Szép napok jönnek és mennek

Ma volt az első napja a picit hosszabb pihenőmnek, de még előtte...

Pénteken a csajos találkozó utánra még egy mozit is beszerveztem, úgyhogy Charlie elrabolt beszélgetés közben (a többiek még maradtak), és megnéztük a Budapest Noirt.
Nyilván csalódás a könyv után, olvasni jobb volt. Sokkal jobb.

Szombaton kirándultunk a családdal.
A cél egy elhagyott vasútállomás volt, ahol Charlie házi feladatot csinált a fotós suliba, illetve gyűjtötte a témát a végső megmérettetéshez.

Nyilván, így hiába vásároltunk össze délelőtt egy csomó finom zöldséget, hogy majd tepsibe megsütjük, mert mire hazaértünk, már mindenki éhen akart veszni. Pizzát rendeltünk.

Vasárnap dolgoztam.
Hosszú, nehéz nap volt, de az lebegett a szemem előtt, hogy utána mennyire sokat leszek majd itthon, így eltelt.

Ma fodrásznál voltam, de én semmi változást nem látok, pedig rengeteg haj volt a szék alatt. Nem is értem. De rendben van a végeredmény, így szeretem.

Amúgy jól nem csináltam ma semmi értelmeset.
Ám rengeteg tervem van a következő tíz napra. Csak győzzem megvalósítani. 😉 Majd mesélek.

Gyorsjelentés

Gyorsan írok pár sort, míg elkészítem, majd megiszom az őszibarackos teámat, mert ki tudja utána mikor lesz megint időm.

Jelen pillanatban épp egyedül vagyok itthon, a fiúk délután mentek el az apjukhoz, Charlie meg suliban volt, utána meg Pestre ment meccset nézni.
Én két napot vagyok most itthon, előtte kettőt dolgoztam, meg kedden teameztem, és holnap, meg utána is be vagyok osztva.
Hát igen, annyira nem jó, hogy mikor Charlie pont itthon lesz, akkor én meg nem. Csak az vigasztal, hogy hétfő után négy nap újra szabad leszek.

Az elmúlt két napban én meg nem álltam, takarítottam, bevásároltam, főztem, mostam.
Közben azért volt időm olvasni, és ma a fiúkkal is jót beszélgettem, mielőtt elmentek.

Apropó olvasás!
Kondor Vilmostól olvasom a Budapest Noir-t, és nekem nagyon tetszik.
Nem is annyira a bűnügyi szál, mint inkább a régi Budapest megjelenítése, szinte látom magam előtt.
Igazából úgy került a látóterembe, hogy filmet csináltak belőle, ami novemberben jelenik meg.
Nekem nagyon tetszett a Mágnás Elzáról szóló film, valami hasonló bravúrban reménykedek. Lehet, hogy először a filmet kellett volna megnéznem, hogy ne legyenek elvárásaim, de már mindegy, majd lesz valahogy.

Ma turkálni is voltam, megcsíptem egy újabb hordozós táskát, amiben váltás ruhát, kaját, ilyesmit tudok szállítani a munkába. (Amíg meg nem jön a hátizsákom 😉)
Már kimosva, az öblítőmtől illatozva várja, hogy holnap vigyem magammal.

Úgy érzem továbbra is minden rendben van bennem, körülöttem, nem vagyok hajlandó attól félni, hogy baj lesz abból, hogy ezt így kimondom, leírom.
Azt is hiszem, hogyha majd visszatekintek az életemre egyszer soká, akkor ez az időszak lesz az egyik "bezzeg", és remélem lesz még ilyen rengeteg. Legyen így!