Két telefon között elmesélem

Nah. Tegnap óta megint szabadságon, még jövő héten két napot megyek, aztán az idén vége a munkának.

Tegnap megvettük a fenyőfát, és Charlie átlépte a saját árnyékát azzal, hogy az idén nem töves fenyőt hoztunk haza. Igazság szerint az én hócipőm volt már tele ezzel, mert egy csomót vacakolni kellett az ültetéssel, aztán évek óta mégsem élte túl egyik sem ezt az egész ráncigálást, cserébe lehetett cipelni fel, aztán le, majd megint, majd megint,  Anyuékhoz kiültetni. Sok hűhó a semmiért. Szóval én már régen kérem, hogy ruházzunk be egy műfenyőre, vagy kompromisszumként egy talpra, és kivágott fát vegyünk. Nem tudom, hogy mi ütött Charlieba, de idén engedett. Jó, az ő gondolkodása sokkal zöldebb, de tény, hogy ezzel az egésszel én küszködtem minden évben, és tényleg nem volt semmi értelme. Sajnos.  

Aztán nagy lendülettel fel is díszítettem, mert vettem egy új égősort, pont olyan színeset, mint gyermekkoromban volt, és nagyon akartam már látni. Így tovább nézegethetjük, meg talán Charlie is hamarabb megunja karácsony után, mert ha rajta múlna, akkor márciusig itt lenne a feldíszített fa. 

Még olyat is mesélni akartam, hogy Belami hogyan járt az albérlőivel.

Ő nem igazán mászkált a két srác nyakára, ahhoz ragaszkodott erősen, hogy a számlák nála landoljanak, és határidőre ki legyen fizetve az albérlet. Októberben volt a lakásban, látta ő, hogy nagy a dzsuva, de gondolta, csak rendbe kapják majd a dolgokat átadásra. 

December első napjaiban került sor a kulcsok átadására, és megdöbbentő állapotokra érkezett oda Belami. Amúgy is ideges volt, mert Miklós azt ígérte, hogy elkíséri erre az egészre, ugyanis az egyik fiú az ő ismerőse volt, plusz ő lakott vele együtt kb. egy hónapig, amíg át nem költözött Lunához, szóval ő aztán tudja, hogy milyen állapotokat hagyott ott, és ahhoz képest most mi van. Csakhogy őt behívták éjjel egy akcióhoz, és nagyon fáradt volt, és olyan miklósosan kibújt az egész alól. Végül Ági kísérte el Belamit, hogy legyen tanú, még ha nem is független. 

Kipakolva még elkeserítőbb volt az egész, mindenhol éves kosz, a bútorok hasznavehetetlenné téve, konkrétan az erkélyen volt a drága ikeás asztal, és azon nyomkodták el a csikkeket úgy, hogy amúgy volt kint kerti bútor, direkt az erkélyre. És a srác nem értette, hogy mi a baj ezzel az egésszel, ő szinte büszkén mondta, hogy azért csak összerántotta?!?! a lakást. Na, ez az a helyzet, amikor a látó próbálja elmagyarázni a vaknak, hogy mit kellene látnia. Végül a kauciót bent tartották, ugyanis az egyik kulcsot is elveszítették, a többiről nem is beszélve, de a fiú továbbra sem értette, hogy mi a baja Belaminak. Belaminak meg annyira kényelmetlen és kínos volt ez az egész szituáció, hogy megharagudott Miklósra. Szerencsére Belami olyan, mint én, lobbanékony, de gyorsan múlik a haragja, szóval mire megoldotta a továbbiakat nagyon gyorsan, az efeletti örömében, nem is neheztelt tovább.

Már két nap múlva ott volt a teherautó három markos legénnyel, ezt Ági apukája intézte (örök hála érte), és Belamival együtt kipakolták az egész lakást. MINDEN ment a szeméttelepre. Kanapé, ágyak, asztalok, ruhák, amik még koszosan, vérsen?!, a szennyestartóban voltak. Az ágyak alatt szemét, koton, soroljam még? A konyhaablakban éves kaja, ami úgy fel volt púposodva, hogy még szerencse, hogy nem robbant be az ablakon.

Másnap meg mentek a hivatásos takarítók, akik gépekkel és sok-sok vízkőoldóval, meg hypóval ragyogóvá tették az üres lakást. Mikor előtte ajánlkoztam Belaminak, hogy kitakarítok én szívesen, azt mondta: -Ott felmosó moppal már nem mész semmire, Hidd el, mire megvennénk mindent egy ottani takarításhoz, addigra megcsinálják, akik erre szakosodtak! 

Egy nap alatt, nem tudom hány óra alatt, de több ember (3-4) ,rendbe kapták a kéglit, úgyhogy innentől szívesen és lelkesen meg tudja mutatni annak, aki szeretne egy lakást épp ott. 

Mindenesetre Belami azt mondta, hogy soha többé nem szeretne albérlőkkel foglalkozni. Megértem. 

Sajnos ez a napom is úgy indult, hogy csak egy ügyet helyezek nyugpontra a munkában.

Hmm.. Elmúlt 11 óra, és még semmit nem csináltam, ami nem munka. Jó, két telefon között lepötyögtem ezt itt. Kicsit jobban kellene menedzselnem a szabadidőmet, bakker!