Nekem mindig a második nap a legrosszabb, és ez tegnap pont egybeesett egy egész napos körúttal, mit ne mondjak, nem voltam túl boldog.
A reggeli zabkásámat majdnem kihánytam, annyira émelyegtem, délután mertem enni egy kicsit, de még rosszabb lett. Teletömtem magam gyógyszerrel, így próbáltam túlélni.
Este Charlie csinált egy jó kis lélekmelegítő, fűszeres levest, az nagyon kellett már, de még így se ettem meg a kiszabott kalóriát. Kezdtem arra gyanakodni, hogy valami betegséget is összeszedtem, mert ennyire nem szokott leamortizálni egy új ciklus. (Pedig direkt el se mentem oda látogatni, ahol tüszős mandulagyulladásos gyerekek voltak.)
De nem.
Ma reggelre már jól is lettem, megyek edzeni is.
Ja, és azt hiszem megtaláltam a bölcsek kövét magamhoz.
Kb. egy hete eszek úgy, ahogyan a múltkori posztban írtam, és végre nem tíz, meg húsz deka a heti fogyás, hanem egy kiló!! Nyilván ez meg majdnem sok is egy hétre, de én azért örülök ennek.
Annak meg különösen, hogy ezzel megszűnt az esti farkaséhségem, mert az nagyon kétségbe ejtett. Nem szeretem, ha nem értem a testem működését, és nem tudom uralni magam.
Beszélgettem hétvégén erről Belamival, aki megerősített orvosilag is egy csomó mindenben, meg adott tippeket a szénhidrátok elosztásával kapcsolatosan. Mindig elmondja, hogy ő egészséges emberekre szabva mondja a nagy okosságokat, speciális esetek speciális diétát követelnek, és ő ebben nem profi, nem ez az iránya. Megnyugtattam, hogy én nagyon szeretem önmagamat, szóval nagyon figyelek minden rezdülésemre, és nem csinálok olyat, ami nekem szenvedés, vagy rossz. Csak okosan!
Ma megint ez a fos, esős idő.
Ilyenkor nem szeretek bicajozni, úgyhogy ma minden dupla, meg tripla időt igényel. Na mindegy, legalább lesz sok mozgás az edzésen felül is.
Hajrá akkor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése