Hajtás szabadság alatt (is)

Nem volt túl pihentető az elmúlt két nap.

Cserébe eredményesnek mondható, mert a konyha ki van pucolva rendesen, és a karácsonyi díszítés is megtörtént. Persze ott vannak még a szobák, de az haladósabb, a konyha a legidőigényesebb. 

Aztán összevásároltam egy csomó édességet a Mikulásra.

Szétraktam hat csomagba a rengeteg csokoládét és gumicukrot, egyebeket, szombaton meglepem magunkat vele az ebéd után, ami Anyuéknál lesz. Majd átjövünk hozzánk utána, és felelevenítjük a fiúk kedvenc kiskori hagyományát, ami szerint Mikuláskor lehet, sőt kell csokoládét vacsorázni. Ajj, ezt én is nagyon szerettem! 

Holnap képzésem lesz, pedig legszívesebben a takarítást folytatnám, most úgy benne vagyok.

Nah mindegy, jövő héten hétfőn és szerdán úgyis megint szabadság, szóval lesz még idő folytatni a suvickolást. 

Vintage Mid-century christmas card

True stories

-Akkor te majd ilyen elesős öregasszony leszel? -kérdezte valaki.

Remélem nem. Amúgy a lábam 98%-osan gyógyult, még tornázni, futni nem mertem (kívántam), de minden egyebet csinálok, kutyát sétáltatok, utazok, élem a hétköznapokat. Megjegyzem, a hátsóm jobban fáj, ha sokáig ülök rajta, illetve nem jól mozdulok. 

Vasárnap megkaptuk az esküvői meghívót, és Ágival arról beszélgettünk, hogy hová megy fodrászhoz, meg hol sminkelik, és kedvesen ajánlotta, hogy mehetünk ugyanoda, mert lefoglalta a fodrászt és a sminkest egész napra. Én már bejelentkeztem a saját fodrászomhoz azon a napon reggel 8 órára, de ez sem egy elvetendő megoldás, ráadásul egy külön élmény lenne a menyasszonnyal és a családjával, barátnőivel készülni. No, ezt még végiggondolom, mert a fodrászával nem hűtlenkedik az ember lánya. Hmm...

Nem tudom, hogy mi van velem, de totálisan nyugodt vagyok, kicsit már-már egykedvű.

Lehet, hogy a Hormonegyensúly nevű gyógynövényes cucctól van ez, amiben ashwagandha, shatavar, maca és görögszéna van, és egy dobozzal már beszedtem. Kb. a felénél kezdtem érezni, hogy valahogy nyugodtabb vagyok, meg jobbakat is alszok (ez amúgy a Pre-Melatonintól is lehet), úgyhogy beszereztem egy újabb adagot. Őszintén szólva nem fűztem hozzá óriási reményeket, mert a Remifemin + nekem nem jött be, vagy legalábbis semmi változást nem éreztem, ezt meg inkább az alvásom miatt vettem, de valahogy mindenre hatással van. Mondjuk nekem elég fura ez, mert az egész életemet elég nagy érzelmi szélsőségben éltem eddig, most meg átmegyek ilyen patópálosba? Érdekes...

Mi van még?

Sok munka, és az április végén induló szabadság előtt rengeteg utazás, tárgyalás. Alig várom, hogy Fonyód földjére tegyem a kis gyógyult lábamat.   

Vissza a karácsonyi készülődéshez!

Ma délelőtt, ahogy felhordtuk a naaagy karácsonyi bevásárlást, rájöttem, hogy egészen jól állunk.

A fenyőfa az erkélyen, a hajamat befestettem, Mórt is megfürdettem karácsony előtt. Még egy kisebb takarítást eszközölök vasárnap vagy hétfőn, illetve hétfőn megsütöm az édes és a sós sütiket. 

Kedden érkeznek majd Kismacsóék, és tartunk itthon egy ünnepi ebédet. Este átmegyünk Anyuékhoz, oda már velünk tartanak Belamiék is. 

Karácsony első vagy második napján Charlie családjával is karácsonyozunk, aztán kis pihenő után jön a nagyobb, megyünk Fonyódra. Megint ott töltjük az év végét, meg az új év elejét. Alig várom.

Nagyon nehéz most okosan ennem, mert rengeteg a kísértés.

Charlie mindig vesz valami finomságot, amit meg kell kóstolnom. Ma például gesztenyés bejglit (meg diósat is) vett, és annyira finom, hogy legszívesebben megenném az összeset. Meg hasonlók.

Én nem szeretnék magamra kapkodni most pár kilót, de tartok tőle, hogy karácsony után muszáj lesz megint írni a kalóriabázist. Reményeim szerint Fonyódon nagyokat fogok majd futni, szóval már az idén visszatérek az alapokhoz. Illetve a mozgás része most is rendben az életmódnak, hiszen a héten kétszer futottam, és még ma is készülök tornázni, inkább az evés van most laza pórázon nagyon. 

Még a karácsonyi outfitet sem találtam ki.

Ez -mondjuk- kedvenc elfoglaltság, és van is pár ötletem. 

Valamelyik nap az egyik üzletben megláttam egy kötött mellényt. Első látásra szerelem volt, de nem találtam a méretemben, azóta folyamatosan keresek valami hasonlót. Végül a találtam a Vinteden kb. negyedéért, plusz kék színben, ami sokkal jobban tetszik, úgyhogy ez a vágyam is teljesülni fog.   

Blogvember, november 23.

Ma ilyen megúszós bejegyzés lesz, mert nagyon kevés időm van.

Reggel óta pörgök, úgy terveztem, hogy letudom a főzést holnapra is, meg porszívóztam, meg mostam. Vasárnap pihenni szeretnék majd valóban.

Még elszaladok egy kisebb ajándékért az ünnepeltnek, aztán lassan lehet készülődni.

Az én tempómban az nem kevés idő. 

Készülődés (2. rész)

Foglaltam szállást.

Beszerveztem Belamit, hogy ezen a hétvégén látogassa meg az apai nagyanyját, így vasárnap délelőtt rá tudom sózni Mórt, hogy mi Charlieval a gyógyvízben áztassuk magunkat. (Kisvárosunk egyik nevezetessége.)

Elvileg Charlie fodrásza beszárítja a hajamat.

Azért e hűtlenkedés a saját fodrászomhoz, mert arra nem lesz időm, hogy utazgassak egy szárításért, Charlie meg úgyis megy szépítkezni. Egyszer már voltam nála, tartósan tud szárítani, szóval, ha pénteken megyek, akkor is jó lesz szombaton este a hajam. (Ha meg szombat reggelre kapunk időpontot, akkor meg főleg.)

Persze a festés sem maradhat el, úgyhogy holnap meg hennázok, bár erősen tűnődtem, hogy jó lesz ez még így, de mégsem. A halántékomnál látok pici lenövést, szóval nehogy máár.

Tegnap nézegettem a szandálban a lábamat, hogy festetlenül olyan snassz a körmöm. 

Kitaláltam, hogy akkor viszont legyen zöld, úgyhogy ma szereztem egy zöld csillogós lakkot. Sok hűhó a semmiért, ha végül zárt topán lesz rajtam. (haha!)

Sminket én csinálom.

Majd lassan összeszedem hozzá, ami kell, mert hétköznap nem sminkelek, úgyhogy azt sem tudom mi merre található, van e hegye a szemceruzának, fog e a tus, stb... 

Csütörtökön a szemöldökömet és a szempillámat befestem, azt is régen csináltam már.

Vettem tápláló fátyolmaszkot, meg szem alá hidratáló zselés párnát.

Ezeket amúgy is szoktam alkalomszerűen használni, utána mindig olyan szép a bőröm. 

Fárasztó vagyok? Nem mondod?! 

Én nagyon élem ezt a készülődős részt, nekem ez olyan jó érzés, tényleg szeretem. Sokszor van, hogy maga az esemény már nem is annyira érdekes nekem, mint ami előtte van. Persze, most sokan lesznek, akikkel hosszú évek óta nem találkoztam, szóval most azért nem hagy hidegen maga az esemény sem.