Bejegyzés a hét első feléről

Kár volt elkiabálni ezt az érzelmi hullámvasút dolgot.

Nem tudom, hogy a Remifemintől, vagy amúgy is lett volna, de hétfőn úgy felb.sztam magam valamin, hogy végigbőgtem a délelőttöt. Végül kibeszéltem magamból a lányokkal a chat csoportban, és mire este lett, már magam sem értettem miért éreztem világ végét mindjárt.

Tegnap aztán felszívtam magam.

Gyors irodai kört csináltam megspékelve egy légkondis turizással, ez volt a jutalmam, hogy kidugtam az orromat itthonról. Találtam egy jó kis mintázatú pólót.

Aztán jól megtoltam egy rántott húsos szendvicset salátával, paradicsommal, kovászos uborkával, és az volt az ebédem, Egyszerűen nem kívánok meleg ételt, csak a zöldségeket, kovászos uborkát, hideg dinnyét, ilyeneket.

Kovászos uborkában Charlie verhetetlen. 

Olyan finomat tud csinálni az erkélyen, hogy már Belamiéknak is kell másik üveggel csinálni. Minden pontosan megvan a tökéletes végeredményhez: só mennyisége, milyen kenyér, hány darab uborka, kapor, és főleg, hogy honnan. Így aztán egyszerűen nem tudja elrontani. 

Aztán folytattam a munkát itthon a légkondis lakásban.

Később rávettem magam a tornára, ugyancsak itthon, mert a nyaralás alatti futás óta nem tudtam. 

Végül vacsorára egy túró alapú pizzát csináltam, ami az egyik mankóm a diétánál, és most a nyaralás óta megint figyelnem kell, kicsit elszaladt a lovacska, ahogy említettem a múltkor.

Este hajat mostam, és bőrradírozás és hidratálás után kipróbáltam a Dove habos önbarnítóját testre (arcra nem szoktam). A testápolót használtam tavaly, nekem az bejött, mert egy enyhe napcsókolta színt adott 2-3 használat után. Ezt majd meglátjuk, mindenesetre eldolgozni könnyebb volt, és kevésbé éreztem azt a fura illatot, amit az önbarnítóknál szoktam.

Ajánló.

Mióta az unokatestvérem babázik, és nem "körmözik", néha magamnak szoktam valami színt festeni a körmömre. Főleg a lábamon szeretem, ha szép, színes, ápolt körmök látszanak ki a szandálból. A kezemről gyorsan lepattog, legtöbbször natúr, de néha ott is megcsinálom. 

Most felfedeztem a DM-ben az alverdés cuccok között ezt a körömlakkot, és nekem nagyon bejön. Tartós, viszonylag gyorsan szárad, és szép színek is vannak. Először a kék jött haza velem, nagyon tetszik:

Tegnap meg beszereztem egy -nekem- cukorka rózsaszínt, de amúgy "pink paradise".

Na, most ilyen színben pompáznak a körmeim. 

Pont ma értekeztem a lányokkal a chaten, hogy mennyi rengeteg idő, ha az ember rendben akar lenni.

És itt most nem a körömlakkozásról, meg barnítóról beszélek, mert ezek nélkül pont lehet élni, meg ápoltnak lenni. De ha igazán odafigyelek magamra, akkor nem mindegy, hogy mit eszek, mennyit és mikor. Kell edzeni, arcjógázni, hajat festeni (nekem ez fontos, nem áll jól az ősz haj), fodrászhoz menni (rövidebb hajnál muszáj 6 hét után igazítani). Fontos olvasni, az agyat is tornáztatni, és még sorolhatnám. Szóval, akinek kisebb gyerekei vannak, esetleg nagyobbak, vagy netán két munkahelye, nos, annak nagyon kell zsonglőrködni az idővel. És ebben nagyon el lehet fáradni időnként. Nagyon.

Készülődés (2. rész)

Foglaltam szállást.

Beszerveztem Belamit, hogy ezen a hétvégén látogassa meg az apai nagyanyját, így vasárnap délelőtt rá tudom sózni Mórt, hogy mi Charlieval a gyógyvízben áztassuk magunkat. (Kisvárosunk egyik nevezetessége.)

Elvileg Charlie fodrásza beszárítja a hajamat.

Azért e hűtlenkedés a saját fodrászomhoz, mert arra nem lesz időm, hogy utazgassak egy szárításért, Charlie meg úgyis megy szépítkezni. Egyszer már voltam nála, tartósan tud szárítani, szóval, ha pénteken megyek, akkor is jó lesz szombaton este a hajam. (Ha meg szombat reggelre kapunk időpontot, akkor meg főleg.)

