán vasárnap jött velem szembe a neten, hogy keseregni, bosszankodni nem jó.

Buddhista valaki fejtegette, hogy mennyire leépítő, lélekromboló. El is határoztam, hogy nem fogok panaszkodni, inkább a jót keresem. Hát.. öhm, khmm...

Próbálkozzunk!

• Az olvasás, az valami remek menedék, most a mini nyaralás óta falom a betűket, tényleg nagyon jó.
• Belamiék pakolnak folyamatosan az új lakásba, még az albérletben alszanak, de lassan átköltöznek teljesen. 
• Kismacsót tegnap hajnal fél négyre fuvaroztuk a gyakorlati helyére, mert bevetésre mentek, és úgy látom az összes veszélyével együtt szereti ezt csinálni. Nem egy anya álma ez a munka, de ha boldoggá teszi... 
• Jövő héten eskövőre megyünk, az unokatesóm megy férjhez, aki a körmömet szokta csinálni. Már lőttem magamnak egy gyönyörű alkalmi ruhát ezernyolcért a turiban. Olyan szép kék színe van, hogy egyből beleszerettem. Arany kiegészítőkkel fogom viselni. 

• Megnéztem Sally Rooney másik hbo-s sorozatát, a Baráti beszélgetések-et. Nekem tetszett a kritika lehúzása ellenére is, bár az tény, hogy a szereplők nekem sem voltak szimpatikusak, és elég zavaros elvek mentén működtek. No mindegy, lekötött, és továbbra is azt gondolom, hogy nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. 
• A nyaralás tényleg szuper volt, az év eddigi legjobb napjai, és az idő is kedvezett nekünk, mert pont kirándulásra való volt. Azt hiszem, még vissza kell mennünk arra a környékre, van még benne potenciál. 

Inkább képek

Egy fotón az új szandálom és a lakkozás. 

Amúgy meglepődtem magamon, hogy pont ez a nagyon csillogó szandál tetszik háromezerért a kínaiból. Voltam pár helyen, felbróbáltam egy csomó huszonvalahányezer forintos lábbelit, de ez volt a legcsillogóbb, legkényelmesebb az összes között. Lehet, hogy nem bírja majd sokáig, de majd megmondom.

Ma megjött a kávé rendelésünk, és ajándékba kaptunk egy vizes üveget. Az enyém lesz, az fix. Máris imádom, ahogyan a nespressos utazós kávés poharamat, ami melegen is tartja a kávét, és nem lötyög ki belőle.

És akkor már megmutatom Mórt az új Bol-Dog nyakörvében, amihez van hám és póráz is, és a csokornyakkendő levehető, csak a kép kedvéért tettük fel. 

Amúgy Charlie nem merte megmondani, hogy mennyit költött erre a pöttyös szettre a kutyának, szerintem nem lennék bol-dog (haha!) tőle. 

Na, ez egy ilyen "mutogatós" poszt lett ma. És akkor még a turis cuccaimat nem is tettem ide, pedig ezerötszázból lett egy hófehér, rohadt koszos, de tökéletes állapotú tornacipőm (majd csinálok előtte utána fotót), egy szoknyám, egy rövidnadrágom és egy vékony pántos trikóm. Elég sok pontot ki tudok pipálni az előző posztomból, azt hiszem. 

A felhalmozó

Rólam tudni kell, hogy túl sok ruhám van, és halmozom őket.

Jobbik eset, ha turiban vásárolok, rosszabb, ha boltban. 

Közben meg elég kevés ruhámhoz ragaszkodok, sokszor kapom azon magam, hogy kb. ugyanazt 6-8 darabot viselem felváltva, nagyjából a felső sorokat szedem le mindig a polcról. Aztán meg csodálkozok egy-egy pakolásnál, hogy "Jéé, nekem ilyenem is van?". Charlie szerint nyugodtan turizhatnék itthon is, kár azért elmennem itthonról, hogy kincseket találjak. 😄

Kabátom rengeteg van.

Minden évben megfogadom, hogy SEMMILYEN kabát nem jöhet már a házhoz, de aztán...

Tegnap bementem egy üzletbe, míg Charlie égőt vett az autó fényszórójába egy másikban, és megláttam ezt.

Úristen, pöttyööös! 

Megvettem. 

Tényleg nem vagyok normális. 

Mindenféléről

Munkában most épp azokat a napokat élem, hogy egy-egy feladattal egész napok elmennek, mert el kell utaznom hozzá messzire. Mire hazaérek, már el is ment a napi nyolc óra, és én nem vagyok hajlandó annál többet munkával tölteni egy nap. Ennyike. 

Úgyhogy ma ki nem teszem a lakásból a lábamat (Mór sétáltatását kivéve), muszáj adminisztrációban is haladni. Meg takarítani közben, mosást indítani.

Tegnap Belami hazajött, miután letette az ügyeletet, úgyhogy siettem haza, hogy minél többet együtt legyünk. Kávéztunk, teáztunk, kapott ebédet, meg vacsorát, este meg jött velünk Mórt sétáltatni. 

Beszélgettünk sokat, mondta, hogy már nézegeti az albérleteket, mert télen összeköltöznek Iluskával. Valamiért én azt gondoltam, hogy ez majd jövő nyáron lesz, mikor Iluska végez a sulival, nem vettem számításba, hogy a második félév már a szakdolgozaté, amikor nem kell Szegeden lennie állandóan. Szóval elkezdhet munkát keresni ő is, és összeköltözhetnek végre.

Belami az első hullám után visszaköltözött Apuékhoz, most, a második hullám kezdetével még ott van, de már mozdulna több okból. Azt mondja, hogy elég extrém elképzelései vannak az albérletet illetően, mert nem igazán szeretne Budapesten élni, inkább bejárna valamelyik környéken lévő faluból. Vonattal. Tiszta levegőt szeretne szívni, mikor "otthon" lehet. Nem akartam elkedvetleníteni, hogy mennyire látom ezt esélyesnek, mert soha nem lehet tudni. Hátha.

Úgy érzem, hogy kicsit tart amúgy az összeköltözéstől, annyira szép és jó minden. Össze kell csiszolódniuk, meg kell szokniuk, hogy minden szabadidejüket együtt fogják tölteni, Belaminak ez riasztó lehet. Ő nagyon önálló, önjáró, borzasztóan nehezen visel minden korlátozást, meg szeret egyedül lenni olykor. Szerintem nem lesz gond, mert Iluskában pont azt látom, hogy ő is hasonlóan önálló, mint Belami, neki is szüksége van külön töltött időre, szóval össze tudják ők ez majd hangolni, csak csinálni kell. 

Amúgy Belamit a járvány miatt átvezényelték a Jánosba, a mentőzést most befejezte, de ügyelni visszajár a Bethesdába. Továbbra is orrvérzésig dolgozik, mondtam neki tegnap, hogy azért okosan, az immunrendszerére nagyon vigyázzon, ne hajszolja magát túl. Most pont nagyon elrettentő példa az egyik barátja, aki elkapta ezt a hülye vírust, meggyógyult, de neurológiai szövődményként lebénult mindkét lába. Lehet felgyógyul belőle, és járni fog, de lehet, hogy nem. És ő is hajtotta magát a végletekig, dolgozott hétvégén, suliba járt hétközben, de éjjelenként is melózott. Most meg... Fekszik egy kórházban, lábra sem tud állni. Szörnyű. 

Kismacsó meg Kiváló Hallgatói Címet kapott a kiemelkedő eredményeiért az egyetemen.

Tudtam, hogy nagyon komolyan veszi ezt az egész egyenruhásdit, de mégis meglepődtem, hogy ennyire. Nem tudom miért csodálkozok, mikor megmondta, hogy a legjobb lesz, mert azt akarja. És tényleg. 

Ő egyébként így szokta, kimondja, hogy kitűnőre érettségizik, meg meglesz a nyelvvizsgája előtte, stb.., aztán annyira teper, hogy így lesz. Nem látszik rajta az erőfeszítés, de azt mondja, hogy igenis nagyon ott van fejben, és megküzd érte. Soha nem jelent ki olyasmit, amiben nem biztos, de amit elhatároz, azt megcsinálja. Azt hiszem van mit tanulnom tőle is. 😉  

Mi Charlieval és Mórral teljesen jól vagyunk. Vettem vitaminokat, de a táplálkozás továbbra is nagyon változatos, és nagyon rendben van. Belami írt fel nekünk D vitamint, az kelleni fog lassan, mert kevesebb a napfény.

A marketplace az új turkálóm, lőttem ott egy cuki táskát (a századikat kb.), meg egy övtáskát. Imádom mindkettőt. A táska csalós, mert látszólag nem nagy, de rengeteg dolgot el tud nyelni (még az esernyőmet is). Bőr, kézzel készítették egy hölgynek, akinek végül nem tetszett, mert túl fiatalos, ezért rábízta a menyére, hogy adja el. Háromezer forintba került. 

Múlt héten meg beszereztem egy bordó Converse tornacipőt a turiban (hétszáz forintért, mert nagyon koszos volt), amitől teljesen el vagyok ájulva, olyan kényelmes. Mindig az volt a bajom, hogy nem szeretem a teljesen egyenes talpú cipőket, de ebben a talpbetét úgy van kialakítva, hogy emel egy picit a sarkamon, és így teljesen rendben van. A legszívesebben folyton ebben lennék. És még a színes, virágos táskám is illik hozzá. 

Tegnap elkészült az új manikűröm.

(Mutatom egy képen a táskát, a cipőt és az új körmömet. 😂)

 

Hírek rólam

Múlt csütörtöktől tegnapig erőltetett menet volt, de elég jól bírtam.
Csütörtökön dolgoztam, pénteken takarítottam, este meg színházba mentünk. A színház sajnos nem tetszett, de ez a darab nekem semmiképpen nem jött volna be, olyan közhelyesnek, erőltetettnek éreztem az egészet. Halálosan untam. Elképzelhető, hogy épp nem voltam elég nyitott a témára.
Hétvégén mindkét nap dolgoztam, elfáradtam.

Hétfőn egyéni szupervízióm volt.
Készültem, konkrét problémát vittem, így egy óra alatt sokat haladtunk. Én hasznosnak éreztem, remélem lesz még ilyen lehetőség hamarosan.

Tegnap team, elég sok dolgot megbeszéltünk a munkával kapcsolatosan, de már éreztem, hogy kezd elég lenni, szeretnék töltődni, mással foglalkozni.

Na, ennek az ideje most jött el.
Megvan a kis listám az elintézendőkről, szeretnék szorgosan pipálni.
Közben voltam turizni (rekreációs program), ahol találtam egy puha kötött pulcsit, egy bamba rénszarvassal az elején. Imádom.

 
Megleptem magam egy vízhatlan, meleg bakanccsal is, mert nem a csini csizmámban járok dolgozni az erdőbe. Eddig sportcipőben nyomultam, de ha esni fog a hó..., na akkor ez szuper lesz.

Én nem tudom, hogy a lában nőtt e, vagy a számozás nem jó, de negyvenes bakancs kellett, pedig eddig a harminckilences volt az én méretem.

Mi szoktunk karácsony előtt kívánságlistát írni, amire igyekszünk mindenféle vágyunkat rögzíteni, hogy legyen miből választani az ajándékozónak. Idén a konyhai üzenőt használjuk e célból. Megmutatom az én listámat, amiről a hótaposót azóta lehúztam.

Ez nem fontossági sorrendet jelöl, csak ahogy eszembe jutottak a kívánságok.

És hogy a jógaszőnyeg jutott először eszembe?
Napról napra jobban szeretek jógázni. Közben olvasgatok is róla, hogy a lehető legpontosabban próbáljam kivitelezni a gyakorlatokat, ha már egyedül csinálom.
Szinte folyamatosan jóleső izomlázam van, és legtöbbször végigalszom az éjszakát, ami egész életemben nem volt jellemző. Mintha az egész agyamban, az idegrendszeremben is kezdene rendet tenni. 
Kíváncsian várom hová fejlődik ez az egész, de nagyon jó érzéseim vannak.

