Jó-jó ez a szabadság, de eddig csak lazultam, nem tudom magam rávenni a tervezett nagyobb takarításra, selejtezésre. Nincs kedvem hozzá.
A héten még csak nem is főztem, mert eddig minden nap hoztunk valamit a kedvenc éttermeinkből.
Ma azért megcsináltuk a bevásárlást, mert holnap akarok egy tortát készíteni Belamiéknak, hiszen pénteken megyünk hozzájuk. Viszek majd még ezt-azt, de a torta Belami kedvence lesz a "Citromos Álom". Akarok a tetejére nyuszit festeni, még vannak színes ételdekoráló tollaim. Remélem valami vicces dekoráció összejön a finom süteményre.
Charliet tegnap este, úgy fél kilenc! magasságában hívta a háziorvosa, hogy ma mehetne oltásra.
Ment.
Engem még nem kerestek, pedig hamarabb regisztráltam, mint Charlie.
Lehet, hogy nincs krónikus betegségem, meg kismama sem vagyok, de a munkám meg eléggé olyan, ami indokolná (nyilván sima regisztrációnál ez nem játszik). Megmondom őszintén, mikor szombaton órákat töltöttem a kórházban oltatlanul, nem voltam túl boldog.
Persze inkább befogom, mert néhány hete még abban is bizonytalan voltam, hogy egyáltalán akarom e az oltást. (Azóta rengeteget olvastam a témában, meg bekaptam egy hányós vírust, ami után végiggondoltam ezt-azt, szóval van már véleményem.)
Azért futni voltam tegnap.
Mindig úgy feldob, ennek ellenére olyan nehezen indulok el.
Nagyon szeretem a tavaszt.
Ezt az arcát különösen. Süt a nap, napfény illata van a levegőnek, Mórci bundájának, ha sokáig vagyunk kint, és szerintem a hajamnak is. Szeretem napok vannak, jönnek még. 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése