Karácsony 2025.

Fú, nagyon nehezen találtam vissza a rendes kerékvágásba karácsony témában!

Talán 23-án délután valahol, mikor az édes és sós sütiket csináltam, mert azok már évek óta ugyanazok, ráadásul most direkt kisebb mennyiségeket céloztam be, szóval sima ujjgyakorlat volt, a karácsonyi zene meg szólt alatta, úgyhogy lenyugodtam végre.

24-én már minden ment szép sorban, és a kisebb fennakadások sem tudtak kizökkenteni.

Érkeztek Miklósék, Luna hozott valami eszméletlen finom süteményt. Idén Belamiék is itt ebédeltek nálunk, utána együtt mentünk Anyuékhoz a karácsonyi vacsorára. 

A vacsora előtt, még nálunk, volt az ajándékozás, volt idő beszélgetni. Kicsit féltem, hogy lesz e utózöngéja Belami és Miklós között az albérlet lezárásának, hogy Miklós végül nem ment el, de szóba sem jött. Belami teljesen elengedte az egészet, Ági meg van annyira intelligens, hogy ráhagyja ezt a két fiúra, nem szól bele.

Én meg annyira elvoltam közöttük, hogy azt vettem észre, lassan indulni kell.

Gyorsan kikaptam a szekrényből egy nadrágot, meg egy inget, szóval nem volt szoknya, meg összepróbálás, smink is alig. Nem baj, ez most így volt jó.

A hivatalos karácsonyi családi fotó azért elkészült, és Ági mondta, hogy nem szeretné, ha a szövegben kiírnám a +1 főt, aki majd csak jövőre fog látszani. Az van, hogy én minden ilyesmit egyeztetek, mert nem akarok ebből feszültséget. Amúgy a fiúk már hozzászoktattak ehhez, mert Miklóst a munkája miatt évek óta nem szoktam taggelni, de amúgy már senkit sem. Képeket ritkán osztok meg, de a karácsonyi közös fotó kb. 2014 óta van, egyszerűen szokássá vált.

25-én Charlie tesójáéknál töltöttük, jó volt.

Még én is társasoztam, pedig alapvetően nem szeretek. Most azonban volt kedvem hozzá.

Tegnap éreztem igazán, hogy nem jó ez a sok evés, mert bármennyire is igyekszem kordában tartani magam, azért csak sokkal több, amit megeszek, mint egy átlagos hétköznapon. 

Ma itthon végre, de nem tétlenül.

Holnap indulunk Fonyódra, majd 4-én jövünk haza. Most csomagolok, próbálom kitalálni, hogy a rengeteg ételből mit vigyek el, mit fagyasszak le. 

Nem tudom, hogy ma sikerül e beiktatni egy edzést, de az sem baj, ha nem, mert Fonyódra -természetesen- viszem a futócipőmet. Alig várom már...

True stories

-Akkor te majd ilyen elesős öregasszony leszel? -kérdezte valaki.

Remélem nem. Amúgy a lábam 98%-osan gyógyult, még tornázni, futni nem mertem (kívántam), de minden egyebet csinálok, kutyát sétáltatok, utazok, élem a hétköznapokat. Megjegyzem, a hátsóm jobban fáj, ha sokáig ülök rajta, illetve nem jól mozdulok. 

Vasárnap megkaptuk az esküvői meghívót, és Ágival arról beszélgettünk, hogy hová megy fodrászhoz, meg hol sminkelik, és kedvesen ajánlotta, hogy mehetünk ugyanoda, mert lefoglalta a fodrászt és a sminkest egész napra. Én már bejelentkeztem a saját fodrászomhoz azon a napon reggel 8 órára, de ez sem egy elvetendő megoldás, ráadásul egy külön élmény lenne a menyasszonnyal és a családjával, barátnőivel készülni. No, ezt még végiggondolom, mert a fodrászával nem hűtlenkedik az ember lánya. Hmm...

Nem tudom, hogy mi van velem, de totálisan nyugodt vagyok, kicsit már-már egykedvű.

Lehet, hogy a Hormonegyensúly nevű gyógynövényes cucctól van ez, amiben ashwagandha, shatavar, maca és görögszéna van, és egy dobozzal már beszedtem. Kb. a felénél kezdtem érezni, hogy valahogy nyugodtabb vagyok, meg jobbakat is alszok (ez amúgy a Pre-Melatonintól is lehet), úgyhogy beszereztem egy újabb adagot. Őszintén szólva nem fűztem hozzá óriási reményeket, mert a Remifemin + nekem nem jött be, vagy legalábbis semmi változást nem éreztem, ezt meg inkább az alvásom miatt vettem, de valahogy mindenre hatással van. Mondjuk nekem elég fura ez, mert az egész életemet elég nagy érzelmi szélsőségben éltem eddig, most meg átmegyek ilyen patópálosba? Érdekes...

Mi van még?

Sok munka, és az április végén induló szabadság előtt rengeteg utazás, tárgyalás. Alig várom, hogy Fonyód földjére tegyem a kis gyógyult lábamat.   

Aktuális állapot, majd szépészeti manővereimről

Zsibbasztó ez a sok eső, a  melegedéssel a vérnyomásom a béka s.gge alatt, de legalább tavasz illat van.

Az esti sétánál már nincs teljesen sötét, és a madarak úgy rikoltoznak, ahogyan tavasszal tudnak megint, szóval itt van ez már. 

Most a munka jobban leszív, mint szokott, pedig csak a szokásos minden, de valahogy nincs türelmem a sok hülyeséghez.

Azok a legkiegyensúlyozottabb idők, amikor nem foglalkozom vele egyáltalán, és csak a család, meg az itthoni dolgok vannak. Valószínűleg kellene már szabadságra menni, és fogok is április végén, május elején, csak az még olyan messzinek tűnik. Viszont megyünk Fonyódra tavaszolni, úgyhogy így triplán annyira várom azt az egy hetet. 

Közben megjöttek a temus kincsecskék.

Hát nah! A mágneses műszempillát eddig nem sikerült érdemben felrakni, igaz, egyszer próbáltam, és gyorsan, szóval annak még adok esélyt.

A szemöldökhöz jött "tetoválós" toll, ami szálakat fest a többi közé, nekem sok, a sima szemöldök filc jobban bejött, mert nekem csak picit kell igazítani, és amúgy sem áll jól, ha hangsúlyos a szemöldököm.

A lehúzható rúzs. Jaj! Igazából nem lehet lehúzni, de úgy fog, hogyha nem pontosan keni fel az ember, akkor összefogja úgy a bőrt, hogy egész nap nem lehet eltávolítani. Mivel nem voltam rá felkészülve, én bizony összekentem a szám felett a bőrt, úgyhogy úgy néztem ki, mint aki olyan szörpöt ivott, ami megfogta a szája fölött is a bőrt. Amúgy az ajak színe bejön száradás után, csak nagyon ügyesnek kell lenni, szóval nem lesz egy gyakori produkció ez, plusz nem tudom miből van, de biztosan nem bio, úgyhogy nem erőltetem, kipróbálni viszont mindenképpen akartam. 

Vettem még egy dermarollert, de az mindenféle feliratozás nélkül érkezett, azt sem tudom az e a tűk mérete, amit kértem, szóval maradok a kozmetikus ellátóból vett steril darabnál, sőt, találtam ki annál jobbat is.

Már egy ideje szemezek a led maszkokkal, de a temus olcsóban nem bízok, az agyonreklámozott többszázezrest meg túlzásnak tartom.

Végül rájöttem, hogy olyat kell keresnem, ami alapvetően kozmetikusoknak készült, de nincs hájpolva, azaz az ára nincs felnyomva azért, mert K. Edina reklámozza az instán. Rá is találtam erre , és már két napja használom is. Legalább egy hónap rendszeres használat után érezhető, észrevehető a változás, majd beszámolok a tapasztalatokról. Az biztos, hogy a leszáradó herpeszem sokkal gyorsabban gyógyul, mint egyébként, szóval bizakodó vagyok. Nekem leginkább a bőr állagának fenntartása a cél, szeretném lelassítani a bőröm öregedését. A jógát is csinálom tovább, szóval kimaxolom az itthon végezhető kozmetikai önkezelést. "Húszévesen az arcodat a természettől kapod. Harmincéves korodra az arcvonásaid már az élet formálta, ötvenévesen viszont olyan az arcod, amit megérdemelsz." (Coco Chanel) 

Lehülés

Én most örülök a lehülésnek, mert egyből jobban lettem energetikailag. 

Nem tudom mi volt az az egy nap hányásos epizód a múlt héten, mert hasmenés nem követte, de az az egy nap úgy elvitte az összes erőmet, hogy nem tudom elmesélni. Már abban sem vagyok biztos, hogy vírus volt, simán lehet, hogy valami változókori kavarodás, mert utána megjött közvetlenül, ráadásul hamarabb, mint kellett volna. A vérnyomásom 100 alatt többnyire, szóval nem az én hetem volt az elmúlt hét, nem is értem hogyan tudtam végigcsinálni.

Végül Fonyódot is áttettük májusra.

Meg a szabadság egy részét is, úgyhogy tegnap és ma vagyunk szabadságon, így belevágtam egy nagyobb takarításba, úgysem volt húsvét előtt semmi ilyesmi. Nem állítanám, hogy nem lenne nagyobb kedvem ahhoz, hogy filmet bámuljak, lehetőleg fekve, de tökre örülök, hogy visszatért az energiám, úgyhogy kihasználom.  

Hát öhmm, khmmm...

Benyaltam egy vírust.

Hányósat. Még hasmanésem nincs, de rég voltam ennyire rosszul. 

Asszem' nehéz lesz ez a hét, mert át lett pakolva egy csomó munka a jövő heti szabadság miatt. Nem tudom hogyan fogom kivitelezni.

Persze jövő héten az idő is elromlik, szóval kezd tovaúszni Fonyód. Semmi kedvem azért fizetni egy csomó pénzt, hogy máshonnan nézzem az esőt, mint itthon. Szóval nem az én napjaim vannak épp. 

Tavasszal Fonyódra

Belami délelőtt még eljött hozzánk.

Kicsit át kellett szerkesztenem a napomat, de nagyon örültem, hogy találkoztunk még az utazás előtt. Nagyon fura lesz, hogy most három hónapig nem jelenik meg hetente legalább egyszer, eddig ezt fel sem fogtam. Jó, a mai világban naponta tudunk beszélni, chatelni, de az azért nem ugyanaz.

A mai nap másik nagy híre nekünk, hogy 15-18-ig Fonyódon leszünk. 

Aztán azon a hétvégén a hegyekbe is elmegyünk valószínűleg, ez félig munka lesz Charlienak, de azért kihozzuk belőle a legtöbbet. Szóval a következő napokban ezt szervezem, mert át kell tetetnem így a fogászati időpontomat, meg a gyámi munkában is lenne egy iskolai beíratás. Az a helyzet, hogy nekem teljesen üres hét soha nincs, szóval muszáj szervezkedni, hogy legyen, különben soha nem tudnék 1-2 hét szabadságot kivenni egyhuzamban. 

Abban legalább előrelátó voltam, hogy a másodállásban arra a hétre nem kértem műszakot, mert régebben beszéltünk már erről Charlieval, de a nyaralót csak most kérdeztük meg, hogy szabad e.

Olyan jó, hogy megint van valami, amit nagyon várok.