Gyors összefoglaló

Jaj, hol is kezdjem?

Valahol ott maradtam el, hogy szombaton (15-én) esküvő. Szétstresszeltem magam a menyasszony sminkelésén, minden áldott este magamon próbálgattam dolgokat, és még pénteken is vettem egy szemhéjpúdert, mert biztos, ami biztos. 

Szombaton reggel meg egy ismeretlen fodrászhoz mentem a hajamat beszáríttatni, hát na. Retro lettem, ez nem vitás. Nekem bejött, hogy olyan más vagyok, de igazából (legyek őszinte) nem állt jól. Szerintem olyan kosárfejem volt. 

Szerencsére a menszeszem megjött hamarabb, aminek azért örültem, mert így nyaralásra el is múlt. Persze az esküvőn még bőven benne voltam, úgyhogy megfelelően begyógyszereztem magam a „vidámító” = ópiumszármazékos fájdalomcsillapítómmal, szóval köszönöm, de én nagyon jól voltam. 

Irtózatos meleg volt, de a menyasszony csöppet sem izzadt, könnyű volt sminkelni, és nemcsak szerintem, de jól is sikerült. Legalább egy órát dolgoztam vele, és a végeredmény alig látszott. Ez volt a cél. Csak nagyobbak voltak a szemei, csillogtak, frissek voltak, az orra meg kisebb. Ragyogott az egész nő a szép frizurájával, a natúr sminkjével. 

És a ruhája! Csodálatos szép volt, csak rohadt nehéz. Nem is tudom, hogy tudta órákon keresztül magán cipelni a negyvenöt fokban. 

Rólam bezzeg folyt a víz, alig bírtam kisminkelni magam. Utána a selyemruhám úgy tapadt rám, mintha egy szemeteszsákot húztam volna magamra, szigorúan harisnyával. Úgy éreztem magam, mint egy túlélő táborban, számolgattam, hogy már csak ezt kell kibírni, meg azt kell kibírni. Charlie nem különben. Már akkor átázott az egész inge, mikor magára rángatta. El sem tudtam képzelni, hogy hogy bírja a vőlegény a mellénnyel, zakóval együtt. Én biztos meghaltam volna szép csendben. Utána kezdtem magamhoz térni, mikor vacsora közben leléptünk átöltözni, és én harisnya nélkül, a másik ruhámban nyomulhattam. Mellben az is feszesen tartott, de cserébe nem melegített melltartó. Valamit valamiért. 

A buli rész tök jól sikerült, kis családom mindhárom férfija megtáncoltatott, egy szavam sem lehetett. 

Végül nem aludtunk ott, hajnalban hazajöttünk, mert az lett a terv, hogy már vasárnap délután jövünk Fonyódra. És én kipakoltam, majd ismét be, ezúttal a nyaralásra. Közben az járt a fejemben, hogy Fonyódon meg majd pakolok ki, és az egész életem egy nagy pakolás. Egyfolytában pakolok valahová. 

Vasárnap este pont úgy értünk ide, hogy egy oltári zivatar miatt nem tudtunk kiszállni az autóból legalább fél óráig. Nem viccelek, álltunk a ház előtt, a bejárat néhány méterre, de ki sem lehetett nyitni az autó ajtaját, mert ömlött a víz. Pont előtte ideértünk volna, ha nem megyünk be egy vasárnap is nyitva tartó Lidlbe. 

Aztán másnap ez folytatódott, de mi nem bánkódtunk, hanem elmentünk a csisztyapusztai termálba, ahová mezítláb gázoltunk át a vízen a bejáratnál, mert bokáig ért a víz. Jó buli volt. 

Kedden és szerdán visszatért a jó idő, pár fokkal kevesebbel, de ez pont jó így. A Balaton még ki sem hűlt, úgyhogy fürödtünk, vagy csak hagytuk, hogy a hullámok taszigálják a gumimatracunkat, közben jókat diskuráltunk. 

Ma reggel megint esőre ébredtünk, elég rossz néven vettem, de mire lementünk ebédelni, már nem esett. Charlie jobbra el horgászni, mi a fiúkkal túráztunk egyet, meg csavarogtunk a városban. Épp az előbb értünk haza, gyorsan sütöttem pár palacsintát Nutellával, mert ha lúd, hát legyen kövér. Én is ettem, és továbbra is dagadt vagyok, de most momentán nem érdekel. Főleg, hogy rengeteget gyalogolunk dombnak fel, mert Fonyód legmagasabb pontján lakunk, itt a kilátó mellettünk. Megyünk is mindjárt, azt is megmásszuk. Hát így valahogy…