Kicsit jobban

Tegnap egészen jó napom volt.

Új ciklus indulása előtt közvetlenül egyszerre nagyon tevékeny tudok lenni, mintha a szervezetem érezné, hogy utána egy-két napig nyuginak kell lenni. Szóval pénteken dolgoztam egy csomót délelőtt, de közben ment a mosógép, meg a szárító, és halat is sütöttem sütőben. Gyorsan összedobtam egy kuszkuszt köretnek, de már vittem is Mórt sétálni, hogy Charlie tudjon dolgozni, ha hazaér az anyukájától, mert elvitte bevásárolni. Gyorsan megebédeltem, összekaptam magam, és bementem a barátnőm munkahelyére, akivel együtt szoktunk fodrászhoz menni abba a városba, ahol régen együtt dolgoztunk. 

Jó ég! Őt régebben ismerem, mint a férjemet. Már előtte is dolgoztunk együtt mentorként, aztán úgy egy évig ő még maradt ott, én meg már családgondozóként amott működtem. Végül újra összekanyarodtak az útjaink 2007-ben, és egészen 2016-ig húztuk együtt az igát. Nagyon szerettem vele és a főnökömmel dolgozni, mi azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Nem szoktuk így mondani, de én a barátaimnak tartom őket. Nagyon is. 

Kettőkor már a fodrásznál voltunk, és már útközben is ventiláltam neki, szóval nagyon kellett ez már nekem. Ott beugrott egy másik nagyon kedves régi kolléga (azért tíz év alatt lettek ott életre szóló ismeretségek), és bandáztunk kicsit. Remélem ők is élvezték annyira, mint én. Abban maradtunk, hogy legközelebb már lehetőleg kávéházban futunk össze. Igazából nem rajtunk múlik.

A hajam.

Valahogy én soha nem szerettem a frissen fodrászolt hajat, annyira idegen tud lenni hirtelen, szóval jobban szeretem utána egy hét múlva. Mikor már én csinálom meg magamnak a saját samponommal, hajszárítómmal, stb.. 

Szerintem szeretni fogom ezt a féloldali frufrus fazont, de most kicsit olyan vagyok, mint egy öltöztetős katona, tudjátok, aminek le lehetett a haját is venni. 

A fodrászom rohadt jól tud vágni, de úgy szárítja be, ami nekem sok. Elég nagy a fejem, szóval vigyázni kell a szétszárítással, mert irtózatosan növelni lehet vele, nekem komfortosabb a laposabb, kevésbé beszárított forma. Na mindegy, kicsit túlmagyaráztam, de szerintem jó kis frizura lesz ez.

Már azt is kitaláltam nagyjából, hogy legközelebb milyen lesz. A másik, rövidebb fazont fogom kérni, mert már március végén -remélem- lekerül a sapka. Addigra a frufum is visszanő, mert annyira sokat nem vágott belőle.  

Aztán hazaértem, és elindult az új ciklus.

Atóta elég fosul érzem magam, de majd elmúlik. Szerencsére hétvége van, tudok többet pihenni.

Volt ma még egy aranyos sztori.

Eléggé aggaszt, hogy bármennyire is szép az arcbőröm, és koromhoz képest feszes is, azért látom, érzem, hogy napról napra plöttyedtebb, és ennek kompenzálására már a jó krémek kevesek. Szóval addig túrtam a netet, hogy találtam arcjógát, úgyhogy most igyekszem betanulni pár fogást, hogy krémezéskor alkalmazzam (akkor csúszik a legjobban a bőr, meg a vérkeringés serkentésével a krém hatóanyagai is jobban hasznosulnak). Plusz vicces grimaszokat is kell csinálni, és ez a történet lényege. Mór ugyanis az előszobában feküdt, mikor elkezdtem a videó alapján csinálni a gyakorlatokat, és hirtelen nem tudta hová tenni, hogy mi lelt. Először felült, és úgy nézte a tevékenységemet, majd nem hitt a szemének, ezért közelebb jött, és a fejét billegtetve próbálta értelmezni a látottakat. Annyira vicces volt, hogy ennyire igyekszik megérteni engem. Szerintem nem sikerült, de majd megszokja.