27-ei összefoglaló 26-án

11 hónapja, hogy fordítottam egyet az életmódomon.

Nekem munkásabb az eredmény tartása, mint a megszerzése volt, de bele fogok jönni.

59 és 60,2 kg között tartom a súlyomat, 90 %-ban valahol 59,6 és 59,8 között van. 

Nagyobb kilengések inkább a vízvisszatartás és ciklus miatt vannak, nem valódi hízás, vagy fogyás.

Legnehezebb az esti rághatnék elkerülése.

Ez a vágy leginkább az esti filmezés és olvasás velejárója, és a legjobb, ha egyáltalán nem engedek neki. Pedig nem könnyű, mert Charlie ropit eszik mellettem, esetleg aldis burgonyaszirmot, úgyhogy néha elcsábulok, de igyekszem betartani, hogy vacsora után másnap reggelig semmit nem eszek. 

Napközben nincs semmi gond, ha meg van tervezve, hogy mit eszek.

Ha itthon vagyok, akkor könnyű, utazáskor csomagolok, és meg is eszek mindent, amit tervezek, így nem borul fel a vércukrom, nem kezdek el össze-vissza faldosni. Szóval maga a tervezés az fél siker az életmódváltásban.  

Mostanában csak futni van kedvem.

Hetente 3-4-szer 5 km, ez biztosan megvan. Mostanában ebből 2 alkalom szombatra és vasárnapra esik, ha nem esik, mert akkor Mór déli sétáját illesztem a futáshoz. Sajnos ez hétköznap nem megy, mert az útvonalunkon olyankor nagy mozgás van, meg időm sincs a nap közepén annyit kiugrani a munkából. Szóval a többi futógépen megoldott, de nem gond, azt is nagyon szeretem.

Még a kora reggeli futáson tűnődtem, mert Fonyódon az működött a leginkább a kánikula miatt, de ott utána ráértem kipihenni magam, itt meg rohannom kellene tovább a munkás hétköznapokon. 

Az az igazság, hogy a reggeli, éhgyomri edzés nem az én világom, nekem olyankor még "alszanak" az izmaim, nem érzem azt a felszabadító érzést, ami a délutáni edzések alatt szokott jönni. 

Tervezem, hogy több súlyzós edzést is beiktatok, meg a balettet is vissza lehetne hozni a parkolóból. Majd meglátjuk, mire lesz energiám (és időm) két munka mellett, de ezen még próbálok nem szorongani, mert amúgy elég sokat szoktam mostanában.   

Nincs most ötletem, hogy mi legyen a cím

Az elmúlt hét egy merő gyönyör volt a két színházzal, kirándulással, úgyhogy most elég nehéz visszatalálni a szürke hétköznapokba. 

Az operett szombaton kellemes volt, semmi kiakasztó, semmi újítás. Nekem tetszett, bár nem vagyok egy nagy operett rajongó. 

Vasárnap reggel elindultunk Dédestapolcsányba, rögtön Szilvásvárad mellé, nagyon jó volt. 

Van is egy "abszolút boldogság" pillanatom innen, mikor Charlie, Mőr és én a szállásunk hátsó kertjében fetrengtünk, Charlie egy napozószéken, én a hintaágyban, Mór a fúben. Ráláttam a patakra, hallottam a csobogását, majd kinyúltam a lábammal, hogy meglökjem magam a hintán, úgyhogy volt még ez a lágy ringatózás, meg a madárcsicsergés... Elraktároztam alaposan ezt a pillanatot. 

Túráztunk is egy kisebbet, Mór nagyon élte ezt az egészet, a boldogsága meg ragadós tud lenni nagyon. 

Még hétfőn is ott voltunk, kimentünk a vásárra, de nekem az csalódás volt, Csupa bóvli, én azt hittem, hogy kézműves cuccok lesznek, de sajnos abból volt a legkevesebb. Végül én elég gyorsan visszamenekültem Mórral a szállásra, a kedvenc patakom mellé, Charlie meg még nézelődött kicsit, de aztán jött ő is. Csak délután indultunk vissza, még Gyöngyösre is elautóztunk egyet látogatni, estére értünk haza.

