2020. július 12., vasárnap

Front után

Biztosan gond volt az is, hogy jött a front, mert ahogy megérkezett a lehűlés, sokkal jobb lett minden.

Tegnap takarítottam egy nagyobbat, és csak Mórral volt nehezítve a dolog, mert Charlie az anyukájához ment segíteni, Kismacsó donjuankodott valahol, Belami dolgozott. 
Eleinte megállás nélkül mondogattam a kutyának, hogy "Nem, nem, nem.", mert hol a porrongyot szedte el tőlem, hol a porszívót rágta. Kérdéses volt, hogy ki unja meg hamarabb, végül én győztem. Mórci leheveredett egy pontra, ahonnan látta mit csinálok szobában, máskor meg a konyhában, és szundikált. Én meg tudtam nyugodtan cikázni, és haladni a dolgokkal, nem a kutyát kellett kergetni, hogy adja vissza ezt vagy azt.

Ezen felbátorodva ma tornáztam.
Ez azért fontos lépés, mert utoljára kb. május végén próbáltam meg Mórci jelenlétében, aki akkor rohamot kapott az ugrálásomtól, és azt hitte, hogy az ő dolga szigorúan leállítani engem. Nem mondom,  vicces volt, de nem csinált sok kedvet a további próbálkozáshoz. 
Most kiválasztottam egy ejtőzős pillanatát, amikor Charlie forgószéke alatt durmolt. Elkezdtem a tornát. Eleinte nézte, hogy mi lelt, aztán közelebb jött, megszaglászta a súlyzókat, amiket még épp nem használtam, mert bemelegítés volt. Aztán leült, és értetlenkedve nézett. Direkt nem vettem fel vele a szemkontaktust, nehogy azt higgye, hogy neki hülyéskedek. Végül csak ránéztem, mire ugrott is, azt hitte játszunk. Szigorúan mondtam neki, hogy "nem, nem, nem", meg "Menj a helyedre Mórci, nem érek rá!", és tényleg ignoráltam, a tévében figyeltem a gyakorlatokat. Megint kérdéses volt, hogy ki unja meg hamarabb, de a kitartásom célt ért, mert visszafeküdt a kedvenc helyére, és elaludt. Még a végén, a relaxációs részen sem mászott rám, egyszerűen nem érdekelte tovább az egész. Remélem lezsíroztam magamnak, hogy nyugodtan tudok tornázni innentől.

Nem mondom, hiányzik a terem, a súlyok, a guggolás.
Sajnos jelenleg nem tudom beilleszteni a mindennapokba, hogy még oda is eljárogassak, és órák menjenek el. Talán keresek egy közelebbi termet hamarosan, de addig legalább az itthoni torna menjen, meg az esti mozgás Mórral, mert a nagy büdös semminél azért több ez is.

Felvettem a kapcsolatot tegnap egy dietetikussal is.
Hátha tud segíteni pár tanáccsal ebben az étkezés témában, mert most elvesztettem kicsit a fonalat.
Nekem a nagymamáim és anyukám is elhízott negyven felett, és ettől rengeteg egészségügyi problémájuk lett, szóval nem szeretném ismételni a sormintát, inkább megtörni akarom.

Az viszont nagyon jólesett a lelkemnek, mikor a 87 éves nagymamám felhívott a szülinapomon, és elmondta, hogy mikor pár nappal előtte nála voltunk, elnézte, hogy milyen szép vagyok, szebb, mint húsz évvel ezelőtt. Kérdezte, hogy ez azért van e, mert kitanultam a kozmetikát, és alkalmazom, vagy valami más titkom van?
Szinte mindig sminkelek, ha elmegyünk gyermekkorom városába, de legutóbb direkt nem mázoltam ki magam, sőt, teljesen natúrban nyomtam.
Amúgy mostanában én is úgy látom, hogy sokkal inkább önmagam vagyok, ha szájfényen kívül csak a fényvédős nappali krémem van rajtam. Tényleg szép a bőröm, a szemem körül a karikák halványabbak, szóval kár lenne rongálni a bőröm természetes szellőzését bármivel. Úgyis az van, ami.
Persze megteszek mindent egy optimális állapotért, de azt már elengedtem, hogy irreális elvárásaim legyenek magammal szemben, és ezeket még magamra is erőltessem. Talán ez az elfogadás önmagammal szemben ült ki az arcomra, amit a 87 éves nagymamám meglátott.   




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése