Minden jó, ha jó a vége

Szerintem már többször is írtam itt, hogy a legtöbb esetben én a készülődést élem a legjobban, maga az esemény, sok esetben, már kevésbé érdekel.

Nos, az esküvő nagyon is izgatott, de a készülődést ismét nagyon élveztem... egy pontig. 

Valahogy a szabadság elejére realizálódott, hogy hiába a fodrász és a smink időpontjának cseréje, nagyon-nagyon szoros lesz az idő, gyakorlatilag nem tudok már semmiben segíteni azon a délelőttön, sőt, az utolsó percekben fogok hazaérni is. Így minden marad Charliera, és még embert is kerítenem kell, aki hazafuvaroz a fodrásztól. No meg még Mór is ott volt bónusznak, és nagyon dühös voltam magunkra, hogy egy évünk volt rá, hogy megoldást keressünk. 

Ezekből adódtak a nagy veszekedések a Balaton után, mert ott már nagyon a nyakunkban volt minden.

Aztán lépésről lépésre kezdtük levezetni a "matekot". Előző napon érkezett Luna és Kismacsó, ők lepakolták nálunk az átöltözős cuccukat, aztán átmentek Belamihoz, hogy ne legyen egyedül (Ági már a szülői házban aludt), mi meg így Charlieval berendeztük a nappalit, mindent beállítottunk a "kiadóra", csak a szendvicsek készítése maradt reggelre. 

Szombaton hatkor keltünk, engem Charlie elvitt a sminkeshez, és tulajdonképpen innentől semmi sem alakult úgy, ahogyan elképzeltem. Én ugyanis azt gondoltam, hogy legalább most nem nekem kell megvalósítanom a smink/frizura párost, tehát hátradőlve élvezhetem, hogy szépítenek. Nem izgultam rajta, mert sminket csak egyszerűt akartam, a hajam meg ki volt már próbálva. 

Nos...

Nem szabadott volna belemennem, hogy próba smink nélkül, úgy, hogy nem is ismerem a sminkest, beüljek a székébe. Nagyon aranyos volt, meg minden, de az összes hibát elkövette, amit egy ötven feletti nő arcán el lehet követni. Mindezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok ráncos, szép a bőröm, szóval koromhoz képest nem vagyok túl bonyolult. El is mondtam neki, hogy az a tapasztalatom, nekem nem kell túl sok vakolat, jobb, ha egységes a bőröm, a szemem kicsi és allergiás, és bár csöpögtettem bele, sokáig nem szabad piszkálni, mert könnyezni fogok. Ezért a műszempillát (a tincseset is) hanyagoljuk, elég lesz a spirál. Kértem, hogy hagyja a p.csába a highlightert, szörnyen rosszul tud elsűlni a képeken. 

Nagyon menő volt a sminkes stúdiója, egy magas székbe kellett felmászni, volt fény és világítás profi módon, és a cuccai is jók voltak. Csak sajnos annyi vakolatot tett rám, hogy hamarosan szinte pókhálósra "tört" az arcomon, ha mosolyogtam, beleült az apróbb mimikai ráncaimba, legalább annyinak néztem ki sminkben, mint amennyi valóban vagyok. A szememet addig piszkálta, hogy könnyezni kezdtem, ettől ideges lett, és még több cuccot nyomott rám. Persze árnyékolt nagy lelkesen, és valami fixálót is fújt rám, ami teljesen megbolondította a mobilok kameráját. Konkrétan a fodrászom telefonja annyira meghülyült, hogy a szemem telejesen fekete lett a képeken, mint egy démonnak, sőt valahogy a fejem is más formájú lett. Charlie telefonos fotóin úgy néztem ki, mintha egy öregítő appon nyomta volna át a képeimet. Élőben nem volt ennyire rossz a helyzet, de magamnak kínomban is jobb sminket tudok csinálni. Soha többé nem engedek mást az arcom közelébe, ha sminkről lesz szó, kár, hogy erre pont most kellett rájönnöm.

A hajammal sem volt több szerencsém. Vittem az új csipeszeket a hullámokhoz, a fodrászom kikeverte a cuccot, amit egy mesterfodrász ajánlott neki. Gyönyörűen megcsinálta, beültem a búrába, és egy órát száradtam. 

Aztán jött a fekete leves.

Mikor kiszedte a csipeszeket, még rendben volt a dolog. Aztán kezdte kibontogatni a hajamat, hogy ne lapuljon a fejemhez, de ettől olyan lett a hajam, mintha szalmából lett volna, és tényleg egy madárijesztőre hajaztam mindenhogy. Egyáltalán nem borultam ki, amit csodálok amúgy, de mondtam a fodrászomnak, hogy ez így nem maradhat, mossa meg a hajam, és szárítsa be simán. Egyetértett. Nagyon óvatosan hajat mosott, mert a smink meg már fent volt (de minek), aztán szárítani kezdte. Az öcsém, aki a taxiztatást vállalta, már tűkön ült, hogy mikor induljon értem. Közben a fodrász kitalálta, hogy a hajam elejébe csak tesz hullámot, de hajsütővel. Ráhagytam. Igazából nem igazán tetszett a végeredmény, de nem mindennapi volt, az biztos. Láttam, hogy így kellene egy fülbevaló, de szinte biztos voltam benne, hogy nem lesz már időm fülbevalót keresgélni otthon. 

Mindeközben itthon is zajlottak az események.

Belami és Kismacsóék érkeztek hozzánk, és segítettek Charlienak az utolsó simításokban. Tálcákra pakolgatták a sós és édes sütiket, a szendvicseket. Asztalra rakták az üdítőket. Szépséges papír tányérokat és poharakat vettünk, hogy viszonylag rendet hagyjunk majd a végén magunk után. A vőlegény felöltözött (és nekem itthon kellett volna lennem, de legalább az ingjeit én vasaltam előző napon), az első vendégek érkeztek (és nekem itthon kellett volna inkább lennem). 

Úgy értem haza, hogy már majdnem mindenki itt volt, úgyhogy beszáguldottam a hálóba, magamra kaptam a tényleg szép ruhámat, de fülbevalót esélytelen volt keresgetni, és nem tudtam a sminkemen sem javítani, egyszerűen nem volt idő rá. 

Ha ez az egész úgy lett volna, ahogyan eredetileg terveztem, mármint, hogy magamnak csinálom meg a hajamat és a sminkemet is, akkor itt lehettem volna egész szombat délelőtt, segíthettem volna mindenben, és talán nem ilyen kapkodósan indul ez a csodálatos esemény.

Mindegy.

Az a lényeg, hogy végül minden jól alakult, élőben nem volt annyira rossz az a smink, a hajam különleges volt így féloldalasan, és amúgy is minden idegszálam azon csüngött, hogy Ági és Belami boldogok legyenek a nagy napjukon, és ez meg megvolt. Nagyon is. 

A távolság amúgy jót tett a megjelenésemnek, legalábbis a videóklippen nincs gondom magammal, majd a kiváncsi leszek a fényképekre.  

Ideje lenne már, ha minden alkalommal hallgatnék a megérzéseimre, mert valahogy soha nem visznek tévútra. 

Szerencsére ez az egész szépítkezési kaland nem vette el a kedvemet semmitől, ki tudja, talán sokkal idegesebb lettem volna, ha magammal kellett volna foglalkozni itthon, bár a végeredmény, szerintem, jobb lett volna. 

Azt hiszem, így a végére pont jó a cím, keretbe foglalja az egészet. Minden jó, ha jó a vége. (Shakespeare?)

Kapj a fejedhez!

 A héten voltam a fodrászomnál, és a szokásos igazítás közben benyögtem neki az esküvőre a  frizura ötletemet.

Elég jól kezelte, de azt mondta, hogy Marcell hullámot először és utoljára tanuló korában csinált. Végül abban maradtunk, hogy legközelebb megpróbáljuk, mert lehetséges, hogy a hajam sem igazán alkalmas erre. Mióta bizonytalan lett ez a projekt, még jobban kívánom ezt a frizurát, szóval nem könnyítem meg a helyzetemet.

Ráadásul szereztem egy sminkest is magamnak.

Ez sem hagyott nyugodni, mert tudom magamról, ha nagy a nyomás rajtam saját magamtól, akkor tuti elrontom a sminkemet. Ha nem lesz jó, legalább ne pörögjek azon, hogy "Miért nem mentem gyakorlott! szakemberhez?!". Mert ezzel kicsit úgy vagyok, mint a fodrászom a Marcell hullámmal, hogy jó-jó, a kozmetikus képzés része volt, de olyan kevésszer sminkelek, hogy nincs meg benne a kellő magabiztosságom.

Persze mindenki a ruhámat kérdezi, de az még nincs.

Nagyon ötletem sem, mert kellene valahogy passzolnia a hajamhoz, sminkemhez.

Erre mondta Charlie, hogy azt azért ne felejtsem már el, hogy NEM ÉN LESZEK A MENYASSZONY. Ok, vettem az adást!

Készülődés (2. rész)

Foglaltam szállást.

Beszerveztem Belamit, hogy ezen a hétvégén látogassa meg az apai nagyanyját, így vasárnap délelőtt rá tudom sózni Mórt, hogy mi Charlieval a gyógyvízben áztassuk magunkat. (Kisvárosunk egyik nevezetessége.)

Elvileg Charlie fodrásza beszárítja a hajamat.

Azért e hűtlenkedés a saját fodrászomhoz, mert arra nem lesz időm, hogy utazgassak egy szárításért, Charlie meg úgyis megy szépítkezni. Egyszer már voltam nála, tartósan tud szárítani, szóval, ha pénteken megyek, akkor is jó lesz szombaton este a hajam. (Ha meg szombat reggelre kapunk időpontot, akkor meg főleg.)

Persze a festés sem maradhat el, úgyhogy holnap meg hennázok, bár erősen tűnődtem, hogy jó lesz ez még így, de mégsem. A halántékomnál látok pici lenövést, szóval nehogy máár.

Tegnap nézegettem a szandálban a lábamat, hogy festetlenül olyan snassz a körmöm. 

Kitaláltam, hogy akkor viszont legyen zöld, úgyhogy ma szereztem egy zöld csillogós lakkot. Sok hűhó a semmiért, ha végül zárt topán lesz rajtam. (haha!)

Sminket én csinálom.

Majd lassan összeszedem hozzá, ami kell, mert hétköznap nem sminkelek, úgyhogy azt sem tudom mi merre található, van e hegye a szemceruzának, fog e a tus, stb... 

Csütörtökön a szemöldökömet és a szempillámat befestem, azt is régen csináltam már.

Vettem tápláló fátyolmaszkot, meg szem alá hidratáló zselés párnát.

Ezeket amúgy is szoktam alkalomszerűen használni, utána mindig olyan szép a bőröm. 

Fárasztó vagyok? Nem mondod?! 

Én nagyon élem ezt a készülődős részt, nekem ez olyan jó érzés, tényleg szeretem. Sokszor van, hogy maga az esemény már nem is annyira érdekes nekem, mint ami előtte van. Persze, most sokan lesznek, akikkel hosszú évek óta nem találkoztam, szóval most azért nem hagy hidegen maga az esemény sem. 

Front után

Biztosan gond volt az is, hogy jött a front, mert ahogy megérkezett a lehűlés, sokkal jobb lett minden.

Tegnap takarítottam egy nagyobbat, és csak Mórral volt nehezítve a dolog, mert Charlie az anyukájához ment segíteni, Kismacsó donjuankodott valahol, Belami dolgozott. 

Eleinte megállás nélkül mondogattam a kutyának, hogy "Nem, nem, nem.", mert hol a porrongyot szedte el tőlem, hol a porszívót rágta. Kérdéses volt, hogy ki unja meg hamarabb, végül én győztem. Mórci leheveredett egy pontra, ahonnan látta mit csinálok szobában, máskor meg a konyhában, és szundikált. Én meg tudtam nyugodtan cikázni, és haladni a dolgokkal, nem a kutyát kellett kergetni, hogy adja vissza ezt vagy azt.

Ezen felbátorodva ma tornáztam.

Ez azért fontos lépés, mert utoljára kb. május végén próbáltam meg Mórci jelenlétében, aki akkor rohamot kapott az ugrálásomtól, és azt hitte, hogy az ő dolga szigorúan leállítani engem. Nem mondom,  vicces volt, de nem csinált sok kedvet a további próbálkozáshoz. 

Most kiválasztottam egy ejtőzős pillanatát, amikor Charlie forgószéke alatt durmolt. Elkezdtem a tornát. Eleinte nézte, hogy mi lelt, aztán közelebb jött, megszaglászta a súlyzókat, amiket még épp nem használtam, mert bemelegítés volt. Aztán leült, és értetlenkedve nézett. Direkt nem vettem fel vele a szemkontaktust, nehogy azt higgye, hogy neki hülyéskedek. Végül csak ránéztem, mire ugrott is, azt hitte játszunk. Szigorúan mondtam neki, hogy "nem, nem, nem", meg "Menj a helyedre Mórci, nem érek rá!", és tényleg ignoráltam, a tévében figyeltem a gyakorlatokat. Megint kérdéses volt, hogy ki unja meg hamarabb, de a kitartásom célt ért, mert visszafeküdt a kedvenc helyére, és elaludt. Még a végén, a relaxációs részen sem mászott rám, egyszerűen nem érdekelte tovább az egész. Remélem lezsíroztam magamnak, hogy nyugodtan tudok tornázni innentől.

Nem mondom, hiányzik a terem, a súlyok, a guggolás.
Sajnos jelenleg nem tudom beilleszteni a mindennapokba, hogy még oda is eljárogassak, és órák menjenek el. Talán keresek egy közelebbi termet hamarosan, de addig legalább az itthoni torna menjen, meg az esti mozgás Mórral, mert a nagy büdös semminél azért több ez is.

Felvettem a kapcsolatot tegnap egy dietetikussal is.
Hátha tud segíteni pár tanáccsal ebben az étkezés témában, mert most elvesztettem kicsit a fonalat.
Nekem a nagymamáim és anyukám is elhízott negyven felett, és ettől rengeteg egészségügyi problémájuk lett, szóval nem szeretném ismételni a sormintát, inkább megtörni akarom.

Az viszont nagyon jólesett a lelkemnek, mikor a 87 éves nagymamám felhívott a szülinapomon, és elmondta, hogy mikor pár nappal előtte nála voltunk, elnézte, hogy milyen szép vagyok, szebb, mint húsz évvel ezelőtt. Kérdezte, hogy ez azért van e, mert kitanultam a kozmetikát, és alkalmazom, vagy valami más titkom van?
Szinte mindig sminkelek, ha elmegyünk gyermekkorom városába, de legutóbb direkt nem mázoltam ki magam, sőt, teljesen natúrban nyomtam.
Amúgy mostanában én is úgy látom, hogy sokkal inkább önmagam vagyok, ha szájfényen kívül csak a fényvédős nappali krémem van rajtam. Tényleg szép a bőröm, a szemem körül a karikák halványabbak, szóval kár lenne rongálni a bőröm természetes szellőzését bármivel. Úgyis az van, ami.
Persze megteszek mindent egy optimális állapotért, de azt már elengedtem, hogy irreális elvárásaim legyenek magammal szemben, és ezeket még magamra is erőltessem. Talán ez az elfogadás önmagammal szemben ült ki az arcomra, amit a 87 éves nagymamám meglátott.   

Szándékra szándék

Valamelyik nap az egyik lány kisminkelt.
Az az igazság, hogy ezt a lányt kedvelem a legkevésbé, rettenet hangulatingadozásai vannak, mellette rosszindulatú, amit a legkevésbé tudok tolerálni bárkinél.
Az egyik legfiatalabb a gondozottak között, ugyanakkor a legrégebbi lakók közé tartozik, pár éve a testvérével érkezett nevelőszülőktől. (A tesója a szifiliszes kismama, aki azóta egészséges! kisfiút szült, és a gyermek apjánál vannak gyámi engedéllyel, hamarosan házasodnak.)

Őt soha nem ösztönből kezelem, hanem szigorúan szakmailag, mert ha az ösztöneimre hagyatkoznék, akkor a közelembe se engedném, vagy ha igen, hát megcsapkodnám időnként, pedig rohadtul ellenzem a bántalmazás minden formáját.
Szóval napokig nyafogott rajtam, hogy ki szeretne sminkelni, én meg kiegyeztem vele, hogy oké, de csak akkor, ha utána én is őt. Mindezt azért, mert úgy voltam vele, ha meg akar szívatni, akkor megtapasztalja az "amilyen a mosdó, olyan a törölköző" elvét, az már bizonyos.

De nem.
Abszolút szépet akart rajtam alkotni szegényes kis készletével: malacrózsaszín alapozóval, beszáradt filces tussal, meg egy csomós szempillaspirállal.
Hááát... Nem sikerült, de láttam rajta az igyekezetet, úgyhogy utána olyan gyönyörű cicaszemeket rajzoltam neki a bevizezett tussal (fel lehet éleszteni kis vízzel a festéket , mikor már az utolsókat rúgja), hogy percekig csak nézegette magát a tükörben gyönyörködve.
Én meg nagy titokban a vécében próbáltam valamit javítani magamon egy papírzsebkendővel, meg csomó fültisztítóval.
Végül volt, ahogy volt, úgy jöttem haza: kissé rózsaszín fejjel, összeragadt szempillákkal.
Mert a szándék a lényeg. ;-)

Övvadászat

Az meg úgy volt, hogy egyszerűen nem volt rá időm, maximum 2-3 helyre ugrottam be menet közben, de komolyan semmi nem volt, ami csak kicsit is közelített volna az elképzelésemhez.
Mellesleg körbekérdeztem az ismeretségi körömet, hátha van valakinek elfekvőben a szekrénye mélyén, és kölcsönadja egy napra.

Közben kijött az arcomon először két pattanás, majd megint másik kettő, és a homlokomon apró kiütések jelentek meg.
Valahogy zsírosabb lett a bőröm egyik napról a másikra, egyszerűen nem értettem, nekem soha, de soha nem zsírosodott a bőröm, még kamaszként sem.
Azon gondolkodtam, hogy mit vezettem be, amitől lehet, és három dolog jöhetett szóba.
1. Elkezdtem egy haj, köröm, bőr vitamint szedni.
2. Új szemránckrém az Alverdétől.
3. Ricinusolajjal kentem a szempilláimat esténként, ebből juthatott az arcomra is.
Mindhármat egyszerre szüntettem be, marha nagy ész vagyok, és el is múlt a probléma.
Közben megjött a menszeszem ma, szóval ettől is lehetett.
Majd szépen egyesével próbálkozok megint a fenti három dologgal, hátha kiderül melyik okozta a problémát.

De nem is ez a lényeg a fentiekből, hanem az, hogy mennyire kezdett elegem lenni magamból.
Nem sikerül összehozni az áhított öltözetet a keresztelőre, plusz a fejem is ratyi lesz, nekem, akinek mindig kristálytiszta a bőre. Remek.
Szép lassan belenyugodtam, hogy maradok a fekete kiegészítőknél, de testszínű harisnyával, a fejemet meg majd jól levakolom, hisz csak lehúztam két évet a kozmetikusi suliban, nem fog ki rajtam.

Szombaton este Anyuval beszéltünk telefonon, és teljesen véletlenül került szóba az öv, amire lecsapott, hogy neki van egy, ami pont olyasmi, mint amit leírtam neki. (Én nem is értem, hogy pont őt hogy nem kérdeztem addig?)
Szóval Charlienak este nyolckor autóba kellett ülnie velem, és kifurikázni Anyuékhoz, hogy megkaparinthassam az övet. Tiszta ideg voltam, hogy potyára megyünk ki úgy, hogy másnap reggel ötkor kellett kelni a készülődéshez, utazáshoz.
Az öv pontosan az volt, amit elképzeltem: bézses színű, a csatja arany, virágot formáz. Imádás.

Még másnap reggel dühöngtem egy sort a sminkelés végén, mert kapkodva kellett befejeznem, és azt -mint tudjuk- nagyon utálom.
De! Sikerült sima arcot varázsolnom magamnak, bőkezűen bántam a szárító korrektorral, és tetszett az outfitem is.
Szépen a helyére kattant minden, és nagyon jól sikerült a vasárnap. Szerintem a képeken látszott. ;-)

Avon: matt hatású rúzsok

Itt olvastam először erről a rúzsról, rá is kattantam.

Én többnyire szájfényt használok, amit sikeresen le is nyalogatok magamról néhány perc után, de rúzsoztam is már, az tovább szokott tartani, valahogy olyankor nem nyalogatom folyamatosan a számat. Ki érti ezt?

Ilyen színek vannak:

Coral feverem biztosan lesz, aztán majd meglátjuk.
Nektek van kedvenc rúzsotok? Amit ajánlani tudtok?
Szájtetoválásról mit gondoltok? Én láttam már nagyon szép, természetes hatásúakat is, de a herpeszre való hajlam nem barátja a szájsatírnak, velem meg elő szokott fordulni. Hol évekig nem, hol meg pár hónapon belül többször is. Rémes. 

Csupa smink

Nyáron az esküvő miatt elég sokat kutakodtam smink ügyben. Összeolvastam rengeteg mindent a neten, végül az alábbi lista alakult ki.

1. Alapozó
Ha nagyon jót akarsz, akkor Paris Berlin Le Fluid Teint. Fellelhetőség: sminkboltok
Az én menyasszonyom maradt a drogériák választékánál, és Max Factor Colour Adaptot vett. Jó színt választott, és szépen megállt a bőrén. Jónak találtam.
Jókat olvastam még az Astor Perfect Stay 24 h-ról is.
És erről is: Bourjois Healthy Mix Radiance Reveal.
Én ritkán használok alapozót, inkább csak ilyen színezett nappali krémet az Alverdétől.

2. Korrektor
A Kryolan nagyon erős a fedésben, de lehet, hogy a mindennapokra sok. Van folyékony korrektora, és transparent púdere is.
Én a mindennapokban szeretem az Alverde ceruzás korrektorát, az ugyancsak alverdés kőpúderrel szépen fed.

3. Szemhéjalapozó
Én nem is hittem, hogy ez mennyire fontos egy tartós sminknél. Nagyon. Igaz, cserébe nehezebb és lassabb eldolgozni a szemhéjpúdert, de legalább ott is marad órákon keresztül, mozdulatlanul.
Nekem Rdel Young van a Rossmanból, szeretem. Ráadásul árban is verhetetlen.
Jókat írnak az Art Deco szemhéjalapozójáról is.

4. Pirosító
Na, ez nekem van mindenféle mindenhonnan, de ódákat zengtek a Bourjois ecsetes változatáról. Kicsit borsos ára van.

5.Szemceruza
Paris Berlin La Crayon. Jó kritikái vannak, nem próbáltam.
Nekem valami egyszerű van, de a sminktetoválásom miatt nem nagyon használok már.

6. Szempillaspirál
Erről a múltkor írtam, hogy nekem nagyon bejön a La Roche Posay Respectissime Extension.
Jókat írnak a a Maybelline Colossal Volum' Expresséről, meg én nagyon szerettem a Max Factor 2000 Calorie spirálját.

7. Tus
Nekem most egy no name filces tusom van, tekintve, hogy csak maximum farkincát húzok a szemem külső sarkába, oszt' jól is van.
De ezekről csupa jókat írtak: Maybelline Master Precise liquid eyeliner, Essence Eyeliner, de az Avon extra tartósát is jónak mondják.

8. Szemhéjpúder
Na, nekem ebből is van ezer féle, a "százas bolt"-ból elkezdve a Manhattanig minden. Az már igaz, hogy matt színeket ritkábban kapni, pedig igazán jól szolgálnak a bőrhöz közel álló matt színek alapnak.

Most hirtelen ezek jutnak eszembe, majd még rögzítem a tapasztalataimat. ;-)

Gyors összefoglaló

Jaj, hol is kezdjem?

Valahol ott maradtam el, hogy szombaton (15-én) esküvő. Szétstresszeltem magam a menyasszony sminkelésén, minden áldott este magamon próbálgattam dolgokat, és még pénteken is vettem egy szemhéjpúdert, mert biztos, ami biztos. 

Szombaton reggel meg egy ismeretlen fodrászhoz mentem a hajamat beszáríttatni, hát na. Retro lettem, ez nem vitás. Nekem bejött, hogy olyan más vagyok, de igazából (legyek őszinte) nem állt jól. Szerintem olyan kosárfejem volt. 