Azt nem állítanám, hogy nem szaladt el a ló velem étkezés terültén, mert válogatás nélkül mindent magamba tömtem, ami a kezem ügyébe került. Volt a csokis drazsétól elkezdve a pizzán át minden, úgyhogy majdnem egy kilóval voltam több kedden reggel, mint mostanában. Mára már visszaállt a súlyom hatvanöt alá (nyilván vízvisszatartás volt inkább, mint valódi hízás), de tegnap még úgy kivántam az édességet, valószínűleg az összeborogatott inzulinháztartásom miatt, hogy a falat tudtam volna kaparni a kíntól. Végül csináltam egy zabpelyhes túrós süteményt cukormentesen, kiszámoltam mennyi fér bele, és muszáj volt annyival beérnem, holott az egész tepsivel magamba tudtam volna tömni. Aztán este tornáztam, és onnantól jobb lett, a mozgás mindig segít a helyére rántani a vércukromat és az inzulinháztartásomat. Összességében ma már a régi rutin szerint haladok, ez is egy olyan pont volt, ahol könnyen feladhattam volna az egészet, de túl sok energiám fekszik ebben december óta, észen vagyok. Ráadásul újra és újra meg kell állapítanom, hogy egy inzulinrezisztenciával küszködőnek azért kell a kontroll a szénhidrátban (is), mert a sok "rossz" szénhidrát még többet akar, előjön a farksaéhség, amit nagyon nehéz kordában tartani. Ha stabilan van a vércukrom, és mozgás is van, akkor sokkal kevésbé játszik ez a mindent elsöprő éhség. 

Kismacsó itthon van, tanul az államvizsga második felvonására, az első ötös lett. Eddig nagyon pöpec minden. 

Belamival csak telefonon értekezünk több, mint egy hete, de minden rendben vele, sokat túrázik, ez most a legkedvesebb hobbija. Azt tervezi, hogy nyáron Grúziába megy egy hosszú gyaloglásra... Annyira nem bánnám, ha inkább itthon túrázgatna. 

No, megyek a dolgom után!

No meg a diéta

December ötödikén, mikor mézeskalácsot sütöttünk a gyerekekkel, kicsit elengedtem magam.

Én is kaptam csokikat, és a hagyományokhoz híven, mindenki kiöntötte a csomag tartalmát, és cserélgettük az édességeket, meg nyomtuk az arcunkba. Én is.  

Onnantól félgőzzel megy a dolog, csak súlytartásra játszok. 

Számítottam rá, hogy lesznek pontok, amikor beleunok a kötött étrendekbe, de a főbb szabályokat próbálom tartani: 

• időben étkezni, és tartani az étkezések számát,
• mennyiségekre ügyelek
• igyekszem a "tányérfelosztás elvét" szem előtt tartani. Erre gondolok:

Szóval, hogy a tányér fele zöldség legyen, a másik fele meg hús és köret fele-fele arányban. 

Ez a mai ebéd volt, csirkemell és krumpli sütőben sütve, egyik sem több nyolcvan-száz grammnál, és uborka, meg paradicsom. Fűszeres joghurttal van összecsöpögtetve. 

Karácsonykor is szeretnék odafigyelni a helyes étkezésre, de nem fogok a mérlegre ugrálni, nem stresszelem magam.

Ami azt illeti, közérzet szempontjából is megéri tartani a rendet, mert azokon a napokon, mikor elengedtem a gyeplőt, kifejezetten rosszul éreztem magam. 

Sajnos, új ciklus előtt nagyon szenvedek attól, hogy a kilincset is meg tudnám enni, úgyhogy ilyenkor elnézőbb vagyok magammal szemben.

Most viszont túl vagyok az új ciklus elején, még karácsony sincs, úgyhogy vissza az alapokhoz.