Persze a festés sem maradhat el, úgyhogy holnap meg hennázok, bár erősen tűnődtem, hogy jó lesz ez még így, de mégsem. A halántékomnál látok pici lenövést, szóval nehogy máár.

Tegnap nézegettem a szandálban a lábamat, hogy festetlenül olyan snassz a körmöm. 

Kitaláltam, hogy akkor viszont legyen zöld, úgyhogy ma szereztem egy zöld csillogós lakkot. Sok hűhó a semmiért, ha végül zárt topán lesz rajtam. (haha!)

Sminket én csinálom.

Majd lassan összeszedem hozzá, ami kell, mert hétköznap nem sminkelek, úgyhogy azt sem tudom mi merre található, van e hegye a szemceruzának, fog e a tus, stb... 

Csütörtökön a szemöldökömet és a szempillámat befestem, azt is régen csináltam már.

Vettem tápláló fátyolmaszkot, meg szem alá hidratáló zselés párnát.

Ezeket amúgy is szoktam alkalomszerűen használni, utána mindig olyan szép a bőröm. 

Fárasztó vagyok? Nem mondod?! 

Én nagyon élem ezt a készülődős részt, nekem ez olyan jó érzés, tényleg szeretem. Sokszor van, hogy maga az esemény már nem is annyira érdekes nekem, mint ami előtte van. Persze, most sokan lesznek, akikkel hosszú évek óta nem találkoztam, szóval most azért nem hagy hidegen maga az esemény sem. 

A kávé ösztönző hatása

Mára terveztem a takarítást, de olyan "brrr" idő van, hogy alig tudtam kimászni a jó meleg takaró alól. Végül a kávé gondolata csábított ki a konyhába, mert az nagyon jól esett volna már.
Most itt ülök a jó puha és meleg köntösömben, mamuszban, a kezemben egy jó forró kávé, és kezdek erőre kapni, azt hiszem mégis takarítani fogok.

Ebéd van, tegnap direkt sokat főztem, és a sorozatom újabb évadába sem kezdek a takarítás előtt, majd utána. Legalább lesz mire vágyni: ha végeztem, akkor bekucorodok a fotelbe, szépen kilakkozom a körmeimet, és filmeket nézek. 😍

Nails by Elisa Mazzone

Csütörtöki beszámoló

Nagy izgalomban voltam már napok óta, mert hét elején jeleztek a leendő munkahelyemről, hogy várnak szeretettel csütörtökön egy értekezletre, ha tudok, menjek el.

Megoldottam, mert két nap szabit azért csak kijártam magamnak így a végére, amiből az egyik pont mára, azaz csütörtökre esett. 

Tök fura volt biciklivel menni, mert a központba kellett érkeznem, már annyira megszoktam, hogy én mindig messze dolgozok a lakhelyemtől.

Összességében semmi problémám nem lehet semmivel, de csak ott motoszkált bennem végig, hogy "Úristen, úgy utálom már, hogy megint új minden!". 

Találkoztam a gyerekekkel az értekezlet után egy gyűlésen, megint tizenvalahány tök idegen sérült lélek, hát tényleg nem vagyok normális, hogy ezt bevállaltam. 

Vesztemre összefutottam egy alaposan kiégett leendő kollégával, láttam rajta, hogy borzasztóan szívesen elvenné a kedvem az élettől is, nem is tudja, hogy nem kell(ett) sokat dolgoznia rajta. 

Megint egy ember, aki ki nem állhatja a gyerekeket, én nem értem az ilyen miért nem megy el máshová. 

Szerencsére a többiek nagyon szimpatikusak, de egyáltalán nem bánom, hogy legtöbbször önállóan kell működni, dolgozni.

Azt már most látom, hogy itt szakmai munka folyik, és nem tűzoltás, mint a mostani helyemen. 

Rengeteg program van a gyerekeknek, kapunk két önkéntest is, szóval azért megszakadni nem kell. 

Ja, és a házban van saját konditerem, ha vissza óhajtanék térni a rendszeres mozgáshoz, mert jelenleg cseszek bármit is csinálni. 

Tizenegy óra körül hazabicikliztem, kifújtam magam, aztán Charlieval elmentünk ebédelni, mert ő meg itthon készül a holnapi fotós vizsgára. 

Aztán hazajöttünk, beindítottuk a légkondit, és én aludtam egy csomót.

Úgy álmodtam, mintha éjszaka lenne, az agyam próbálja feldolgozni a rengeteg információt, néha attól félek, hogy kisül szegény. 

Azt már nem is mondom, hogy a jelenlegi munkahelyemen is zajlik az élet, mert kedden délután a Rendőrségen töltöttem az időmet holmi drog ügyben, amit nyilvánvalóan nem részletezhetek, pedig szeretném. (Komolyan érdemes lenne zárt blogot csinálni, mert ott leírhatnék nyugodtan mindent, és garantált lenne az izgalom fenntartása. Egy "Veszélyes kölykök" sorozat formában elbújhatna a valóság mögött, ami nap, mint nap megy a munkahelyemen.)

Azért csinálok magamnak sok-sok apró örömöt.
Most például szeretem ilyen "fagyi" (én nevezem így) színűekre festeni a körmeimet.

Meg vettem egy nagyon cuki kis kajahordós táskát, ami pöttyös!!!.

Meg rákattantam erre a sorozatra. Annyira nem az én érdeklődésem amúgy, nem is értem.

Charlie kezdte nézni, én meg olvasás közben csak oda-oda pillantottam, aztán egyszerre azt vettem észre, hogy már én is nézem egyik részt a másik után. (Bírom Kevin Spaceyt, jól áll neki ez az álnok elnök szerep.)

Meg olyan is lesz, hogy szombaton megint Múzeumok Éjszakája, nálunk ennek nagy hagyománya van, alig várom minden évben. Talán Belami is velünk tart most, Kismacsó nem lesz itthon.

Vasárnap meg elmegyünk oda, ahol Zozóka nyaral a szüleivel, egy napot ott leszünk velük.
Charlie horgászik majd, én ülök a jacuzziban, grillezünk, ilyenek. Ja, és persze zozózok, az a legfontosabb program. 

Még belefér ebbe a napba

Ja, ma restaurálós nap is van, mert mielőtt elmentünk Anyuékhoz bográcsozni (amúgy a tesóm volt a szakács), bekevertem a hennámat, hogy mikor hazaérünk, Charlie máris kenhesse a hajamra.
Ehhez képest megérkeztünk, én meg jól elaludtam. De olyan jó volt!

Most meg dunsztolódok a hennában, lemostam a szépséges piros körömlakkot a körmeimről, szerintem most valami erősebb rózsaszínt, esetleg ciklámen színűt kenek fel.

Ilyen piros volt, mint a csészém.

Aztán csinálok még egy gyümölcssavas peelinget, meg feldobok egy jó kis hidratáló pakolást, kell az.
És olvasni szeretnék. 😉

Kis vegyes

Csütörtökön meg azzal folytatódott a Lulu wellness, hogy a Lidl-ben a kosárba dobtam egy lidlis lakkot, amiről hallottam már jó véleményt, és tényleg:

Nagyon szeretem ezt a "ferraris" pirosat, már rég keresem, mert ami ilyenem volt, az már beszáradt. Öröm és boldogság, ráadásul nagyon olcsón.

A magamra rótt edzések is megtörténtek, mondjuk csütörtök után pénteken is menni, nem ízlett annyira. Pedig csak a futás volt közös pont a két napban, teljesen más gyakorlatokat csináltam, teljesen más testrészekre, de akkor is. Nekem az vált be, ha két edzés között van egy pihenő nap.
Ennek örömére van most olyan izomlázam, hogy reggel alig bírtam kimászni az ágyból.

Sajnos az evésre nem fordítok elég gondot, vannak kilengéseim.
Tegnap például barátnős tali volt este, és a közös kávézás után átültünk az éttermi részre, ahol "Meki" is volt. Naná, hogy szemetet ettem. Persze light kólával, mert úgy kerek.
Én nem tudom mi ez a vonzódásom időnként a nagyon nem egészséges ételek felé, de gyanítom, hogy az ízfokozók a felelősek. Mindenesetre le kellene erről szokni teljesen.

Munka szempontjából nagyon jó hetem volt, kezdek egyre jobban belejönni a dolgokba. Mondjuk meg is teszek mindent érte, rettentően figyelek, sokat kérdezek, és végiggondolok mindent százszor.
Meg is dicsért a gazdasági ügyintéző az egyik számlám miatt, hogy milyen szépen csoportosítva vannak rajta a tételek, fénymásolta, és körbevitte a többi otthonba, hogy így szeretné mindenkitől megkapni a ruházati számlákat. Persze ez nem nagy cucc, ha a számlaíró az üzletben képben van, de amikor egy kínai boltosnak kell elmagyarázni, aki felét sem érti annak, amit mondok, na akkor az teljesítmény.
Voltam fegyelmi tárgyaláson, és minden erőfeszítésem ellenére kirúgták a suliból az egyik lányomat, egy másikért meg mennem kellett az igazgató irodájába, mert verekedett, és hat napra eltiltották a suliból. Sajnos ezek mindennapi dolgok nálunk.
A fennmaradó időben meg rágom át magam azokon a nyilvántartásokon, amiket időnként frissíteni kell, és ezért még alig -, vagy nem is találkoztam velük. Megmondom őszintén én még nem unatkoztam a munkahelyemen soha.

Amúgy azt imádom ebben a munkában, hogy teljesen magam osztom az időmet.
Például csütörtökön és pénteken is ragyogó jó idő volt, úgyhogy egy csomó mászkálós dolgot bonyolítottam le, mert annyira jó volt száguldozni a biciklin a városban.
Máskor meg épp rossz az időjárás, úgyhogy olyankor meg belebújok a papírjaimba, a lányoknak meg töltök le jó kis kuckózós filmet, amit legszívesebben velük néznék, de erre nem nagyon szokott időm lenni, ha haza akarok jönni normális időben.

Persze tudom én, hogy most szerencsés időszak van, mert nincs Sátánka szerű gondozottam, és minden borulhat, ha bekerül egy extrém eset, de most annak örülök, ami épp van.

Még mindenki alszik nálunk, ez a jó a nagy gyerekekben, hogy hagyják az embert aludni, sőt, inkább én várom már, hogy végre felkeljenek.
Sajnos Charlie beteg lett, ő azért alszik még, el sem tudott ma menni a fotós suliba. Remélem csak átszalad rajta, semmi komoly.
Na, megyek is, mert ezer a dolog, és haladni kell. Majd jövök.

Ez az a hétvége

amikor még érdemes volt piros lakkal a lábkörmökön nyomulni, mert az idő remek volt, így a szandálból viríthattak a színes körmök.

Amúgy megkívántam ezt a színt, nem tudom, talán láttam valakin, de egyszerre bevillant, hogy én most ezt nagyon akarom. 

A kezemre meg azt találtam ki, hogy három árnyalatot viszek fel, középen ugyanaz a szín, mint a lábamon, meg két árnyalata a rózsaszínnek, bár ez a képen nem nagyon látszik.

Szombaton reggel ért haza Belami Prágából, akkor már 24 órája volt fent, de ő akkor is elment Charlieval fotózni egy jegyespárt, én meg örültem, mert kitakaríthattam nagy nyugiban. (Kismacsó a barátnőjénél héderelt.)

Utána Anyuékhoz mentünk, mert a 33. házassági évfordulójukat ünnepelték. Ott vacsiztunk ilyen finomakat.

Ma meg visszaköltöztettük Belamit az egyetem kollégiumába. Mennyei tészta! Most volt, hogy kiköltöztettük, és már itt is a szeptember..

Hazafelé már csak hármasban jöttünk, nagyon nem szeretem ezt az átállást, pedig a nyár folyamán voltak pillanatok, mikor vártam a szeptembert. Aztán meg mégis olyan rossz és megszokhatatlan, hogy Belami nem jön haza minden nap, csak hétvégén. 

Pedig ez már negyedik éve így megy, ráadásul a nyáron is sokat utazott, volt Londonban, Erdélyben (emiatt most a Balcsira sem tudott velünk jönni), aztán Széphajúval Lengyelországban, most a héten a barátaival meg Prágában. 

Minden útját ő szervezte, a pénzt rájuk ő spórolta össze, közben a gyakorlatát is megcsinálta a kórházban. Csak a szokásos: szétszakadok a büszkeségtől. :-)

Körömlakkos poszt

Legtöbb szandálom fekete, úgyhogy keresni kezdtem valami ehhez passzoló lakkot.

Végül ez az ezüstös csillámos tetszett meg, pénteken este ezt kentem a lábam - és a kezem körmeire.

Az esküvőre egy régebbi szürke ruhámat vettem fel, aminek az elején csillogó kövek vannak, meg szaténból van a megkötője. Még tavaly vettem Kismacsó ballagására, most pont jól jött. És persze ehhez a ruhához ment a lakk. ;-)