Ajj, de szeretem a hétvégéket!

Péntekre már megint eléggé kipukkadtam, az edzés is kínszenvedés volt, de azért is megcsináltam (bizony nem volt harmadik szem nyitogatós).
Aztán munka után gyorsan bevásároltunk Charlieval, és végre hazaértünk.
Ő nagy lelkesen főzni kezdett, mert sajnálta volna veszni hagyni az előző nap beszerzett gombát, én meg jól pihenőre fogtam magam, aztán semmit nem csináltam.

Később filmet néztünk, meg magamba tömtem egy csomó csokit.
Nem vagyok büszke magamra, de hamarosan megjön, és ilyenkor csak az állít meg, ha nincs itthon több édesség. (Na, ezért nem tartok itthon sok csokoládét, ilyesmit.)

Ma továbbra sem tudtam magam rávenni semmi házimunkára, igaz nem is voltunk túl sokat itthon.
Azért ágyneműt mostam, és indulás előtt jól megcsipeszeltem az erkélyen, hogy le ne fújja a szél, mert olyan igazi "ágyneműszárítós" idő volt.

Belami csütörtökön este volt itthon, aztán pénteken ment is vissza, mert hétvégén az Oszkár bűvöletében él, megnézik a jelölt filmeket, vasárnap éjszakától meg a gálát a moziban, mert Szegeden ennek hagyománya van, és Belami ki nem maradna belőle.

Kismacsó szülinapi zártkörűn van ma este, úgyhogy jelenleg az ő társaságát is nélkülözni vagyunk kénytelenek.

Mi Charlieval a szülővárosában voltunk az anyukájánál ebédelni, előtte egy rekord rövidségű turkáláson voltam (nem vettem semmit, de annyira jóóó volt!), majd ebéd után aludtunk egy hatalmasat anyósomnál (hihetetlen jókat tudok nála szundítani).
Ugyanitt van most egy fotókiállítás, amit Charlie látni akart, úgyhogy elmentünk, és megnéztük. Mivel a tárlat kávézóval egy légtérben van, így ittunk egy-egy fantasztikus kávét, és megvitattuk, hogy kit melyik kép fogott meg, és még a vendégkönyvbe is beírtunk.

Itthon én ma már semmit nem csinálok, csak belemerülök egy kád kókuszos illatú (muhaha), habos vízbe, aztán olvasgatok kicsit, és édesdeden aludni fogok. Mert töltődni kell.