Folyt. köv.

Ott tartottam, hogy szombatról vasárnapra tíz órát aludtunk egyhuzamban.

Ennek ellenére nem állítanám, hogy kipihenten ébredtünk, de kicsit jobb volt. 

A tervezett program Anyuéknál egy családi ebéd, ahol az öcsém főzött bográcsban, a másik öcsém szombaton ért haza Németországból a feleségével és a pici gyerekével, a harmadik öcsém is várható volt családostól. Jó kis olaszos összeröffenésnek ígérkezett a dolog, alaphangon is tizennégy főről beszélek. 

Aztán kiderült, hogy András tesójáék is jönnek anyósomhoz látogatóba, velünk ugyan nem beszéltek erről, de így kicsit találkoztunk a keresztlányunkkal, utána rohantunk az én családomhoz. 

Közben Belami elérkezettnek látta az időt, hogy bemutassa az egész családnak a barátnőjét, legyen a neve Ági. Írtam neki, hogy ez elég meredek lesz így elsőre, de ő tudja. 

Még az állomásnál felszedtük Kismacsót, és egy óra után megérkeztünk Anyuékhoz.

Ágiról az az első benyomásom, hogy szimpatikus, üdítő jelenség.

Szép, hullámos barna haja van, barátságos, kedves arca, de a lágy külső mögött kemény a csaj, őt nem fogja magá alá gyűrni Belami, az biztos. (Mármint szellemileg gondolom.) 

Úgy láttam, hogy kölcsönösen odavannak egymásért, és látszólag nem zavarta Belami hangos családja, de állítólag az övé is hasonló volumenű, szóval nem probléma.

Az ebéd hangosan, de problémamentesen lezajlott, utána még beszélgettünk az asztal körül, valamikor öt után értünk haza. Kismacsót letettük az állomásnál, ő ment vissza Zuglóba, mert holnap dolgozik. Belami Áginál aludt, ma reggel onnan indult munkába. 

Én ma szabin vagyok, nagyon élvezném, de rengeteg cucca hazakerült Kismacsónak, azt most kénytelen vagyok átválogatni, elpakolni.

Holnap még itthon, aztán elutazunk szombatig a hegyekbe egy kicsit kikapcsolódni, a házassági évfordulót is ott tartjuk. 

Vasárnap lesz a szülinapom, azt már itthon ünnepeljük, elvileg a fiúk is hazaugranak ezért. 

Megpróbálok a fejemben is lomtalanítani.

Mentálisan vagyok fáradt, testileg soha ilyen fitt nem voltam még, vagy legalábbis mostanában. Szóval az a rész rendben, de agyilag szét vagyok esve, elemeznem kellene, hogy hogyan is vagyok, mit és hogyan éltem meg az elmúlt időszakban, mert csak végigzuhantam az egészen, fel sem dolgoztam semmit. Fura érzés ez, mintha belülről láttam volna egy filmet, de nem velem történnének az események. Talán majd most lesz időm elmerengeni dolgokon.