Májusi eső aranyat ér?

Nagyon-nagyon nem az én napom ez.

Mióta Mór beköltözött, amúgy is nagyon érzékeny vagyok, sokszor elsírom magam. Szerintem az van, hogy én nagyon nehezen engedek magamhoz igazán közel bárkit, és megvisel, ha le kell bontani a falaimat.
Félre értés ne essék! Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok barátkozni, meg kedves lenni és szeretni random, de úgy lenni valakivel, hogy fontosabb saját magamnál, na, az kevés van.
Valamikor azt gondoltam, hogy egy állattal ez másképp működik, de saját kutyám még soha nem volt, így könnyelmű kijelentés volt ez.
Szóval rendkívül belopta magát a szívembe, és ezt fel kell dolgozni, a helyére kell pakolni az idegrendszeremben, vagy mitomén'. Amúgy kíváncsi lennék, hogy másnál hogy megy ez.
Én mindkét gyereknél sokat sírtam az elején, és nem volt rosszkedvem, csak szorongtam inkább, de ez tök elfogadott a hormonok miatt. 
Aztán Charlienál is ez volt, és azt már nem tudtam a hormonokra fogni.
Nekem ez így megy, valószínűleg valamilyen rossz berögződés, vagy nem tudom. Mindenesetre engem a szeretet más iránt megvisel az elején. Másfajta sírás ez, mint ami a szomorúság miatt van, ez gyorsan abbamarad, és olyan megtisztító, nem marad keserűség utána. Mondanám, hogy nem is olyan rossz ez a megtisztító sírás, de alapvetően nem szeretek sírni, szóval szeretnék már ezen a lelki átrendeződésen túl lenni.

De most az időjárás ráerősít erre az egészre, szóval ezért nem az én napom ez.
Fázok, a szél az agyamra megy, nincs kedvem dolgozni sem. Remélem holnapra elmúlik.