Szépséges hosszú hétvége

A csütörtök és a péntek olyan fárasztó volt, hogy felért legalább négy nappal.
Mondjuk tegnap azt már kicsit sem bántam, hogy a lányokkal találkoztunk késő délután, és csak az szabott határt a csacsogásnak, hogy záróra lett, ahová beültünk.
Jó volt nagyon, még úgy is, hogy munkából egyből a tali színhelyére romboltam, nem volt időm hazamenni, kicsit összekapni magam (smink, csini ruha, ilyenek).

Így ma negyed tízkor keltünk Charlieval, utána elmentünk a piacra friss spárgáért, meg vettünk csirkemellet, spenótot, paradicsomot, paprikát, házi sajtot, csupa finomságot.
Aztán Charlie elvitt turkálni kicsit, ami felért egy transzfúzióval. Találtam egy fekete, nagyon vékony vászonból, lenge nyári nadrágot, egy ingruhát és egy csodaszép kék pólót, ami anyagában hímzett. Mindezt hatszáz forintért. Annyira tuti! 😍
Charlie pedig ezt alkotta a piacos összetevők egy részéből:

Később átmentem a Mömax-ba egy volt kollégámmal beszélni pár szót, de legfőképpen meg akartam nézni az új sminktetoválásait. A szájtetoválására voltam a legkíváncsibb, még soha nem láttam élőben ilyesmit. Meg is beszéltük, hogy gyógyultan is megtekintem majd, mert halálosan érdekel a végeredmény.
Ahogy nézelődtünk ott, megláttam, hogy vannak kafa kávéscsészék, úgyhogy vettem is mindjárt két garnitúrát:

Enyém a piros, Charlié a zöld. Gondolkodóban vagyok, hogy megveszem az egész készletet, azaz lesz még kék, sárga, narancssárga és nem is tudom mi volt a hatodik szín.

Belami a hétvégét a szülőszobán tölti, most elválik, hogy marad e a szülészet nőgyógyászatnál, vagy inkább mégis a belgyógyászatra építi az endokrinológiát. 😉
Kismacsó meg elment az apjával az apai nagymamájához, majd holnap jön haza.
Mi vasárnap Anyuékkal bográcsozunk, hétfőn meg Zozetti lesz a program, legalábbis nekem, mert Charlie unokatesós találkozóra megy, engem meg lerak Zozóéknál, az öccsét meg felveszi, és viszi magával.
Abban reménykedek, hogy a munkahelyem nem zavar be ebbe a szépséges hosszú hétvégébe.

Szerencse

Már egy ideje vadászok valami bumfordi, kényelmes és nagyon finom, meleg csizmát a munkahelyemre.
Leginkább ugg jellegű valamire gondoltam, amibe reggelenként csak beleugrok, mikor megérkezek a munkába, és mikor kimegyek valamerre, akkor visszaveszem a hosszú szárú bőr csizmámat. Nem kényelmes egész nap abban lenni, amiben utcán vagyok, a papucs tilos nálunk, és nem is lenne jó, mert az épületek között is szaladgálok a hidegben, és sokszor bent is fázok, ha csak ülök a számítógép előtt.
Összességében a legideálisabbnak a fenti variáció tűnt, valami ilyesmi:

Ugye én vagyok az, aki szereti a olcsón megúszni a saját passzióit, szóval neeem ám az üzletben nézegettem, hanem a turkálókban. Bizony még ott sem voltak túl olcsók a jó állapotú uggok, úgyhogy elkezdtem hasonló állású lábbelikre vadászni, mert amúgy pont lesz.rom, hogy mi a márka, ha jó.
Tegnap betévedtem a kedvenc helyemre, ahol olyan végtelenül olcsó minden, mert ez az utolsó állomása a turis cuccoknak, mielőtt... nem tudom mi történik velük.
Mindegy, a cipők kilója 790 forint volt, és tényleg csak szokásból néztem oda, mert ezek a darabok elég siralmasak tudnak már lenni. Meg is láttam egy bumfordi kék darabot, ami tiszta sár volt kívülről, de meglepően jó állású volt (nem volt széttaposva), és belül a szőrme ragyogó hófehér maradt.
Valahogy az volt az érzésem, hogy a gazdájának egyszerűen nem volt kedve megtakarítani, ezért pár használat után bedobta valahol nyugaton a gyűjtőbe.
Koszosan. Ezért senki nem vette jobban szemügyre. Csak én. ;-)
Hazahoztam, megtakarítottam, és ahogy élvezkedtem a belső szőrme tapogatásában, az a gyanúm támadt, hogy ez nem műszőrme.
Mondom csak rákeresek már, hogy mi ez a márka, mert én nem ismerem.
Ezt találtam. Ez egy ötvenezer forint feletti EMU Austrália csizma, melegedő, merinói gyapjúval.
Bázzz'! Hétszáz forintért!!! Nekem. Hm. Jaj, úgy örülök! :-)
(Mondjuk Charlie előtt nem nagyon fogom használni, mert frászt kap az ilyen csizmáktól. Nőietlennek, bénának tartja. Engem meg pont nem érdekel ez a munkahelyen.)

