Jó lenne aludni valamennyit, mert különben a holnapi nap kemény lesz. Még úgy is, hogy a süti és a leves kész, Charlié a főétel, mi meg díszítjük a fát a fiúkkal. Lazán, otthoni ruhában, kötetlenül.
Ezt úgy dél, egy óráig kell kivitelezni, utána pici pihi, és mehet a második felvonás Anyuéknál. Kiöltözve, hivatalos "fehér házi" fotózással, művészien megterített asztal körül. Visszük Charlie anyukáját, ott lesz Anyu részéről az összes tesóm, unokatesók. Sokan leszünk.
Aztán első napon kerilányunkhoz utazunk, talán második napon dőlünk majd
Amúgy a terveim szépen pipálódtak, azzal baj nem volt, csak a végére csöppet már teleszaladt a hócipőm. Mert másra nem nagyon maradt idő.
Ma a második nap, hogy kimaradt a jóga, és ez mérhetetlenül kikészít. Mert szeretem csinálni, az a harminc-negyven perc csak az enyém, és kisimulok tőle mindig.
Charlie meg rosszul van, mert elfoglalom a szobánkat, az instrukciókat meg szobán kívül is hallani, lassan mindenki tudja már, hogy mit, hogy kell tartani, hová kell tenni, medencét előredönteni, stb...
Továbbra is az az általános, hogy akkor próbálok ebbe belemerülni, ha senki nincs otthon, de a héten Charlie otthon volt, mert beteg lett, aztán kitört a szünet, hát valami rémes, hogy soha nem tudok egyedül lenni. Így esett, hogy túltettem magam azon, hogy van otthon valaki, ezért kihajtok mindenkit a szobából, aztán pont lesz.rom, hogy mennyire hallatszik ki az instruálás. Kibírják azt a fél órát. Ennyike.
Kismacsó mutatott némi érdeklődést a dolog iránt, egyik nap bejött az edzésem után, és bohóckodott nekem, hogy hogyan kell a lefelé néző kutyát csinálni, de nem sokáig vigyorgott, mikor elkezdtem igazgatni, meg mondani, hogy mit hogy kell. Beismerte, hogy nem könnyű. Mondjuk én rettenet jól szórakoztam.
Ja, és kár volt a bőrömet dicsérgetni, mert két nap múlva kijött az arcomon egy oltári nagy "pattanás", amit természetesen nem tudtam békén hagyni, úgyhogy még mindig látszik a helye. Remek, cukrot nekem! És még én mondom Kismacsónak, hogy ne nyomkodja az arcát. Tiszta szégyen.
Persze semmi, de semmi nem jött a "pattanásból", mert nem is az volt, de azért muszáj volt megnyomkodni.
Megvolt a munkahelyi karácsony a kollégákkal, utána meg a közös a gyerekekkel.
Nekem kicsit sok volt egymás után a kettő, főleg, hogy holnaptól kezdődik a többi. Nem szeretnék telítődni vele, mert igazából nagyon szeretem ezt az ünnepet.
Remélem pár nap múlva kicsit többet tudok majd írni, vagy legalább gyakrabban. Kezd a blogolás nagyon háttérbe szorulni, nem szeretnék leszokni róla.
Addig pedig:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése