Már annak, aki szereti ezt az édességet.
Én imádom, mert gyermekkoromban ezzel az egy sütivel lehetett levenni a lábamról (nem voltam édesszájú, bezzeg most), és az anyai nagymamám mindig ezt csinálta, ha mentem hozzájuk.
Ha száraz kiflit kért a falusi boltban, akkor az eladók már mondták is neki, hogy biztosan az unokáját várja.
Jaj, úgy hiányzik, már olyan régen nincs velünk! (És SOHA nem lesz pont olyan a máglyarakásom, mint az övé, mert nem, és kész.)
Ugye, ott a háttérben az leszeletelt alma, elől meg ázik a felkarikázott kifli a vaníliás tejben, amiben benne van 6 tojás sárgája is.
Charlie közben megtörte a diókat, megpirította, majd mozsárban törte meg, mert tök jó, hogy nagyobbacska darabok is maradnak.
Aztán kezdődik a rétegelés: egy sor kifli, rá anyósom aranyat érő sárgabarack lekvárja, utána sok-sok dió, arra alma, meghintve fahéjjal. Ezt úgy háromszor ismételtem, almával zártam a sort.
Fedő alatt összesütöttem az egészet, majd a felvert tojáshabot pici lekvárral megbolondítva ráborítottam a süti tetejére, és pirosra sütöttem.
Íme.
Iszonyat kalóriabomba ez, ráadásul hidegen szeretem a legjobban, szóval holnap viszek belőle magammal a munkába. (Azért ettem pár falatot melegen is, hogy a fene a fejemet, kár volt cirkuszolni a saláta vacsorával.)
ó. imádom:)
VálaszTörlésEgyszerűen faltam ma. Mást nagyon nem is ettem. ;-)
TörlésNekem ez az az édesség, amiből egy falatot sem bírok megenni, annyira taszít gyerekkoromtól kezdve. Az alkotórészeit mind szeretem de vhogy mégis :(
VálaszTörlésKomolyan csodálkozom én is, hogy finnyás gyerekként ezt hogy sikerült megszeretnem akkoriban? :-)
TörlésNagyon jól néz ki, mellesleg jó ötletet adtál így, hogy közeledik a hétvége.
VálaszTörlésköszi
:-)
Szerintem én hétvégén is sütök egyet, hogy Belami is ehessen.
TörlésSzívesen! :-)