 

Ezt most szeressem, vagy ne szeressem?

Reggelente még így indul a nap: erkély, hűvös meleg, tejeskávé, jó könyv: jajdeszeretem'!

Aztán elmentem a kedvenc turimba, mert hétfő van.

Találtam egy nagyon finom, szatén szerű anyagból valamit, amiről először nem tudtam, hogy mi. Barna alapon fekete és fehér minták vannak rajta. Így néz ki kiterítve.

Rájöttem, hogy lent a lábaimat kell kidugni, a vastagon gumírozott rész meg a mellkason van. Valahogy így:

Na. Esetleg egy öv is hozzá.

Nos én ezt a furaságot hazahoztam 390 forintért, de nem vagyok benne biztos, hogy fel is merem majd venni bárhová.

Nagyon-nagyon kényelmes, az anyaga csak úgy siklik, hullámzik a lábam körül, de mégiscsak olyan, mintha egy török bugyogó lenne. Hát nem is tudom...

Charlie még nem mondott rá semmit. Szerintetek? 

A hétfő tovább..

Na, nem takarítottam szét az agyamat, de nagyon jó kis napom kerekedett.

Leolvasztottam a hűtőt, kicincáltam a helyéről, hogy mögötte is kitakarítsak, leszedtem a 100 mágnest róla, mindet megtörölgettem, visszaraktam, jól el is ment ezzel a délelőtt.

Megebédeltettem Charliet és Kismacsót (Belami még a héten Szegeden), meg persze magamat.

Aztán izgalmas másfél órát töltöttem a turkálóban, de sajnos semmit nem hoztam haza.

Közben hazaért Charlie, úgyhogy megnéztünk egy részt a Peaky Blinders-ből.

Végül mindannyian a sportnak hódoltunk valamilyen formában.

Charlie elment focizni, Kismacsó kondizni, én meg lefújtam a port a bicajomról, és kicangáztam Anyuékhoz friss paradicsomért és paprikáért.

Ajjj, de élveztem száguldani a lemenő nap fényében!

Kocsma

Hétfőként mindig elmegyek "kocsmázni", pontosabban a nők kocsmájába: a turkálóba. Kell az a hét kezdetén (meg közepén és végén is), hisz oly hosszú még, kell valami, amit az ember a hétfőből vár.
Egy ideje nagyon ügyesen semmilyen haszontalanságot nem vittem haza, így ötből négyszer "csak" turkáltam, de nem vettem semmit, nagyon jó kislány vagyok, azért.
Hát ma elhagyott az önuralmam, és 400 pénzért lőttem egy színházba való szütyőt (semmi szükségem rá, mert van már legalább kettő, bár nem ilyen), olyan "lulusat".

A csatja nálam mindent visz, ettől a bogyós fajtától kész vagyok. Na persze Charlie szerint ez (is) öregasszonyos, de hát nekem ettől még tetszik. ;-)

Ez meg a heti manikűröm színei:

A baloldali az alapozó szín, utána jön a fedő, és a két gyűrűsujjamon van az a bézs szín.
Igazából alig látszik, inkább csak csillog kicsit az egész, de pont ezért tartós, nem ordít, ha lepattan valahol. Szép és ápolt körmök, ráadásul ez a színvilág mindenhez megy.

Nos itt semmi nem függ össze semmivel, ki is fulladok egy kis mutogatásban, ma ennyire futja csak.