Reggel felkeltünk, és elutaztunk mind a négyen Apumékhoz Pestre, ott töltöttük a napot.
Igazából semmit nem csináltunk, "csak" finomakat ettünk, meg versenyeztünk, hogy ki tud hamarabb a kanapéhoz érni, hogy lefeküdjön, meg sokat-sokat beszélgettünk.
A legtutibb pillanat az volt, mikor én voltam a nyertes a kanapé ügyben, és Kismacsó leült a lábamhoz, és magától masszírozni kezdte a bokámat, meg a lábfejemet.
Aztán szerencsésen hazaértünk (az autópályán esett a hó), és én mindenkinek csináltam mézes-citromos teát, aztán körbejártam, és mindegyik fiú vállát megdögönyöztem, mert mind dolgozott valamin, úgyhogy hálásan hátradőltek, és hagyták, hogy felfrissüljenek.
Belami a konyhában van szétpakolva, és vizsgára készül (javában benne van a vizsgaidőszakban), Kismacsó csak játszott a gépén a szobájában, Charlie meg az én karácsonyi műsoromat bütyköli a keddi munkahelyi ünnepségre: zenét és képeket fésül össze az egész éves élményeikből a lányoknak.
Azt hiszem nagyon-nagyon örülök a közelgő ünnepeknek, mert sokat leszünk együtt, és mindenki jól van. Nekem most (és mindörökké) ezek a legfontosabbak. A többi kialakul, no para.
Még két nap, és utána...
Belamival már meg is beszéltük, hogy egyik este mézeskalácsot sütünk, ő meg csinál forralt bort.
Még nincs meg minden ajándék, de lesz időm ezzel foglalkozni, meg sütögetni a további sütiket.
Alig várom...
awww :)
VálaszTörlés