Nagyobb gondjaim ne legyenek!

Tegnapról mára megint éjszakás voltam.

Kicsit jobban sikerült, mint a múltkori, de még mindig elég káosz van a fejemben a menetet illetően, szerintem ahány kolléga, annyifélék a szokások, szóval egyenlőre nem látom még át. Nappal valahogy egyértelműbb, hogy mi után mi következik, és hány órakor, az éjszaka más.

Szerintem túltoltam a kávét, vagy nem tudom, de nem bírtam pihenni a holt időszakban sem (1-4.30-ig kb.), még akkor is pörögtem, mikor itthon megreggeliztem Charlieval és Mórral (7 után). Végül nem aludtam délelőtt sem, ebéd után viszont "elájultam", és aludtam 2 órát. Majd este is korán le szeretnék feküdni, mert holnap is megyek 7-től 19 óráig.  

Fura ez a fajta fáradtság, még nevelőként éreztem utoljára, mikor néha éjszakáztam.

Az orrom tövéből indul, és kisugárzik a homlokomba és a tarkómra, de nem olyan, mint a fejfájás, inkább valami zsibongásszerű, nem fáj, hanem ködösít, lenyom. 

Mi is volt még a héten...

Volt egy közjegyzős ügyem gyámként, azon nagyon felhúztam magam, mert eltűnt egy nagyon fontos irat a letöltéseknél (nem az én dolgom), úgyhogy azzal másfél értékes nap ment el, hogy kibogozzak minden szálat, és a helyére tegyek mindent. 

Stresszeltek még egyéb értelmetlen feladattal, de azon már a szemöldököm sem emelkedik meg.

Apropó! Szemöldök.

Végigcsináltam az arctornás négy napot, sőt jegyzeteket is készítettem, hogy kéznél legyenek az instrukciók, ha a fürdőszobában nem akarom az egész videót újranézni, meg amúgy is, csak korlátozott ideig elérhetőek ezek az anyagok. Feltett szándékom, hogy minden nap foglalkozok pár percet az arcom izmaival is, úgyhogy a ma reggeli arctisztítás után is beálltam a tükör elé, és megcsináltam a négy területre az összes gyakorlatot. Egy bizonyos ponton Mór kijött utánam a fürdőszobába (nem szokott), és megnézte, hogy mi a franc van, hogy folyamatosan hangosan fújom ki a levegőt. Annyira cuki volt, ahogy megállt mellettem, és nézett fel rám, hogy mi bajom van. Szerintem azt hitte fulladok, de megnyugtattam, hogy csak "tornázok", úgyhogy elnézően visszakocogott a helyére a délelőtti durmolásra.

Biztosan csak én képzelem be magamnak ilyen rövid idő után, de úgy látom, hogy a szám melletti ránc kevésbé látszik, és valahogy jobb az egész arcom. 

Másik országos problémám, hogy két hét múlva fodrászhoz megyünk, és nyárra más frizurát szeretnék.

Imádom ezt a klasszikus bobot, amitől olyan rajzfilmfigurszerű a fejem, Charlie szerint mint a varázsceruzás gyerek némi túlzással, de nyárra nem lesz praktikus, ha a homlokom izzadni fog.

 

Vissza szeretnék térni erre a vonalra.

Aztán, ha elől megint hosszabb lesz, akkor meg ilyesmire.

Aztán télen majd megint variálok természetesen.

Úgyhogy most azon szurkolok, hogy addigra elől legyen olyan hosszúságú, hogy el tudjunk indulni a fenti fazonok felé, hogy mire nyár lesz, ki tudjam simítani a homlokomból a hajamat.