Nah, bele is csaptunk 2025-be!
Már pénteken hazajöttünk, aztán vasárnapig mostam, meg feltöltöttük a hűtőt, ilyenek.
Még nem karácsonytalanítottam, mert Charlie tiltakozik, én már rég leszedtem volna, valahogy nem szeretem már januárban, de valami kompromisszum meg kell, szóval marad még pár napot a díszítés, utána leszedem, amíg nem lesz itthon kicsit.
Szerencsére szép lassan csordogál vissza a munka, féltem, hogy rám fog borulni a sz.ros vödör így két hét után. (Vagy inkább egy hónap után, mert a december már elég nyugis volt.)
Nem akarom elkiabálni, de nagyon remélem, hogy az év további része olyan lesz, mint az első munkanap.
Péntek táján kicsit elengedtem magam kaja terén, de azóta (szombat) megint vasmarokkal tartom a kontrollt.
Tegnap Bíró Ica volt soron, a fonyódi szabadban futás után most nem kívánkoztam a benti futópadra, pedig amúgy nagyon szeretem.
Hétfőtől kezdve ismét próbálom az arcjógát a mindannapok rutinja közé emelni.
Ezt már nagyon sokszor megpróbáltam, de aztán mindig elmarad szép lassan, nem értem miért. Talán túl sok már a mindennapjaimban a rutin és a kötelesség, nem tudom. Pedig jó lenne a jelenlegi állapotomat megtartani, esetleg javítani, mert nekem a plasztika arcon no way. Követek pár olyan oldalt, ahol ilyen műtétek előtt-után állapotot mutatnak meg, és hát, jajistenemdecsúnyák'. Mindenkinek annyira egyforma a kihúzott arca, meg feltöltött szája, eskü olyanok, mintha testvérek lennének, plusz, mintha valamelyik ősük nagymacska lett volna. Nekem ez borzasztó, egyáltalán nem szép. Nagyon-nagyon ritkán látok pár esztétikusabb munkát, ahol nem ordít a paciensről, hogy mi történt, de szerintem ez sok esetben az arcfelépítéstől is függ, nemcsak a sebész ügyességétől.
Valamelyik nap Jakupcseket láttam beszélni, és azt néztem, hogy alig tudja a száját mozgatni, a mimikája egy része eltűnt, nem tudtam eldönteni, hogy milyen érzelmeket látok rajta, ijesztő volt. Szerintem neki a botox tett be, de szájkörnyéken úgy be volt süppedve az arca, hogy lehet a bőrt is meghúzták rajta, nem tudom.
Én egyre inkább úgy érzem, hogy inkább a ráncaim, mint ez a termélszetellenes sima arc, szeretnék méltósággal megöregedni, bármennyire is nehéz elengedni a fiatal arcot. Remélem nem megy el az eszem mégis, mert nem véletlenül követtem be a fenti oldalakat. Szerencsére pont az ellenkező hatást érték el, legalábbis most így gondolom. Aki hasonló korú, mint én, az hogy látja ezt? Kiváncsi vagyok a véleményekre.
