Hétfőn extra maratoni szülői értekezlet volt.
Charlie 16.30-tól 18 óráig ott volt velem, utána elment focizni. Majd otthon találkozunk. Na persze. 19.35-kor jöttem ki az iskolából, már olyan éhes voltam, hogy majd elájultam.
Először Kismacsó telefonált rám, hogy hol van mindenki, majd Charlie, hogy otthon vagyok e már, mert ő végzett az edzéssel. Hát nem.
Erre kitalálta, hogy akkor Kismacsó jöjjön az autóhoz, én meg álljak meg a házunk előtt, mert mindjárt otthon van, és menjünk el vacsorázni valahová. Csöppet sem ellenkeztem, csak az volt a kikötésem, hogy ne sokat kelljen várni a kajára.
Végül egy pizzázóban kötöttünk ki, de én a diéta miatt nem pizzát ettem, hanem valami zöldséges, csirkemelles dolgot vékony pitába tekerve. Amúgy teljesen jó volt így, egyáltalán nem éreztem magam sem hősnek, sem mártírnak, sokkal inkább elégedetten jóllakottnak.
Aztán sikerült is 21 óra után végre hazaérni, előtte reggel meg 6.30-kor léptem ki a lakásból.
Kedden egy esetmegbeszélés miatt egy órával később végeztem a munkahelyen, de utána sem siettünk a négy fal közé.
Tegnap 16 óra után már szabad voltam, de -khm..- csak 19.30-kor értünk haza. (De ezúttal hamarabb, mint a gyerek az edzéséről!)
Ma reggel magamtól ébredtem, és éjszaka nem voltam pisilni, szóval nagyon kipihent vagyok. Remélem kitart ma. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése