Mesélgetek egyet elalvás előtt

Pénteki évfolyamtársas tali jó volt.
Először volt egy kis feszengés, mert kb. három éve nem találkoztunk, de miután elmúlt, jó kis beszélgetés kerekedett, és megfogadtuk, hogy nem fogunk ilyen sokáig várni a következő alkalomra.

Közben Kismacsó hatalmas bánatában (amúgy nem) annyi gumicukrot tömött magába csütörtökön, hogy már este is fájt a hasa, meg pénteken is.
Charlie pénteken reggel, mielőtt elment dolgozni, elkezdett főzni egy nagy adag rizst, amit Kismacsó fejezett be (ezt nekem már úgy mondta, hogy Ő főzte a rizst), hogy ezt eszegesse a gyomorrontásával.
Délután Belami áttapogatta Kismacsó hasát, mert úgyis belgyógyászati gyakorlaton van, de ő is úgy találta, hogy elcsapta csak a hasát.
Este, mire hazaértem a találkozóról, már megint falt össze-vissza, nyilván az egész napos rizskúra után megéhezett. Na, azóta semmi baja.

Szombaton Kismacsó észrevehetően pedálozott Charlienál, mert azt levette, hogy én elengedném a buliba.
Hogy ne húzzam-nyúzzam, elengedtem, mert Charlie inkább csak rám hagyta a dolgot, szerinte nem szabadott volna, mert így teljesen komolytalanná váltunk a szemében.

Nem tudom.
Szeretném még mindig azt hinni, hogy ezzel a meleg megengedéssel célt érek, mint Belaminál, mert nála bevált.
Kismacsó teljesen más, ezért nem vagyok stabil ebben az egészben, de azt érzem, hogy miben vagyok hiteles, mivel nem erőszakolom meg a saját természetemet.

Aztán persze nem jött haza időben, úgyhogy a vasárnapi programunkról is lecsúszott, és Charlie már mondta is, hogy "Ugye megmondtam?".
Kértem Kismacsótól, hogy most egy ideig ne szervezzen magának ottalvós bulikát, mert csalódott vagyok, hogy visszaél a bizalmammal, és tényleg szomorú voltam.
Azt nem mondom, hogy nem érdekli, de olyan nagyon nem hatja meg.

Itt sündörög körülöttem most is, és kicsit mesélgetett a buliról, édes cukorpofa, azt hiszem lapozunk is, de abban hajthatatlan vagyok, hogy most egy kicsit bizonyítania kell tanulás frontján, aztán visszatérünk az egyéb kívánságaihoz.
Szerintem megértette, ha nem, akkor meg fogja. Gondoskodom róla, mert a demarkációs vonalaim nekem is megvannak, és azt bizony ő sem lépheti át újra.

Holnap utazunk a nagymamámhoz messzire, jó lesz.
Majd csinálunk sok-sok képet is, meg remélem sütni fog a nap, és rengeteget nevetünk megint, mert ma nagyon jó volt minden.
Igaz, Kismacsó nem volt velünk, de Belami igen, és elmentünk anyósomhoz, ahol a sógoromék is ott voltak, a sógornőm még 2in1.

Képzeljétek!
Két héten belül megszületik a keresztlányunk, mert bizony Zoénak mi leszünk a keresztszülei.
Először megrémültem ettől, mert nem szeretem, ha elvárások vannak felém egy ilyen kapcsolatban, hisz mi van, ha nem lesz szimpi a gyerek, vagy én neki, közben meg szeretnem KELL.
Aztán láttam, hogy Charlie milyen boldog ettől az egésztől, és én lassan belelovaltam magam, hogy ez milyen jó lesz már. Szóval merem remélni, hogy minden klappolni fog, és a világ legtündéribb keresztmamája leszek egy annál is tündériebb kislánynak.
Szerintem menni fog.

Azt meg nem is mondtam, hogy csütörtöktől Charlie egy új helyen dolgozik, és két nap alatt az jött le neki, hogy ez jó lesz, sokkal jobb, mint ahonnan eljött.
Egy kín volt a felmondása, már azt hittem nem teszi meg, annyira korrekt és a régi világ szülötte, aki nem ugrál csak úgy az egyik helyről a másikra, még akkor sem, ha az adott hely egy nagy f.stenger.
De végül megtette, felmondott.

Őszintén remélem, hogy hamarosan magammal kapcsolatosan is hasonlókról számolhatok be.

Na jó éjt gyerekek, búcsúzik a Lulu mááára, bujjatok be gyorsan a jóóó puha ágyba! :-)