Szerencsére a menszeszem megjött hamarabb, aminek azért örültem, mert így nyaralásra el is múlt. Persze az esküvőn még bőven benne voltam, úgyhogy megfelelően begyógyszereztem magam a „vidámító” = ópiumszármazékos fájdalomcsillapítómmal, szóval köszönöm, de én nagyon jól voltam. 

Irtózatos meleg volt, de a menyasszony csöppet sem izzadt, könnyű volt sminkelni, és nemcsak szerintem, de jól is sikerült. Legalább egy órát dolgoztam vele, és a végeredmény alig látszott. Ez volt a cél. Csak nagyobbak voltak a szemei, csillogtak, frissek voltak, az orra meg kisebb. Ragyogott az egész nő a szép frizurájával, a natúr sminkjével. 

És a ruhája! Csodálatos szép volt, csak rohadt nehéz. Nem is tudom, hogy tudta órákon keresztül magán cipelni a negyvenöt fokban. 

Rólam bezzeg folyt a víz, alig bírtam kisminkelni magam. Utána a selyemruhám úgy tapadt rám, mintha egy szemeteszsákot húztam volna magamra, szigorúan harisnyával. Úgy éreztem magam, mint egy túlélő táborban, számolgattam, hogy már csak ezt kell kibírni, meg azt kell kibírni. Charlie nem különben. Már akkor átázott az egész inge, mikor magára rángatta. El sem tudtam képzelni, hogy hogy bírja a vőlegény a mellénnyel, zakóval együtt. Én biztos meghaltam volna szép csendben. Utána kezdtem magamhoz térni, mikor vacsora közben leléptünk átöltözni, és én harisnya nélkül, a másik ruhámban nyomulhattam. Mellben az is feszesen tartott, de cserébe nem melegített melltartó. Valamit valamiért. 

A buli rész tök jól sikerült, kis családom mindhárom férfija megtáncoltatott, egy szavam sem lehetett. 

Végül nem aludtunk ott, hajnalban hazajöttünk, mert az lett a terv, hogy már vasárnap délután jövünk Fonyódra. És én kipakoltam, majd ismét be, ezúttal a nyaralásra. Közben az járt a fejemben, hogy Fonyódon meg majd pakolok ki, és az egész életem egy nagy pakolás. Egyfolytában pakolok valahová. 

Vasárnap este pont úgy értünk ide, hogy egy oltári zivatar miatt nem tudtunk kiszállni az autóból legalább fél óráig. Nem viccelek, álltunk a ház előtt, a bejárat néhány méterre, de ki sem lehetett nyitni az autó ajtaját, mert ömlött a víz. Pont előtte ideértünk volna, ha nem megyünk be egy vasárnap is nyitva tartó Lidlbe. 

Aztán másnap ez folytatódott, de mi nem bánkódtunk, hanem elmentünk a csisztyapusztai termálba, ahová mezítláb gázoltunk át a vízen a bejáratnál, mert bokáig ért a víz. Jó buli volt. 

Kedden és szerdán visszatért a jó idő, pár fokkal kevesebbel, de ez pont jó így. A Balaton még ki sem hűlt, úgyhogy fürödtünk, vagy csak hagytuk, hogy a hullámok taszigálják a gumimatracunkat, közben jókat diskuráltunk. 

Ma reggel megint esőre ébredtünk, elég rossz néven vettem, de mire lementünk ebédelni, már nem esett. Charlie jobbra el horgászni, mi a fiúkkal túráztunk egyet, meg csavarogtunk a városban. Épp az előbb értünk haza, gyorsan sütöttem pár palacsintát Nutellával, mert ha lúd, hát legyen kövér. Én is ettem, és továbbra is dagadt vagyok, de most momentán nem érdekel. Főleg, hogy rengeteget gyalogolunk dombnak fel, mert Fonyód legmagasabb pontján lakunk, itt a kilátó mellettünk. Megyünk is mindjárt, azt is megmásszuk. Hát így valahogy…

      

Nem érdekel, érdekel

Ami a héten nem érdekel.

A munka egyáltalán nem, már melegítek a szabadságra. ;-)

A hétvégi takarítás után semmilyen ingerenciám nincs további pakolásra, selejtezésre, torkig vagyok vele.

Főzni általában is utálok, ebben a melegben meg eszembe sincs, megoldom másképp. 

Mondjuk vasárnap megkérdezte Kismacsó, hogy miért nem főzök gyakrabban, olyan finomakat tudok. Mondtam neki, hogy tényleg tudom, amit tudok, de nem okoz örömet a főzés (már a sütés sem), nekem ez csak nyűg. Az az ezer giga nagy szerencsém, hogy Charlie tud és többnyire szeret is főzni, nekem meg marad a romeltakarítás.

Ami a héten érdekel.

Rengeteg sminket nézek a pinteresten, és a youtuben meg videókat. Van egy csomó ötletem. Most szombaton is kipróbálhatok egyet, jövő szombaton meg nagyon szépet kell, mert menyasszony lesz az illető. Próbálok a "kevesebb több" elve mellett maradni. Valami ilyesmire gondoltam a fehér ruha & ezüstös kiegészítők miatt:

Aztán érdekel(ne) a Mad Max film újratöltve, már ott figyel a pendrive-on, de tegnap is este kilenckor vetődtünk haza Charlieval a bevásárlásból, már attól tartottam, hogy Kismacsó éhen hal (ritka esetben ken magának egy kenyeret, megvárja, míg hazaérek).

Ma meg nem tudom, hogy megint mikor lesz alkalom filmet nézni, mert szemöldököt fogok csinálni az unokatesómnak, ha hazaérek. Nincs unatkozás. ;-)

Inspiráció

Na, szóval az volt a nyűgöm, hogy visszavágassam e a hajam már esküvő-nyaralás előtt, vagy majd csak utána.
Már itt is legalább háromszor nyígtam a hajam miatt, tényleg nem nagyon lehet variálni vele.
Pár hete melegollóval lecsapattam a végét, de ez nem nagyon eszközölt változást. Forma nulla, de legalább már össze tudom fogni kis copfba, meg így fel is tudom csatolni, ha nagyon meleg van.

Erősen gondolkodtam, hogy esküvőzni-nyaralni már így megyek:

Ehhez már intéztem is időpontot magamnak egy mesterfodrászhoz (új nekem) keddre.
Aztán elkezdtem kigondolni magamnak designt Charlie tesójáéknak az esküvőjére, mikor is szembe jött velem ez a frizura és smink:

Nagyon tetszik az egésznek a stílusa, valahogy le szeretném ezt fordítani magamra. Nekem nem ezek a színeim, de kaptam egy inspirációt, dolgozok rajta.

Az ám! De ehhez meg kell a mostani hajhosszom, hogy ilyen hullámokat kreáljon nekem valaki egy napra.
És akkor el is érkeztünk a döntésemhez: nem megyek kedden fodrászhoz, lemondom az időpontot. Majd nyaralás után, úgyis jobb, ha a vízben össze tudom fogni a hajamat.

Már csak azt kellene kitalálni, hogy ki fogja a fenti frizurát megalkotni 15-e reggelén úgy, hogy az kitartson egy napot. Nem mondom, hajlakk az biztosan nagyon sok fog kelleni. ;-)

Valahol mindent el kell kezdeni

Nyűgös vagyok ma.
Ok, tudtam én, hogy ez a hétvége nem csak a pihenésről fog szólni, de valahogy semmi nem úgy sikerül, ahogy szeretném.

Délelőtt nekifutásból próbáltam gatyába rázni a lakást, mert 11.30-ra vendégem jött, aki sminket kért.
Imádok sminkelni (is), igazából mindent szeretek csinálni, ami egy kozmetikustól elvárható.

Csakhogy! Vannak emberek, akik határozott elképzeléssel jönnek, és ki is tartanak mellette, akkor is, ha az nem előnyös.
Most is ez történt, és igazán, igazán nehéz volt kicsit is eltéríteni a megszokott -szerintem- rossztól.

Tavasz típusú hölgy, aki terrakotta színű ruhát választott a barátnője esküvőjére. Ez még nem gond (bár nem a legjobb választás), épp belefér. Gondoltam, hogy ehhez egy bézses alapú szemfestést csinálok, olyan barnás arannyal megbolondítva.
Hozta az alapozóját, ami tök sötét volt, szerencsére elfogadta az enyémet, az sokkal közelebb járt az ő bőrszínéhez.
Még abban is vígan kiegyeztünk, hogy barnával húzom ki a szemét, mert a fekete nagyon megkeményíti a tekintetét.
Utána kezdett elszabadulni a pokol, mert valami mályvás színt szúrt ki, ami alapból jól szokott állni neki, de ehhez a ruhához..., hát nem.
Végül találtam valami narancsos színt, ami nekem nem tetszett, de neki igen, szóval az ment a bézses alapra, és nem lett jó. Szerencsére hagyta magát rábeszélni, hogy legalább egy kicsi sötétebbet csempésszek a szeme külső sarkába, egyből jobb lett az egész, de mégsem olyan, ahogy én elképzeltem.
Ráadásul nagyon szereti, ha sok csillogó fehér van a belső szemzugban, én azzal is óvatosabban lettem volna, de kifejezetten kérte, hogy még, és még.
Ami vigasztalt, hogy így érezte magát látszólag, és hát ez a lényeg, nem az én ízlésem.

A férjem ugyanezen rendezvényen fényképez, és úgy volt, hogy én segítek neki.
Majd kitaláltam, hogy az egyik ismerősünk nagyobb segítség lehetne, aminek először örült, lebeszélte vele, utána meg nekem nyavalygott, hogy mégis jobb lennék én. Mondtam neki, hogy ok, akkor megyek én is. Áhh, úgysem jó, mert sokan leszünk. :-(
Persze van egy kutya vendégünk is a hétvégére, aki nem nagy gond, de mégsem lehet figyelmen kívül hagyni.

Így most én itthon maradtam a négylábúval, és ideges vagyok Charlie miatt, aki percek alatt le tudja építeni önmagát, ha fényképezésről van szó. Szerinte nem elég a felszerelése, és nem is profi.
Mondtam neki, hogy valahol el kell kezdeni, és ez mindennel így van. Én is sokkal nagyobb durranás sminkeket tudnék rittyenteni profi anyagokból, de ennyi felkérésre még nem áll módomban felvásárolni egy egész sminkboltot. Majd szépen apránként. Addig meg abból kell kihozni a maximumot, ami van.
Azzal is kecsegtettem, hogy majd munka közben elragadja a hév, az alkotás öröme. Erre keserűen csak annyit mondott, hogy momentán csak azt tudja elképzelni, hogy a HÉV csapja el. (Az pedig itt nincs is.)
És rettenetesen örülnék, ha Charlie nem azt mondogatná magának, hogy ez a képe is sz.r, meg az is, hanem inkább abban gyönyörködne, ami nagyon jól sikerült. Számtalan van, és nyugodtan elhiheti, hogy Nánási Pálnak is több száz kattintásból van úgy húsz darab igazán jó egy témában, mert ez így működik.
És akkor itt vagyok én, aki nem nagyon hibázhat egy-egy sminkkel, mert macerás lenne lemosni az egészet, és kezdeni újra. Úgyhogy nyugodtan befoghatja. Hát nem? ;-)  

Eszembe jutott...

Még egy hét tábor.

Tele a hócipőm vele, hogy a házassági évfordulóm és a szülinapom is minden évben beleesik ebbe a nyüves táboroztatásba, már csak ezért is dobbantani kellene.

Pedig a gyerekek tök cukik.

Kis energiavámpírok ugyan, meg is veregetem a vállam, hogy nem mentem pedagógusnak. Nem az én világom, no.

De azt meg nem lehet nevetés nélkül bírni, mikor az egyik kislány a három közül (a többi 17 meg fiú) kikiabál a medencéből, hogy aszondja': -Lulu néni! A fiúk azt mondják, hogy kifiléznek bennünket. :-)

Volt kedvencem is, én még ilyen perfekt kisfiút soha nem láttam, pedig az enyémeket azoknak gondolom. Kíváncsi vagyok, a következő turnusban találok e magamnak hasonlót.

Belami megcsinálta a második évet is az orvosin, már csak négy van hátra. Reményeim szerint egyszerre végeznek Kismacsóval, aki négy év múlva érettségizik. Mindjárt itt van, nincsenek kétségeim.

Belami jelentkezett az egyetemen demonstrátornak, ami igazából munka, meg presztízs is.

Közben meg rájött, hogy ő csak -idézem- középszerű, mert nem csupa ötös, vannak négyesei, meg hármasai is. 

Bakker! De ez egy orvosi, ráadásul ő semmilyen buliból nem marad ki, szóval nem egy szorgalmi időszak alatt is huszonnégyben tanuló diák.

Ám! Ez legyen a legnagyobb probléma, hogy ő tökéletes akar lenni, szóval hajrá Belami, legyél színtiszta ötös mindenből! :-)

Arra meg ma jöttem rá, hogy Kismacsónak nagyon jó a humora.
Ahogy ebéd közben előadta, hogy a diákigazolvány készítésnél hogyan keveredett a nyugdíjfolyósító szervhez, és hogyan nézett az ügyintéző, mikor a sorszámával (még azt is húzott valahová) az ablaka elé lépett, na azon szétröhögtem magam.

Tegnap meg úgy szétharaptam a nyelvemet a vacsora elején, hogy ömlött belőle a vér, és lifegett a nyelvemen egy darabka külön.
Nem, tényleg nem tudom hogy sikerült, ráadásul a nyelvem közepén. Azóta is fáj, nem esik jól enni. Tiszta gáz vagyok.
A férjem szerint ez nem normális, ilyen nem lehetséges, el kellene mennem orvoshoz. ?!?! Mármint az nem normális, hogy ekkorát harapjak saját nyelvembe, ráadásul oda, ahová -szerinte- nem lehetséges. Közbe meg de, erre bizonyíték a dagadt, szétharapott nyelvem. :-(

Amúgy pedig nem volt rossz a tegnapi nap sem, mert Anyut sminkeltem egy esküvőre, aztán meg hurcolásztuk őket Charlieval. Ebből jó volt a sminkelés, meg az is, hogy közben fagyiztunk, majd megint máshol kávéztunk-szörpöztünk.

  
Ezen a helyen még soha nem voltunk, nagyon-nagyon puccos az egész, így elég hülyén éreztem magam a szombat délutáni térdnadrágos, kisruhás, sminktelen énemmel, de túltettem magam rajta hamar.

Ez a mosdó, egyből odáig voltam érte, mert ovális a tükör. ;-)

Ma pedig már kitakarítottam, és irány csavarogni, mert úgyis meleg lesz itt bent hamarosan.
Nem is tudom hogy fogunk így aludni az éjszaka.