Májusi eső aranyat ér?

Nagyon-nagyon nem az én napom ez.

Mióta Mór beköltözött, amúgy is nagyon érzékeny vagyok, sokszor elsírom magam. Szerintem az van, hogy én nagyon nehezen engedek magamhoz igazán közel bárkit, és megvisel, ha le kell bontani a falaimat.
Félre értés ne essék! Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok barátkozni, meg kedves lenni és szeretni random, de úgy lenni valakivel, hogy fontosabb saját magamnál, na, az kevés van.
Valamikor azt gondoltam, hogy egy állattal ez másképp működik, de saját kutyám még soha nem volt, így könnyelmű kijelentés volt ez.
Szóval rendkívül belopta magát a szívembe, és ezt fel kell dolgozni, a helyére kell pakolni az idegrendszeremben, vagy mitomén'. Amúgy kíváncsi lennék, hogy másnál hogy megy ez.
Én mindkét gyereknél sokat sírtam az elején, és nem volt rosszkedvem, csak szorongtam inkább, de ez tök elfogadott a hormonok miatt. 
Aztán Charlienál is ez volt, és azt már nem tudtam a hormonokra fogni.
Nekem ez így megy, valószínűleg valamilyen rossz berögződés, vagy nem tudom. Mindenesetre engem a szeretet más iránt megvisel az elején. Másfajta sírás ez, mint ami a szomorúság miatt van, ez gyorsan abbamarad, és olyan megtisztító, nem marad keserűség utána. Mondanám, hogy nem is olyan rossz ez a megtisztító sírás, de alapvetően nem szeretek sírni, szóval szeretnék már ezen a lelki átrendeződésen túl lenni.

De most az időjárás ráerősít erre az egészre, szóval ezért nem az én napom ez.
Fázok, a szél az agyamra megy, nincs kedvem dolgozni sem. Remélem holnapra elmúlik.

Első napok

Csütörtökön tehát elmentünk Mórért.

Az autót tök jól bírta, nem hányt, nem piszkolt maga alá. Figyelt, szaglászott, de nyugodt volt. 

Megálltunk Belami munkahelye előtt, úgyhogy kiszaladt, megnézte ő is, és persze elolvadt. Szerintem leginkább ő nem értette, hogy minek bonyolítjuk az életünket, ha nem muszáj, de talán jobban vágja már. 😉

Most pedig elkezdődött a közös életünk.

Nem állítom, hogy könnyű egy kölyökkel, de végtelenül jó érzés, ahogy folyton a lábunk alatt mászkál. Van akarata, meg elképzelése a dolgokról. Például, hogy szuper kényelmes a helye, de akkor is a parkettán a legjobb aludni, meg egyáltalán lenni. Még úgy is, hogy elcsúszik sokszor, meg kifarol futás közeben. Nagyon mókás.

A kutyapelenkára ötből háromszor sikerül a dolgot végezni, kétszer máshová. De csak a pisit szerencsére. A felmosó folyamatosan készenlétben van, de amúgy is gyakran felmosok, meg szellőztetek. 

Mór még nem fürdött, és azt tanácsolták, hogy még várjunk vele picit, amíg megszokja a sok új ingert. Ő nem büdös így sem, de van egy sajátos alom szaga, amit Charlie imád, én meg nem annyira, mert nekem olyan idegen. De ezen túltettem magam gyorsan, majd fürdik hamarosan. 

Voltam tegnap a postán, és előtte picit összevesztünk Mórral, mert az előszobába pisilt. Én már épp indultam volna, szóval pont tetten értem, így határozottan megfogtam, és mondtam neki, hogy NEM!!! Úgy vinnyogott, mintha legalábbis megvertem volna, elég szar érzés volt. Akkor, ott, picit elbizonytalanodtam, hogy alkalmas vagyok e erre, meg "jajistenemmitvettünkanyakunkba". De ez gyorsan elmúlt szerencsére. Gondolom lesz még ilyen máskor is.

Az uszkárok elvileg finnyásak, nehéz evők.

Tanácsolták, hogy 10-15 percnél ne hagyjam tovább nyammogni, vegyem el a kaját előle. 

Na, Mór kb. három perc alatt végez az adagjával, olyan, mint egy porszívó. Mikor elfogyott az utolsó falat, akkor iszik, utána újra belenéz a tányérba, hátha maradt ott egy kósza darab. 

Az etetések idejét is vágja, egy órával előtte már kijárkál ellenőrizni, hogy van e étel a tányérban. Még soha nem kapott úgy, hogy ne szóltunk volna neki, szóval csak reménykedik valami csodában. 😂

Dolgozni is lehet mellette, mert a kedvenc helye valamelyikőnk lába mögött van, úgyhogy vagy a kanapé előtt ül, meg a lábam mögött, vagy Charlie forgószéke alatt/mellett. Mindenesetre figyelni kell, mielőtt felállunk, nehogy rálépjünk.

Kismacsó szobájába csak akkor mehet, ha hívja, illetve van, hogy beteszem, míg felmosok, mert összejárkál mindent, ő még nem marad meg egy helyen. 

Szerintem Kismacsó is nagyon bírja, szokott vele játszani, köszön neki külön, ha elmegy, vagy épp hazaér. Mór mindegyikünkkel jól elvan, de nem is lehet máshogy, nagyon imádjuk a kis büdösét. 💗 

Mai cuki történet.

Mór kedvenc elfoglaltsága, hogy mászkál a konyha, meg a szoba között, és ott nézelődik, ahol a legtöbb a történés. Épp kávét kezdtem főzni, ő ült az asztal mellett, és figyelt engem. Elővettem a darálót, és elfelejtettem, hogy ez neki hangos lesz... Mintha puskából lőtték volna ki, úgy menekült be a szobába a férjemhez, Csak a gömbölyű seggét láttam eltűnni a fordulóban, de azt mondja Charlie, hogy kifarolt a nagy igyekezetben. A gyáva nyuszija! 😂

Most csak pár kép