Épp ideje a pihenésnek

Engem a kelő nap már a futógépen talált (na jó, ez azért költői túlzás, mert nyolc előtt volt az kicsivel, szóval..), de abszolút jól gondoltam, hogy később már nem fogok eljutni edzeni.

És úgy is lett.
Este hat órakor tudtam eljönni a munkahelyről, és nem tiszta lelkiismerettel, mert lett volna még dolog, de a megrendelt kenyérért nem volt pofám később menni. Így is kopognom kellett, hogy a pék odaadja a prokorn vekniket, mert az üzlet már rég bezárt.

Ahogy sétáltam haza a hátamon a hátizsákkal, meg tele kézzel, arra gondoltam, hogy nem bírnék ki holnap még egy ilyen napot, mert kész, vége, elfáradtam. Testileg, lelkileg, mindenhogy.

A munkahelyen a lányok ki akarják csinálni az egyik gyerekfelügyelőt, szépen összefogtak ellene, hétfőn tele volt a panaszláda levelekkel. Nem győztem csitítani őket egész héten, főleg, hogy a kolléga csak ma volt nappalos, ma tudtam vele beszélni.
Azt hiszem ő sem csinál valamit tökéletesen, amitől megvadultak a gyerekek, de azért na, ezt így nem lehet folytatni.

Ma megint hoztak egy új lányt, aki enyhén értelmi sérült, és szerintem a többiek megeszik majd reggelire. Bár ne jól gondolnám!
Abban reménykedek, hogy megsajnálják, elviselik maguk körül, és nem bántják. Mindenesetre megkértem a gyermekfelügyelőt, hogy ügyeljen rá jobban az átlagnál, mert ő nem átlagos, és nem szeretném, ha baja esne. Aggódok.

Annak is megvan az átka, hogy Lulu néni társasága tetszik a legtöbb lánynak, úgyhogy kísérgethetném őket mindenhová, mert borzasztóan igénylik, hogy néha CSAK eggyel foglalkozzak egyszerre.
Én ezt megértem, meg minden, de nem tudok osztódni, és egyszerre orvoshoz kísérni, új gyerek kezdő adminisztrációját végezni, leadni a jövő heti rendelést élelmiszerre (ja, annak az összeírása meg előző este tizenegykor sikerült), gyógyszert intézni, síró gyermekfelügyelőt vigasztalni, meg tippeket adni, hogy hogyan bánjon a lányokkal, és még sorolhatnám. És ez csak egy nap. És senki nem elégedett, mert mindenki többet akar. Én meg nem tudom már tovább tolni a határaimat, mert nincs hová.

Na, ilyenkor jön jól a hosszú hétvége.
Szépen félre most minden munkával pár napra, éljen az, hogy itthon lehetek!
Belami kirándulni ment Széphajúval, meg Széphajú bátyáékkal.
Kismacsó ovis kori legjobb barátjánál üti el a szünet első napját, Charlie meg a munkatársaival bulizik, szóval egyedül vagyok épp, de csöppet sem bánom. Mennyei ez a csend, ez a nyugalom. Komolyan.

Azt még muszáj elmesélnem, hogy kedden este szuper volt Kismacsó Márk evangéliumában.
Az előadás érdekes újítás, és jól állt a fiataloknak.
Kismacsó láthatóan élvezte a szereplést, de arról ma sem tudott még leszokni, hogy ne tanulja meg önkéntelenül mindenki szerepét, mert többször is láttam, hogy mozog a szája: magában mondja a soron következő mondatot.
Ezt csinálja óvodás kora óta, szerintem ő simán bevágná egy egész darab összes szerepét, valahogy ez nem okoz gondot neki. (Így akár súgó is lehet szövegkönyv nélkül. 😉)
Este fél nyolckor kezdődött az előadás, és kilenc után lett vége, úgyhogy az a nap is k.o. volt nekem.

Na mindegy, megyek, és belemerülök egy kád forró vízbe, és relaxálok kicsit.
Legyen nektek is szép estétek!